2016. augusztus 27., szombat

Egy francia reggel

Augusztus 27 szombat. Ismét egy fázós  éjszakára ebredtem,  Mar a télikabátot is bevetettem. Nem értem miért fázok minden  éjszaka mikor napközben 35 fok van.. az összes  ruhámat már magamra vettem es megis.. lehet a fel centis polifoam nem elég meleg. A jó kis hőtartosat elhagytam meg a magyar határ átlépés után.. A pára is ahogy  lecsapódik belül,  vizes, nyirkos lesz minden. Mar lassan 10 napja Franciaországban, ebből 6ot sátraztunk eddig. Jó kis tóparton épp tegnap, volt egy vizes csap is, mellette wc, ez királyság, ugyanis sokszor csak  bokor van. Reggel ahogy kisüt a nap azonnal égető forróság lesz, cssk árnyékban lehet elviselni. Nyűgös voltam ma reggel, hiába a szép  hely, ha sosem alszom ki magam. Jó lenne ma bevonzani egy kávét mondom Patriknak, miután elindultunk. A bevonzani azt jelenti, valahogy hozzájutni, amiért nem fizetünk.. Volt, hogy önkormányzatnál érdeklődtem hol lehet kávét inni, mire a kedves hölgy felajánlottá főz nekünk, aztán ittunk sátorhelyeken is, ahol megkínált  a család, vagy volt, hogy útközben a donativos helyen tudtunk szerezni 50 centert önkiszolgáló módon. A kávé egy fontos  dolog,  Nagyon sokszor energiát ad, ha jo fajta. Viszont mindennap nem tudjuk megengedni. Még  is ittunk mindennap eddig. Szóval ma reggel.. egy csábító  kis kavezo előtt sétáltunk el, vslahogy nem lehetett otthagyni.. semmi extra  pont azért tetszett. Nem egy puccos hely, amolyan zarándok feelinges. Szornyen fel tud dobni egy egy kávézó, nagyon szeretem a hangulatot.. beulni es kávét kerni.. kicsit kizökkent abból amiben vagyunk. Jelenleg a gyaloglásból. Jó érzésem támadt hirtelen, szertefoszlott a reggeli nyavajam es "mindenkit utalok" érzésem. Igen, egy ilyen nagyszerű úton  is lehetnek rossz  érzések, elég egy hiperfagyos éjszaka a sátorban..
Kevesen vannak, a kavezo másik  fele egy kisbolt. Az elso asztalnál ül  egy nagy hátizsákos pár, túrabakancs, botok. Megőrültünk, hogy végre zarándokok. Leülünk a mellettük levő asztalhoz.  Sima fehér műanyag asztal, székekkel , az a klasszikus kinti bútor. Semmi extra. De nekünk nem kell több ennél.
"2 café au  lait s'il vous plaît " kertem a holgyet, aki nagyon kedvesen felvette a rendelést. Itt minden kedves, ezt tapasztaljuk folyamatosan.. pas  petit, mais grand.. Nem kicsit, nagyot! Nem iszunk csak úgy kicsi kávét Franciaországban. Legyen  jo nagy! Frissen gőzölgő nagy nagy kávékat kapunk, külön edényben  a tejet hozza. Bele is vetem magam, agyam kikapcsol ilyenkor es csak a finom kávéra tud koncentrálni. A pár sokszor ránk pillant, látszott ők  is megőrültek nekünk. Ilyenkor  hamar szoba elegyedik  az ember. Kerdezem is őket, a chemin de St Jacques -on baktatnak  ők  is? Santiagóba mennek? Igen, az úton, de csak kisebb szakaszát csináljak, nem mennek Santiagóig. A szokásos kérdések jönnek tőlük is, és mi honnét, meddig stb.. Igen elcsodálkoznak, es egyben őrülnek is, mert már egy ideje követték  bejegyzeseimet a templomi zarandokkonyvekben. Azt tudták  2 magyar zarándok bandukol Santiagoba közvetlenül előttük. Mondták találkoztak egy svájcból indult férfival aki szinten felfigyelt a bejegyzéseinkre. O is Santiagóba tart mellesleg. Kis beszélgetés után a pár elköszön tőlünk, mennek tovább. Pár perc múlva megjelenik a szoban forgó férfi, leül a mögöttünk levő asztalhoz. Mindjárt kérdezi a nevünket, gondolom kíváncsi volt mi vagyunk  e  azok. A könyvbe altalaban mindkettőnk nevet beírom.  Újabb találkozás, megint mindenki örül.. Pár mondat a férfival, aztán Patrik bemegy, hogy fizessen. Jön  ki vigyorogva, sikerült a kávé "bevonzás.."
Kiderült az előző páros  már rendezte számlánkat. Megint egy ajándék kávé, nagyon őrültünk, aztan  indultunk, hogy beérjük a párt , meg akartuk köszönni.. egy kis templomban sikerült is, ahol pecsétet ugyan nem tálaltunk, ellenben ott volt a könyvben Zoltán a csákvári zarándok  bejegyzése. Már valosaggal vadásszuk  Zoltán bejegyzéseit, mindig olyan kis lelkes.. 35 fok meleg volt, tiszta víz a ruha rajtunk folyamatosan, jól esik belünk 1-1 hűs  templomba. Felváltva köszöntük  meg a kávét, majd a pár ismét előbb lelepett. Jelenleg épp velük vagyunk egy kis tanya szerű helyen egy zarabdokszallon. Egy szobában mind a négyen.. irtó hangulatos. Egy indiai nő  es francia férje üzemeltetik, mármint itt laknak, csak a tetőteret  kialakítottak zarándokok részére. 2 kissrác egy egy igen lelkes tacsko  kutya szulei.. mosás, fürdés, vacsi, melegviz, puha agy.. az út igazan nagy  dolgai..   jo itt lenni. Elteszem magam holnapra már mindenki alszik, csak en nyomom a tabletet. Bonne nuit 😊

2016. augusztus 16., kedd

Brienztol Thunig

2016 augusztus valahanyadika..Talán ezen a napon lőttem a legtöbb képet, pedig akar a tájban is gyönyörködhettem volna. Bucsut vettem Brienztol, új nap, uj kalandok..  fogalmam sem volt milyen, csak tudtam ma megyek a nevrokonomhoz.. volt szerencsém kicsit betekinteni Interlakkenbe, ami egy turistaközpont, innen lehet Európa 2.legmagasabb hegyére. Messziről is szép látvány, eltér a többitől a havassága miatt. Nem mentem fel, pedig egy napi szakaszom előtt simán megmászhattam volna.. 😀😜
Természetesen felfele vitt az utam, de mar egész hozzászoktam h minden napom hegymenettel indul. Ma több olyan helyen vonultam végig ahol szó szerint tátva maradt a szám.. felmásztam egy kis várszerűséghez is vízeséseket kerülgetve, remélve h lesz fent pecset az utlevelembe. Így lett 😊 Thunersee feltárulásánál elsirtam magam, olyan gyönyörű volt. Tiszára mint a tengerpart, csak tul kozel a túlpart. Virágok, pálmafák, turkiz árnyalatok  mindenütt es a szolid kis nyaraloepuletek. A nagy melegtől, taskatol most is fáradt voltam, de a látvány mindenért kompenzált. Rájöttem, h a legfontosabb a környezet ami körülvesz. Nem mindegy mit látunk magunk körül. Bármilyen rossz  közérzetet fel tud javítani egy kis napsütötte azúrkék tópart pálmafákkal 😊 ha a dögnehez táskával, félig meddig naptól agyonszúrtan, egymagamban is folyton azt érzem vigyorognom kell, akkor lehet benne valami.. ilyen erzesekkel  érkeztem Oberhofenbe,  ami Thun előtt van kicsivel. Felhivtam Dorinát, hol vannak, mert tudtam valahol strandolnak. Kiderült már tuljottem, így utanam autoztak, aztán az ut középen beszálltunk a taskammal. Tok jo, hogy a nagy kék táskáról mindenki  felismer, igy nem kell nagyon kuzdenem h eszrevegyenek. Par autóst feltartoztatva, sikeres beszállás után visszahajtottunk egy kis különálló  partszakaszhoz, ahol a csapat grillezett éppen. Dorinát meg Aranka ajanlotta figyelmembe pár nappal ezelőtt. Mázlim volt h épp itthonvoltak, ugyanis Dorina es férje, Anti, félig Thaifoldon élnek, utazási irodájuk van. Nagyon jofej páros, ha valaki netán Thaiföldre szeretne utazni es segítség kellene, keresse Szilágyi Dorinát, (képen jelolve). Én majd lehet fogom 😀 nagy örömömre vega kaját is grillezték, fuszeres karfiol be a fóliába majd a tűzbe , nagyon fincsi volt! Na meg az avokadokrem.. ismet bemutatkozott a feneketlen vándor gyomrom, de legalább nem maradt felesleg 😀 becsöppenni egyedüli idegenként egy összeszokott társaságba sosem könnyű dolog, mindezt kompenzálta a Vandorut töltései valamint a friss hideg sor, amit azonnal "hozzamvagtak" 😀 persze csak finoman.. azt tudtatok, milyen jól tud esni egy kimerito meleg nap után egy hideg sör? Eszembe jutott az érzés, ami pár évvel ezelőtt ragadott  el a Porec i öbölatuszas után.. több mint  3 órát es 5 km t vergődni a sós  hullámokban, majd örömittasan kimászni a partra, ahol édesapám  várt hideg sörökkel.. éltembe nem esett meg olyan jól sör  mint ott.. most is vmi hasonlót éreztem.. megismertem uj szallasadomat, Levit, aki fogorvoskent működik Bernben, ha valaki netán fáj a foga, szoljon neki. 😀 később megérkezett Dorina anyukája is, ő olyan igazi jo arc 😀 mázlim van, h őt is megismerhettem. Meg meg egy csomó másik embert. Nem rég vágytam egy kis "zarandokbulira" , ez olyasmi lett.. a to is hivogatott, hiaba 14 fokos viz ide vagy oda, furodjunk csak meg! eltöltöttem Levi lakásában is 2 napot, napközben a toparton regenerálódtam hajókat bamulva, kicsit furodtem is, de a "jeges" viz most nem esett olyan jól, mindenféle furcsa hangok jöttek ki belőlem, ("jajj, aáááá, hideeeg, nyussz, stb) s miutan furán néztek ram a mindent kibíró fitt svájciak, pár karcsapas után kijottem s kerestem egy kis napozo sarkot egy betonfal tetejen.. relax zene benyom, csillogó víztükör bámul, majd szem becsuk, tökéletes minden 😊 este meg sétáltunk egy nagyot Thunba, bár a Thai étterem zárva volt, az olasz is megtette 😊 útközben kihalt szellemkastelyok titkát igyekeztünk megfejteni.. persze ezek csak történetek, semmi para, á felnott emberek már nem félnek.. otthon azért jól bezárta mindenki a maga ajtaját.. 😀