Az út folytatódik

Az út nem ért véget, csak épp másképp járom. Persze azért elég hasonló:  Kihívások, határátlépés, bár ezúttal nem országhatár.. December 14-én megvolt első nyilvános Caminos beszámolóm a Nagy Útról..A Sorsügynökség szolgáltatóközpont kérésére vállaltam a nyilvános beszélgetést Palancsa Lászlóval, aki maga is Camino szimpatizáns, így igazi élmény volt a beszélgetés! A nézők pedig hallgatták. Az előadás az Új Nemzedék Központban zajlott, a terem befogadóképessége kb 40 fő, így még a babzsákfoteleket és párnákat is be kellett vetni. na nem dobálózni, inkább ültek rajta :D

Az előadás előtt pár nappal megkérdeztem Lacit, na mégis miket fogsz kérdezni? Valahogy kéne készülnöm.. „Még én sem tudom, majd ott meglátod” volt a válasz.. :D én pedig megkönnyebbültem, jól van, akkor erre nem kell készülnöm. És így is lett. 

Azon gondolkodtam mit lehetne felvenni egy ilyen alkalomra.. Caminos útitársaimnak feldobtam, szerintetek? Egybehangzó válasz: valamelyik Caminos pólódat.. a szívem mélyén bennem is ez volt.. mi mást lehetne felvenni első ilyen alkalomra, mint egy olyan ruhadarabot, ami végigkísért a 3500 km-en és a 168 napon.. és ha egész úton ottvolt az a napszemüveg a fejemen, akkor most miért ne legyen ott? csak azért mert tél van és este? És számít-e mindez? Valójában senkit sem érdekel.. nekem viszont adott egy pici erőt J

Az emberek jöttek, és jöttek. Az ajtók bezáródtak az előadás elkezdődött. A Sorsügynökség szolgáltató Kp bemutatkozott, majd jöttünk mi.. Feszültségoldásnak, ráhangolódásnak levetítettünk egy kis összevágott zenés képsorozatot az utam kb első feléből (Magyar, Ausztria, Svájc), majd a lovak azaz kagylók közé csaptunk.. Addigra már fogalmam sem volt izgulok-e vagy sem.. Jó érzéssel néztem vissza a képeimet a kb 50 emberrel együtt. Mintha egy filmbe csöppentem volna.. most én tényleg ennyi ember előtt fogok beszélni? A saját életem filmjében.. Láttam kik jöttek, jó részük ismerős, még nagyobb részük ismeretlen.. voltak kellemes meglepetések, nagyon jól esett mindenkitől, aki eljött, mert sok erőt adott.. kiváncsiak, eljöttek, mert érdekli őket. Az izgalmat oldotta a hála érzése. Hálát éreztem minden egyes ember iránt aki ottvolt, legyen az szervező vagy néző. Nem csak a kiváncsi embereket láttam bennük, hanem a bíztatókat, akik eljöttek, hogy erőt adjanak új életem első lépéseihez... mint június elsején az indulásomkor.

Beszélgettünk.. Laci kérdezett, én válaszoltam.. több, majd egyre kevesebb izgalommal.. megint átléptem a határaimat.. végül a második video (Francia, Spanyol szakasz képeivel, zenével).. te jó ég, még mindig az úton vagyok, nyugtáztam magamban.. 

Mikor régebben megkérdezték tőlem mit csinálnék úgy szívesen az életemben, minden anyagiasságtól függetlenül.. konkrét választ sosem tudtam rávágni, csak azt, hogy tenni valamit az emberekért.. csak nem tudtam hogyan és mit.. jó lenne valamivel példát mutatni, hitelesnek lenni.. de addig nem tudok, amíg én magam nem érzem jól magam. Épp ezért akartam megtalálni a kulcsot önmagamhoz.. hogy hitelessé váljak és segíteni tudjak.. azoknak akik fogékonyak rá. Nem mondom, hogy 100%-ig mindent megtaláltam amit akartam, és folyamatosan a tökéletes boldogság állapotában vagyok. Nem erről van szó, és nem is lenne hiteles ha ezt mondanám. De valamit megkaptam, a hitet és bizalmat a Gondviselésben, hogy egyengetve van az utam bármerre is megyek. Hogy a félelmek csak agyszülemények, alaptalanok. Hogy kell lennie célnak és ha ez szívbél cél, akkor meglesz!! Az út szimbolikus.. a fizikai síkon a cél Santiago/Óceán.. messze van.. igen… látjuk az utat végig? nem.. nehéz az út? persze.. azért akarjuk? akarjuk! akkor bele kell vágni.. elég mindig csak az az  napot látni.. (én sokszor azt sem láttam) és megérkeztem.. ennél jobb és tökéletesebb szimbólum nekem már nem kell. Megérkeztem. Akkor most is meg fogok érkezni az újabb célomhoz. És ti is.. MINDENKI. Én sem vagyok kivételezett. Ugyanazok a „törvények” vonatkoznak mindenkire.. a Gondviselés működik.. ha hiszünk, szeretünk, merünk és nyitottak vagyunk.. én már nem tudnék nem hinni benne ;-) Ebből az érzésből szerettem volna picit átadni az embereknek.. és szeretnék továbbra is.. hogy van értelme menni, lépni, csinálni.. bármit, amit szeretnénk..

Cicazarándok képeslapok.. emlékeztek mikor meghirdettem őket.. bevallom picit félve mondtam igent x darab számra a nyomdának..  oh, életem első saját képeslapjai.. vajon vesz valaki? Lehet, hogy a Cicazarándokok csak nekem tetszenek, és nem is akar majd venni senki? Mit kezdek majd ennyi lappal? na jó, így nem lehet hozzáállni.. el kellett hessegetnem a rosszakaró gondolatokat.. Aztán az összes színes magyar feliratos elfogyott, és a többiből se maradt túl sok.. ismét egy bizonyíték, hogy amit akarunk, menni fog. Kis lépésekben. Mondanom sem kell, milyen érzés volt, mikor az előadás után sorban álltak az emberek, hogy írjam alá nekik a. képeslapokat.. te jó ég.. ez komoly? Én? a kis szürke porszem, a csepp a tengerben? Az én aláírásom kell nekik? Pedig én csak sétáltam.. gyakorlatilag.. De a kis sétámmal és a tapasztalataimmal mégis csak úgy néz ki sikerült átadnom valamit.. És magam is rengeteget kaptam ezáltal! Köszönöm Nektek! mindenkinek aki eljött, vagy lélekben velünk volt. A Sorsügynökségnek a lehetőséget, a helyet, Lacinak a kérdéseket és a kis videokat.

Én jól éreztem magam..Valami elkezdődött.. talán egy új szakasz.. szinte mindennap új aspektusból látom az utamat.. hogy miért léptem és mi értelme volt.. sokmindent elmeséltem, de sokmindent még nem. Hisz mindennap egy új felfedezés. Előreláthatólag január 20-án lesz egy előadásom Kaposváron, ha már tisztázódtak a körülmények azonnal megosztom, és szeretettel várlak benneteket!

Gondolatok az útról és utána

Itthon vagyok, de tovább járom az utat. Számot vetek, visszagondolok, ülepítek és tovább forgatok. Nemrég kiraktam egy posztot, mert azt éreztem hálával tartozom annak a rengeteg embernek akik segítettek. Nem ömlengeni akarok, vagy túlzásba vinni, de azt akarom tudja meg a világ mennyi jó ember van. Hogy miért fontos ez? Azért mert tele vagyunk félelmekkel! Azt sulykolják a fejünkbe, hogy félni kell! Kaptam hideget meleget az indulásom előtti időszakban, és közben is.. hogy mennyire aggódnak értem.. aztán hazajöttem épségben.. és mindezt úgy, hogy egész úton semmi veszedelemnek nem voltam kitéve. Pedig még ki is tettem magam, amikor a szabadban aludtam, vagy a sátorban a semmi közepén.. és jártam rengeteg kihalt úttalan utakon egyszál magamban.. többet mentem egyedül, mint másokkal. Ráadásul egy csomóan olvasták az útvonalamat, bármilyen jóembernek álcázott őrült szervkereskedő is befogadhatott volna.. Bármi történhetett volna. De nem így lett. Végig tudtam, hogy nem lesz baj. Az indulásomkor megáldott Laci Atya. Nekem ez sokat jelentett, és nem azért mert valami fanatikus vallásos vagyok. Csak hittem benne. Hittem, hogy ennek van értelme! Hogy ez az áldás nem megy el csak úgy a levegőbe! Rajtam van és véd. Meg a kagyló is a táskámon. Most hányan gondoljátok ezt, Istenem hogy lehet már ilyen naív? De őszintén? Nem gondolom, hogy naív vagyok.. csak vannak megérzéseim.. és működtek az úton is. Jórészt kisgyerekes családok fogadtak be, vagy (házas)párok, pár egyedülálló is. Mindenhol a lehető legnagyobb biztonságban éreztem magam. Persze mindezt megelőzte pár üzenetváltás, abból már lehet látni tényleg jó szándékú e az illető..  igen, működött.. olyan bizalmat kaptam, hogy néhol magam is meglepődtem. Rám bíztak lakást, bizalmas dolgokat osztottak meg velem, még pénzt is hagytak elől nem egy helyen. Egyszerűen oda-vissza működött a bizalom. Egyetlen helyen mesélte egy szállásadóm, hogy a munkahelyén megpendítette jön hozzá egy vándor lány, aki a Caminot járja épp.. "nem félsz? majd jól meglop" volt a reakció.. magyar munkatársaktól.. ezen jót nevettünk persze mindketten.. mondtam is neki, rakja el éjszakára a plazmatévét, mert hátha.. jól jönne pár plusz kiló..

A vándorina csoportban is csupa bíztatást kaptam, meg is lepődtem, hogy semmi rosszindulatú megjegyzés.. azért oylanok előfordulnak a neten, akik csak úgy szeretnek kötekedni bármilyen témában.. jó, egyszer írt valaki, hogy tiltsam le (mármint őt), mert zavarja, hogy az ismerősei lájkolják az oldalamat.. Meg hogy szép dolog amit csinálok, de neki ellenkezik az elveivel.. nem tudom azóta sem milyen elveket sérthettem meg.. és éppen kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy őt tiltogassam le főleg hogy nem is ismerősöm, úgy meg elég nehéz.. "Mondd meg az ismerőseidnek, hogy ne lájkoljanak ha zavar" ennyi válaszra futotta..

Aztán az is elgondolkodtató, hogy annyi jó mellett miért veszem észre mégis ezt a kis "rosszat" és miért is foglalkozok vele? Mert ha még mindig eszemben van akkor foglalkozom vele.. valahol hallottam, hogy napi gondolataink igen magas %-a negatív gondolat.. már nem tudom a számot, de magas. Pedig épp a gondolatainkkal idézünk elő dolgokat.. nem lenne jobb a jóra fókuszálni? Globálisan az egész utamat nézve tudtam a jóra koncentrálni, mert hittem, hogy jó lesz és épségben végigjárom, de kis részletekben "kis rosszakban" viszont éppúgy el tudok veszni. Régebben ha valami negatív megjegyzést kaptam szörnyen el tudtam keseredni.. mindig engedtem mások véleményének, azt hittem ők mindent jobban látnak/tudnak, mint én.. mert nem volt önbizalmam, semmire nem értékeltem magam. Mindenkit jobbnak láttam magamnál. Ez az érzés főleg 2013 és 2016 között tett különösen mélypontra. Aztán amikor kipattant bennem a "nagy út" gondolata, onnantól kezdtem erősödni. Először nem sok embernek hoztam nyilvánosságra, csak azoknak akikben biztos voltam, hogy megértenek (ez max 2-3 ember!!). Jó tanács, bármilyen terve, elképzelése van az embernek, nem szabad mindjárt mindenkivel megosztani.. csak az "arra érdemesekkel".. a többiek elvisznek más irányba.. később, amikor már 100%-os vagy benne, mehet mindenkinek.. mert akkor már leperegnek rólad az ellenzők, rosszakarók..  Ki a rosszakaró?? Bárki, akár közeli jó "barát", "kedves" ismerős is lehet.. persze nem úgy tűnnek fel, mint valódi rossz akarók.. ők valójában jót akarnak.. hiszen csak megmagyarázzák miért szar a terved.. hogy bezzeg ők ezt máshogy csinálják és az milyen jó! te meg egy hülye vagy és felelőtlen.. és amíg nem vagy elég erős ezt el is hiszed.. és a jó elképzelésed átfordul egy negatív irányba.. a "jóbarát" meg örül, hogy győzött, és amikor te szenvedsz, mert mégsem megy úgy ahogy a "jóbarát" mondja akkor ő már nincs ott és nem segít.. Nekem is mondták hajajj.. "nem értek egyet azzal amit csinálsz" " a világ tele van hülyékkel" "neked itt lenne a helyed" "Bátor vagy, hogy 35 évesen elindulsz", "neked férjhez kéne menned meg gyereket szülnöd" (na ez a "kedvenc" témám..) "neked itt kell boldogulnod, minkenki így csinálja" "nehogy azt hidd, hogy az álmokat csak úgy meg lehet valósítani" "nehogy azt hidd, hogy a te problémád  a legnagyobb" "egy ilyen jó munkahelyet itthagyni??" "nem tudod mit csinálsz jódolgodban" és még sorolhatnám.. Útközben is kaptam aggodalmas üzeneteket, bevallom nem érintettek jól.. megtehettem volna azt is, hogy bemutatom az utamat úgy, mint egy rózsaszín felhőt, hogy minden szép és fantasztikus és csodálatos.. sok iylen dolog is volt, hogyne.. de ha csak erről írok nem lett volna hiteles.. azt akartam bemutatni milyen az utam.. valójában.. igyekeztem a kemény helyzeteket is leírni.. (és még mennyit nem le sem írtam..) mert így hiteles.. és nem azért, hogy bárki sajnáljon vagy aggódjon.. "Az aggodalmak a fordított imák: amit szeretnél épp az ellenkezőjéért imádkozol" és ez nagyon igaz. Ott az úton egy teljesen más lelkiállapotban voltam. Az érzések felerősödnek, a hullámok sokkal nagyobbak.. a jó is és a rossz is erősebb érzésként jelenik meg.. Sokszor éreztem magam frusztráltnak a fáradtságtól, a bizonytalanságtól, hogy pl hol alszom aznap.. ha épp egy családhoz mentem, akkor igen is volt bennem egy megfelelési kényszer féle, hiszen mégiscsak ki vagyok szolgáltatva és én most kérek.. azzal már, hogy megtettem a felhívást az oldalamon, azzal már kértem.. és kaptam.. és most itt az elfogadás ideje.. tényleg elfogadhatom? És vajon mit gondolnak rólam? A kisgyerekes családoknál néha előjött bennem ilyen kisebbségi komplexus féle, hogy már én is tarthatnék itt.. hogy ők az én korosztályom(+/- pár év és már gyerekük/gyerkeik vannak) én meg még egy kapcsolat kezdeményt sem tudok felmutatni.. aztán rájöttem ez egy hülye és abnormális mérce.. amit a társadalmi és családi nyomás tett rám.. hogy nem vagyok elfogadható, mert nem produkáltam azt a szintet, amit egy korombeli nőnek kellene. Ezek az érzések egy külön fejezetet megérnének, így most nem is megyek bele.. folyamatos harcban álltam magammal.. mert siettetni akartam azt, amire még nem voltam felkészülve.. nekem egyetlen mércém lehetne: én magam. Hogy időről időre mennyit változom.. és nem az, hogy másokhoz képest hol tartok.. ők mások, én meg én vagyok. Lehet-e haragudni a májusi cseresznyére áprilisban, hogy még alig zöld? Vagy a diófára júniusban, hogy még sehol a gyümölcs? Mi magunk is pont így működünk. Mindennek eljön az ideje. Csak a gyümölcsfák kiszámíthatóbbak persze.. hacsak nem jönnek közbe szélsőséges időjárási viszonyok, fagykár, aszály stb.. Ha már mezőgazdaság: a búza épphogy érni kezdett mikor indultam, s mikor hazatértem már a gesztenye is lehullott.. érdekes volt testközelből figyelni a természet váltakozásást. A gyümölcsök foylamatosan értek, Magyarországon az eper, Ausztriában a cseresznyét zabáltam a fáról, Svájcban a szamócát az erdőkben és árok partokról, Franciaország volt a gyümölcsevés netovábbja, a pofátlanságig sok szedret tömtem, almát, körtét olykor, lehullott szilvát az útról, és a rengeteg füge.. hajajj.. Spanyolországban a szeder még nyomokban fellelhető volt, de már igencsak elérett, így maradt a bolti bananosz és a naranja meg az aszalt füge, amit főleg Norbitól kunyeráltam. Jó, ennyit a mezőgazdaságról.. folytatás köv.

Kicsit visszatérek az induláshoz... ahogy írtam, vegyes volt a fogadtatás.. nagyon kevés volt, aki szívből elfogadta és megértette a tervemet.. vagy legalábbis nagyon igyekezett elfogadni.. de a legtöbb emberen a döbbenetet láttam.. ahogy írtam gyenge voltam és érzelmeimben befolyásolható.. a bennem bízók lelkesítettek, az ellenzőim lehúztak.. de a tervemben már voltam annyira biztos, hogy lebeszélni nem tudtak volna.. baráti körömben sem örvendtem nagy népszerűségnek.. aggódtak..
Fel kellett húznom egy falat.. nem voltam kíváncsi a véleményekre! Nem azért mert nem szeretem a barátaimat, hanem egyszerűen nem értettek meg. És ez volt az egyetlen védekezésem. Tudom, hogy ezzel megbántottam őket..
Még az utam előtti napokban elindultam körbetekerni a Desedát (tó Kaposvár mellett).. még nem értem ki a városból, tekerek az úton.. megáll egy autó, kiszáll egy távoli ismerős ( a távolit most ismeretségi fokban értem) és megkérdezi hova megyek. Mondom, ki a Desedára.. "És nem félsz?" na az ilyen kérdésektől sajnos oszlik a Desedai vágy okozta lelki harmóniám.. Mitől félnék?? este fél8 körül lehetett májusban, világos volt, bicikliző, futó emberek az úton, nem is értettem.. Néztem értetlenül.. aztán több sem kellett rátért arra, hogy hallotta a tervemet és hogy mi 30-as nők meg vagyunk bolondulva, hogy nem bírunk magunkkal, nekünk már férjhez kéne menni meg szülni..jódolgunkban nem tudjuk mit csinálunk.. és nem is érti nekem miért kell világgá mennem.. Mondom, nem voltam nagyon beszélgető viszonyban az illetővel ezelőtt.. ezen is meglepődtem, hogy emiatt megállt és kiszállt a kocsiból.. vajon ennek mi értelme volt? Az egyik biztosan az, hogy most írjak róla, a másikat csak fejtegetni próbáltam.. valószínű-mivel sokad rangú ismerőse vagyok- nem féltésből mondta.. ezt levágtam.. csak le akart húzni.. jól odamondani.. mert neki épp szar életszakasza volt akkor, hiszen épp szakított a párjával, aki szintén 30-as nő.. (ezt később tudtam meg).. ja, hogy innen fúj a szél?! Saját lelki nyomorát rám vetítette ki.. mert én is okozója vagyok az ő problémájának, hiszen én is épp világgá megyek és nem pedig épp megállapodok valaki mellett, hogy jó példa lehessek! Hogy miért teszem ezt, mi van  valójában a lelkemben az persze nem érdekli! csak rendelkezésére áll pár tényadat: Dorina, 30-as, világgá megy, egyedül!!..
Lehet, hogy tényleg nem normális dolog nekivágni a világnak egyedül 30-as nőként.. nem szokványos, mondjuk úgy. Addig vajon miért nem jutnak el az emberek, hogy ennek oka van!! Miért kell bírálni? Nem véletlenül és nem hirtelen jutottam erre az álláspontra. De nem igazán tudtam kivel megbeszélni, hiszen a környezetemben nem ilyenek az emberek! Nagyon kevés, aki tényleg mer valamit lépni.. hiszen sokan elvannak a "büdös a szar de legalább meleg" kategóriában..  én is elvoltam, mondom!! Nem voltam jobb én sem sokáig! Nagyon nehéz a büdös melegből kilépni!! Irtó visszahúzó ereje van, hiszen a szag már elkábított, a melegből meg ki az a hülye aki ki akar lépni a hidegre? Főleg bekábulva? Teljesen érthető! Nem is mondom senkinek, hogy lépjen ki, mert amíg ő maga rá nem jön, addig én nem magyarázhatok senkinek! Nekem is mondogatták már, hogy menjél, lépj le, amikor annyira odavoltam.. de nem mentem.. és ez jó is volt nekik, mert lehetett tovább együtt sajnálkozni.. Aztán eljött az idő, kinyílt a szemem és meghoztam a döntést.. erre egy normális reakció az lenne, mégha nem is érti az ember: tök jó, hogy végre mersz lépni, ha ebben látod a megoldást, akkor ez úgy is lesz, biztosan végigcsinálod.. bár szeretlek és féltelek, de végig veled leszek gondolatban.. szurkolok neked, hogy gyümölcsöző legyen az utad és baj nélkül végigjárd!" Ugye, valami ilyesmit várnánk hasonló helyzetben! Aki tényleg szeret és szívből, az megérti (nem az észjárásomat), a döntésemet! és egyszerűen csak bíztat.. volt ilyenben is részem bőven.. Barátnőim közt is volt pár aki nem értette, nem helyeselte.. de elfogadták a döntésemet, és méltóképp el tudtunk búcsúzni úgy, hogy végül már nem éreztették velem az aggodalmaikat.
Mivel teljesen le voltam merülve mentálisan, nem láttam kimenetelét egy másik lehetőségnek. Nem láttam értelmét felmenni Pestre vagy másik városba, mert ott épp ugyanúgy beülnék egy irodába és vergődnék tovább.. nem bírtam elviselni ebben az állapotban a korlátokat.. nem bírtam elviselni a kötöttséget, a fix munkaidőt.. úgy éreztem be vagyok zárva.. vasárnap esténként már rámtört a szorongás, hogy jön egy újabb hétfő és egy újabb gyomorideges hét.. és csak ábrándoztam az útról, a szép helyekről, az óceánról.. csak mentem volna már.. egy netes cikkben olvastam, hogy ha valaki folyton a 7vége, a nyaralások után vágyódik, az egyszerűen nincs a helyén. És akkor bizony menni kell, megtalálni azt, amit szenvedéllyel lehet csinálni! legyen az bármi! az irodai munkával sincs gond, ha abban jól érezzük magunkat, ha lelkesen tudjuk csinálni, ha van motiváció benne!Számomra nem volt! Nem tudtam a skatulyámból kitörni, nem volt már erőm hozzá. Egyértelmű jelek voltak, hogy lépjek le, több irányból, több oldalról jött a "támadás".. vagy csak Isten szólt, hogy "Te figyelj, ennyi pofon után is még ittvagy? Hát mit csináljak még veled, hogy észrevedd végre nem kellesz már ide.. máshol várnak rád.." hú, még most is kiráz a hideg ahogy ezeket írom.. ilyen egyértelmű jelek nem sokszor vannak az ember életében.. és ahogy az egész utam körvonalazódott.. az egybe vágó egyirányba terelő jelek.. hogy minden összejött.. 2 dolog aggasztott picit, hogy nem jött össze: a fizetés nélküli szabadság és a szponzor.. most már hálás vagyok értük! A lehető legjobb, hogy ezek nem jöttek össze. Így bíztosítva volt a teljes szabadság érzet, hogy úgy oldok meg mindent ahogy akarok, ahogy tudok, ahogy sikerül.. és nem tartozom senkinek elszámolni valóval.. ez az igazi szabadság! Nekem akkor ez volt.. ha nagyon zárt börtönben van az ember és nagyon sokáig (ez lehet bármilyen értelem) akkor nagyon nagy szabadságra van szüksége utána! Ez az élet törvénye, a kiegyenlítődés.. minden a kiegyenlítődésre törekszik.. ha ismernék az előéletemet, senki nem csodálkozna, hogy erre az útra léptem.. azt gondolom ez csak egy lehetőség, nem kell mindenkinek menni.. főleg nem ennyi időre.. sokan mennek az 1 hónapos spanyol Caminora, az is képes életeket megváltoztatni, ha kellően tudunk magunkra figyelni közben.. aki nincs ekkora szarban, mint én voltam, csak helyre akar tenni dolgokat magában, esetleg megújulni, kiszakadni, munkahelyet váltani, rossz kapcsolatot lezárni, annak teljesen jó az egy hónap! Nekem önmagamat kellett összeraknom a talptól a fejig, ezért választottam a hosszú utat.. az ember belül érzi mennyi időre van szüksége.. egy hónap esetén még fel sem kell mondani, ha nem akar az ember és ha a munkahelye engedi hogy egyben vegye ki a szabadságokat. Egy hónap nem a világ, egy stabil kapcsolat túléli, tehát férj-feleség pár egyik fele is bátran belevághat, nincs ebben semmi rossz! Ha nem stabil a kapcsolat, akkor jobb is ha kiderül.. ha meg igen, akkor annál nagyobb áldás lesz utána.. én találkoztam nem egy házaspár egyik tagjával az úton, és érdekes nem volt gond közöttük, nem aggódtak azért, hogy mi van ha félrelép a párjuk.. ahol szabadság van, ott bizalom, ahol bizalom, ott működik.. logikus, nem? Én tudom miért nem működtek a kapcsolataim az út előtt.. mert nem volt  a helyén semmi, se szabadság, se bizalom, semmi.. ha visszagondolok a régi énemre, biztosan nem mentem volna Caminora amíg párom volt, illetve őt sem engedtem volna.. mert olyan lelki nyomorék voltam, hogy azt gondoltam volna ez a kapcsolat végét jelentené!! Egy hónap? Á, kizárt, hogy túlélje! Nem véletlenül kellett egyedül végigjárnom az utat.. nem véletlen, hogy nem jött társ.. aki maradni akart volna mellettem.. hiszen 2 verzió működött: vagy engem próbálna megfojtani és én menekülnék, vagy én próbálnám megfojtani és ő menekülne.. ezek voltak a kilátásaim a rab lelkemmel.. egyik sem hangzik túl jól.. és ez még mindig egy megoldandó feladat, szóval senki ne gondolja, hogy már frankó vagyok, mert tökéletesre csiszolt az út.. nem, ez csak egy szakasz.. az út folytatódik, a csiszolás tart.. nem kaptam mindenre választ, de sokmindenre igen.. és ebből a sokmindenből össze lehet rakni a meg nem kapott választ is.. csak egy kis alázat kell hozzá és önfigyelem (és önfegyelem..)

Okt 1, szóval 4 hónapja úton..

AMa 4 hónapja úton.. reggel Aroux ban ébredtem, azon ritka reggelek egyike, amikor egyedul ebredek egy szobában.. csak 3 -án voltunk a gite communal -on, 3 db 4 ágyas szobára. 2 srac meg en. A gite maga okes volt, de az udvara kisse lepusztult, sztem az tartott vissza sokakat h ide jöjjenek. Nekem tökéletes, 10 euro, a legolcsóbb a faluban. Mellesleg annyira kis falu, h nincs semmi, egy templom, egy pizzéria ami zárva van éppen. Szóval főzünk, pesto s tésztát. Az egyik srácot ismerem az útról, a másik a haverja, aki most érkezett h pár napot együtt sétáljanak. Reggel esett, nem vittem túlzásba az indulást, már volt vagy negyed10 mikor nekiindultam. Tudtam, hogy ma sincs nagy táv, kb 23 km, az meg kora délutánra megvan. Mázlim volt, nagyon kicsi esővel megúsztam, meg a cipőm se vizesedett át, érdemes volt várni reggel.. nem voltam túl jo hangulatban, közeledik igencsak ez a St Jean Pied de Port.. van bennem egy ilyen hulye érzés, h mindjárt  vege az  útnak.. pedig meg csak most jöttem igazan bele.. tavaly meg StJean -nal volt a kezdet, es akkor milyen végtelen hosszúnak tűnt az az egy hónap.. eleinte, mondjuk úgy egy hétig, aztán sitty sutty lepergett az egesz .. mindegy, most a 4 hónaphoz kepest az 1 hónap már tényleg nem sok.. durva, hogy majdnem sikerült épp október 1re érnem St Jean -ba. Azért majdnem, mert 16 km re vagyok előtte, es csak a "veletlenen" múlott h nem vágtam neki. Ma eredeti célom a 23 km re levő Ostabat lett volna, ahova meg is érkeztem 3ra.  Nagyon nehéz menetem volt ma lelkileg totál kikészültem. Tele feszültséggel baktattam, néha futnom kellett a lejtőkön, mintha kergettek volna. Fura nyomott idő volt, esős hangulat, plusz marhára tele voltam feszültséggel. Jöttek a negatív gondolatok,  mi értelme az utamnak, csak megyek céltalanul, illetve van célom nyilván, de mindenki tudja h Santiago jelképes cél, nem azért megyek, h ismét láthassam a katedrálist, hanem azért megyek h úton legyek. Mindegy ezt most hagyjuk, majd kifejtem máskor. Ostabatban meg is talaltam a legolcsobb gite-t, 13 euro lett volna, körülnéztem, de vmi hajtott tovább, nem akartam maradni. Tudtam, ma sokan oda mennek, akiket az úton megismertem, es nem volt kedvem senkihez. Egy dúvadnak ereztem magam, csak erőltetett kedves tudtam volna lenni az emberekkel, es nem akartam természetellenes lenni.. Most hagyjon beken mindenki, nem akarok társaságot. Ha bajom van meg sokszor magyarul is nehéz elmagyarázni, nem ám idegen nyelven. És amugyis van h nincs kedvem beszélgetni. Továbbindultam hat. Megnéztem s térképen, St Jean 24 km es délután fel4 mire elindulok, ha veszek egy baguettet is, ami mindenkepp kell, mert egy 5 deka sajtón és  fel üveg nutellan kívül nincs nálam semmi. Szép kis falu Ostabat, jellegzetes baszk hazákkal, pont mint StJean ban.  Fehér házak, csak a széléin kirakva nagy kövekkel. Megvettem a baguettet az egyetlen kisboltban. A teraszon  2 zarandok ferfi ücsörgött es azt nevettek, hogy kilog egy banan a feltekercselt polifoamombol. Ja, van egy banánom is, majd elfelejtettem. :D Baguette betuszkol, majd rohanás, hajtott vmi ott belül, leginkább a nyugtalanság. Amúgy mára egy nyugis délutánt terveztem, megérkezés időben a szállásra, zuhany, mosás, írás, pihenés, semmi extra. Ehelyett lett egy rohanás, én sem értettem miért. Vmiert nagyon el akartam jutni St Jeanba,  talán picit felek milyen hatással lesz ram es jo lett volna ott tölteni ezt az éjszakát. Tavaly Bercivel egy sütis bolt teraszán aludtunk, gondoltam most is azt teszem nosztalgiából. Át akartam élni újra a Camino kezdetet, azokat a pillanatokat amiket akkor éreztem. Ami akkor szinte hihetetlen volt, hogy ott vagyunk.. mégha teraszon is alszunk es épp meg akarok fagyni. Persze nyilván ugyanazt nem tudom  átélni, hisz az akkor volt, most meg most van. Aztán eszembe jutott, hogy ha tényleg elmegyek ma St Jeanba, az azt jelenti,  47 km t gyalogolok, ami nem lenne igazan ésszerű dolog reszemrol.. amilyen állat vagyok  néha, meg le is nyomnám, de félő h kicsinalnam a lábaimat. Tehát semmi értelme nem lenne. 13 kg van a hátamon, nem érdemes.. jó, akkor az lesz, hogy megyek, es majd lesz vmi.. nagyon lógott az eső  lába.. azon is gondolkodtam bekeretezők vhova, ha nekiáll szakadni.. a következő gite 13 km, az is messze meg, ráadásul 30 euro félpanzióval.. Ma eszem ágában sem volt sokat költeni. Napközben egy kávé 1.20 ért, meg a baguette 0.8 ért bőven elég. Tegnap úgyis sokat költöttem, 16 eurót fizettem a szálláson, mert kajat is csak ott tudtam venni. Szóval néztem a hegyeket, már nagyon közel vannak a Pireneusok. Olyan gyönyörű a taj, birkák legelnek, tehenek, most hogy ősz van, barna es zöld legkülönbözőbb árnyalatai mindenhol. De gyönyörűek  vagytok!! sokszor odakiáltom a hegyeknek. Van, hogy csak allok es nezem oket, es üvöltöm nekik, hadd halljak meg! A taj es a házak is sejtetik hogy rohamosan közeledik a spanyol Camino kezdete.. naggggyon fura érzés, elmondani nem tudom .. 4 honapig gyaloglók a totál ismeretlenben, tiszta idegen tájakon, amiket ezelőtt sosem láttam! Jó, számítsuk mindezt Pannonhalmától.. de akkor is., 4 hónap mínusz pár nap.. totál idegen.. és most megérkezek egy olyan útra, ami már beleivódott a sejtjeimbe, hiszen tavaly végig gyalogoltam rajta.. ismerős tájak, ismerős Alberguek,  ismerős Cafe Bar-ok, ismerős templomok, ismerős kövek, na es az emlékek.. nem akarok már sebeket feltépni, hagyjuk, ez már nem az az ut lesz. Nem akarom összehasonlítani. És egyáltalán minek most mégegyszer, függő lettem? Tavaly is itt voltam, minek vagyok most megint itt? Mi dolgom van megint itt? Lassan vége az  utamnak es egy kérdésemre meg mindig nem kaptam választ. És néha haragszom emiatt. Igazából nagyon régóta varok választ egy kérdésre, de nem jön! Talán ezért is vagyok úton. És olyan értelmetlennek tűnik néha az egesz. Szóval holnap már ismerős tájon leszek es nem tudom  most  ezt az egészet hová tenni. Nagyon gondolkodok h melyik utat válasszam, a del Nortet vagy a már ismert Camino Francest. A del Nortet egyszer mindenképp meg akarom csinálni, de annak lehet nem most van itt az ideje. Azt mondjak az gyönyörű es végig a tenger mellett. Viszont kevés zarándok, kevés szállás.. azt jobb nyáron. Meg meglátom mi lesz. Szóvá baktattam es azt mondtam, Istenem adj vmi kis házat ma éjszakára, ahol meghúzhatóm magam. Ennivalóm van, semmire nincs szükségem, csak egy kis menedék ahol biztonságban alhatok anélkül h megfagynék. Igy bandukoltam egy főút melletti kis ösvényen, amikor jobboldalt hirtelen megpillantottam egy kis kőházat. Az oldalán felirat "Refuge des  Pelerins" es a kagyló. Az  ajtaján  felirat, nyitva 😊 megörültem nagyon benyitok, 2 emeletes agy es egy asztalka padokkal, zarándok füzet, gyertyák, 1-2 otthagyott dolog, olívaolaj, kis méz, dió. Papirra vetett keres, hogy mindent hagyjunk úgy ahogy volt.. az emeletes agyak viszonylag tiszták, gumilepedos  borítású,  ahogy a spanyol caminon is a legtobb ágy. Műanyag, tehát könnyen tisztítható. Kisse szellős a ház, kis gyik szaladgalt bent mikor benyitottam, remeltem h egerek nem lesznek.  oldalt be lehet látni a tető alatt, de kit érdekel, van menedekem nem is akármilyen! Fürdő, wc nincs, de az ilyenekben nem is szokott. Abszolút önkiszolgáló zarándok menedék. Egyértelmű jel volt h maradjak. Csak en es a kisház.. most erre vágytam.. nyugalomra. A gyik is kifutott mar, az agyam  mellett gyertyák égnek, fel 10 van este, jól beöltözve fekszem az agyban. A vacsim friss olivaolajos baguette volt a maradék sajttal es a talalt  dióval, sóval, bazsalikommal. Desszertnek mézes baguette. Fogmosás a kerti csapnal, aztán irány az agy. Egy szúnyoggal küzdők epp, szívja a véremet a szemét..  a levego neha befuj a falon at, de bizom benne h biztonsagos, nyugodt, pihentető ejszakam lesz, hogy reggel nekivaghassak St Jean pied de port nak, ami 16 km innét. Ha jól megy 12re ott leszek, kávézok  egy jot valahol, bemegyek a zarándok irodába, veszek credencialt, (z.utlevel) immár a 6.at .. meg van az elozobol egy oldal, de az kb 1-1,5 hét es betelik.. hála ezert a kis helyért, mégha zuhanyozni nem is tudtam, legalább agyban alhatok 😊 biztonság kedveert az emeletes agy alsó részen, így kevesebb eséllyel repül ram repül denevér 😀

Az ut kis csodai - szept 4.

Le Puy után kisse megint vesztettem a lendületből, ahol jol erzem magam onnet általában nehezen indulok el. Sok emelkedo volt, nehezen vettem  az akadályokat. Sok zarándok egyszerre indult neki, fura volt h előttem mögöttem kagylos  hátizsákosok battyognak.. Persze nem akkor a tömeg mint St Jean pied de port es Santiago környéken, sokkal kevesebb, de ahhoz kepes h eddig alig láttunk vkit.. vhol jó érzés volt,  de közben kicsit olyan is h mostantól  akkor "nem lesz nyugalom"? Mintha behatoltak volna magányos zarándoklatomba.. érdekes, mikor egyedul voltam az nem volt jó, most h ittvan bak sokan az sem jo? 😀 hat nekem semmi se jo? eddig egyedul max  Patrikkal kerestem a jo kis pihenőhelyeket, most  ezek mind foglaltak lesznek? iLyesmi gondolataim voltak, de közben azért tetszett mikor 1-1 pihenőnél tudtam vkivel beszélni es jöttek a szokásos zarandokos kérdések, honnét jöttél, mióta stb... aztán a nagx csodálkozások. Már régóta meneteltünk mikor egyszer csak ott termett egy lakoautos kis büfé, 1 eurós kávéval.. fő profiljuk a szendvicsek gyártása zarándokoknak, minden olcsó, de én csak a kávéra fokuszaltam. Szinte reflex szerűen vágódtam be ide a kis büfés udvarba. Nagyon kitikkadt voltam, félig elhaló hangon k értem, " je peux avoir un café avec un peu de lait? s'il vous plaît " a ficko csak nez rám nez ram.. majd ugyanolyan  elhalo hangon "oui".. Sztem eddigi utam egyik legfínomabb kávéja volt.. közben vki megkérdezte honnét jöttem, mikor meséltem a ficko majd kiesett a lakóautó ablakbol ahogy hallgatta. Azt mondta megemeli a kalapját. Beszélgettem egy 50 es növel is, aki most állt neki élete első zarandokutjanak, 2 hetet tud gyalogolni, majd a férje jön érte. Azon gondolkodtam milyen jo már h így elmegy a férje nélkül, mennyire igazuk van, nem kell mindent együtt csinálni.. miért  ne mehetne el a férje nélkül zarándokolni? Hányan megfojtják egymást egy kapcsolatban/házasságban.. pedig az egyén  szabadsága nélkül nem működik..Ja, de egy darabig biztos.. minden bizalom kérdése sztem.. Na mindegy, nem errol akarok irni. Szóval ma annyira nem éreztem az erőt, így huszon pár km re Le Puy után a tömeggel együtt benyomultam en is egy zárandók szállora L'abril des Jacquaires nevvel. Eredetileg csak pecsetet akartam  kerni az útlevelembe, aztán úgy döntöttem maradok. Kérdezem mennyibe kerül, mondja a fickó 32 euro félpanzióval, 17 euro csak reggelivel. Próbálok alkudozni, mondom Magyarországról jövök gyalog  kis pénzzel, nem lehetne csak szállást kerek reggeli meg minden nélkül.. meg azt is felajanlom a foldon alszok a polifoamon.. gondolkodik, aztán megkerdezi mennyit tudok adni. Mondom 10 euro, jo belemegy, lekísér, megmutatja az agyamat. Mondja sajnos s nagy teremben már nincs hely, így itt kell aludnom külön.. hat "marhára bánom", hogy nem kell a horkolós zarándokokkal együtt aludnom :D tok jo kis szoba ket ággyal, boldog vagyok. Fürdök, mosok majd felmegyek a konyhába h befaljam a tonhalkonzervemet baguettel meg a sargarepammal. Kicsit kesobb jon a no, hogy menjek vele ad hozza sajtot. Fincsi tobb fele francia sajt, kis almakompot, friss magvas baguette.. hmm.. Nagyon finom.. mindent felfalok az utolsó szemig.. megköszönöm a nőnek, mondom, hogy ez nagyon kedves tőlük.. Mondja h ha ő az én helyemben lenne, neki is jól esne es azért adta. Az agy kényelmes , végre jól alszom. Reggel pakolászom, teszek veszek, jön értem a férfi, mondja menjek a többiekkel reggelizni. Mindenki együtt az asztal körül. Mondom de hat  nem errol volt szo, nem fizettem ette.. Mondja, akkor is, menjek. Kávé, baguette, lekvárok. Általában mindenhol ez a reggeli, semmi mást nem esznek reggelire csak kávé kompótos tálkából meg vajas  lekváros baguette. Megreggelizünk, utána meg beszélgetek kicsit a fickóval, az utamról, a helyzetemről otthon, hogy épp nincs munkám, mert mindrnt feladtam az ut miatt, es mellesleg az  álmom egy saját zárandók szálló az úton vhol.. gyors pakolás, majd indulás.. az első ajtón át tavoztam, a tulajék már lent voltak, szal nem tudta tőlük elköszönni. Vmiert mégis az bolt bennem, egy sokadik "merci beaucoup" (nagyon köszönöm )-raes egy Au revoir-ra meg visszafutok hozzájuk, hisze tok rendesek voltak velem.. A hátsó bejáraton át az udvaron keresztül visszaszaladtam, bekopogtam.. mintha vártak volna, a férfi kezeben a 10 euro, a tenyerembe nyomta, mosolygott. "Ez meg jól jön" mondta. Hirtelen szóhoz sem jutottam, nem elég h lealkudtam, meg külön szoba, sajt, reggeli. . És a végen kiderül, mindez ingyen.. áldás legyen az életükön, es minden segítőmön!

Szept 10

Jól elkavezgattunk Hanah-val a szálláson, kb fel10 is elmúlt mire elindultunk. Egy közös fotó a bácsikával, aztán irány nem tudom mi.. nincs útikönyvem, nem tervezek most mar semmit,  csak megyek általában, aztán lesz ahogy lesz.. jobb is, h nem tudom mik vannak az úton , csak összezavarna :D összefutottunk  egy francia zarandokferfival, o mar tudta ki vagyok, azt mondta terjed a hírem, hogy a magyar lány, aki nagy hátizsákkal sétál már mióta .. igen, a magyar zarándokok híre terjed, Patrikot is látták sokan meg találkoztak  vele, az ő megjelenése sem olyan átlagos :D szóval minket azert megjegyeznek.. Patriknak már egy nap elonye van, lehet már tobb is, nem tudom. Talán majd beérem vagy nem. Mindennapra akad valaki akivel tudok  kicsit beszélgetni, persze fura h magyarul meg sem szólalhatok, illetve dehogynem, de senki nem érti. Reggelire megettuk a tegnap kapott  fagyasztott kenyeret a hutoben tálalt vajjal es a maradek narancslekvarommal. A kávéhoz tálaltunk nemi tejet de sajnos romlott volt, ahogy a lekvárok is a hűtőben.. így kértem a háziaktól, egyikünk sem szereti tej nélkül, sem romlott tejjel.. ejj micsoda luxus , meg tej is, mi, nem ám h kávé? Errol jut eszembe egy tobb evvel ezelotti sztori, mikor egy barátnőmnél voltunk es kaveval kinalt.. fura volt, hogy mikor a tejet öntötte nem jött.. erre rázni kezdte a dobozt.. gondoltam, te jo eg ez már régen rossz , ha rázni kell egy folyadékot h kijöjjön  😀 ki is jött szepen darabokban enyhen savanyú szaggal 😀 aztán csapo2 kávé újra.. Na de vissza a jelenbe ..  Mivel mindent felfaltunk, gondoltam majd veszek vmit a boltban.. en naiv.. bolt, persze.. főleg nyitott bolt.. semmit nem tálaltam így megint kunyeráltam.. Most is becsengettem egy házhoz, friss baguette darabkát kaptam kis camembert sajttal.. aztá hogy lehet orulni a kis kajának, de  hogy! Emlékszem Ausztria elejen milyen kis beszari voltam, inkább a padon aludtam minthogy segítséget kérjek.. Most meg simán bekopogok bárhová egy kis kajáért. Az ut sokmindenre megtanít. Hanahval hamar szétváltak ma útjaink, ő lassabban megy nálam sokkal, pedig én se sietek. Ha nem egy a tempó vkivel akkor nem lehet egyutt menni. Amúgy legjobban egyedul szeretek menni, társaságot a pihenokon szeretem meg estenként. Ha jo kedvem van akkor azért jo egyedul mert élvezem az utat, jól rá tudok  hangolódni biz gondolatmenetekre,  egy kis zene meg plusz extra. Ha meg épp nem élvezem mert nyűglődöm, akkor a társaság inkább teher tud lenni. De érdekes, ezzel a többi zarándok is egyetért. Már akikkel beszeltem erről. Délutánra nagy szél kerekedett, es irtó  forróság volt. Már régóta baktattam egyedul, 5 után a zarándokok többsége elnyugszik vhol, csak a nyughatatlanok es csövi zarandokok bandukolnak.. szerettem volna egy jo sátorhelyet bevonzani, ahol biztonsagban alhatok, ma végképp nem akartam fizetni szállásért. Az utak egyre inkább olyanok h nincs semmi, ezért ha vmi meg is akad arra le kell csapni.. este fel8 tájékában elérte egy szép kis magánház Gite-t, aminek nagy udvarát veltem felfedezni. Na ide bekunyizom magam.. csengetek, kijön egy férfi kisse közönyös arccal. Tekintete nem győzött meg érdemes e próbálkoznom, de ha nem kerdezem meg nem tudom meg a választ.. szóval mit veszthetek, max  megyek tovább.. elmondom kis mondókámat, felvethetném e a sátramat az udvarban, kis magyar csövi zarándok vagyok, régóta úton, kis pénzzel, tudom nekik ez nem üzlet de ha esteleg mégis.. néz ram a fickó nagy szemekkel, majd bevezet az udvarba, rámutat egy helyre h oda  verhetem fel. Majd mutat egy nagy sátrat az  udvarban, ami tele van kellékekkel, fűnyíró stb., hogy vihar eseten oda húzódjak  be. Nagyon örülök megköszönöm. Tényleg megnyugszom , hála van a szívemben h biztonságos helyen sátrazhatok. Később jön a felesége is, megmutatja hol van udvari száraz wc es a kerti csap, amit használhatok. Hú meg wc m is lesz de jó :D visszamegyek csokis kekszet falatozni, gondoltam a satorfelallitas ráér, előbb tolok egy kis energiát.. ahogy üldögélek bamban kekszet majszolva nézve ki a fejemből mint a tehenek a réten, egyszercsak visszatér a ficko es mondja, úgy néz ki nagy vihar lesz éjszakára, szedjem a cuccom es jojjek vele be a házba, bent alhatok a többi zarándokkal. És persze nem kell fizetnem.  Hihetetlen, nem győzök hálálkodni. Akarom dicsérni a kornyeket ahol laknak, mondom, c'est tres belle. Kijavit, nem "c'est tres beaux. c'est toi qui est tres belle". És vigyorog egyet cinkosan.  Tok szép zarándok szálló, nem egy lelakott épület, hanem elég újnak tűnik.. sokan a saját házukból alakítják ki, ahogy ők  is.. egy nagy szoba kb 8 vagy 10 ággyal. De csak 4en vagyunk összesen, egy idős  bácsi, es egy idősebb no. A bácsi az agyon fekszik, svajci német, de beszél franciául is erős akcentussal, lassan, nehezen. Mondja hogy diabéteszes, pár napja rosszul lett, azóta igen nehezen halad. Nem bírja a hőséget. Később segítek kiteregetni a ruháit, túl vastag anyagúakat hozott ahogy elnézem.  De akkora szél fúj, hogy 1 órán belül megszáradnak. Megjon a nő is, francia, 60 fölöttvan, mindene a gyaloglás, már rengeteg utat megtett az elmúlt években. Lendületes, sportos, mint ahogy a zarandokok többsége. Hihetetlen h az idősebbekben is mennyi energia es élet van itt az úton.. inspiráló. Beszelgetunk 1 fel órát aztán 10 körül elnyugszunk. Nagyon szurkolok a bácsinak, hogy végig tudja csinalni ameddig csak szeretne, es az egészsége is rendben legyen. A szél erősen csapkod, hideg levegőt hoz, éjjel esik, ahogy másnap egész nap..

Le Puy en Velay, érkezés

Már igazan vágytam vmi jo kis zarandokos élményre, ezért is siettem annyira Le Puy-be. A megelőző városkában Brives-Charensac atkeltem a Loire folyon, majd benyomattam a városházán az  utso  pecsétet az útlevelembe. Pont jól jött ki, hiszen Le Puy ben már újat tudok venni. Az előző  napi satrazas ismét hidegre ezáltal alvás nélkülire sikerült, de már nem is részletezem.. reggel tiszta vizesen raktam  el ismét a sátrat, útközben szárítottam ki egy domboldalon, közben nutellas baguettet toltam. Mai etkezesem nagyjából ebből állt ki.. ja, majd kihagytam St Julien en Chapteuil-ben betévedtem egy kávézóba nem éppen zarandokoke volt, sokkal inkabb a helyi  arcok.. azok az igazi bárpult támasztó iszogatós bácsikák :D kisse üveges tekintet, de aranyosan érdeklődőek voltak, mikor beestem közéjük a nagy táskámmal.. Mar már anyanyelvi szinten ledarálom nekik kis történetemet  pár mondatban,  általában hűlnek halnak francia tudásomtól, hiszen egy magyartól nem igazan szamitanak ra.. emiatt általában hamár megkedvelnek, s most nem tulzaskepp  mondom, de tényleg nagyon tetszik mindenkinek h beszélem a nyelvüket.   Nem elég h ilyen messziről gyaloglok  még messzebbre, de meg a nyelvükön is tudok, ez dupla különlegesség nekik. Na de hagyjuk az önfenyezest, az összes alkesz papa  jo utat kívánt a kis kocsmából, a csapos is lenyűgözve integetett mikor kitettem lábam az ajton, hogx újabb lepeseket tegyek Le Puy felé.. igen kemény utam  lett, a sietség miatt nem álltam meg kaját venni, s az  ehsegetol vagy ki tudja mitől Loire folyós városkában beneztem a jeleket, s vhogy eltűntek.. Na visdza már nem megyek, Mapsme vezetett tovább, de végig forgalmas úton, irto  idegesítő volt a sok autó. A beton ezerrel verte vissza a meleget, utolsó szakasznak egy baromi meredek úton vitt fel az ut A Le Puy Katedrálishoz. Ebben az utcában van a donativo  szállás, ahova 3 helyett végül fél 5 után érkeztem. Mos ma mindegy,  hátha lesz hely.. hát  volt :) nagyon orultem, irtó kedvesen fogadtak, hú,  hihetetlen jo volt ide megérkezni. Zarándok- es szeretetehesen, kitikkadva, éhesen szomjasan büdösen izzadtan, de büszkén, hogy már itt vagyok :) es mindez szeptember 2an, a nevem napján, amiből amúgy nem  csinalok nagy ügyet, de ma lett volna kedvem megünnepelni. Beregisztráltam, azran átszaladtam a Katedrálisba h megvegyem az új Credencialt, a zarandok útlevelet. Gyönyörű a Katedrális, de csak futólag néztem meg, gondoltam majd holnap. Közben Patrik is megérkezett a szállásra,  beadtuk a ruháinkat mosni, aztán atsiettunk a Zarandokok fogadására, ami fel6 kor kezdődött a Katedrális mellett. Bor es üdítő közül lehetett választani, mivel ünnepi hangulatban voltam es volt is mit, ki lehet találni melyiket választottam.. :) kaptunk egy kis könyvet a Chemin Le Puy  szallasokrol, es lehetett egymassal beszelgetni.  Kb 10-15 en lehettünk, de kisebb távú zarándokok is voltak itt, akik csak pár napot mennek. Szóval ismét sikerül a magyar zarándokoknak feltűnést kelteni.. persze a mi utunk "semmi" ahhoz kepest amit eztán láttunk a szálláson.. egy fickó egy tégla vastagságú útlevéllel regisztrált éppen, úgy tűnt szeret sétálni.. mondjuk úgy 15000 km t.. aztán jött egy másik érdekes arc is, kerekes rudas hátizsákkal. Bazi nagy zöld  hátizsák mindenféle log rajta,  farúdakkal van keretezve es 2 kereken áll.. mint egy szekér.. Hamar  osszebaratkoztam a hospitalier -ekkel, akik a donativo szállás önkéntesei, sokat beszélgettünk, igen tetszett nekik is a hosszú ut. 5 fős önkéntes  személyzet, akik szívvel lélekkel csináljak, fogadják, terelgetik a zarándokokat, s elmondják a házirendet, s hogy nem lényeg mennyit adunk, ha semmit az sem baj, es maradhatunk 2 éjszakára is. Nem kellett sokáig győzködni, amúgy is akartam maradni.. elég sok férőhelyes, de minden ágy el van különítve fallal meg függönnyel, h az intimszfera azért megmaradjon.. Spanyolban ilyen úgyse lesz.. ez már luxus es nem csak a donativo kategóriában. Szépen telt a szálló, jöttek a botos hátizsákosok, a regisztrációs teraszon üldögéltünk este sokáig beszélgetve az uj arcokkal es a hospitalerokkal.. miután Patrik bedobta nevnapom van, André a kedvenc hospialerom elem rakta az asztalon díszelgő  csokor virágot s egy úr töltött kis vino tinót.. kis apróságok, de jól estek a kis lelkemnek, nagyon bejött az este.. megvolt a feeling amire vágytam, abszolút.. bár a fejem fájdogált a napi kimerültségtől, most ez sem érdekelt. Jó itt Le Puyben :)

Itt van az ősz itt van újra avagy szeptember 1

Egy gyönyörű kis faluban (Queiryeres) üldögélek egy padon szemben már áll a sátram. Vmi közösségi nagy füves tér, padokkal, tuzrakohellyel, nyilvános wc -vel , csappal, abszolút idealis sátrazó vándoroknak. Közeli távolban a templom tornya, vmi nagy várszerű kőfal, ahogy lement mögötte a nap, már szinte giccses volt.. aáá ez a Franciaország annyira gyönyörű. Ma több, mint 30at jöttem, es komolyan fel sem tűnt. Az idő remek volt, a napsütés kisse bágyadtabb  lett,  ereztetve, hogy mától az ősz uralkodik. Túrázáshoz, zarándoklathoz épp ideális. Az előbb ideszaladt hozzám egy labrador kutyus es kézen nyalt.. cuki volt, annak  ellenére h sajna kisse tartok a kutyáktól.. az úton többször is kirohantak elem innen onnan mérgesen ugatva, nem tudom miért nem birjak a képemet, talán a botok kopogása miatt? Mindenesetre elég para, felek tőlük. Vagy érzik rajtam, hogy cicalelku vagyok? :D
Reggel fel 8 körül keltem, elszaladtam baguettert, es megajándékoztam magam egy igazi francia croissant-nal.. főztem egy jó  adag kávét hozza,  meg toltam hozza kis potya lekvárt , amit az idős hazaspar hagytak  itt. Korán akartam indulni, bár az office de tourisme csak 9kor nyit, addig mindenképp húzni kellett addig  időt.. nem esett nehezemre, a reggeli tokolesnek nagy mestere vagyok :D Kulcsot le kellett adnom. Aztán kértem kis wifit h az előző bejegyzéseimet felnyomhassam meg letöltsem a Loire régiót a mapsme re. Ausztriaban, Svájcban élni nem tudtam a mapsme nélkül, itt meg nem is használom. Persze ennek megvan az oka. Szuperek a kijelölések, eltévedni gyakorlatilag lehetetlen. A kagyló egy ideje ritkább ugyan, de az útvonal, egybeesik a GR65 turautvonallal, igy a piros feher jelolest kell  kovetni. Ja, vagy Patrik lábnyomait, azt is néha fellelem a homokban, porban :) jut eszembe, ez az  első satrazasom egyedul, remélem minden  rendben lesz az éjjel es időjárás is kegyes lesz. Most az összes gatyámat felvettem egyszerre, télikabát alap, úgy nézek ki mint egy töltött majom :D mára 38 km lett volna, el akartam érni St Julien en Chapteuilt, h holnap már csak 17 km legyen Le Puy en Velay ig. Jot tett a pihenő, igen jól birtam a mai napot. 6,5 km már csak St Julien, tehát holnap ennyivel több lesz, de sebaj. Bírtam volna meg menni, de itt volt ég a jo kis sátorhely es már este fel8 volt, nem akartam itthagyni a bizonytalanra. Ma is voltak emelkedők, de nem vészes, vagy már megszoktam.. nagyon kedvesek az emberek, akik leszólítanak, vagy en őket. Ez mindig feltölt. Rengeteg tájképet fotóztam, olyan gyönyörű volt minden.. már megnyitottam 3.memoriakartyamat, 2 betelt.. hihetetlen ez az egész ut.. hogy mar ittvagyok.. neha olyan alomnak tunik az egesz.. most is neha, belemnyilal, te jo eg, mit ulok itt a sotetben Franciaorszag közepén   egy  nevesincs kozossegi fuves ter padjan?? :D Santiago 1560 km.. az semmi ahhoz  kepest, mikor elindultam.. kevesebb mint egy hónap es jön St Jean Pied de port.. nagyon várom, es egyben picit felek, ne akarjam  a tavalyi élményeket keresni.. bár biztos fogom, es talán szomorú leszek néha. Annyi emlék köt ahhoz az úthoz, milyen lesz most így, teljesen máshogy!? Sokszor eszembe fognam jutni tavalyi útitársaim, ahogy néha most is.. de ez  az ut.. Ez az élet.. az ut szimbolikus.. ahogy a The Way- ben is mondjak.. es ahogy mondom en is nap mint nap tobbszor, hogy Patrik idegeire menjek vele.. megyek a sátorba, már nem is látom olyan sötét van. Istenem, adj nyugodt, békés, fagyásmentes jóéjszakát.. vándor  vagyok es kész, bárhol alhatok ahol csak akarok ;)

Aug. 31 a nyár utolsó napja es egy kényszer pihenonap

Ez éjszaka volt minden idők leghidegebbje. Sejtettem h ez lesz mert már estére is brutal lehűlt az idő. Most először húztam fel a télikabátomat már lefekvés  előtt. Szokásos 2 gatya, zokni, póló, termopulcsi, teli turakabat, halozsakbelso , hálózsák.. mégis, mintha semmi nem lett volna rajtam. Ahogy írtam az előzőben, irtó fáradt voltam, már 9kor bedobtam magam a satorba. Már akkor nyirkos volt minden,  nagyon párás volt itt a völgyben. A sátor fala ilyenkor kívül belül tiszta pára lesz. Szóval a fáradságtól vhogy elaludtam de folyton felébredtem a hidegrázására. Csak gübbedtem összevissza, forgolódtam, megpróbáltam összehúzni magam újszülött kismacska méretűre, h minél kisebb feluleten érjen a hideg, de sajnos csak a magam méreteiben gondolkodhattam, nem ment a cicává válás.. hu, azt hiszem most igen nagyon elhagytam a komfort zónámat.. csak puha ágyakon járt az eszem és egy meleg zuhanyon.. tudtam, ebből holnap nem lesz nagy menet részemről. Reggel zombi üzemmódban satorbontas, pakolás, minden tiszta víz.. vizesen raktuk e, a sátrat is. Meg reggel 9kor semm kelt fel a nap a völgyben. Most kivételesen Patrik is fázott, persze ő ennek ellenére tudott aludni, komolyan nem is értem.. hogy tud vki fázva aludni? Vhogy elindultunk, természetesé hegymenettel indult a nap köves talajon a változatosság kedvéért. Igen hamar olyan meleg lett majd megsültem, meg is álltunk sátrakat kiszárítani.. mondom Patriknak, 4 napja van rajtam uaz  a ruha, kezdek teljes csöves lenni. "Látom fejlodsz" mondta.. nem tudom, ezek a dolgok kellenek e ahhoz h megtanuljam értékelni a jot.. persze nyilvan cserélhettem volna ruhát, most s pólóra gondolok, de semmi értelme! Fürdés nélkül fel óra menet után ugyanolyan :D mindegy, tényleg nem érdekelt.. Igen, el lehet jutni erre a szintre.. ami jobban érdekelt, h pihennem kéne.. jelez a szervezete most mar ergyre inkább.. hamar arra a dontesre jutottam, h 6 km múlva beérünk Montfaucon en Velay ba, es ittmaradok a 11 eurós Gîte  d'ETAP - on, magyarul Albergue Municipal,  azaz önkormányzati zarándok szállón.. az office de tourisme bán kell elkerni a kulcsot, igy is tettem. Már eelkepzeltem hogy folyatom magam a melegvizet, igen hajmosás is lesz, juhejj.. majd fejest ugrok a puha agyba es alszom.. mondta a hölgy, megnézi van e hely, es ha igen mehetek.. addig izgultam legyen, bár meglepődtem volna ha nincs, hisz az ut zarándokot csak nyomokban tartalmaz. Hely van bőven, sőt annyira, h én leszek egyedul az egész szállóban.. viszont van egy kis gond.. nincs melegviz.. aaaaa nem igaz, ne már, gondoltam. De mindegy, főzni lehet, edények vannak, max  a hsjmosashoz melegítek vizet, nem érdekel, maradok. Kivettem, kész. Mondták, lehet később megjavítják a meleg vizet, de nem biztos. Patrik elkísért a szállásig, pont az úton  van, aztán ment tovább, ő meg bírja.. talan majd Le Puy en Velay ban talalkozunk, vagy nem, ki tudja. Szoval mostantol elváltak  útjainak, bár egész sokáig együtt jöttünk ahhoz  kepest h pár nap után elköszöntünk :D kicsit fura érzés lett rajtam urra h mostantól akkor totál egyedül?? Patrik jo kapás volt, egy biztos pont akivel lehet sátrazni. De mindegy, vmiert így kellett lennie. Nekem most pihenés van szüksége, testem jelezte.. és erre oda kell figyelni. Elmentem a szallas melletti templomba kicsit, elolvastam Zoltan bejegyzeset, irtam en is, kicsit uldogeltem a csendben es hsllfattam a zenet. Sok templomban megszolal vmi szép  zene mikor belépünk, ez tetszik. Olyan meghitte teszi az egészet.  Aludtam egy órát úgy ahogy voltam mocskosan, mondom en most be nem állok a hideg víz alá.. aztán elmentem a boltba, gondolta ma jól belakmarozom es rizst fogok főzni tonhallal meg vmi paradicsomos fűszeres szósszal.. vettem 4 joghurtot, kavet, tejet a kavehoz, meg igy is olcsobb mintha kavezoban innek 2 kavet. Es ugye holnapra is kell.. Kimostam a mar nagyon  mocskos ruhaimat, nagyban fozom a rizst mikor beállít egy idős házaspár, zarándokok. Na, ennyit az egyedüllétről. viszont ők  nem Santiagóba mennek, hanem Le Puy en Velay felől jonnek es 2 hetet zarándokolnak csak. Ja, tegnap szinten talalkoztam egy idős párral, ok se mennek Santiagóig, csak Le Puyig. Le Puy en Velay egy fontos csomópontja a chemin de St Jacquesnak. Ide fut be több zarándokút  is, eh egy új szakasz kezdete. Ez vezet tovább a spanyol Caminohoz, utolsó állomása St Jean Pied de Port, ami egyben a Camino Frances, a legnépszerűbb Camino kezdete. Kicsit már olyan érzésem van, mintha mindjárt ott lennék, pedig az meg egy hónap. Te jo eg, meg egy hónap, es akkor meg mindig csak a Spanyol Camino kezdete. Már mióta úton vagyok, te jo eg.. holnap lesz 3 hónapja.. egy be a légző idő amit otthonról tábor, töltök egyhuzamban.. es meg nincs vége.. érdekes ez az úton leves.. nem olyan egyszerű am, senki ne gondolja.. vidzont felertekelodik egy egy csésze kávé, egy hűtőben hagyott hideg sor es egy meleg zuhany, de már leginkabb egy puha agy.. Igen nagyon felértékelődik.. egy kedves szó is.. egy mosoly.. abból van itt bőven.. De abból sosem elég.. a zarandokokat szeretik.. mosolyogva koszontik.. ok masok, mint masok.. valamit hordoznak magukkal.. es az a vmi nem csak a hatizsak es az ut pora.. a zarándokok különlegesek.. mert mindegyik sziveben ott él a nyughatatlan keresés.. a kibontakozni vágyás.. a látni akarás, lehet épp a menekülés, vagy csak a változás.. nem tudom én az egyszerubb vagy a nehezebb utat választottam e.. néha elgondolkodom ezen.. fogalma sincs, es csak mosolygok hogy magam sem tudom a választ. De nagyon örülök hogy így döntöttem, nem bánom eddig az útnak egy percet sem, mert a legszenvedosebb dolgok is tanítanak vmire. Lehet épp csak arra, tanuljak meg értékelni.. kis kenyszerpihenonapomat zárom, holnap ismét nagy menet vár ram, 36 km egy városig  ahol elvileg van Acceuli Jacqueire, azaz zarándokok fogadása családokban, adomány alapon. Jó lenne eléri, nem akarok egyedul sátrazni. Sőt, sátrazni sem akarok már, egyre hidegebbek az éjjelek. Viszont minden másért fizetni kell, es meg 2 hónapot be kell osztanom. Mindegy, ugyus lesz vhogy. Az ut megtanít igazan megélni a nagy mondást miszerint "olyan nincs hogy sehogy se legyen" ;) joejt

Aug. 30 kedd újabb hegymenet mi mas

Sátrazásnál az a rossz a hideg éjszakák mellett, hogy nem mindig van víz.. most sem volt,  így a mosakodás elmaradt ismét. Mar egész mocskos es büdös vagyok :D de vegülis kit érdekel, zarándok vagyok, vándor, azok nem mindig olyan  tiszták.. :D jobb lenne persze legalább arcot mosni, de ha nincs víz hat nincs víz. Általában annyi pluszt tudok menteni, h egy esti es reggeli fogmosasra elég legyen, sztem az a legfontosabb. Az ut menti sátrazás előnye, hogy osszecuccolas után maris útra lehet kelni. Így lett ez ma is. Patrik hamarabb elkészült, így lelepett, a városban értem utol a templom előtt. Pecsét nincs, Zoltán a Zarándok bejegyzés van, így fogadott. Bementem én is a templomba, s vadul keresni kezdtem Zoltán bejegyzését. Altalaban beírok  vmit en is, kis nyomot hagyni az utókornak, ha már itt járkálok éppen vhol Franciaország középen. Mire kijottem Patrik lelécelt, így gondoltam megkeresem az office de tourisme-ot, kerni pecsétet az útlevélbe. Mikor kiköt te az irodából tétova arcot vághattam, mert két férfi odakiáltott egy kávézóból, "elveszett?" kérdéssel. Mondom, nem, csak a Szt Jakab utat keresem, közben odasétáltam  hozzájuk. Olyan jo 65 folotti urak lehettek, kávéztak éppen. Hmm..kv..A gyengém, azt hiszem iszom egyet en is. Ma nem akartam ingyenkavet bevonzani, pedig  igy lett,  mert már kerdeztek is milyen kávét kerek. Mondtam előbb beugrok  a boltba, utána jöhet. Addig vigyazzanak a táskámra, kértem oket. Az egyik nagyon virgoncan megjegyezte, ő a helyemben nem merné itthagyni majd a barátjára nezett gyanúsan. Gondoltam ha kis méretű női zarandokruhakra van szükségük vihetik :D tálaltam egy kis Casinot  ( bolt ) a közelbe, vettem egy hatalmas baguettet meg kuszkuszt es tonhalakat. Szokásos tejes kávét kértem, beszélgettünk egy jo félórát, előtte meg a svajci zarandokferfivel is találkoztam, aki szinten Santiagóba megy. Az egyik férfi kiderül már megjárta a Szt Jules tol Santiagóig meg Finisterreig gyalog 7 éve. St Jules az a varod ami utan tegnap sátraztunk. Ja, az jo kis városka volt, bármerre néztem ott volt egy macska, hol az ablakba ült, hol a virágcserépben. A cserepes cicát már nem tudta lefotózni, de mindenki megnyugodhat, az ablakost igen. Utam ma is hosszú  lett es igen fárasztó, a hegymenetek es a koves talajok netovabbjai. Francia Camino településekben eddig  viszonylag szegény, padok, pihenők es vizes kutak se nagyon vannak, sőt, talán napi egy egy ha akad. A többi ut csak a természetben visz, nincs túl  sok inger, lehet gondolkodni, agyalni, emészteni a hozott es az  úton kapott dolgokat.  A nehéz köves talaj és a változó domborzat miatt a vízhólyag ismét kinőtt, vagy gondolom alatta egy másik, es  fájdalmakká küszködve tettem meg e napi szakaszt. Tegnap több, mint 30at jöttünk, ma nem tudom, de 25 felett az tuti. Vánszorgott a nap, ahogy en is, irtó meleg napsütés volt egész nap, izzadtam mint a ló, igy 2 nap után igen rámfért volna egy furdes.. volna.. ahogy eltelt este 6 óra, már csak azon gondolkodtam beérem e Patrikot vagy má már egyedül sátrazok? De hol, nincs semmi hely.. csak  az erdő es a köves talaj.. 19 ora  körül egy völgybe értem kis patak, omladozó kőfal.. Na, gondoltam tartok  egy perc pihenőt, megcélzok vmi bokrot.. akkor látom Patrik integet a távolból, oda is mentem gyorsan. Valami nagy fűben tálalt sátrazás helyet, en már addigra annyira kivoltam hogy kidőlté a polifoamomra kicsit haldokolni, aztán feldobtam a sátrat en is a derékig erő fűben.. szöcskék  pattogtak mindenütt, de mondtam nekik h a sátramba be ne ugorjanak mert megeszem őket.. nutellas bagettel..

Aug. 29 hétfő, avagy a hegymenet elkezdődött

A sátorban fekszem valahol a semmi középen, de boldogan. Rég értékeltem már ennyire egy sátorhelyet, mint ma. Este fel8 kor meg uton voltam, csak jottem, es jottem, a vegen mar csak vitt az ut, mintha mozgólépcsőre álltam volna. Napközben ismét 32 fok volt, irtó meleg, tűző nap. Vizescsapok sehol, egy háznál kértem ma vizet, egy kedves no adott, pár szóváltás kíséretében. Már egész jól elmondom franciául a kis utamat 😊
Nem volt egyszerű ez a mai ut. Reggel ittunk Patrikkal egy kavet a helyi  tabac bár-ban, csak hogy jól induljon a nap. Számomra jól is indult, mert őrültem végre nem fáztam éjjel. A templom mellett sátraztunk egy kisvárosban Chavanay előtt 6-7 kmre. Éjjel is meleg volt. Mai terv Chavanayban megkérdezni tudnak e szüreti munkát ajánlani. Átkeltünk a Rhône folyón közvetlenül Chavanay előtt, aztán kiderült nincs a városban office de tourisme, így a polgármesteri hivatalt támadtuk be. Kaptunk pecsétet, es felvilágosítást a szüret csak szept középen kezdődik. Vegülis sejtettük, mert meg annyira nem erik a szőlő. Néztük Le Puy en Velay csak 116 km, ha nagyon belehúznánk 4 nap alatt le lehetne nyomni. Onnan már elvileg több zarándok es olcsobb zadandokszallok lesznek. Patrik nekiindult, hogy 4 nap alatt beérjen. Hamar lehagyott, nekem fájt a lábam a vízhólyag miatt. Tegnap szereztem, de este kifolyattam a tű cérna módszerrel. Aztán elcsesztem egy hatalmas vizholyagtapasszal,  amitol nem fert el az ujjam a cipoben es tovabb rontotta a helyzetet.  Fájt es kész. Tudtam h ma már nem fogom beérni Patrikot ugy ahogy szoktam. Lehet ma végleg elhagyjuk egymást? Benne van a pakliban. Az ut nem volt ma túl változatos ami az útviszonyokat es a tájat illeti. A taj gyönyörű az biztos. Dombok, legelésző  tehenek, kőházak, köves utak, es a hegymenet felfele. Ezek konstans tényezők végig.. A borostyánnal befuttatott kőházakat felvaltottak a sima kőházak borostyan  nélkül. Bár néha van ezeken is. Mivel kőben nincs hiány így minden kőből van. Egy csomó ház, fal, meg templom olyan, hogy fal es benne óriás kavicsok. Jól néznek ki. Reggel eljöttem csomó almaultetveny mellett, 3 almát csortam a fákról, sztem megbocsájtják. 2t a zsebemben egyet a hasamban :D na de lényeg h megyek csak megyek es azon gondolkodtam beérem e Patrikot hiszen annyira elhúzott. Ma nem akarok szállásért fizetni így sátrazni fogok, jo lenne beérni, 1edül  meg mindig paráznék. Egyik emelkedo a masik utan, total kitikkadva este fel8 tajekaban megpillantottam Patrikot az ut mellett sátrat rakván. Hu, megőrülté neki, hogy ő nekem az  már nem érdekelt, raktam a sátramat en is. Kicsit lejt a talaj, de mindegy, biztonságban érzem magam.

Egy francia reggel

Augusztus 27 szombat. Ismét egy fázós  éjszakára ebredtem,  Mar a télikabátot is bevetettem. Nem értem miért fázok minden  éjszaka mikor napközben 35 fok van.. az összes  ruhámat már magamra vettem es megis.. lehet a fel centis polifoam nem elég meleg. A jó kis hőtartosat elhagytam meg a magyar határ átlépés után.. A pára is ahogy  lecsapódik belül,  vizes, nyirkos lesz minden. Mar lassan 10 napja Franciaországban, ebből 6ot sátraztunk eddig. Jó kis tóparton épp tegnap, volt egy vizes csap is, mellette wc, ez királyság, ugyanis sokszor csak  bokor van. Reggel ahogy kisüt a nap azonnal égető forróság lesz, cssk árnyékban lehet elviselni. Nyűgös voltam ma reggel, hiába a szép  hely, ha sosem alszom ki magam. Jó lenne ma bevonzani egy kávét mondom Patriknak, miután elindultunk. A bevonzani azt jelenti, valahogy hozzájutni, amiért nem fizetünk.. Volt, hogy önkormányzatnál érdeklődtem hol lehet kávét inni, mire a kedves hölgy felajánlottá főz nekünk, aztán ittunk sátorhelyeken is, ahol megkínált  a család, vagy volt, hogy útközben a donativos helyen tudtunk szerezni 50 centert önkiszolgáló módon. A kávé egy fontos  dolog,  Nagyon sokszor energiát ad, ha jo fajta. Viszont mindennap nem tudjuk megengedni. Még  is ittunk mindennap eddig. Szóval ma reggel.. egy csábító  kis kavezo előtt sétáltunk el, vslahogy nem lehetett otthagyni.. semmi extra  pont azért tetszett. Nem egy puccos hely, amolyan zarándok feelinges. Szornyen fel tud dobni egy egy kávézó, nagyon szeretem a hangulatot.. beulni es kávét kerni.. kicsit kizökkent abból amiben vagyunk. Jelenleg a gyaloglásból. Jó érzésem támadt hirtelen, szertefoszlott a reggeli nyavajam es "mindenkit utalok" érzésem. Igen, egy ilyen nagyszerű úton  is lehetnek rossz  érzések, elég egy hiperfagyos éjszaka a sátorban..
Kevesen vannak, a kavezo másik  fele egy kisbolt. Az elso asztalnál ül  egy nagy hátizsákos pár, túrabakancs, botok. Megőrültünk, hogy végre zarándokok. Leülünk a mellettük levő asztalhoz.  Sima fehér műanyag asztal, székekkel , az a klasszikus kinti bútor. Semmi extra. De nekünk nem kell több ennél.
"2 café au  lait s'il vous plaît " kertem a holgyet, aki nagyon kedvesen felvette a rendelést. Itt minden kedves, ezt tapasztaljuk folyamatosan.. pas  petit, mais grand.. Nem kicsit, nagyot! Nem iszunk csak úgy kicsi kávét Franciaországban. Legyen  jo nagy! Frissen gőzölgő nagy nagy kávékat kapunk, külön edényben  a tejet hozza. Bele is vetem magam, agyam kikapcsol ilyenkor es csak a finom kávéra tud koncentrálni. A pár sokszor ránk pillant, látszott ők  is megőrültek nekünk. Ilyenkor  hamar szoba elegyedik  az ember. Kerdezem is őket, a chemin de St Jacques -on baktatnak  ők  is? Santiagóba mennek? Igen, az úton, de csak kisebb szakaszát csináljak, nem mennek Santiagóig. A szokásos kérdések jönnek tőlük is, és mi honnét, meddig stb.. Igen elcsodálkoznak, es egyben őrülnek is, mert már egy ideje követték  bejegyzeseimet a templomi zarandokkonyvekben. Azt tudták  2 magyar zarándok bandukol Santiagoba közvetlenül előttük. Mondták találkoztak egy svájcból indult férfival aki szinten felfigyelt a bejegyzéseinkre. O is Santiagóba tart mellesleg. Kis beszélgetés után a pár elköszön tőlünk, mennek tovább. Pár perc múlva megjelenik a szoban forgó férfi, leül a mögöttünk levő asztalhoz. Mindjárt kérdezi a nevünket, gondolom kíváncsi volt mi vagyunk  e  azok. A könyvbe altalaban mindkettőnk nevet beírom.  Újabb találkozás, megint mindenki örül.. Pár mondat a férfival, aztán Patrik bemegy, hogy fizessen. Jön  ki vigyorogva, sikerült a kávé "bevonzás.."
Kiderült az előző páros  már rendezte számlánkat. Megint egy ajándék kávé, nagyon őrültünk, aztan  indultunk, hogy beérjük a párt , meg akartuk köszönni.. egy kis templomban sikerült is, ahol pecsétet ugyan nem tálaltunk, ellenben ott volt a könyvben Zoltán a csákvári zarándok  bejegyzése. Már valosaggal vadásszuk  Zoltán bejegyzéseit, mindig olyan kis lelkes.. 35 fok meleg volt, tiszta víz a ruha rajtunk folyamatosan, jól esik belünk 1-1 hűs  templomba. Felváltva köszöntük  meg a kávét, majd a pár ismét előbb lelepett. Jelenleg épp velük vagyunk egy kis tanya szerű helyen egy zarabdokszallon. Egy szobában mind a négyen.. irtó hangulatos. Egy indiai nő  es francia férje üzemeltetik, mármint itt laknak, csak a tetőteret  kialakítottak zarándokok részére. 2 kissrác egy egy igen lelkes tacsko  kutya szulei.. mosás, fürdés, vacsi, melegviz, puha agy.. az út igazan nagy  dolgai..   jo itt lenni. Elteszem magam holnapra már mindenki alszik, csak en nyomom a tabletet. Bonne nuit 😊

Brienztol Thunig

2016 augusztus valahanyadika..Talán ezen a napon lőttem a legtöbb képet, pedig akar a tájban is gyönyörködhettem volna. Bucsut vettem Brienztol, új nap, uj kalandok..  fogalmam sem volt milyen, csak tudtam ma megyek a nevrokonomhoz.. volt szerencsém kicsit betekinteni Interlakkenbe, ami egy turistaközpont, innen lehet Európa 2.legmagasabb hegyére. Messziről is szép látvány, eltér a többitől a havassága miatt. Nem mentem fel, pedig egy napi szakaszom előtt simán megmászhattam volna.. 😀😜
Természetesen felfele vitt az utam, de mar egész hozzászoktam h minden napom hegymenettel indul. Ma több olyan helyen vonultam végig ahol szó szerint tátva maradt a szám.. felmásztam egy kis várszerűséghez is vízeséseket kerülgetve, remélve h lesz fent pecset az utlevelembe. Így lett 😊 Thunersee feltárulásánál elsirtam magam, olyan gyönyörű volt. Tiszára mint a tengerpart, csak tul kozel a túlpart. Virágok, pálmafák, turkiz árnyalatok  mindenütt es a szolid kis nyaraloepuletek. A nagy melegtől, taskatol most is fáradt voltam, de a látvány mindenért kompenzált. Rájöttem, h a legfontosabb a környezet ami körülvesz. Nem mindegy mit látunk magunk körül. Bármilyen rossz  közérzetet fel tud javítani egy kis napsütötte azúrkék tópart pálmafákkal 😊 ha a dögnehez táskával, félig meddig naptól agyonszúrtan, egymagamban is folyton azt érzem vigyorognom kell, akkor lehet benne valami.. ilyen erzesekkel  érkeztem Oberhofenbe,  ami Thun előtt van kicsivel. Felhivtam Dorinát, hol vannak, mert tudtam valahol strandolnak. Kiderült már tuljottem, így utanam autoztak, aztán az ut középen beszálltunk a taskammal. Tok jo, hogy a nagy kék táskáról mindenki  felismer, igy nem kell nagyon kuzdenem h eszrevegyenek. Par autóst feltartoztatva, sikeres beszállás után visszahajtottunk egy kis különálló  partszakaszhoz, ahol a csapat grillezett éppen. Dorinát meg Aranka ajanlotta figyelmembe pár nappal ezelőtt. Mázlim volt h épp itthonvoltak, ugyanis Dorina es férje, Anti, félig Thaifoldon élnek, utazási irodájuk van. Nagyon jofej páros, ha valaki netán Thaiföldre szeretne utazni es segítség kellene, keresse Szilágyi Dorinát, (képen jelolve). Én majd lehet fogom 😀 nagy örömömre vega kaját is grillezték, fuszeres karfiol be a fóliába majd a tűzbe , nagyon fincsi volt! Na meg az avokadokrem.. ismet bemutatkozott a feneketlen vándor gyomrom, de legalább nem maradt felesleg 😀 becsöppenni egyedüli idegenként egy összeszokott társaságba sosem könnyű dolog, mindezt kompenzálta a Vandorut töltései valamint a friss hideg sor, amit azonnal "hozzamvagtak" 😀 persze csak finoman.. azt tudtatok, milyen jól tud esni egy kimerito meleg nap után egy hideg sör? Eszembe jutott az érzés, ami pár évvel ezelőtt ragadott  el a Porec i öbölatuszas után.. több mint  3 órát es 5 km t vergődni a sós  hullámokban, majd örömittasan kimászni a partra, ahol édesapám  várt hideg sörökkel.. éltembe nem esett meg olyan jól sör  mint ott.. most is vmi hasonlót éreztem.. megismertem uj szallasadomat, Levit, aki fogorvoskent működik Bernben, ha valaki netán fáj a foga, szoljon neki. 😀 később megérkezett Dorina anyukája is, ő olyan igazi jo arc 😀 mázlim van, h őt is megismerhettem. Meg meg egy csomó másik embert. Nem rég vágytam egy kis "zarandokbulira" , ez olyasmi lett.. a to is hivogatott, hiaba 14 fokos viz ide vagy oda, furodjunk csak meg! eltöltöttem Levi lakásában is 2 napot, napközben a toparton regenerálódtam hajókat bamulva, kicsit furodtem is, de a "jeges" viz most nem esett olyan jól, mindenféle furcsa hangok jöttek ki belőlem, ("jajj, aáááá, hideeeg, nyussz, stb) s miutan furán néztek ram a mindent kibíró fitt svájciak, pár karcsapas után kijottem s kerestem egy kis napozo sarkot egy betonfal tetejen.. relax zene benyom, csillogó víztükör bámul, majd szem becsuk, tökéletes minden 😊 este meg sétáltunk egy nagyot Thunba, bár a Thai étterem zárva volt, az olasz is megtette 😊 útközben kihalt szellemkastelyok titkát igyekeztünk megfejteni.. persze ezek csak történetek, semmi para, á felnott emberek már nem félnek.. otthon azért jól bezárta mindenki a maga ajtaját.. 😀

Ma 1 hónapja..

Igen 1 hónapja keltem útra. Visz az ut, megyek, mert elindultam es nem állhatók meg. Fák, folyó, erdő, mező, földűt, vízesés, betonút, padok, állatok, néha emberek, bokrok, patak, ló, tehén, kutya, macska, birka, kecske, virágok, pad, kövek, kerti törpék, folyo, erdei ut, koves ut, derekig ero fű, búzatábla, kukorica, pipacsok, cseresznye, malna, szeder, szamoca, foldes ut, murvás ut, kanyarog, egyenes, lejtős, emelkedős, lankás, hegymenet, repülés, szárnyalás, kullogás, botorkálás, bandukolás, szemlélődés, rácsodálkozás, neha emberek, gondolkodás, sírás, ordítás, nevetés, vihogas, izgatottság, félelem, hála, szeretet, alázat, lemondás, felemelkedés, leereszkedés, bizonytalanság, magabiztosság, önállóság, kiszolgáltatottság, elfogadás, lázadás, háborgás, megnyugvás, öröm, bánat, gyűlölet, harag, barátság, szeretet, vágyakozás, pillanat, kismadár, kiskacsa, cica, hattyú, kisvirág, neha emberek, fenyvesek, csigák, disznok, varjak, felhők, napsütés, szakadó eső, kanyarog, kanyarog es egyenes.. ez az ut, az élet..
Miért is vagyok itt.. Meg nem tudom..
Fogalmam sincs mi ertelme van, fogalmam sincs. Csak segíts, ne kérdezz. Nem tudom..

Egy kis Dunai hajózás, avagy Camino extrákkal

Június 24. Épp egy Dunai hajón ülök Melkben, várom az indulást, meg fel óra. Elhajózunk Melkből Kremsig, majd vissza. Hogy hogy kerultem ide?
Történt egyik dolog a másik után, majd egyszer csak itt vagyok.  Na de leirom inkabb a tegnapi napot, a június 23-t, a sétát a 32 fokban, majd az eltévedés az erdőben, Mátét, aki kocsival osszeszedett  és Ritáékat, akik befogadtak. A Mária Lagengg - i kolostorban ébredtem, gondoltam ma rövid nap lesz, hisz láttam a táblán, Melk csak 15 km. Ah, az semmi, lenyomom 3 óra alatt, aztán Hawaii.. megreggelizek nyugodtan, kávé, tea, felfalok mindent, amit a Szt Jakab konyhában tálalok  (nekem készítették oda reggel), csomagolok egy szenyát, aztán szerzek pecsétet a templomban, s indulok is. Jó fel10 volt, mire elindultam, közben nézegettem az útikönyvet, látom Melkig 25 km- t ír.. tehát a 15 akkor lenne, ha simán elindulok a főúton, s nem a Jacobsweg --ét követem. Ja, ezt nem kalkuláltam bele. Mindegy, 25 se vészes, lenyomom. Ritáékkal már pár napja lebeszéltem, Melkben eljönnek értem kocsival, s majd másnap ugyanide visszahoznak. Szállásom ismét egy biztos pont lett, ez jo érzéssel töltött el. Meg 1 km- t se tettem meg, folyt rólam a víz, marha meleg van. Az ut felvitt egy hegyre, ....-ba, ahol egy szép vár van. Belépős, így nem mentem be. Reggel csak 1 l vizet raktam, az elfogyott, bementem a souvenirboltos kávézóba, hogy megtöltessem. Leggyakrabban használt német mondatom: "Darf ich bitte meine flache mit trinkenwasser?" Megtöltené az üvegemet ivóvízzel? Sajna a kozkutak meglehetősen ritkák, de ha elég kedvesen kéred, megtöltik bármelyik vendéglátóhelyen, sőt néha házakban kerek, ha látom kint vannak az udvaron. Van, amikor nincs más, inni meg kell.. sokat..
Közben elindult a hajóó, juhuuu :)

Geroldingban egy falu közel Melkhez, de inkább Schönbüchelhez, már nagyon szomjas voltam és sehol ivóvíz, csak a "kein trinkenwasser". Bejártam az egész temetőt, de csak ilyen csapok voltak. Végül egy udvaron állt 2 bácsi, őket kértem meg adjanak inni. Mondtam, hogy a Jacobswagen vagyok, de nem beszélek németül. Az egyik folyamatosan beszélt hozzám, de valami nagyon furcsa akcentussal, mintha szláv lett volna. És csak mondta mondta és mondta. Egy fekete fehér macska hempergett az udvarban, fél szemem rajta volt. A másik bácsi kihozta a vizeimet közben, megköszöntem, gratuláltam a macskához, aztán tovább álltam gyorsan. A jelek bevittek az erdőbe, ahol egy idő után elfogytak, s szörnyen ideges lettem tőle. Néztem az Endomondot a telefonomon, ez az út teljesen más irányba visz, s már este 6 óra van, a fitalaember várja hogy hívjam, meg Ritáék is, úgy terveztem ilyenkor már rég Melkben leszek. Rátértem valami visszakanyarodó földútra, amin tök feleslegesen mentem több mint fél órát. Ja és hegynek felfelé természtesen. Na ez így nem lesz jó, fordultam vissza, szidtam mindenkit, a jelfestőket, magamat, a világot, a teheneket, mindenkit! Persze jó hangosan. Néha ki kell adni.. pedig vszínű én bénáztam el valahol, de akkor is, nem voltak jelek! Visszatértem Geroldingba, az egy biztos pont volt, közben beszéltem Mátéval, aki elndult már értem, s valahol útközben összeszedett. Nem sok vándor poroszkált az úton, így könnyen felismert :D

Elmentünk együtt Ritáékhoz, ahol finom spenótos gnocci várt, nem szívbajoskodtam megettem mindet amit találtam :) Olyan drágák, hogy mindenki vega kajával készül :)

Pedig nem csinálok belőle ügyet, ha mégsem, a körettel is jóllakok, s egy kis kenyérrel minden tápláló :) Ritáék irtó jófejek, 2 kisgyerek, egy egész apró és egy 5-6 éves leányzó, akivel egy jót trambulinoztunk. Odavagyok a trambulinokért, ahhoz sosem lehet elég fáradt az ember. A legtöbb osztrák udvarban van amúgy, néha komolyan vissza kell fogni magam, nehogy beugorjak egybe..

Vacsi közben kitaláltuk, hogy másnap akkor pihenek, (nem kellett sokat győzködni), és elmegyek Mátéval a hajóra, s megnézem a szép történelmi emlékhelyeket Melktől egészen Kremsig. Ez igen lelkesített, nagyon szeretek hajózni. Most már nem a hajón ülök, hanem egész máshol, de folytatom. Kiderült, hogy több magyar is dolgozik, az egyik matróz és felszolgálók. Irtó meleg volt, beültem a fedettbe délidőben egy cappuccinora, hirtelen tele lett az egész koreaikakkal, akik szelfiztek a partoldalon magasodó várakkal, templomokkal, teraszos szőlőültetvényekkel. Az egyik fickót nekem kellett fotózni, és marha elégedett lett a képeivel :) olyan kis béke, nyugalom volt az egész út, nagyon tetszett.

Kellenek az ilyenek az úthoz, a gyaloglás önmagában nem boldogít, rájöttem..

Köszönöm Máténak, Ritáéknak ezeket a szép napokat, annyira jó volt, de tényleg. :) 

Azt hiszem megszerettem az utat

Reggel Laci elvitt Paudorfig, a városka,  ahol tegnap felvettek. Egy nagyon kedves családhoz kerültem ismét, Laci es Anna, és Lacus fiuk. Szeretettel, barátsággal fogadták, minden jóban részem volt, s végre ettem egy nagy tányér meleg levest. Laci szakácsként dolgozik, irto finom édesburgonya kremlevest készített. Később spenótos házi medvehagyma pestos tortellinit ettünk parmezán sajttal.. A kedvemért kicsit ők  is átmentek vegába 😊 ismét egy finom  vacsi, hmm..
Oh , túl sokat jár az eszem ételeken, akárcsak  a tavalyi Camion.. De már mondtam, a zarándok folyton éhes.. csak néha vissza kell magát fognia, ennyi..
Szóval bucsu Annától, majd Lacitól, majd irány a Göttweigi óriási  hatalmas kastély.. egy magas dombon van, mindjárt hegymenettel indítottam a napot.. fülledt, meleg , borus idő.. jajj, csak ne essen ma, kérlek, ne essel ma!! Bal sarkam kissé bedagadva, a feltörés  miatt gondolom.. De sebaj, cipő kényelmes, nem lesz baj. Log a nyelvem, csöpög rólam a viz, mire felérek.. végre közelről is láthatom ezt a csoda kolostort. Ja igen  ez nem kastély. Körbejárom, azon tanakodok, későn indultam, s ma 32 km van előttem Mária Lagengg-ig, nem kéne sokat  időznöm. Felmegyek a lépcsőn, s bámulom a teraszonkávézó embereket.. micsoda puccos terasz, mi lenne ha innék itt egy kávét? Na, mit nem, meg annyira az ut elején  vagyok, luxusra nem költök., majd az 1000 km- nèl. Azért bemegyek, kérek  egy pecsétet. 2 hölgy ült a pultban, monfom Grüssgott, do  you  speak  english? Can I have a stamp to  my Pilgerpass ? ( csak hogy kevejunk az angolba német szavakat..) Az egyik hölgy nézi, majd megszólal magyarul.. Magyar zarandok utlevel? Vándorina?  Persze nem így vagyok  beírva, de vágta, hogy ki vagyok 😊 leesett az állam.. néztem bambán, te jo ég, feljövök ide Ausztria középen e gyönyörű kolostorra, nem elég, hogy a hölgy magyarul beszél, de tudja ki vagxok?? Ez mára az abszolút csoda.. kiderült, követi az utamat, s  várta , hogy előbb utóbb benézek ide. Ezek az élet apró kis csodái, amiért  érdemes menni.. vendége voltam egy kávéra s egy málnás tortara.. igen, s teraszos kávézóban, ahol pazar a kilátás ;)

Özönvízre 30 fok

Mandulás sajtos puha omlós süteményt és egy cseresznyét majszolok épp egy padon ülve. Del van, megalltam pihenni, bar a mai tavot nem viszem tulzasba amugy sem. Paudorfig, illetve Ober..valahova akarok ma eljutni, ott kapok ma szallast. Mellettem dombok, felettem cseresznyék mosolyognak, alattam kis pincesor. Tűz a nap, de en arnyekban ulok, tokeletes komforterzet. Csak a beragasztott lábaim árulkodnak a tegnapi nap szörnyűségeiről. Belekeveredtem ugyanis egy kisebb özönvízbe. Ébredés Siegersdorfban, a csodás kis fahaziko galériáján, Franz, vagy lehet valaki más hozta a reggelimet, negyed 8 -kor,  úgy ugrottam le a kopogásra, meg aludtam, csak fel 8 ra  vartam. Zuhog az eső, nyugtáztam.. na akkor nem sietek, megvárom meg eláll. Összefüggő szürke felhők, szinte nem látni tőlük semmit.  A medence csak úgy nyeli be az esocseppeket.  Minden tiszta víz. Reggelizek, pakolászok, már 9 óra, indulnom kéne, hisz ma több mint 30 km áll előttem. Az eső nem akar szűnni. Sőt a felhőket elnézve ez egész nap nem fog szűnni. Na mi legyen.. vizes cipőben nem akarok cuppogni, az egyenes út az újabb vízhólyagokhoz.. de van egy frankó tûra szandálom, amit Győrben vettem, Vízy Peti a vándor ajánlására. Ő is Győrben vette nagy Caminoja kozben a hiperextratutijò szandálját, s én sem csalodtam benne. Sikerült 15 ezerért vennem egy Lafumàt, ami nem egy rossz ár. Tuti  kis turaboltban. Kaposváron nem sikerült ilyet beszereznem, a tura választékunk nem éppen nagy. Kimondott tura bolt nincs is Kaposváron, ami volt az is megszűnt, na de mázli, hogy Győrben van! Viszont új szandál, tehát pár méternél többet meg nem volt a lábamon, az is  súly  nelkul,  tehat nincs betörve. Mindegy, választhatok, egész nap vizes cipőben, zokniban, vagy kap egy esélyt az új szandál.. adjunk egy esélyt.. Viszlát Siegersdorf, viszlát te csoda, drága kis házikóm, kis medencém es mediterrán stílusú relax helyem, oh, ugye meg látjuk egymást! Oly jo volt itt lenni, maradnek meg egy hetet, vagy akar ide is költöznék! Érzékeny bucsu minden bútordarabról, majd vágjunk neki az esőnek, a mezítlábas szandálban.. ahogy befolyik úgy ki is folyik, nem lesz gond. A faluból egy hídon kellett átjönni, majd balra fordulni. Jelet nem láttam , raerzesre jobbra fordultam. Az irány jó is lett volna, csak az ut épp nem arra vitt, hanem vissza a faluba.. csak arra lettem figyelmes megint itt a Siegersdorf felirat, majd a kis ház :D oh, hat nem gondoltam ilyen hamar viszontlátjuk egymást.. tettem egy tisztelet kört a faluban.. -oké, hogy imádom Sidgersdorfot, na de -szakad az eső, hol van még Herzogenburg, ideje lenne tényleg elindulnom, nem igazan kalkuláltam be tiszteletkoroket 😀 na de hol ronthattam el? Behúzódtam vmi alà, aztán előkaptam a térképet.. ja, igen, az ut először balra visz a folyón  tul. . Na akkor vissza.. A folyón túl balra pár méterrel arrèbb ott is volt a sárga Jacobsweg jelzőtábla. Na most már nem teveszthetlek szem elol, az esőben nem akarok térképet nézni! Amúgy nem panaszkodhatom a Jacobsweg táblákra, frankon ki van jelölve az ut! Ezután már tényleg nem kellett térkép. Szandálom egész jó, kényelmes, és ami tetszik, hogy nem ragad bele a sár.  És a víz kifolyik mindenhol, nem tartja a vizet.. Na igen, ez jellemző a szandálok 100 % - ára  :D  9 km Würmla, gondoltam ott állok meg először. Az eso csak szakadt.. semmi jel nem utalt arra, hogy szeretne elállni. Nesze neked vándor, szívjál csak! Röhögött rajtam. Az esokabat ugyan mindent beborit, de ekkora eso ellen sajnos csak a szkafander véd meg. Ereztem, hogy nedvesedik át a pulóverem , az övtáskám, minden. Csak az elektronikus cuccok az ne ázzanak, ezen paráztam.. Wurmla előtt kicsivel már nagyon szenvedtem, épp egy gyerek üdülő vendégház előtt haladtam el, bevágódtam a teraszára, úgysincs itt senki. Nagy fedett terasz, az ázott vándorok királyi helye. Gyorsan bezacskoztam az elektronikát, miután csináltam 1 - 2 fotót Én es a taskam címmel .. Na ebből ma már nem lesz több  fotó, raktam le, a nagytaskaba, ott biztonságosabb neki..  erdon keresztül, s földutakon mentem sokat, kisebb folyók keletkeztek mellettem.. végig vízben mentem, a kereknyomok ugyanis feleltek .. Az ültetvények vízben álltak, a folyók hatalmasra duzzadtak. Ebből árvíz lesz , ha ez így folytatja.. azon gondolkodtam raftingolhatnek is.. Ich bin Dorina a (s)árvízi rafting vándor.. amúgy akkor nem volt olyan vicces.. A víz folyton apró kavicsokat sodort a szandálomba, amiket lehetetlen volt kikergetni, következő lépesnél újra bejöttek. A súrlódástól több helyen is vérezni kezdett a lábam.. folyt a víz s folyt a vèr.. közben bazi nagy baknyulak rohangaltak  elottem. Miért kell ez nekem..? Egész napos szakadó esőben normális ember nem indul el. Na de van itt valaki normális? Van itt egyáltalán bárki rajtam kívül ? Ja, nincs. Akor nincs. Átfutott az agyamon pár dolog az esővel küszködve.. hogy az ember mennyire hagyja, hogy a körülmények határozzak meg.. nálunk otthon nagy divat volt  az esőben ki nem mozdulni. Emlékszem édesanyám  hányszor nem indult el valahova csak azért mert esik. Hatalmas ellenség volt az eső. Katasztrófa, vilagvege. Pedig mennyire lehet élvezni az esőt.. oke, egy darabig. Nekem  se jött be 30 km- en keresztül véres lábbal.. De vérzik, fene otteszi, nem érdekelt volna, csak az aggasztott el ne fertőződjön, hiszen bokáig jártam a sáros  pocsolyákban. De zarándok  láb  nem adja könnyen magát, tudja, hogy bírnia kell mindent. Esőben egy más értelmet nyer az ut. Egy másfajta kihívás.. közben tisztít, lemossa a port, a szennyet.. tisztulok én, es tisztul  a világ.. ráfér..  rankfér.. Azon imádkoztam csak jussak el Herzogenburgig epsegben.. neha ilyesztoen sűrű  erőben  tálaltam magam. Az esőtől meg paràbb volt. Csak a Jacobsweg jelek adtak bátorságot, biztonságot. Mert mondom, nem kis esőről  beszélünk, hanem ömlő viztömegről. Égszakadás. Éhes voltam szörnyen.. De az ennivaló a táskámban.. ha lerakom tiszta víz lesz, nem akartam az özönvízben nekiállni kotorászni. Így bírnom kellett. Mázli, hogy bereggeliztem az álom fahazban, ugyanis az tartott ki bennem egész nap. Az éhség indulatokat szül, üvöltöztem, miért esel ennyit, kevesebb nem elég ? Állj el te rohadek, éhes vagyok, eéééehes vagyoook... nem érted?? Az a jo a Jacobswegen, kedvemre uvoltozhetek, énekelhetek, amihez épp kedvem van, mert senki nem hallja.. jobb esetben 2_3 túrázóval ha összefutok egy nap.. Esőben meg szó szerint senkivel. Oh,  Herzogenburg, tudom, hogy hatalmas kolostorod van kérlek fogadj be, kérlek! Kicsi semmitmondó szarrá  ázott vándort, kerleeeek... nagyon remenykedtem..érkezem Herzogenburgba, na vajon mi lesz.. keresem a kolostort, de a tábla jelzi meg 2,5 km..közbe észrevettem egy másikat,  az is szép, kopogok, járkálok, sehol senki.. az eső már csendesedik. Amúgy 4re értem Hb- ha, őrült tempót diktáltam, magam is meglepődtem. Nagyon elegem lett a folyamatos ázásból, fázásból. Semmi kedvem nem volt meg 2,5 km- hez, már szédültem az energiavesztestol, de muszáj volt. Utólag azt mondom megérte.. Megtalálom a Stiftet, magyarul kolostor vagy monostor, nem tudom.. Hatalmas es gyönyörű.. akkora, hogy azt se tudom hol kezdjem.. mindegyik besétálok, keresek vmi papot, biztosan segít, max  elküld.. jajj , de miert küldene el, hat oly szar állapotban vagyok, kinek lenne szíve kirakni? Abszolút elhessegetem a gondolatot. Jövök megyek az udvaron, mindenhova bemegyek, ami nyitva van. Sehol senki. A papi részleget is megtalálom,  kopogok, de semmi. Jól van, én innét el nem megyek.Észreveszek 2 fiatal srácot, bicikliznek az udvarban, msjd beállnak odaahol en vagyok. Na most lecsapok  vagy az esőben alszok.. elmakogom nekik angolul , hogy itt szeretnek aludni  kihez forduljak? Az egyik aki kb velem 1szinten beszéli az angolt, előkerít egy férfit valamelyik ajtó mögül.. mondja, várják pár percet, beszél a pappal.. mutogatok a polifoamra, amit Bogitól kaptam Bécsben az elveszett helyett, hogy nekem van ilyenem a földön is elalszom, hadd maradjak.. mondja, nyugi, van  hely,  csak hozza a papot.. pár perc múlva visszatér egy kedves mosolygós pappal, aki maris mutatja a zarándokok szobáját. Jó fejnek tűnik, kedves, meglepődik honnét jövök s hová  megyek. Tud angolul, bár bedobom azt a pár német szot is amit tudok. Fullos zarándok szoba, tele emeletes ágyakkal, tiszta albergue feeling.. és ismét csak az enyém!! Juhejj, összejött a szállás, boldogan dobom le a cuccomat, melyik ágyat is válasszam, na melyiket.. fel6 közeledik, mondja az Atya 5 perccel 6 elott  visszajön értem, s elvisz vacsorázni. Mar mint a közös étkező helyükre. Jön is, de először egy kis belső kápolnába visz, ahol pár idősebbAtya, meg 1_2 maik férfi ülnek a padokban. Kiderült az esti zsolozsma óra.. néztek ram furán, miféle szerzet ez.. nyilván semmit nem értettem belőle, de nem érdekelt, csak vigyorogtam belül, hogy van szállásom, sőt vacsorám is lesz 😀 s mindezért nem tartozom semmivel. A vacsorát is kb 6-7 férfi társaságában töltöttem.ebből minimum 3 pap volt, a többi fogalmam sincs. Volt egedz idős es egész fiatal is. Jo arcok voltak, kivancdiskodtak az utamrol, érdekelte őket. A mellettem ülő pap hatalmas szalámit kezdett szeletelni, mondtam vega vagyok 😊 előkerült vagy 4-5 felé sajt is, uborka, vaj, barna kenyér. Nem volt hiány semmiben. Tömtem a majmot, igyekeztem szokásaikat tartani, így villával  ettem a sajtót en is.. hű de jól esett az étel, Istenem.. egy ilyen nap után.. miutan belaktam, meg elem raktak egy óriási epres habos piskótás sütemény.  Ezt mind én? Kérdezem.. persze, egyem csak, ramfer,  s közben vigyorogtak. Hat jo, lecsúszott.. akárcsak a Herzigenburgi misebor..
Vacsi után dobtam egy forró zuhanyt, közben láttam tiszta piros meg kiütéses a combom..na frankó, kidörzsölte a vizes rovidgatya..
Az atya invitált a reggeli fel 8-as misére, majd 8- ra a közös reggelire.. Nem kapkodtam el az indulást, 9 körül indultam, ma rövid nap lesz, csak 12 km 😊 nem art, ha kímélem a kisebesedett lábaimat. Cél Paudorf.