Ez éjszaka volt minden idők leghidegebbje. Sejtettem h ez lesz mert már estére is brutal lehűlt az idő. Most először húztam fel a télikabátomat már lefekvés előtt. Szokásos 2 gatya, zokni, póló, termopulcsi, teli turakabat, halozsakbelso , hálózsák.. mégis, mintha semmi nem lett volna rajtam. Ahogy írtam az előzőben, irtó fáradt voltam, már 9kor bedobtam magam a satorba. Már akkor nyirkos volt minden, nagyon párás volt itt a völgyben. A sátor fala ilyenkor kívül belül tiszta pára lesz. Szóval a fáradságtól vhogy elaludtam de folyton felébredtem a hidegrázására. Csak gübbedtem összevissza, forgolódtam, megpróbáltam összehúzni magam újszülött kismacska méretűre, h minél kisebb feluleten érjen a hideg, de sajnos csak a magam méreteiben gondolkodhattam, nem ment a cicává válás.. hu, azt hiszem most igen nagyon elhagytam a komfort zónámat.. csak puha ágyakon járt az eszem és egy meleg zuhanyon.. tudtam, ebből holnap nem lesz nagy menet részemről. Reggel zombi üzemmódban satorbontas, pakolás, minden tiszta víz.. vizesen raktuk e, a sátrat is. Meg reggel 9kor semm kelt fel a nap a völgyben. Most kivételesen Patrik is fázott, persze ő ennek ellenére tudott aludni, komolyan nem is értem.. hogy tud vki fázva aludni? Vhogy elindultunk, természetesé hegymenettel indult a nap köves talajon a változatosság kedvéért. Igen hamar olyan meleg lett majd megsültem, meg is álltunk sátrakat kiszárítani.. mondom Patriknak, 4 napja van rajtam uaz a ruha, kezdek teljes csöves lenni. "Látom fejlodsz" mondta.. nem tudom, ezek a dolgok kellenek e ahhoz h megtanuljam értékelni a jot.. persze nyilvan cserélhettem volna ruhát, most s pólóra gondolok, de semmi értelme! Fürdés nélkül fel óra menet után ugyanolyan :D mindegy, tényleg nem érdekelt.. Igen, el lehet jutni erre a szintre.. ami jobban érdekelt, h pihennem kéne.. jelez a szervezete most mar ergyre inkább.. hamar arra a dontesre jutottam, h 6 km múlva beérünk Montfaucon en Velay ba, es ittmaradok a 11 eurós Gîte d'ETAP - on, magyarul Albergue Municipal, azaz önkormányzati zarándok szállón.. az office de tourisme bán kell elkerni a kulcsot, igy is tettem. Már eelkepzeltem hogy folyatom magam a melegvizet, igen hajmosás is lesz, juhejj.. majd fejest ugrok a puha agyba es alszom.. mondta a hölgy, megnézi van e hely, es ha igen mehetek.. addig izgultam legyen, bár meglepődtem volna ha nincs, hisz az ut zarándokot csak nyomokban tartalmaz. Hely van bőven, sőt annyira, h én leszek egyedul az egész szállóban.. viszont van egy kis gond.. nincs melegviz.. aaaaa nem igaz, ne már, gondoltam. De mindegy, főzni lehet, edények vannak, max a hsjmosashoz melegítek vizet, nem érdekel, maradok. Kivettem, kész. Mondták, lehet később megjavítják a meleg vizet, de nem biztos. Patrik elkísért a szállásig, pont az úton van, aztán ment tovább, ő meg bírja.. talan majd Le Puy en Velay ban talalkozunk, vagy nem, ki tudja. Szoval mostantol elváltak útjainak, bár egész sokáig együtt jöttünk ahhoz kepest h pár nap után elköszöntünk :D kicsit fura érzés lett rajtam urra h mostantól akkor totál egyedül?? Patrik jo kapás volt, egy biztos pont akivel lehet sátrazni. De mindegy, vmiert így kellett lennie. Nekem most pihenés van szüksége, testem jelezte.. és erre oda kell figyelni. Elmentem a szallas melletti templomba kicsit, elolvastam Zoltan bejegyzeset, irtam en is, kicsit uldogeltem a csendben es hsllfattam a zenet. Sok templomban megszolal vmi szép zene mikor belépünk, ez tetszik. Olyan meghitte teszi az egészet. Aludtam egy órát úgy ahogy voltam mocskosan, mondom en most be nem állok a hideg víz alá.. aztán elmentem a boltba, gondolta ma jól belakmarozom es rizst fogok főzni tonhallal meg vmi paradicsomos fűszeres szósszal.. vettem 4 joghurtot, kavet, tejet a kavehoz, meg igy is olcsobb mintha kavezoban innek 2 kavet. Es ugye holnapra is kell.. Kimostam a mar nagyon mocskos ruhaimat, nagyban fozom a rizst mikor beállít egy idős házaspár, zarándokok. Na, ennyit az egyedüllétről. viszont ők nem Santiagóba mennek, hanem Le Puy en Velay felől jonnek es 2 hetet zarándokolnak csak. Ja, tegnap szinten talalkoztam egy idős párral, ok se mennek Santiagóig, csak Le Puyig. Le Puy en Velay egy fontos csomópontja a chemin de St Jacquesnak. Ide fut be több zarándokút is, eh egy új szakasz kezdete. Ez vezet tovább a spanyol Caminohoz, utolsó állomása St Jean Pied de Port, ami egyben a Camino Frances, a legnépszerűbb Camino kezdete. Kicsit már olyan érzésem van, mintha mindjárt ott lennék, pedig az meg egy hónap. Te jo eg, meg egy hónap, es akkor meg mindig csak a Spanyol Camino kezdete. Már mióta úton vagyok, te jo eg.. holnap lesz 3 hónapja.. egy be a légző idő amit otthonról tábor, töltök egyhuzamban.. es meg nincs vége.. érdekes ez az úton leves.. nem olyan egyszerű am, senki ne gondolja.. vidzont felertekelodik egy egy csésze kávé, egy hűtőben hagyott hideg sor es egy meleg zuhany, de már leginkabb egy puha agy.. Igen nagyon felértékelődik.. egy kedves szó is.. egy mosoly.. abból van itt bőven.. De abból sosem elég.. a zarandokokat szeretik.. mosolyogva koszontik.. ok masok, mint masok.. valamit hordoznak magukkal.. es az a vmi nem csak a hatizsak es az ut pora.. a zarándokok különlegesek.. mert mindegyik sziveben ott él a nyughatatlan keresés.. a kibontakozni vágyás.. a látni akarás, lehet épp a menekülés, vagy csak a változás.. nem tudom én az egyszerubb vagy a nehezebb utat választottam e.. néha elgondolkodom ezen.. fogalma sincs, es csak mosolygok hogy magam sem tudom a választ. De nagyon örülök hogy így döntöttem, nem bánom eddig az útnak egy percet sem, mert a legszenvedosebb dolgok is tanítanak vmire. Lehet épp csak arra, tanuljak meg értékelni.. kis kenyszerpihenonapomat zárom, holnap ismét nagy menet vár ram, 36 km egy városig ahol elvileg van Acceuli Jacqueire, azaz zarándokok fogadása családokban, adomány alapon. Jó lenne eléri, nem akarok egyedul sátrazni. Sőt, sátrazni sem akarok már, egyre hidegebbek az éjjelek. Viszont minden másért fizetni kell, es meg 2 hónapot be kell osztanom. Mindegy, ugyus lesz vhogy. Az ut megtanít igazan megélni a nagy mondást miszerint "olyan nincs hogy sehogy se legyen" ;) joejt
2016. szeptember 1., csütörtök
Aug. 30 kedd újabb hegymenet mi mas
Sátrazásnál az a rossz a hideg éjszakák mellett, hogy nem mindig van víz.. most sem volt, így a mosakodás elmaradt ismét. Mar egész mocskos es büdös vagyok :D de vegülis kit érdekel, zarándok vagyok, vándor, azok nem mindig olyan tiszták.. :D jobb lenne persze legalább arcot mosni, de ha nincs víz hat nincs víz. Általában annyi pluszt tudok menteni, h egy esti es reggeli fogmosasra elég legyen, sztem az a legfontosabb. Az ut menti sátrazás előnye, hogy osszecuccolas után maris útra lehet kelni. Így lett ez ma is. Patrik hamarabb elkészült, így lelepett, a városban értem utol a templom előtt. Pecsét nincs, Zoltán a Zarándok bejegyzés van, így fogadott. Bementem én is a templomba, s vadul keresni kezdtem Zoltán bejegyzését. Altalaban beírok vmit en is, kis nyomot hagyni az utókornak, ha már itt járkálok éppen vhol Franciaország középen. Mire kijottem Patrik lelécelt, így gondoltam megkeresem az office de tourisme-ot, kerni pecsétet az útlevélbe. Mikor kiköt te az irodából tétova arcot vághattam, mert két férfi odakiáltott egy kávézóból, "elveszett?" kérdéssel. Mondom, nem, csak a Szt Jakab utat keresem, közben odasétáltam hozzájuk. Olyan jo 65 folotti urak lehettek, kávéztak éppen. Hmm..kv..A gyengém, azt hiszem iszom egyet en is. Ma nem akartam ingyenkavet bevonzani, pedig igy lett, mert már kerdeztek is milyen kávét kerek. Mondtam előbb beugrok a boltba, utána jöhet. Addig vigyazzanak a táskámra, kértem oket. Az egyik nagyon virgoncan megjegyezte, ő a helyemben nem merné itthagyni majd a barátjára nezett gyanúsan. Gondoltam ha kis méretű női zarandokruhakra van szükségük vihetik :D tálaltam egy kis Casinot ( bolt ) a közelbe, vettem egy hatalmas baguettet meg kuszkuszt es tonhalakat. Szokásos tejes kávét kértem, beszélgettünk egy jo félórát, előtte meg a svajci zarandokferfivel is találkoztam, aki szinten Santiagóba megy. Az egyik férfi kiderül már megjárta a Szt Jules tol Santiagóig meg Finisterreig gyalog 7 éve. St Jules az a varod ami utan tegnap sátraztunk. Ja, az jo kis városka volt, bármerre néztem ott volt egy macska, hol az ablakba ült, hol a virágcserépben. A cserepes cicát már nem tudta lefotózni, de mindenki megnyugodhat, az ablakost igen. Utam ma is hosszú lett es igen fárasztó, a hegymenetek es a koves talajok netovabbjai. Francia Camino településekben eddig viszonylag szegény, padok, pihenők es vizes kutak se nagyon vannak, sőt, talán napi egy egy ha akad. A többi ut csak a természetben visz, nincs túl sok inger, lehet gondolkodni, agyalni, emészteni a hozott es az úton kapott dolgokat. A nehéz köves talaj és a változó domborzat miatt a vízhólyag ismét kinőtt, vagy gondolom alatta egy másik, es fájdalmakká küszködve tettem meg e napi szakaszt. Tegnap több, mint 30at jöttünk, ma nem tudom, de 25 felett az tuti. Vánszorgott a nap, ahogy en is, irtó meleg napsütés volt egész nap, izzadtam mint a ló, igy 2 nap után igen rámfért volna egy furdes.. volna.. ahogy eltelt este 6 óra, már csak azon gondolkodtam beérem e Patrikot vagy má már egyedül sátrazok? De hol, nincs semmi hely.. csak az erdő es a köves talaj.. 19 ora körül egy völgybe értem kis patak, omladozó kőfal.. Na, gondoltam tartok egy perc pihenőt, megcélzok vmi bokrot.. akkor látom Patrik integet a távolból, oda is mentem gyorsan. Valami nagy fűben tálalt sátrazás helyet, en már addigra annyira kivoltam hogy kidőlté a polifoamomra kicsit haldokolni, aztán feldobtam a sátrat en is a derékig erő fűben.. szöcskék pattogtak mindenütt, de mondtam nekik h a sátramba be ne ugorjanak mert megeszem őket.. nutellas bagettel..
Aug. 29 hétfő, avagy a hegymenet elkezdődött
A sátorban fekszem valahol a semmi középen, de boldogan. Rég értékeltem már ennyire egy sátorhelyet, mint ma. Este fel8 kor meg uton voltam, csak jottem, es jottem, a vegen mar csak vitt az ut, mintha mozgólépcsőre álltam volna. Napközben ismét 32 fok volt, irtó meleg, tűző nap. Vizescsapok sehol, egy háznál kértem ma vizet, egy kedves no adott, pár szóváltás kíséretében. Már egész jól elmondom franciául a kis utamat 😊
Nem volt egyszerű ez a mai ut. Reggel ittunk Patrikkal egy kavet a helyi tabac bár-ban, csak hogy jól induljon a nap. Számomra jól is indult, mert őrültem végre nem fáztam éjjel. A templom mellett sátraztunk egy kisvárosban Chavanay előtt 6-7 kmre. Éjjel is meleg volt. Mai terv Chavanayban megkérdezni tudnak e szüreti munkát ajánlani. Átkeltünk a Rhône folyón közvetlenül Chavanay előtt, aztán kiderült nincs a városban office de tourisme, így a polgármesteri hivatalt támadtuk be. Kaptunk pecsétet, es felvilágosítást a szüret csak szept középen kezdődik. Vegülis sejtettük, mert meg annyira nem erik a szőlő. Néztük Le Puy en Velay csak 116 km, ha nagyon belehúznánk 4 nap alatt le lehetne nyomni. Onnan már elvileg több zarándok es olcsobb zadandokszallok lesznek. Patrik nekiindult, hogy 4 nap alatt beérjen. Hamar lehagyott, nekem fájt a lábam a vízhólyag miatt. Tegnap szereztem, de este kifolyattam a tű cérna módszerrel. Aztán elcsesztem egy hatalmas vizholyagtapasszal, amitol nem fert el az ujjam a cipoben es tovabb rontotta a helyzetet. Fájt es kész. Tudtam h ma már nem fogom beérni Patrikot ugy ahogy szoktam. Lehet ma végleg elhagyjuk egymást? Benne van a pakliban. Az ut nem volt ma túl változatos ami az útviszonyokat es a tájat illeti. A taj gyönyörű az biztos. Dombok, legelésző tehenek, kőházak, köves utak, es a hegymenet felfele. Ezek konstans tényezők végig.. A borostyánnal befuttatott kőházakat felvaltottak a sima kőházak borostyan nélkül. Bár néha van ezeken is. Mivel kőben nincs hiány így minden kőből van. Egy csomó ház, fal, meg templom olyan, hogy fal es benne óriás kavicsok. Jól néznek ki. Reggel eljöttem csomó almaultetveny mellett, 3 almát csortam a fákról, sztem megbocsájtják. 2t a zsebemben egyet a hasamban :D na de lényeg h megyek csak megyek es azon gondolkodtam beérem e Patrikot hiszen annyira elhúzott. Ma nem akarok szállásért fizetni így sátrazni fogok, jo lenne beérni, 1edül meg mindig paráznék. Egyik emelkedo a masik utan, total kitikkadva este fel8 tajekaban megpillantottam Patrikot az ut mellett sátrat rakván. Hu, megőrülté neki, hogy ő nekem az már nem érdekelt, raktam a sátramat en is. Kicsit lejt a talaj, de mindegy, biztonságban érzem magam.
2016. augusztus 27., szombat
Egy francia reggel
Augusztus 27 szombat. Ismét egy fázós éjszakára ebredtem, Mar a télikabátot is bevetettem. Nem értem miért fázok minden éjszaka mikor napközben 35 fok van.. az összes ruhámat már magamra vettem es megis.. lehet a fel centis polifoam nem elég meleg. A jó kis hőtartosat elhagytam meg a magyar határ átlépés után.. A pára is ahogy lecsapódik belül, vizes, nyirkos lesz minden. Mar lassan 10 napja Franciaországban, ebből 6ot sátraztunk eddig. Jó kis tóparton épp tegnap, volt egy vizes csap is, mellette wc, ez királyság, ugyanis sokszor csak bokor van. Reggel ahogy kisüt a nap azonnal égető forróság lesz, cssk árnyékban lehet elviselni. Nyűgös voltam ma reggel, hiába a szép hely, ha sosem alszom ki magam. Jó lenne ma bevonzani egy kávét mondom Patriknak, miután elindultunk. A bevonzani azt jelenti, valahogy hozzájutni, amiért nem fizetünk.. Volt, hogy önkormányzatnál érdeklődtem hol lehet kávét inni, mire a kedves hölgy felajánlottá főz nekünk, aztán ittunk sátorhelyeken is, ahol megkínált a család, vagy volt, hogy útközben a donativos helyen tudtunk szerezni 50 centert önkiszolgáló módon. A kávé egy fontos dolog, Nagyon sokszor energiát ad, ha jo fajta. Viszont mindennap nem tudjuk megengedni. Még is ittunk mindennap eddig. Szóval ma reggel.. egy csábító kis kavezo előtt sétáltunk el, vslahogy nem lehetett otthagyni.. semmi extra pont azért tetszett. Nem egy puccos hely, amolyan zarándok feelinges. Szornyen fel tud dobni egy egy kávézó, nagyon szeretem a hangulatot.. beulni es kávét kerni.. kicsit kizökkent abból amiben vagyunk. Jelenleg a gyaloglásból. Jó érzésem támadt hirtelen, szertefoszlott a reggeli nyavajam es "mindenkit utalok" érzésem. Igen, egy ilyen nagyszerű úton is lehetnek rossz érzések, elég egy hiperfagyos éjszaka a sátorban..
Kevesen vannak, a kavezo másik fele egy kisbolt. Az elso asztalnál ül egy nagy hátizsákos pár, túrabakancs, botok. Megőrültünk, hogy végre zarándokok. Leülünk a mellettük levő asztalhoz. Sima fehér műanyag asztal, székekkel , az a klasszikus kinti bútor. Semmi extra. De nekünk nem kell több ennél.
"2 café au lait s'il vous plaît " kertem a holgyet, aki nagyon kedvesen felvette a rendelést. Itt minden kedves, ezt tapasztaljuk folyamatosan.. pas petit, mais grand.. Nem kicsit, nagyot! Nem iszunk csak úgy kicsi kávét Franciaországban. Legyen jo nagy! Frissen gőzölgő nagy nagy kávékat kapunk, külön edényben a tejet hozza. Bele is vetem magam, agyam kikapcsol ilyenkor es csak a finom kávéra tud koncentrálni. A pár sokszor ránk pillant, látszott ők is megőrültek nekünk. Ilyenkor hamar szoba elegyedik az ember. Kerdezem is őket, a chemin de St Jacques -on baktatnak ők is? Santiagóba mennek? Igen, az úton, de csak kisebb szakaszát csináljak, nem mennek Santiagóig. A szokásos kérdések jönnek tőlük is, és mi honnét, meddig stb.. Igen elcsodálkoznak, es egyben őrülnek is, mert már egy ideje követték bejegyzeseimet a templomi zarandokkonyvekben. Azt tudták 2 magyar zarándok bandukol Santiagoba közvetlenül előttük. Mondták találkoztak egy svájcból indult férfival aki szinten felfigyelt a bejegyzéseinkre. O is Santiagóba tart mellesleg. Kis beszélgetés után a pár elköszön tőlünk, mennek tovább. Pár perc múlva megjelenik a szoban forgó férfi, leül a mögöttünk levő asztalhoz. Mindjárt kérdezi a nevünket, gondolom kíváncsi volt mi vagyunk e azok. A könyvbe altalaban mindkettőnk nevet beírom. Újabb találkozás, megint mindenki örül.. Pár mondat a férfival, aztán Patrik bemegy, hogy fizessen. Jön ki vigyorogva, sikerült a kávé "bevonzás.."
Kiderült az előző páros már rendezte számlánkat. Megint egy ajándék kávé, nagyon őrültünk, aztan indultunk, hogy beérjük a párt , meg akartuk köszönni.. egy kis templomban sikerült is, ahol pecsétet ugyan nem tálaltunk, ellenben ott volt a könyvben Zoltán a csákvári zarándok bejegyzése. Már valosaggal vadásszuk Zoltán bejegyzéseit, mindig olyan kis lelkes.. 35 fok meleg volt, tiszta víz a ruha rajtunk folyamatosan, jól esik belünk 1-1 hűs templomba. Felváltva köszöntük meg a kávét, majd a pár ismét előbb lelepett. Jelenleg épp velük vagyunk egy kis tanya szerű helyen egy zarabdokszallon. Egy szobában mind a négyen.. irtó hangulatos. Egy indiai nő es francia férje üzemeltetik, mármint itt laknak, csak a tetőteret kialakítottak zarándokok részére. 2 kissrác egy egy igen lelkes tacsko kutya szulei.. mosás, fürdés, vacsi, melegviz, puha agy.. az út igazan nagy dolgai.. jo itt lenni. Elteszem magam holnapra már mindenki alszik, csak en nyomom a tabletet. Bonne nuit 😊
2016. augusztus 16., kedd
Brienztol Thunig
2016 augusztus valahanyadika..Talán ezen a napon lőttem a legtöbb képet, pedig akar a tájban is gyönyörködhettem volna. Bucsut vettem Brienztol, új nap, uj kalandok.. fogalmam sem volt milyen, csak tudtam ma megyek a nevrokonomhoz.. volt szerencsém kicsit betekinteni Interlakkenbe, ami egy turistaközpont, innen lehet Európa 2.legmagasabb hegyére. Messziről is szép látvány, eltér a többitől a havassága miatt. Nem mentem fel, pedig egy napi szakaszom előtt simán megmászhattam volna.. 😀😜
Természetesen felfele vitt az utam, de mar egész hozzászoktam h minden napom hegymenettel indul. Ma több olyan helyen vonultam végig ahol szó szerint tátva maradt a szám.. felmásztam egy kis várszerűséghez is vízeséseket kerülgetve, remélve h lesz fent pecset az utlevelembe. Így lett 😊 Thunersee feltárulásánál elsirtam magam, olyan gyönyörű volt. Tiszára mint a tengerpart, csak tul kozel a túlpart. Virágok, pálmafák, turkiz árnyalatok mindenütt es a szolid kis nyaraloepuletek. A nagy melegtől, taskatol most is fáradt voltam, de a látvány mindenért kompenzált. Rájöttem, h a legfontosabb a környezet ami körülvesz. Nem mindegy mit látunk magunk körül. Bármilyen rossz közérzetet fel tud javítani egy kis napsütötte azúrkék tópart pálmafákkal 😊 ha a dögnehez táskával, félig meddig naptól agyonszúrtan, egymagamban is folyton azt érzem vigyorognom kell, akkor lehet benne valami.. ilyen erzesekkel érkeztem Oberhofenbe, ami Thun előtt van kicsivel. Felhivtam Dorinát, hol vannak, mert tudtam valahol strandolnak. Kiderült már tuljottem, így utanam autoztak, aztán az ut középen beszálltunk a taskammal. Tok jo, hogy a nagy kék táskáról mindenki felismer, igy nem kell nagyon kuzdenem h eszrevegyenek. Par autóst feltartoztatva, sikeres beszállás után visszahajtottunk egy kis különálló partszakaszhoz, ahol a csapat grillezett éppen. Dorinát meg Aranka ajanlotta figyelmembe pár nappal ezelőtt. Mázlim volt h épp itthonvoltak, ugyanis Dorina es férje, Anti, félig Thaifoldon élnek, utazási irodájuk van. Nagyon jofej páros, ha valaki netán Thaiföldre szeretne utazni es segítség kellene, keresse Szilágyi Dorinát, (képen jelolve). Én majd lehet fogom 😀 nagy örömömre vega kaját is grillezték, fuszeres karfiol be a fóliába majd a tűzbe , nagyon fincsi volt! Na meg az avokadokrem.. ismet bemutatkozott a feneketlen vándor gyomrom, de legalább nem maradt felesleg 😀 becsöppenni egyedüli idegenként egy összeszokott társaságba sosem könnyű dolog, mindezt kompenzálta a Vandorut töltései valamint a friss hideg sor, amit azonnal "hozzamvagtak" 😀 persze csak finoman.. azt tudtatok, milyen jól tud esni egy kimerito meleg nap után egy hideg sör? Eszembe jutott az érzés, ami pár évvel ezelőtt ragadott el a Porec i öbölatuszas után.. több mint 3 órát es 5 km t vergődni a sós hullámokban, majd örömittasan kimászni a partra, ahol édesapám várt hideg sörökkel.. éltembe nem esett meg olyan jól sör mint ott.. most is vmi hasonlót éreztem.. megismertem uj szallasadomat, Levit, aki fogorvoskent működik Bernben, ha valaki netán fáj a foga, szoljon neki. 😀 később megérkezett Dorina anyukája is, ő olyan igazi jo arc 😀 mázlim van, h őt is megismerhettem. Meg meg egy csomó másik embert. Nem rég vágytam egy kis "zarandokbulira" , ez olyasmi lett.. a to is hivogatott, hiaba 14 fokos viz ide vagy oda, furodjunk csak meg! eltöltöttem Levi lakásában is 2 napot, napközben a toparton regenerálódtam hajókat bamulva, kicsit furodtem is, de a "jeges" viz most nem esett olyan jól, mindenféle furcsa hangok jöttek ki belőlem, ("jajj, aáááá, hideeeg, nyussz, stb) s miutan furán néztek ram a mindent kibíró fitt svájciak, pár karcsapas után kijottem s kerestem egy kis napozo sarkot egy betonfal tetejen.. relax zene benyom, csillogó víztükör bámul, majd szem becsuk, tökéletes minden 😊 este meg sétáltunk egy nagyot Thunba, bár a Thai étterem zárva volt, az olasz is megtette 😊 útközben kihalt szellemkastelyok titkát igyekeztünk megfejteni.. persze ezek csak történetek, semmi para, á felnott emberek már nem félnek.. otthon azért jól bezárta mindenki a maga ajtaját.. 😀
2016. július 1., péntek
Ma 1 hónapja..
Igen 1 hónapja keltem útra. Visz az ut, megyek, mert elindultam es nem állhatók meg. Fák, folyó, erdő, mező, földűt, vízesés, betonút, padok, állatok, néha emberek, bokrok, patak, ló, tehén, kutya, macska, birka, kecske, virágok, pad, kövek, kerti törpék, folyo, erdei ut, koves ut, derekig ero fű, búzatábla, kukorica, pipacsok, cseresznye, malna, szeder, szamoca, foldes ut, murvás ut, kanyarog, egyenes, lejtős, emelkedős, lankás, hegymenet, repülés, szárnyalás, kullogás, botorkálás, bandukolás, szemlélődés, rácsodálkozás, neha emberek, gondolkodás, sírás, ordítás, nevetés, vihogas, izgatottság, félelem, hála, szeretet, alázat, lemondás, felemelkedés, leereszkedés, bizonytalanság, magabiztosság, önállóság, kiszolgáltatottság, elfogadás, lázadás, háborgás, megnyugvás, öröm, bánat, gyűlölet, harag, barátság, szeretet, vágyakozás, pillanat, kismadár, kiskacsa, cica, hattyú, kisvirág, neha emberek, fenyvesek, csigák, disznok, varjak, felhők, napsütés, szakadó eső, kanyarog, kanyarog es egyenes.. ez az ut, az élet..
Miért is vagyok itt.. Meg nem tudom..
Fogalmam sincs mi ertelme van, fogalmam sincs. Csak segíts, ne kérdezz. Nem tudom..
2016. június 29., szerda
Egy kis Dunai hajózás, avagy Camino extrákkal
Történt egyik dolog a másik után, majd egyszer csak itt vagyok. Na de leirom inkabb a tegnapi napot, a június 23-t, a sétát a 32 fokban, majd az eltévedés az erdőben, Mátét, aki kocsival osszeszedett és Ritáékat, akik befogadtak. A Mária Lagengg - i kolostorban ébredtem, gondoltam ma rövid nap lesz, hisz láttam a táblán, Melk csak 15 km. Ah, az semmi, lenyomom 3 óra alatt, aztán Hawaii.. megreggelizek nyugodtan, kávé, tea, felfalok mindent, amit a Szt Jakab konyhában tálalok (nekem készítették oda reggel), csomagolok egy szenyát, aztán szerzek pecsétet a templomban, s indulok is. Jó fel10 volt, mire elindultam, közben nézegettem az útikönyvet, látom Melkig 25 km- t ír.. tehát a 15 akkor lenne, ha simán elindulok a főúton, s nem a Jacobsweg --ét követem. Ja, ezt nem kalkuláltam bele. Mindegy, 25 se vészes, lenyomom. Ritáékkal már pár napja lebeszéltem, Melkben eljönnek értem kocsival, s majd másnap ugyanide visszahoznak. Szállásom ismét egy biztos pont lett, ez jo érzéssel töltött el. Meg 1 km- t se tettem meg, folyt rólam a víz, marha meleg van. Az ut felvitt egy hegyre, ....-ba, ahol egy szép vár van. Belépős, így nem mentem be. Reggel csak 1 l vizet raktam, az elfogyott, bementem a souvenirboltos kávézóba, hogy megtöltessem. Leggyakrabban használt német mondatom: "Darf ich bitte meine flache mit trinkenwasser?" Megtöltené az üvegemet ivóvízzel? Sajna a kozkutak meglehetősen ritkák, de ha elég kedvesen kéred, megtöltik bármelyik vendéglátóhelyen, sőt néha házakban kerek, ha látom kint vannak az udvaron. Van, amikor nincs más, inni meg kell.. sokat..
Közben elindult a hajóó, juhuuu :)