2016. május 30., hétfő
Sajnálom..
Amikor meghoztam a döntést, hogy elmegyek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz elindulni.. hihetetlen boldogság volt bennem, amikor "kerülgetett" a gondolat, amíg csak környékezett.. próbáltam hessegetni, de nem hagyott békén.. elcsábított.. úgy, hogy lehetetlen volt nemet mondani.. feladtam érte mindent!! Itt vagyok 30 órával a nagy találkozás előtt, mert ez lesz életem nagy találkozása.. találkozás azzal az érzéssel, amit ezelőtt még sosem éltem át.. az igazi útrakelés, a változás, a halál és újjászületés érzése.. mert meghalok annak aki voltam, mert ezentúl már semmi nem lesz ugyanaz.. de baj-e ez? pont azt akarom, hogy ne legyen már semmi ugyanaz.. hiszen gyűlöltem már az "ugyanaz"-okat az életeben.. A sok "mindig ugyanazt".. könnyes szemmel tűrögettem el a nyári ruháimat a szekrénybe.. ezekre biztosan nem lesz szükségem idén nyáron.. megint csak a ragaszkodás.. a ruhákhoz.. mindenhez, amiről le kell mondanom.. az "ugyanazokról".. java részét nem is hordtam, de mégis siratom őket.. siratom a nyomoromat, amiben forogtam éveken át.. most letehetek mindent, de én mégis siratom.. ennyire nehéz elválni? Mindig is ragaszkodó voltam, talán túlságosan is.. kicsi gyerekkoromban imádtam, ha vendégek jöttek hozzánk.. könnyen és hamar megszerettem bárkit! aztán megsirattam őket, amikor elmentek.. voltak, akikhez különösebben ragaszkodtam.. sokat sóvárogtam gyerekkoromban.. sosem a jelenben éltem, már akkor sem.. folyton elképzeltem dolgokat, vágyakoztam szüntelen.. aztán kamasz koromban felerősödött ez a sóvárgás, és elkísért a mai napig.. a sóvárgásnak pedig semmi értelme.. a sóvárgás az, amikor álmaink útjába állítjuk a hitetlenségünket.. a sóvárgás kifejezi, hogy "annyira szeretném, de nem lehet az enyém sosem.. úgysem.. " vagy valami ilyesmi.. A sóvárgás félelmeket rejt magában.. szeretném, de félek, hogy nem lesz az enyém.. pedig lehetne, de félek, így nem lesz. Hülye egy érzés.. Gyerekként sóvárogtam az emberek után, a szeretetük, odafigyelésük után, de valójában az apám után.. mindig elment, túl kevés időt töltöttünk együtt.. évek elteltek, aztán 13 voltam, amikor utoljára láttam.. abban a tudatban nőttem fel, hogy apám elhagyott és nem szeret. Szüleim elváltak nagyon korán, még 1 éves sem voltam. Főleg kamaszkoromban hiányzott nagyon az apám. Egyszer, a 23.szülinapomon, a szilveszteri buli után, annyira kiborultam, hogy eszméletlenre sírtam magam, hogy miért nem szeret engem az apám és miért nem kiváncsi rám. Némi alkohol hatására ezek az érzések jöttek elő belőlem. Sosem felejtem el ezt az éjszakát. Nem mertem hazamenni sem. A csigahíd lépcsőjén zokogtam. Azzal, hogy ő elhagyott, belémivódott az érzés, hogy mindenki más is elhagy.. akiket megszeretek, egyszerűen lelépnek mellőlem.. vagy megaláznak aztán lépnek le.. hogy nem vagyok szerethető csak úgy önmagamért, hanem a szeretért teljesíteni kell! Muszáj tenni valamit azért, hogy szeressenek. Ha nemet mondok az embereknek, ha nem foglalkozom velük, akkor már nem is szeretnek. És az élet valóban ezt igazolja, mert bevonzom magamnak. sokat imádkoztam, hogy elmúljon ez az érzés, hogy képes legyek normális emberi és párkapcsolatra. De eddig hiába. 28 voltam, amikor apám megkeresett és eljött.. megbocsájtottam, mert szeretem. És akit szeret az ember, annak megbocsájt. Elképzelni sem tudtam volna, hogy haragudjak. De ittmaradt bennem a rengeteg elnyomott érzés.. mert azért mégiscsak.. joggal haragudhatnék.. Tudom, nem a szüleim hibája, ők jót akartak.. talán még szerették is egymást.. egyszerűen csak találkozott 2 éretlen, felelősséget vállalni nem akaró fiatal, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ők valójában nem akarnak felelősséget vállalni. Azt hitték, hogy akarnak. Nem tudtak egymáshoz csiszolódni, vagy nem is akartak. Mindkettőjük verzióját ismerem már. És mindkettőnek igaza van. Ők csak sérült emberek, akik a szüleik és egymás által megsebződtek, és akkor ők erre voltak képesek. Ez mind igaz. De lett itt még valaki, aki szenvedi a sérüléseket, csak éppen az ő lelkivilága már senkit sem érdekel. Felnőtt ember vagyok. Szánalmas lenne még mindig a szüleim hibájával takarózni, tisztában vagyok mindezzel. És mindemellett szüntelen küzdök az "úgyis elhagynak" érzéssel.. és igen, tényleg elhagynak! Mindent megpróbáltam, hogy ne ezt érezzem, de ez nem változott. Hogy lehet egy érzést végleg kiirtani? vagy ez az én lidércem, amitől már sosem szabadulok? Olyan aljas módon kísér, mint a megalázottság, amit a legutóbbi sráctól kaptam? Aki őszinteség címszóval, mosolyogva a szívembe döfte a kést? Akinek nem kellettem, mert "túl szép a lelkem", aztán meg "túl békétlen is".. hozzátette.. és ez neki nem elég.. hogy már rég a képben volt másvalaki, arról nem beszélt.. csak ráéreztem.. néha száműzném a megérzéseimet.. sokáig azt kívántam neki, kapja vissza mindezt.. de valószínű fel sem fogta mit tett.. és undorító dolog a bosszú.. aljas, primitív, kicsinyes..nem éri meg.. most már hálás vagyok neki, hogy megadta az utolsó lökések egyikét, hogy elmenjek innét. Aztán volt más is, akit megszerettem.. nem volt relevanciája, és tudtam, ugyanúgy megsebződök.. és így lett.. És így telnek az éveim.. értelmetlen érzelmi szálakkal, sóvárgással és reménykedéssel. Mindezzel párhuzamosan én is bántok meg és utasítok vissza embereket, akik lehet, hogy őszintén tudnának szeretni, csak én nem tudom elfogadni. Mert a szenvedést szoktam meg. Oh, Istenem, de sok minden feljött bennem ma.. a leggyengébb pontjaim.. amit olyan jó lenne mélyre temetni végre.. Ha az lesz az utam és egyszer könyvet fogok írni, akkor mindent leírok benne! Mindent!! Mert túl sok mindent elfojtottam magamban, túl régóta.. Ennek most véget vetek! Nem kímélek senkit, kigyaloglom az indulataimat és leterítem a "fogva tartóimat"..mert szabad ember vagyok, semmi nem kötözhet meg! Elengedek minden sérelmet és mindazokat akiket el kell engednem! Senki nem uralkodhat többé az érzéseimen, képes vagyok irányítani én magam! Összement, egészen apró kis szivemmel is képes leszek talpraállni érzelmileg és megint szeretni! Mert anélkül nem érdemes élni.. csak azt kérem az Égtől, hogy ha az örök magányra vagyok kárhoztatva, akkor el tudjam emelt fővel fogadni. Csak lehessek boldog. Tudom, hogy nem vonzó egy sebzett lelkű ember.. tudom.. nincs kisugárzás, nincs önbizalom.. csak a "furcsaság".. Szeretnék kitörni végre ebből a skatulyából, amibe beleraktam saját magamat.. szeretném, ha végre nem sajnálnának az emberek, hanem a lehetőséget látnák bennem. Hogy bár most padlón vagyok, de fel lehet állni.. mert mindenből fel lehet állni. Köszönöm ezt a hitet, ami egyszerűen nem tud kiveszni belőlem.. és ez az egyetlen ami átsegít.. hogy sosem adom fel! Köszönöm mindenkinek, aki sérülést okozott, mert nélkülük most lehet nem éppen életem legszebb útjára készülnék. Mert az lesz. Mert ha ennyire hívott, akkor nem hagyhat cserben! Egyszerűen nem teheti! Most már nem... feladtam mindent.. jöjjön hát aminek jönnie kell!
Sajnálom, hogy ezeket kellett leírnom.. fáj nekem is.. ahogy sokminden.. ahogy fájt a búcsú a Balatontól, mert ezzel lemondok az idei fürdésről is benne.. azért vasárnap még úsztam egy jót, közben mosolygott rám a Badacsony, olyan gyönyörűen, ahogy szokott. Az idei átúszásom is elmarad. Nélkülem lesz BK buli is. És még sokminden. De ilyen az élet... folyton döntenünk választanunk kell.. lemondani, és elfogadni.. és az utolsókig hinni döntésünk helyességében..
Édesapám eljön az indulásra.. együtt megyünk a "rajthoz".. Édesanyám is jön. Ottlesznek velem eddigi életem legfontosabb eseményénél. Nekem ez nagyon fontos.
Édesapám eljön az indulásra.. együtt megyünk a "rajthoz".. Édesanyám is jön. Ottlesznek velem eddigi életem legfontosabb eseményénél. Nekem ez nagyon fontos.
2016. május 25., szerda
Az utolsó napok itthon..
Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék.. fel sem fogom, hogy pár nap múlva útrakelek.. akárhogy is próbálok belegondolni, nem megy.. mert fogalmam sincs milyen lesz.. egy új élet.. egy születés, egy újjászületés.. mert meghalok annak aki voltam, és leszek egy új én. És most épp a kettő között vagyok. És azt sem tudom éppen ki vagyok.. már nem vagyok hivatalban dolgozó, de még nem vagyok vándor. Vagy már az vagyok? mindig is az voltam? Nem tudom.. megjelent a Somogyiban a cikk, óriási képpel.. csak néztem..ez tényleg rólam szól? Le vannak írva a tények.. hogy elindulok, hogy mikor indulok, hogy hova megyek, hogyan és mennyit, hogy mit terevezek, és mit akarok.. én mondtam nem más.. én sem értem néha mi történik.. azt én csinálom, vagy valaki működtet? Ezek az én vágyaim? Vagy kitől kaptam őket? Vajon miért? Mi célja van velem? Mi az én küldetésem? Mit viszek egyáltalán, még a csomagom sem állt össze.. történnek az események, egyik a másik után, én sem tudom követni.. ma elutazom Zalaegerszegre unoketstvéremékhez, nagyon várom.. kicsit ott majd lenyugszom..
De ne aggódjatok, várom az utat, és állok elébe.. csak kavarognak a gondolatok..
Lelki támogatást elfogadok :)
Fenyőfák az úton, gyönyörű zöld mezők, piros pipacsok, a zöld ezer árnyalata, váltakozik a táj, robog a busz.. takaros házacskák, megint zöld, majd kicsi temetők.. ma még élettől duzzadunk, holnap meghalunk.. de a hangsúly a mán van.. mert ma még élünk.. de hogyan? este hazaesve fáradtan ingerülten elnyűtten? a hangsúly nem az estén van.. mert délután is hazaeshetünk fáradtan elnyűtten ingerülten.. és este is hazatérhetünk vidáman és elégedetten.. mindez azon múlik mit csinálunk napközben? van értelme annak? van örömem a napi tennivalómban? vagy tényleg csak a megélhetés? kik vannak körülöttem? feltöltenek azok az emberek? virulok-e mellettük? támogatnak-e terveimben? őszinte a mosolyuk felém? vagy inkább lehúznak? nem látok a panszkodásuktól? s mellettük már én is panaszkodom, nehogy kilógjak a sorból? s mindezt miért hagyom? nem egyértelmű jelek ezek, hogy változtassak valamin? csak gondolkodom.. inkább aludni kéne..
Már csak pár nap, a legutolsó napok.. találkozás a szeretteimmel, a barátokkal, apró ajándékok az útra, ölelések, útravaló gondolatok, bíztatások, hatalmas nevetések és néha sírások.. érzem, hogy szeretve vagyok..boldog vagyok.. mennyire sokáig nem éreztem ezt.. mennyire fogalmam sem volt arról, hogy bárki is szeret, szerethet.. elképzelni nem tudtam.. nem, én nem vagyok szerethető.. savanyúképű, magánakvaló, befordult nő vagyok, egy ilyet nem lehet szeretni! szeretettől megvontan, magányosan tengettem utóbbi éveim legtöbb napjait.. bizonyos események, találkozások, feltöltöttek ideig óráig, majd visszarántott az a kegyetlen valami, amit próbálok elfelejteni és örökre búcsút inteni neki! Mert aljas és kegyetlen.. a legsebezhetőbb, leggyengébb, legkiéhezettebb pontokat támadja.. és képes ledönteni a teljes önképzavar,az önutálat, az önsajnálat, majd a vegetáció, a lét értelmetlenségének szintjére.. ahonnan - néha azt gondoltam - nincs visszaút.. a teljes biztonságérzet és minden támasz elvesztése, a gyötrő éjszakai álmok, az ébredések saját kiabálásomra, a rettegések..nem tudom mi volt ez.. önmagam sötét oladala? a tudatalatti félelmek kivetülése? nem tudom, de szörnyű volt..
"Nincs akkora sötétség, amely akár egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltaná" Tehát mindig a fény győz, nem győzhet a sötét oldal! Csak ebbe kapaszkodtam.. csak "ésszel" hittem, szívvel már nem ment.. csak arra gondoltam egyszer vége lesz ennek.. mert ez így nem maradhat.. közben változatlanul kaptam a pofonokat.. legyengültem.. szeretetéhes lettem... a legszánalmasabb szeretetkoldus.. aki "ölt volna" egy kis szeretetért, 1 ölelésért, egy igazán elismerő jó szóért.. bezárkóztam.. üvöltött rólam, hogy "mentesen már meg valaki"!! De senki nem akart megmenteni.. senki nem tudott volna megmenteni.. hogy lehetne egy embert önmagától megmenteni?? Itt volt a kulcs, tudtam: légy jóban önmagaddal.. De nem ment.. mert amíg mások megaláztak, addig én sem tudtam felnézni magamra.. persze ha megfordítjuk: mások azért aláztak meg, mert én sem tudtam felnézni önmagamra.. hogy várhatom el mástól, ha nekem sem megy? Ésszel már ezt tudtam, de szívvel nem ment.. nem tudtam szeretni magamat.. ha más szeretett, akkor tudtam csak.. egy kicsit.. ideig-óráig.. egy ördögi kör volt, egy őrület! Aztán léptem: elmentem a Caminora tavaly ősszel. Így, ahogy voltam.. lelkileg megrogyva, önbizalomhiányosan, szeretetéhesen.. Hallottam, hogy aki elmegy a Caminora, akár csodák is történhetnek, hogy mindneképp nagy változásokon megy keresztül, s már nem lesz ugyanaz, mikor visszatér.. Azt mondtam nem várok el semmit az úttól, de tudat alatt mégis vártam.. Olyan, mintha egy porig lerombolódott várat akartam volna 1 hónap alatt egyedül felépíteni.. nem megy.. mindennek következménye van! ha jó sokáig hagyom, hogy forogjak a szarban, akkor a megtisztulás, felépülés is jó sokáig tart.. nincs gyorsított verzió! itt nem lehet buszra szállni!!! itt minden lépést meg kell tenni! (Nem szálltam buszra a Caminon, ezt arra értem, hogy lelkiekben nincs gyorsított előrehaladás..)
Kaptam egy csodás hónapot, megtörtént a burok feltépése, de levakarni még nem tudtam magamról.. kaptam egy másfajta szemléletet, de akkor még nem tudtam magamévá tenni.. idővel.. még most is tart.. megéreztem a szabadság szelét, de akkor még nem voltam szabad.. az út felénél már frusztrált a tudat, hogy haza kell jönnöm.. és itthon mi vár rám.. hogy nem lesz ez így jó.. .félbehagytam a munkát, nem végeztem.. vissza kell mennem..
De ne aggódjatok, várom az utat, és állok elébe.. csak kavarognak a gondolatok..
Lelki támogatást elfogadok :)
Fenyőfák az úton, gyönyörű zöld mezők, piros pipacsok, a zöld ezer árnyalata, váltakozik a táj, robog a busz.. takaros házacskák, megint zöld, majd kicsi temetők.. ma még élettől duzzadunk, holnap meghalunk.. de a hangsúly a mán van.. mert ma még élünk.. de hogyan? este hazaesve fáradtan ingerülten elnyűtten? a hangsúly nem az estén van.. mert délután is hazaeshetünk fáradtan elnyűtten ingerülten.. és este is hazatérhetünk vidáman és elégedetten.. mindez azon múlik mit csinálunk napközben? van értelme annak? van örömem a napi tennivalómban? vagy tényleg csak a megélhetés? kik vannak körülöttem? feltöltenek azok az emberek? virulok-e mellettük? támogatnak-e terveimben? őszinte a mosolyuk felém? vagy inkább lehúznak? nem látok a panszkodásuktól? s mellettük már én is panaszkodom, nehogy kilógjak a sorból? s mindezt miért hagyom? nem egyértelmű jelek ezek, hogy változtassak valamin? csak gondolkodom.. inkább aludni kéne..
Már csak pár nap, a legutolsó napok.. találkozás a szeretteimmel, a barátokkal, apró ajándékok az útra, ölelések, útravaló gondolatok, bíztatások, hatalmas nevetések és néha sírások.. érzem, hogy szeretve vagyok..boldog vagyok.. mennyire sokáig nem éreztem ezt.. mennyire fogalmam sem volt arról, hogy bárki is szeret, szerethet.. elképzelni nem tudtam.. nem, én nem vagyok szerethető.. savanyúképű, magánakvaló, befordult nő vagyok, egy ilyet nem lehet szeretni! szeretettől megvontan, magányosan tengettem utóbbi éveim legtöbb napjait.. bizonyos események, találkozások, feltöltöttek ideig óráig, majd visszarántott az a kegyetlen valami, amit próbálok elfelejteni és örökre búcsút inteni neki! Mert aljas és kegyetlen.. a legsebezhetőbb, leggyengébb, legkiéhezettebb pontokat támadja.. és képes ledönteni a teljes önképzavar,az önutálat, az önsajnálat, majd a vegetáció, a lét értelmetlenségének szintjére.. ahonnan - néha azt gondoltam - nincs visszaút.. a teljes biztonságérzet és minden támasz elvesztése, a gyötrő éjszakai álmok, az ébredések saját kiabálásomra, a rettegések..nem tudom mi volt ez.. önmagam sötét oladala? a tudatalatti félelmek kivetülése? nem tudom, de szörnyű volt..
"Nincs akkora sötétség, amely akár egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltaná" Tehát mindig a fény győz, nem győzhet a sötét oldal! Csak ebbe kapaszkodtam.. csak "ésszel" hittem, szívvel már nem ment.. csak arra gondoltam egyszer vége lesz ennek.. mert ez így nem maradhat.. közben változatlanul kaptam a pofonokat.. legyengültem.. szeretetéhes lettem... a legszánalmasabb szeretetkoldus.. aki "ölt volna" egy kis szeretetért, 1 ölelésért, egy igazán elismerő jó szóért.. bezárkóztam.. üvöltött rólam, hogy "mentesen már meg valaki"!! De senki nem akart megmenteni.. senki nem tudott volna megmenteni.. hogy lehetne egy embert önmagától megmenteni?? Itt volt a kulcs, tudtam: légy jóban önmagaddal.. De nem ment.. mert amíg mások megaláztak, addig én sem tudtam felnézni magamra.. persze ha megfordítjuk: mások azért aláztak meg, mert én sem tudtam felnézni önmagamra.. hogy várhatom el mástól, ha nekem sem megy? Ésszel már ezt tudtam, de szívvel nem ment.. nem tudtam szeretni magamat.. ha más szeretett, akkor tudtam csak.. egy kicsit.. ideig-óráig.. egy ördögi kör volt, egy őrület! Aztán léptem: elmentem a Caminora tavaly ősszel. Így, ahogy voltam.. lelkileg megrogyva, önbizalomhiányosan, szeretetéhesen.. Hallottam, hogy aki elmegy a Caminora, akár csodák is történhetnek, hogy mindneképp nagy változásokon megy keresztül, s már nem lesz ugyanaz, mikor visszatér.. Azt mondtam nem várok el semmit az úttól, de tudat alatt mégis vártam.. Olyan, mintha egy porig lerombolódott várat akartam volna 1 hónap alatt egyedül felépíteni.. nem megy.. mindennek következménye van! ha jó sokáig hagyom, hogy forogjak a szarban, akkor a megtisztulás, felépülés is jó sokáig tart.. nincs gyorsított verzió! itt nem lehet buszra szállni!!! itt minden lépést meg kell tenni! (Nem szálltam buszra a Caminon, ezt arra értem, hogy lelkiekben nincs gyorsított előrehaladás..)
Kaptam egy csodás hónapot, megtörtént a burok feltépése, de levakarni még nem tudtam magamról.. kaptam egy másfajta szemléletet, de akkor még nem tudtam magamévá tenni.. idővel.. még most is tart.. megéreztem a szabadság szelét, de akkor még nem voltam szabad.. az út felénél már frusztrált a tudat, hogy haza kell jönnöm.. és itthon mi vár rám.. hogy nem lesz ez így jó.. .félbehagytam a munkát, nem végeztem.. vissza kell mennem..
2016. május 10., kedd
BK
..azaz BalatonKörbetekerés..
A 2012-es BK egyéb újdonságokat is magával vont, a citromsárga anyag annyira megihletett, hogy a BK előtti este hirtelen felindulásból festettem egy BK zászlót, mely azóta is velünk lobog minden BK-n!! Továbbá rászikszalagozódott egy zöldbéka a kerékpáromra..
Ugorjunk, 2013-hoz! Ez év lett a BK-k legje, a virágkor,minden idők legmagasabb létszámú BK-ja, 21 fő volt! Tömegével jelentkeztek az emberek, már már azon agyaltam kell valami elődöntős válogatás, mi lesz így, hát nem vagyok én őrsvezér! :D Egyrészt hízott a májam, hogy ennyire vonzó a BK, másrészt picit nehéz is volt, hiszen valóban 21 embert összeterelni már nagyobb feladat, mint tizenegy-kettőt.. De a CSK-hoz mindneki fegyelmezetten beállt, ezt szerettem :)
..de ennél sokkal több..nem csak egy tevékenységet foglal magába, hanem azt az érzést, amit most este 22 óra 22 perckor éppen nem tudok megfogalmazni, mert oly fáradt vagyok, hiszen még ki sem pihentem a BK-t..
Hogy mégis átadjam valahogy a lényegét, írok róla, az lesz a legjobb.. 2009-ben hallottam, hogy létezik a Balatoni Bringakörút, magyarul körbe lehet tekerni a Balatont úgy, hogy nem kell kitenni magunkat a főúti veszélyeknek. Mivel kerékpározni is szeretek, annál jobban csak a Balatont, gondoltam ötvözni kéne most már e kettőt. Még az év szeptemberében körbetekertük 2 nap alatt Marina nevű barátnőmmel. Fonyódról indultunk, oda is érkeztünk, Balatonfüreden szálltunk meg, tehát egy napra több, mint 100 km jutott.. ez így oké is lett volna, ha edzünk előtte.. a véresre tört fenekemet leszámítva hatalmas élmény volt és nagyon büszkék voltunk magunkra :) meghódítottuk az egész Balatont!! Hazatérve meséltem pár munkatársamnak, barátomnak, akik szintén kedvet kaptak, így következő évben már 6-an vágtunk neki. Mivel többen voltunk különböző edzettségi szinttel, és nemcsak végigrohanni akartunk, így 4 naposra szerveztük. Azóta is 4 naposak a BK-ink, ez az ideális, hogy beleférjen 1-2 láblógatás, fürdés, útmenti fröccsözés, és az elmaradhatatlan CSK készítés!! CSK azaz csoportkép.. az 1. BK óta e kifejezést használjuk, csoportkép túl hosszú szó, CSK és kész! Ez úgy néz ki, hogy beállítom a gépet önkioldóra, kiabálok, hogy CSééééééKáááááááá, beállunk gyorsan és elkattan a CSK gép.. Gondolom sejtitek, hogy 2009 óta mennyi BK CSK felhalmozódott már.. szerintem meg is osztok1-2-t..
Szóval a 2010-es hatalmasan jól sikerült 6 fős BK tovább terjesztette a BK jóhírét, így következő évben már 9-en indultunk útnak, 7 fiú 2 lány aránnyal.. igaz, ebből 1 főt elvesztettünk Akalinál, de így is 8-an maradtunk! A BK előtt pár nappal rámtört az összetartozás kifejezése vágy, melyet azonnal meg akartam pecsételni 1-1 egyenpólóval, de idő hiányában csak szánalmas kis mintát tudtam összehozni, hiszen rohanni kellett vele a nyomdába! Balaton középen, körbe photoshopból szedett kerékpárok, és egy BK 2010 felirat, teljesen átlagos, semmi extra! Minősége sem lett a legjobb.. a jó munkához idő kell, s ki későn kel, nem lel aranyat, de mi ennek is örültünk akkor! 2011-ben augusztusban is csináltunk egy kivételesen 3 napos BK-t csak úgy páran, 40 fokos melegben az nem volt a legjobb ötlet. A BK híre egyre terjedt, munkatársi és egyéb körökben, egyre jöttek a jelentkezők, hogy "én is akarok a BK-ra menni, én is, én is" stb, így 2012-ben a létszám megduplázódott. Itt már jobban rákészültünk az egységesítésre, kialakult a BK logó, melyet citromsárga anyagból készült 3szög alakú kendőkre nyomattunk, s ugyanezt a logót rakattuk a pólókra is. Vízkék színű pólókon sötétkék minta, nőknek ujjatlan, fiúknak klasszikus. Hirtelen vezérelt ötlettől rajzoltam egy Balaton fölött kerékpározó békát (ha már BK akkor békát nyilván..), valamint egy " szelíd kerékpárosok" feliratot. Legjobb lesz, ha szemléltetem!
Szóval a 2010-es hatalmasan jól sikerült 6 fős BK tovább terjesztette a BK jóhírét, így következő évben már 9-en indultunk útnak, 7 fiú 2 lány aránnyal.. igaz, ebből 1 főt elvesztettünk Akalinál, de így is 8-an maradtunk! A BK előtt pár nappal rámtört az összetartozás kifejezése vágy, melyet azonnal meg akartam pecsételni 1-1 egyenpólóval, de idő hiányában csak szánalmas kis mintát tudtam összehozni, hiszen rohanni kellett vele a nyomdába! Balaton középen, körbe photoshopból szedett kerékpárok, és egy BK 2010 felirat, teljesen átlagos, semmi extra! Minősége sem lett a legjobb.. a jó munkához idő kell, s ki későn kel, nem lel aranyat, de mi ennek is örültünk akkor! 2011-ben augusztusban is csináltunk egy kivételesen 3 napos BK-t csak úgy páran, 40 fokos melegben az nem volt a legjobb ötlet. A BK híre egyre terjedt, munkatársi és egyéb körökben, egyre jöttek a jelentkezők, hogy "én is akarok a BK-ra menni, én is, én is" stb, így 2012-ben a létszám megduplázódott. Itt már jobban rákészültünk az egységesítésre, kialakult a BK logó, melyet citromsárga anyagból készült 3szög alakú kendőkre nyomattunk, s ugyanezt a logót rakattuk a pólókra is. Vízkék színű pólókon sötétkék minta, nőknek ujjatlan, fiúknak klasszikus. Hirtelen vezérelt ötlettől rajzoltam egy Balaton fölött kerékpározó békát (ha már BK akkor békát nyilván..), valamint egy " szelíd kerékpárosok" feliratot. Legjobb lesz, ha szemléltetem!
 |
| 2012-es BK CSK - az első hivatalos egyenpóló illetve a citromsárga egyenkendő |
 |
| BK Logó születése 2012 |
 |
| a BK zászló és a szikszalagos béka |
 |
| 2013-as BK CSK nem a végleges létszámmal |
Ahogy a képen is látszik, új pólók készültek, a minta a következőképpen alakult:
Az új tagok kendőutánpótlásáról természetesen gondoskodtunk, enélkül nem lehetett BK-ra jelentkezni. A póló megvásárlása már opcionális volt, de 95%-ban igényt tartottak rá a tagok!
2013-as év nemcsak létszámban, de Balaton Körbetekeréseim számában is igen meghatározó lett, ugyanis 4-szer sikerült csodás tavunkat megkerülnöm. Ekkor voltam először egynapos kerülésen a Spirit of Balaton szervezésében, továbbá szeptemberben is csináltunk még egy 4 napos BK-t, ahova 2 új tag érkezett, s ezután mégegyszer megkerültem 1 nap alatt. Mindemelett a Balatont is sikerült 5-ödik alkalommal átúsznom, így mondhatom sportban nem volt hiány ;-) Mellesleg megjegyzem lelkileg igen nehéz év volt számomra a 2013, talán a sportban éltem ki azt, amit máshogy nem tudtam feldolgozni.
Pár gondolat az 1 napos BK-ról: reggel 8-kor indultam és éjjel 1.15-kor érkeztem, valójában nem a gyorsaság volt a cél, hanem a teljesítés. Többször megálltunk, bekaptunk egy nagy esőt, és 1-2 fröccsöt Badacsonyban. Úgy meg nem lehet sietni. De nem is ez a lényeg ;-) másnap pedig majd kiugrott a szivem, emlékszem hogyan ébredtem.. tán soha nem éreztem ezelőtt olyan testi kimerültséget, mint akkor.. szerencsére egy nap alatt regenerálódtam a vitaminoktól és ásványi anyagoktól, szőlőcukortól, víztől, stb. 1 napos BK az nem az élvezetről, a nézegetésről szól, inkább csak egy erőpróbának tekintettem. Jó élmény volt, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam! Az őszi 1 napost már valahogy jobban bírtam, másnap nem hullottam atomjaimra.. talán köszönhettem mindezt a diákcsemegének, melyet folymatosan toltam magamba még menet közben is.. :D
Na ennyit 2013-ról, most egy nagy ugrás következik, ugyanis bármilyen szomorú is ezt hallani, 2014-ben nem szerveztem BK-t!! Akkor egy Dráva menti kerékpártúrán voltunk Olaszország csücskétől, a Dráva folyó eredésétől indultunk Ausztrián, Szlovénián át. Gyönyörű tájak voltak, kétségtelen. De nem volt BK, s ezt utólag bánom.. most már mindegy..
2015-re annyira kiéheztünk a BK-ra, hogy egy brutál szeretetteljes és eszméletlen csudajó hipertotálzsír BK-t sikerült összehoznunk! Csak szuperlativuszokban tudnék róla beszélni.. bejött, na!
Jól felszívtam magam, és 1 év leeresztés után ismét mozgósítottam minden BK energiámat, készültek pólók, új mintával, mindjárt be is dobom ide:
Készültem BK-imnak BK kvízjátékkal, továbbá megválasztottuk a BK királyt. Szavazni lehetett a BK legnépszerűbb tagjára, aki valamivel kiemelkedik a többi közül bármilyen meghatározó tulajdonságával. Természetsen a BK szervezőre nem lehetett szavazni, a BK etikai kódex tiltotta :) Makovei Zsolt lett a 2015-ös BéKa király, remélem nem haragszik, hogy nyilvánosságra hozom. Volt még valami kis nyereményjáték is, ahol kis figurákat lehetett nyerni, de arra már nem emlékszem. Jó érzés volt, hogy tehettem valamit a többiekért, olyat, amivel örömet szereztem nekik. Frankó volt az egész, tényleg!
Vilhelm Ági pedig kis sárga BK logós jelvényekkel ajándékozta meg a csapatot! Ismét történt újítás az egységünk kifejezésének történetében :)
2013-as év nemcsak létszámban, de Balaton Körbetekeréseim számában is igen meghatározó lett, ugyanis 4-szer sikerült csodás tavunkat megkerülnöm. Ekkor voltam először egynapos kerülésen a Spirit of Balaton szervezésében, továbbá szeptemberben is csináltunk még egy 4 napos BK-t, ahova 2 új tag érkezett, s ezután mégegyszer megkerültem 1 nap alatt. Mindemelett a Balatont is sikerült 5-ödik alkalommal átúsznom, így mondhatom sportban nem volt hiány ;-) Mellesleg megjegyzem lelkileg igen nehéz év volt számomra a 2013, talán a sportban éltem ki azt, amit máshogy nem tudtam feldolgozni.
Pár gondolat az 1 napos BK-ról: reggel 8-kor indultam és éjjel 1.15-kor érkeztem, valójában nem a gyorsaság volt a cél, hanem a teljesítés. Többször megálltunk, bekaptunk egy nagy esőt, és 1-2 fröccsöt Badacsonyban. Úgy meg nem lehet sietni. De nem is ez a lényeg ;-) másnap pedig majd kiugrott a szivem, emlékszem hogyan ébredtem.. tán soha nem éreztem ezelőtt olyan testi kimerültséget, mint akkor.. szerencsére egy nap alatt regenerálódtam a vitaminoktól és ásványi anyagoktól, szőlőcukortól, víztől, stb. 1 napos BK az nem az élvezetről, a nézegetésről szól, inkább csak egy erőpróbának tekintettem. Jó élmény volt, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam! Az őszi 1 napost már valahogy jobban bírtam, másnap nem hullottam atomjaimra.. talán köszönhettem mindezt a diákcsemegének, melyet folymatosan toltam magamba még menet közben is.. :D
 |
| diákcsemege döntögetés hatalmas menetszélben |
2015-re annyira kiéheztünk a BK-ra, hogy egy brutál szeretetteljes és eszméletlen csudajó hipertotálzsír BK-t sikerült összehoznunk! Csak szuperlativuszokban tudnék róla beszélni.. bejött, na!
Jól felszívtam magam, és 1 év leeresztés után ismét mozgósítottam minden BK energiámat, készültek pólók, új mintával, mindjárt be is dobom ide:
 |
| a pultnak támaszkodó fröccsöző béka, aki döntés előtt áll..igyon vagy tekerjen.. természetesen a tekerést választotta ;-) |
Vilhelm Ági pedig kis sárga BK logós jelvényekkel ajándékozta meg a csapatot! Ismét történt újítás az egységünk kifejezésének történetében :)
 | ||
egyenpólós CSK Balatonvilágoson.. a zászló is lobog :)
2015 meghatározó év volt számomra, hiszen akkor készültem az El Caminora, amire aztán el is mentem. BK-s barátaim nagy erőt adtak a készülődésben, igazán kitettek magukért. Még búcsú BK-s bulim is volt Balatonlellén Reniék nyaralójában, ami az éves BK bulik színhelye. Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy ilyen barátaim vannak. Tőlük kaptam útinaplómat is, amibe útrabocsájtós bejegyzéseket írtak nekem. Igen, még lufik is voltak, meg BK album.. meg sírás a meghatódottságtól..
Éppen ezért volt számomra különösen nehéz az idei, a 2016-os BK.. erre talán egy picit több szót fordítok most..
Egyetlen szabad 7végém maradt a nagy ÚT előtt, melyet BK-ra tudtam fordítani, így ez a május 5-8 hétvégére esett. Nem akartam nagy dobra verni, most bevallom nem vágytam a sokaságra, csak a "kemény maggal" akartam lenni, akiket igazán barátaimnak mondok, mégha távol is vagyunk egymástól. Így nem kommuniáltam nagyon a BK-t. Sajnos volt 1-2 BK-s, akik különböző okokból nem tudtak velünk tekerni. Megkértem Renit és Rékát, hogy segítsenek a szállásszervezésben, nekem nem igen volt rá kapacitásom. Közbejött egy nagyon szomorú dolog, unokatestvérem nagymamája váratlanul meghalt, és a végső búcsúja csütörtökre esett, a BK első napjára. Nem akartam átszervezni, nem is volt nagyon más lehetőség, így kitaláltam, hogy a búcsú után fogok a többiek után tekerni, induljanak el nélkülem. Szerdán este mentem ki a Balcsira, a vonatozást írással töltöttem: Május 4, szerda este: Zötyögök a vonattal Fonyód felé. Végre hátradőlhetek egy kicsit. Lábam alatt a bicikli, kosárban a sárga nyilas Caminos táskám, tavaly vettem Santiagoban. Most minden olyan bizonytalan. Fáradt vagyok, megviselt ez a hét, folyton stresszelek. Miért jó ez? Mindent 100 %-osan akarok, és épp ezért nem lesz az semmi. Megint a sírás kerülget. Egyedül érzem magam. Egyetlen támaszom a kerékpárom. Mindegy, ez van most. Holnap már a barátaimmal együtt leszek. Körbetekerjük a Balcsit. Eszembejutnak a régi BK-k, mikor oly sokan voltunk együtt, a 2012, a virágkor, a bemutatkozó esték, a BK CSÉT, a rengeteg CSK, a sok közös élmény. Potyognak a könnyeim, a biciklin a zöld béka bólogat. Igazán átengedem magam a nosztalgiának, ami nem jó, mert csak visszafelé visz. De most jól esik engedni, mégha fáj is. Most kimarad a közös vonatozás Fonyódra, a Fábián Pékség, az óriási melange és a még nagyobb kókusz kocka. 1 nappal korábban jövök, mint a többiek, holnap Zalaegerszegre megyünk a temetésre. Megrázó lesz, tudom. A többiek után tekerek majd ha visszaértünk, de legjobb esetben is csak Kenesén, a szálláson érem őket utol. Első napi BK-m egyedüli lesz mindenféle értelemben. Hiányoznak a többiek. Furcsa lesz nélkülük. Nem tudom, vajon nekik is furcsa lesz nélkülem? A reggeli közös gyülekezőnek van egy sajátos hangulata. Mindig én értem utolsónak az állomásra. Hiányzik az indulás otthonról, a kapkodás, betömni még a kimaradt cuccokat, a táska felkötözés őrült tempóban, a zászló beszúrás, a kendő felkötés, s a roham-tekerés az állomásra, ahol a többiek már izgulnak.. Biciklimet még felpréseljük valahogy a vonatra, ami 2 mp múlva indul.. Most pólónk sincsen, nem volt idő csináltatni.. sebaj, visszük a tavalyiakat. Fél órát áll a vonat Somogyjádon, be kell várnunk egy hasonló pöfögő Piroska vonatot. Sötét lesz mire kiérek. A jéghideg nyaralóba. Az idő elég pocsék, esős, hideg.. fűtés nincs. Remélem a BK-n szép idő lesz. Szerencsére van nálam jófajta házi barack, a többieknek szántam holnapra.. Fél 9-re értem Fonyódra, a kaller lesegítette biciklimet a vonatról.. szemerkélő eső, csapkod a szél összevissza. Fonyód állomás. Az indulás és az érkezés színhelye. Sok emlék fűz Fonyódhoz, az állomáshoz, a mólóhoz, a hegyhez, az egész városhoz... Áthaladok az aluljárón, tele új falfestményekkel, csak bámulom, marha jól néz ki.. mennyire festenék én is falra, sosem próbáltam még.. cicazarándokokat, vagy bármit! Elindulok a bicikli úton Alsóbélatelep felé. Kihalt minden, 1-2 bicajos jön szembe. Szemerkél az eső, fúj a szél, totál sötét van. Mázli, hogy legalább első világításom van.. Néha jobbra pillantok, látom a Balatont. Egy pillanatra feledteti minden rossz érzésemet. Imádom a Balatont! Órákig bírom nézni. A naplementének még látszanak a foszlányai, épp a Badacsony mellett. Gyönyörű. Tekerek tovább. Lassan, nem sietek. Rövidke szakasz a Fonyód-Alsóbélatelep, húznám az időt. Nincs kedvem megérkezni a nyaralóba. Végigtekerném az éjszakát. Még az eső se érdekelne. Kitekerném magamból a rossz érzéseket. Majd holnap. Megérkezek a nyaralóhoz, egyetlen autó sem áll a környéken, minden kihalt. Egy többlakásos társas appartmanház, a mienk az 1. emeleten van. Az egész házban én leszek egyedül, nyugtázom. Szeretnék minél előbb bejutni a házba, annyira rémisztő ez a kihaltság.. de nem találom el a kulcsot.. 6.-ra sikerül. Belépek, s rájövök, hogy a kinti kihaltságnál már csak a belső a rémisztőbb. Én és a kihalt lépcsőhá. De nem félek. Egy zarándok nem fél. Szél süvít a farkasok vonyító hangján, gyanús árnyak jelennek meg a ház falán. Gyorsan magamrazárom a lépcsőházat, s tuszkolom fel biciklimet az emeletre. Minden rendben, de gondolataim egyre a nyaraló mellett tátongó óriási kihalt szellemjárta étteremre terelődnek. Környéke még nappal is félelmetes, kitört ablakok, ajtók, hiányos csempéjű terasz, elburjánzott növényzet.. Gazdátlan épület, bárki bemehet. Csak a cégér emlékeztet arra, itt valaha egy étterem volt. A legenda szerint akit éberen ér el az éjfél a nyaraló mértani középpontjában, fülét edények csörömpölése és az önfeledt vendégek hahotázó hangja ütheti meg.. mindegy végülis. Lezárom a bicajt a lépcsőfordulóban, majd benyitok a nyaralóba.. Jéghidegség, az állapotok arra emlékeztetnek az elmúlt szezon óta nem járt itt senki. Meg fogok fagyni, nyugtázom. De előtte még töltök magamnak egy welcome drinket, mert megérdemlem. Ilyen rémisztő események után.. Abból a jófajta házi barackból.. a nyelv - és torokzsibbasztóból.. Isten hozott a nyaralóban! Lehúzom, majd lemegyek a partra. Látni akarom a Balatont, vagy ha nem is látom a sötéttől, hallani, érezni hogy ott van. Öltözetem széldzseki + esőkabát, nem bízom a véletlenre. A szél alákap, majdnem átrepít a túlpartra. Badacsonyt csak szombatra terveztük a többiekkel, így nem hagyom magam. Ahogy közeledek a vízhez megpillantok egy hatalmas testű kutya árnyat, a parton rohangál fel-alá, gazdátlan, mint a szellemjárta étterem.. vagy ez nem is kutya? csak egy kísértet? Nem számít, egy zarándok nem fél.. csak elege lett a szellemekből, vadkutyákból és a farkasvonyító szélből, így visszamegy a "biztonságos" nyaralóba, s elteszi magát másnapra.. Túléltem az éjszakát rémálmok és baljós árnyak nélkül, a nap is kisütött, a tegnapi zord időnek nyoma veszett.. (...) Fél 3 körül értünk vissza Zalaegerszegről, Ádám nagymamájának végső búcsújáról.. Az elmúlással sosem könnyű szembesülni.. megrázó, megható és egyben felemelő volt. Gyönyörű búcsúbeszédet hallottunk, annyira személyes volt, annyira megérintő.. Egy Nagymama elvesztése, egy Édesanya elvesztése.. fájdalmas lehet, szörnyen fájdalmas.. ezt senki nem akarja!! Nem akarok ebbe belemenni, de muszáj volt leírnom, hogy tudjátok, ilyen hangulattal indultam neki délután fél 4-kor a BK-nak! Akkor a többiek már Siófokon jártak! Talán jó is volt kicsit egyedül. Hihetetlen szabadságérzésem lett, Lellén tartottam első pihenőmet egy gyönyörű partszakaszon, ahol fürjtojásokat tömtem magamba dióval, sajttal és friss kiflivel.. sütött a nap, gyönyörű volt minden! Lelle után csak egyetlen kisebb megállót tartottam, ész nélkül tekertem, mintha utol akarnám érni a többieket.. pedig esélyem egyenlő volt a 0-val.. Gondoltam, ha már őket nem érem be, legalább a naplementét csípjem el Balatonvilágoson. Annyira imádkoztam, hogy így legyen! Látni akartam! Nem nyugodhat le nélkülem! Elértem a rettegett, bringások rémálma világosi emelkedőt.. na vajon felmegy rajta a bicaj? Eddig minden BK-n kitekertem, de most, edzetlenül? Tekerek, tekerek, már 2-esbe raktam a biciklit, látom, felújították az emelkedőt, meredekebb, mint valaha.. Megvolt :) Rettegett egy szakasz, de enélkül nem lenne BK a BK.. Jövök Nap, ne menj még le, várj meg! Vágtattam a Világosi Magaspart felé a bicikliúton, majd elérve azt, elszomorodtam, lement a Nap.. nélkülem.. hogy tehette!? Oh, bolondját járatták velem a felhők, csak eltakarták a gyönyörű izzó óriási tűzgömböt.. hirtelen előbújt a naplemente! Örültem, mint egy gyerek, hát mégis megvárt! Miért is kételkedtem? Mikor be lett ígérve.. Végignéztük a biciklimmel, megvártuk, amíg az óriási gyönyörűség eltűnik a horizonton, a narancssárga arany égbolton. Ugyanaz a Nap megy le és ugynaz a Nap kel fel mindenütt.. és mégis mennyivel más, és mennyivel mást jelent.. eszembejut a Finisterrei naplemente és az a naplemente is, amit egyszer az osztrák Alpokból néztem.. amit akkor nem kellett volna látnom.. vagyis nem onnét.. vagyis nem vele.. Na vissza a BK-hoz.. Elengedtük a napot, s megállás nélkül tekertem Akarattyáig, a körforgalomig. Szerettem volna még sötétedés nélkül megérkezni. Felhívtam Andrást, hol vannak pontosan. Mondta, hogy a körforgalomtól még igen messze, tekerjek csak végig a bicikli úton, jó sokáig, a város után végig az erdős szakaszon, s egyszer csak ott lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen messze lesz, tekerek csak tekerek, már teljes a sötétség, elérem az erdős szakaszt, sehol egy lélek, egyetlen biciklissel sem találkoztam többet, (ki az az őrült, aki sötétben BK-zik..), kihalt bicajút, kétoldalt sűrű erdő, a lehető leggyorsabban tekerek, nem akarom a baljós ágropogásokat hallani az erdőből.. az illatok viszont fantasztikusak, szívom a levegőt, szívom.. Egyszer csak vége az erdős szakasznak, ismét feltűnik a főút és a Balaton.. na frankó, túljöttem... a sötétben nem vettem észre az üdülő tábláját. Ismét Andrást hívtam, immár vagy 5-ödször, kijöttek elém zseblámpával és egy sörrel, örültem :) Fél 10-re érkeztem, kiderült a többiek is csak egy órája.. sokat CSK-ztak az úton, meg defektet szereltek.. Jó volt velük találkozni, nagyon! Végre kezdődhet az igazi BK számomra is! Emeleteságyas szobákban aludtunk 4-4-en, tiszta Albergue feeling.. |
2016. április 25., hétfő
Benyomások a felkészülési időben...
... avagy egyre nagyobb a stressz, nem elég, hogy le vagyok gatyásodva..
közel egy hónap múlva indulok, ahogy írtam, annyira spórolok, de annyira.. tegnap nagy szekrénypakolás, ruhák ismételt átnézése, megint összejött 3 szatyornyi adományruha és cipő.. ezeket a Kárpátaljai magyaroknak ajánlom fel. Közben megtalálok 1-2 régi gatyát, gondoltam jó lesz ez még erre a kis időre.. ebédidőben hazajövetel, leguggolás az ajtóban csomagletevés közben, gatya elreped végig fenék alatt, csak úgy reccsent.. hangosan nevettem a lépcsőházban, de jó, hogy nem a munkahelyemen történt! Átveszek egy másikat, a munkaidőt még kihúzta, majd lepattant a gombja.. teljes legatyásodás.. Mintha csak azt mondanák, "indulj már a Caminora, mi már nem akarunk rajtad lenni!" Kis huncutok..
Még az autósok is furcsák ma.. szintén ma, a gatyarepedés napján, kerékpárt tolok a járdán (csak szabályosan, ahogy kell...), másik kezemben telefon, a zebrától jó 2 méterrel arrébb állok, telefonálok, testbeszédem arról tanúskodik nem akarok még átmenni. Rá se nézek a zebra előtt megálló autósra.. de csak integet... annyira, hogy nem tudok úgy fordulni, hogy a látószögemen kívül essen.. csak integet.. mutatja, hogy menjek át.. komolyan, annyira megsajnáltam, hogy átmentem.. pedig még nem is akartam!
Még hogy bunkók az autósok, mi? Dehogy, aranyosak :)
Igen, azt nem mondtam, e fejezet helyet fog adni a kényszeres gondolatközléseimnek is.. ezzel a tudattal olvassátok.. ;-)
Viszont vacsorám végre változatos lett , fürjtükörtojás, fürjfőttojással.. (mosolymajommal..)
Arra gondoltam, hogy be kéne másolnom ide a felkészülős füzetemből merített gondolatokat.. oh, ha azokat nem tollal írtam volna.. mindegy, amíg másolok addig sem kell gondolkodni..
Február 7. vasárnap
Egyre jobban érzem, hogy hív az út..
Tegnapelőtt kisétáltam a Desedára a kedvenc padomhoz. Ah, fantasztikus volt! Nagyon szeretem azt a helyet. A hídon találkoztam egy volt kollégával, ő is nagyon szeret sétálni, és a Caminot is tervezi. Már sötétben jöttem visszafelé, de semmi félelemérzetem nem volt. Régebben még nyáron sem mentem volna sötétben a bicikliúton.. nem ám télen, amikor sokkal kihaltabb.. most nem érdekelt.. a Camino óta tudom, nem érhet baj. A zenehallgatás eltereli az esetleges félelmeket.. mert nem hallod tőle a hátad mögött egyre gyorsuló lépéseket! :D
Szóval jó volt ez a séta, élveztem nagyon! Aztán itthon visszaesett a jókedvem.. azon agyaltam, hogy túl sokat vagyok egyedül, és már teljesen beszűkült a kommunikációm. Mi lesz így a NAGY ÚT-on? Magamban fogok beszélni? Vagy már csak állati hangokat fogok tudni kiadni? Idegen nyelven ráadásul? (Meow, Quack, Ouah stb) Vagy pont azért kapom most ezt az egyedüllétet, hogy szokjam? Hogy az úton is jó társa legyek önmagamnak? Tegnap is kisétáltam a kis padomhoz, leültem egy termosz teával, s bámultam a túlpartot, meg a kopár fákat. Ha hátrahajtom a fejemet a padon, rengeteg faág meredezik fölöttem, mint kedves, lágy kampókezek. Néztem a vizet, ahogy hullámzik, szép idő volt. Megöleltem a fámat is.
Ma délelőttre azt terveztem hajnalban kigyalogolok és innét nézem a napfelkeltét. De véletlenül 9-kor ébredtem, gondolom kinyomtam az ébresztőt.. hát ennyire voltam elszánt.. sebaj, lementem a délelőtt futni, elég nehezen ment. De legalább megsültek a zöldségek mire hazamértem ( ezt már ugye utólag másolom, most kapcsolok, hogy én magára hagytam a lakásban sülő zöldségeket?? Te jó ég..!! mindegy, nem égett le semmi..) Viszont délután úgy döntöttem elégetem a múltat.. összeírtam egy papírra mitől akarok megszabadulni, illetve a régi gondolataimat, vágyaimat tartalmazó füzetemet, kitekertem a Desire és a kis padomnál elégettem mindent! csak földdel eggyévált hamu maradt belőlük.. Néha elsuhant 1-2 kerékpáros az úton.. nem tudom mi juthatott eszükbe a látványtól: az égő papírok lángjától hipnózis állapotba került, pad meleltt guggoló nő egy bögre gőzölgő teával a kezében.. Ez már sosem derül ki..
Szóval új élet, nem kell tovább a múlton rágódni.. A lelki békém mindennél fontosabb!
Azon gondolkodtam miért is akarok a nagy útra menni.. Úgy érzem sokáig egy nagy burokban éltem, számos szituáció, érzelem kimaradt az életemből, melyeket még nem éltem át, nem tapasztaltam meg, s ezek a kiteljesedésem gátjai. Nehezen kérek, nehezen mutatom ki érzéseimet, társas kapcsolataim sem a legjobbak az utóbbi időben..Egyedül élek, megszoktam, hogy mindent magamnak kell megoldani, s már nehezen fogadok el bármit is. Fejlődni szeretnék. Merni kérni, elfogadni, s rábízni magam a Gondviselésre! Megismerni új embereket, felfedezni a gyönyörű tájakat!
Március 9.
Tegnap esti futásom közben megfogalmazódott bennem pár gondolat:
Szeretnék ezzel az úttal reményt adni másoknak. Hogy mire, majd később leírom.
Úgy gondolom, vagyok én, mint egy személy, egy önálló lény, aki nem puszta véletlenből született, hanem sajátos küldetéssel. Ez a küldetés nem kívülről jön, nem az, ha anyád-apád azt mondja márpedig fiam orvos leszel, vagy jogász, ha tetszik ha nem.. Ez belülről jön, egy olyan érzés, amire azt mondod ez igen, ez én vagyok, jól érzem magam a bőrömben, mert azt csinálok, amit szeretek! Sokszor hallottam már, hogy igen kevés embernek adatik meg az, hogy valóban azt csinálja, amit szeret, hogy már-már a hobbijából él meg.. ez nagyon ritka és mekkora mázlista, aki mégis! Nekem erről az a véleményem, hogy sok sok elnyomott ember van, aki nem maga dönt a dolgairól, hanem sodródik, mások irányítják (ezt általában észre sem veszi)..csak azt érzi, hogy szenved, nyűglődik, nem megy, erőlteti.. csinálja, még ha nem is szereti, de legalább van! "Nem szeretem a munkámat, de legalább van miből megélnem.. Nem szeretem már a páromat, de legalább nem vagyok egyedül" ismerős mondatok tán sokaknak.. Gyorsan megjegyzem, nem akarom senki zsebében nyitogatni a bicskát, senki életébe nem látok bele, és nem azokra gondolok, akik a megélhetésért küzdenek! azt gondolom van az az időszak, amikor tényleg be kell állni, és küzdeni, tény, hogy nem hullik a jó az ölünkbe csak úgy!! Én azokra gondolok, akik nem lépnek akkor amikor "itt az idő"... mert mindenkinek van egy iylen "itt az idő".. és akkor lépni kell..
Május 4.
Most az a benyomásom, hogy bárcsak többet tudnék írni, de épp a vonatra rohanok, irány a Balaton, hogy holnap megkezdjük egy szűkebb baráti körrel a BK-t! Majd írok róla, hátha érdekel valakit a BK. Üdv!
közel egy hónap múlva indulok, ahogy írtam, annyira spórolok, de annyira.. tegnap nagy szekrénypakolás, ruhák ismételt átnézése, megint összejött 3 szatyornyi adományruha és cipő.. ezeket a Kárpátaljai magyaroknak ajánlom fel. Közben megtalálok 1-2 régi gatyát, gondoltam jó lesz ez még erre a kis időre.. ebédidőben hazajövetel, leguggolás az ajtóban csomagletevés közben, gatya elreped végig fenék alatt, csak úgy reccsent.. hangosan nevettem a lépcsőházban, de jó, hogy nem a munkahelyemen történt! Átveszek egy másikat, a munkaidőt még kihúzta, majd lepattant a gombja.. teljes legatyásodás.. Mintha csak azt mondanák, "indulj már a Caminora, mi már nem akarunk rajtad lenni!" Kis huncutok..
Még az autósok is furcsák ma.. szintén ma, a gatyarepedés napján, kerékpárt tolok a járdán (csak szabályosan, ahogy kell...), másik kezemben telefon, a zebrától jó 2 méterrel arrébb állok, telefonálok, testbeszédem arról tanúskodik nem akarok még átmenni. Rá se nézek a zebra előtt megálló autósra.. de csak integet... annyira, hogy nem tudok úgy fordulni, hogy a látószögemen kívül essen.. csak integet.. mutatja, hogy menjek át.. komolyan, annyira megsajnáltam, hogy átmentem.. pedig még nem is akartam!
Még hogy bunkók az autósok, mi? Dehogy, aranyosak :)
Igen, azt nem mondtam, e fejezet helyet fog adni a kényszeres gondolatközléseimnek is.. ezzel a tudattal olvassátok.. ;-)
Viszont vacsorám végre változatos lett , fürjtükörtojás, fürjfőttojással.. (mosolymajommal..)
Arra gondoltam, hogy be kéne másolnom ide a felkészülős füzetemből merített gondolatokat.. oh, ha azokat nem tollal írtam volna.. mindegy, amíg másolok addig sem kell gondolkodni..
Február 7. vasárnap
Egyre jobban érzem, hogy hív az út..
Tegnapelőtt kisétáltam a Desedára a kedvenc padomhoz. Ah, fantasztikus volt! Nagyon szeretem azt a helyet. A hídon találkoztam egy volt kollégával, ő is nagyon szeret sétálni, és a Caminot is tervezi. Már sötétben jöttem visszafelé, de semmi félelemérzetem nem volt. Régebben még nyáron sem mentem volna sötétben a bicikliúton.. nem ám télen, amikor sokkal kihaltabb.. most nem érdekelt.. a Camino óta tudom, nem érhet baj. A zenehallgatás eltereli az esetleges félelmeket.. mert nem hallod tőle a hátad mögött egyre gyorsuló lépéseket! :D
Szóval jó volt ez a séta, élveztem nagyon! Aztán itthon visszaesett a jókedvem.. azon agyaltam, hogy túl sokat vagyok egyedül, és már teljesen beszűkült a kommunikációm. Mi lesz így a NAGY ÚT-on? Magamban fogok beszélni? Vagy már csak állati hangokat fogok tudni kiadni? Idegen nyelven ráadásul? (Meow, Quack, Ouah stb) Vagy pont azért kapom most ezt az egyedüllétet, hogy szokjam? Hogy az úton is jó társa legyek önmagamnak? Tegnap is kisétáltam a kis padomhoz, leültem egy termosz teával, s bámultam a túlpartot, meg a kopár fákat. Ha hátrahajtom a fejemet a padon, rengeteg faág meredezik fölöttem, mint kedves, lágy kampókezek. Néztem a vizet, ahogy hullámzik, szép idő volt. Megöleltem a fámat is.
Ma délelőttre azt terveztem hajnalban kigyalogolok és innét nézem a napfelkeltét. De véletlenül 9-kor ébredtem, gondolom kinyomtam az ébresztőt.. hát ennyire voltam elszánt.. sebaj, lementem a délelőtt futni, elég nehezen ment. De legalább megsültek a zöldségek mire hazamértem ( ezt már ugye utólag másolom, most kapcsolok, hogy én magára hagytam a lakásban sülő zöldségeket?? Te jó ég..!! mindegy, nem égett le semmi..) Viszont délután úgy döntöttem elégetem a múltat.. összeírtam egy papírra mitől akarok megszabadulni, illetve a régi gondolataimat, vágyaimat tartalmazó füzetemet, kitekertem a Desire és a kis padomnál elégettem mindent! csak földdel eggyévált hamu maradt belőlük.. Néha elsuhant 1-2 kerékpáros az úton.. nem tudom mi juthatott eszükbe a látványtól: az égő papírok lángjától hipnózis állapotba került, pad meleltt guggoló nő egy bögre gőzölgő teával a kezében.. Ez már sosem derül ki..
Szóval új élet, nem kell tovább a múlton rágódni.. A lelki békém mindennél fontosabb!
Azon gondolkodtam miért is akarok a nagy útra menni.. Úgy érzem sokáig egy nagy burokban éltem, számos szituáció, érzelem kimaradt az életemből, melyeket még nem éltem át, nem tapasztaltam meg, s ezek a kiteljesedésem gátjai. Nehezen kérek, nehezen mutatom ki érzéseimet, társas kapcsolataim sem a legjobbak az utóbbi időben..Egyedül élek, megszoktam, hogy mindent magamnak kell megoldani, s már nehezen fogadok el bármit is. Fejlődni szeretnék. Merni kérni, elfogadni, s rábízni magam a Gondviselésre! Megismerni új embereket, felfedezni a gyönyörű tájakat!
Március 9.
Tegnap esti futásom közben megfogalmazódott bennem pár gondolat:
Szeretnék ezzel az úttal reményt adni másoknak. Hogy mire, majd később leírom.
Úgy gondolom, vagyok én, mint egy személy, egy önálló lény, aki nem puszta véletlenből született, hanem sajátos küldetéssel. Ez a küldetés nem kívülről jön, nem az, ha anyád-apád azt mondja márpedig fiam orvos leszel, vagy jogász, ha tetszik ha nem.. Ez belülről jön, egy olyan érzés, amire azt mondod ez igen, ez én vagyok, jól érzem magam a bőrömben, mert azt csinálok, amit szeretek! Sokszor hallottam már, hogy igen kevés embernek adatik meg az, hogy valóban azt csinálja, amit szeret, hogy már-már a hobbijából él meg.. ez nagyon ritka és mekkora mázlista, aki mégis! Nekem erről az a véleményem, hogy sok sok elnyomott ember van, aki nem maga dönt a dolgairól, hanem sodródik, mások irányítják (ezt általában észre sem veszi)..csak azt érzi, hogy szenved, nyűglődik, nem megy, erőlteti.. csinálja, még ha nem is szereti, de legalább van! "Nem szeretem a munkámat, de legalább van miből megélnem.. Nem szeretem már a páromat, de legalább nem vagyok egyedül" ismerős mondatok tán sokaknak.. Gyorsan megjegyzem, nem akarom senki zsebében nyitogatni a bicskát, senki életébe nem látok bele, és nem azokra gondolok, akik a megélhetésért küzdenek! azt gondolom van az az időszak, amikor tényleg be kell állni, és küzdeni, tény, hogy nem hullik a jó az ölünkbe csak úgy!! Én azokra gondolok, akik nem lépnek akkor amikor "itt az idő"... mert mindenkinek van egy iylen "itt az idő".. és akkor lépni kell..
Május 4.
Most az a benyomásom, hogy bárcsak többet tudnék írni, de épp a vonatra rohanok, irány a Balaton, hogy holnap megkezdjük egy szűkebb baráti körrel a BK-t! Majd írok róla, hátha érdekel valakit a BK. Üdv!
2016. április 24., vasárnap
A felkészülés
Január 25-én beírtam a naptáramba: "A felkészülés elkezdődött - futás 40 perc"
Ezt "olyan" érzéssel írtam... olyan nagyon elszántan! Fogalmam sem volt mire készülök, de én készülök! Valamire! Hátsó kis gondolataim egy újabb Camino felé vitték az irányt.. de én ellenkeztem, dehogyis, hogy mennék már idén? Nemrég jöttem meg..
Végre sportoltam! Idén először.. igazi megváltás volt.. nagyon hiányzott a sport! Miért is vártam ennyit? Futás után mindig sokkal jobb a közérzetem, sőt még másnap is. Érdemes sportolni, tényleg, bármit!
Azon a héten 4szer futottam, egyszer esőben, nagyon jó volt! Rákaptam az esőben futásra.. előnye, hogy senki nem előz le a pályán, és nekem sem kell senkit kerülgetnem.. A Sportcsarnok pályára járok, 12-13 köröket futok+ a pályáig, kb 5-6 km/ alkalom, mikor hogy.. ezt azóta elég rendszerese műveltem, kivéve az utóbbi 1-2 hetet, most nem futottam, csak gyalogoltam. Ennél több sportot terveztem a felkészülésre, bevallom. Bár a gyaloglással nincs bajom, attól annyira nem félek, hogy bírni fogom-e. Tavaly is nehezen indultam be a Camino első pár napjában (ezért az útmenti szederbokrokat "okolom", akik szemtelenül kínálgatták magukat, s én nem tudtam ellenállni..) De hamar belejöttem, egyre gyorsabb lett a tempóm, s a fáradtságot is kevésbé éreztem.. Az edzetlenebbek is könnyen bele tudnak jönni pár nap után! Csak okosan kell csinálni.. nem szabad első nap a Pireneusokkal kezdeni :D ha-ha.. (Caminos körökben köztudott, hogy a Camino bizony a Pireneusokkal kezdődik!)
Amitől inkább tartok, hogyan fogja bírni a hátam, mert felsőtestre az idén egyáltalán nem edzettem, és az ülő munka nem éppen tesz jót.. Tavaly is sokat nyavajogtam, hogy nehééééz a tááááskaaaaa, meg hogy fááááááj... és ez idén csak nehezebb lesz.. Jó, nem panaszkodom, én vállaltam! Ahogy a mondás tartja, teher alatt nő a pálma.. esetemben a növekedés már csak szélességben lehetséges :) az meg rám is fér... megint pont az van, mint tavaly! Elkezdtem fogyni.. hiába eszem, bennem van a Caminos láz, meg egyéb stresszforrások és fogyok. Tavaly annyira izgultam előtte, hogy vagy 4 kilót leadtam, az nálam látványos. Aztán a Camino hatása, a nyugalom, a szabadság, a "no stress", és a sok finom és bőséges vacsorák megtették hatásukat: utitársaim közül én voltam az egyetlen, aki hízott a Caminon.. sőt, ha kutatást végeznénk valamennyi Caminot megjárt körében, lehet kiderülne, hogy bizony mindenki közül én vagyok ez egyetlen!
Na de felkészülés.. a sportról ennyit, nem viszem túlzásba, ez látható.. bő egy hónapom van vissza, bele kéne húznom azért mégiscsak..
Ahogy írtam, alacsony költségvetésűre tervezem az utat, viszek sátrat, ha kell a szabadban alszom, és rábízom magam az isteni gondviselésre.. természetesen azért különítettem el egy kis pénzt az útra, év elejétől zsugori-öregasszony üzemmódban élek, ott spórolok, ahol csak tudok.. ruhát szinte nem is vettem magamnak, fő táplálékom a rizs és a tükörtojás.. na meg a padlizsános-almás-hagymás-diós-mazsolás ragu, vagy fogalmam sincs mi a neve, én találtam ki és pazar finom.. Rengeteg rizst eszem, viszont kenyeret, tésztaféléket csak nagyon ritkán, valahogy nem jó a közérzetem tőlük. Húst pedig 2007/8 óta nem eszem, ilyen félig-vega vagyok, ugyanis halat igen.. őket is nagyon sajnálom, de állítólag a hal halálozási stressze a legalacsonyabb, magyarul őt viseli meg legkevésbé ha megölik.. ezt olvastam, én nem tudom, mert egyetlen halott hallal sem beszéltem még.. furán hangzik mindenesetre, nekem meg egy jó kapaszkodó, hogy enyhítsem a halak miatti lelkiismeretfurdalást.. Egyébként vegaságomnak vagyis félig- vagy hamis- vagy kamu- vagy álszent-vegaságomnak vagy nevezzük aminek akarjuk több oka is van, nem hirtelen álltam át, hanem több hónap alatt. Részben egészségügyi okokból, részben az állatok szeretete miatt, részben pedig a hipermarketekben kapható húsokról szerzett információk miatt. Tavaly kicsit tartottam tőle, hogy a Caminon hogyan fogom ezt a vegaságot művelni, hiszen a spanyolok köztudottan nagy marhaevők, és több Caminos oldalon is olvastam, hogy nem szeretik a vegetáriánusokat arrafelé.. már láttam lelki szemeim előtt hogy vagy zörgő csontokkal térek vissza, ha egyáltalán lesz még erőm visszatérni, vagy a "szükség nagy úr" címszó alatt véres marhafejeket fogok enni az életbenmaradásomért küzdve.. netán a spanyolok még rám is eresztik a feldühödött bikát nagy mérgükben, mikor az étteremben egy kis rántott répa után érdeklődöm... kicsit frusztrált e tudat, de hála Istennek, nem kellett egyetlen marha fejét sem leharapnom, ellenben rengeteg tonhalkonzervet ettem olcsóbban, mint itthon! Tavalyi Caminos étkezéseink egy külön fejezetet megérnének, ami egyébként tervbe van véve, ahogy az egész út megírása is..
Vérszegénységre és vashiányra hajlamos vagyok, így vitaminokat kezdtem el szedni. Tavaly csináltattam egy vérképet a Camino előtt, hogy megnyugodjak minden oké, csak az eredményét elfelejtettem megkérdezni. Hónapokkal a Camino után jutott eszembe, de kiderült minden oké :)
Ami a felszerelést illeti, a tavalyi Salomon alacsonyszárú túracipőmben megyek. Kb 17 000 Ft-ért vettem a Hervisben akciósan, Caminos kolléganőm ajánlására.. Nekem is nagyon bejött, most, hogy több, mint 1000 km van benne, alig van a talpa picit megkopva..úgy tervezem egy 2000 még belefér, ráérek venni egy másikat útközben.. A hátizsákomat viszont megnöveltem, és a tavalyi 50 l-es helyett, idén egy 60 l-st viszek. Hálózsákot és sátrat kaptam kölcsön egy vándor barátomtól. Hála és köszönet érte Arnoldnak, a biciklis vándornak, aki éppen a Nordkapp (Északi fok) felé tart biciklivel.. mennyi őrült van, te jó ég! :D
Felszerelésem még nem állt össze, a ruházatom megvan, jórészt a tavalyi lesz, 1-2 újítással. Szeretnék csináltatni egy Kaposvár (Hungary)-Santiago feliratú pólót, amin rajta van a Caminos kagyló és/vagy nyíl, még nem terveztem meg.. a szürke thermopulcsi ismét hű társam lesz. Vettem végre saját túra-törölközőt, és amit még nem úszok meg, egy új fényképezőre is be kell ruháznom.. sajnos a tavalyi kis gépem, aki hűségesen végigszolgálta az utat, Finisterrében kilehelte lelkét.. :'( és ami a legszörnyűbb, hogy mindez gazdája felelőtlenségéből, aki nem gondolta, hogy belecsap az a nagy hullám... szerencsére a memóriakártya túlélte, de a gép nem. Szükségem lenne még túra GPS-re, vagy valami telefonos alkalmazásra, amit net nélkül is lehet használni, hogy ne vesszek el, ha letérnék a járt útról..
Esőkabát beszerzés még folyamatban, most valami tutit szeretnék. A tavalyi decathlonos 2500 ft-os rövid esőkabát sajnos beengedte az összes vizet, és gyakorlatilag többet ártott, mint használt.. idén egy hosszú extravízállót veszek majd, ami alá befér a táska.
Viszem a tavalyi teleszkópos túrabotokat, nekem beváltak, tényleg vettek le terhelést a vállról, és jó volt rájuk támaszkodni, amikor már nagyon szenvedtem, de nem akartam megállni.
Ha összeállt már a konkrét felszerelésem, megírom a listát..
Tavaly vittem hajszárítót is, (nevessetek csak, nevessetek.. de ne vessetek meg érte ;-)
Idén lehet már luxus lenne, még meglátom.. a sátor és a nagyobb hálózsák most növelik a súlyt amúgy is..
2016. április 20., szerda
Világgá megyek
Egyszer már majdnem sikerült, de a Világ végén visszafordultam.. hagytam még egy kis időt magamnak.. meglátom mit mond az élet a világvége után.. - Ne szórakozz, most már tényleg menjél világgá! De úgy tisztességesen!
A saját belső hangjával mégsem vitatkozhat az ember..
Tavaly ősszel egy hónapot, azaz 34 napot töltöttem az El Camino legnépszerűbb, Spanyol országi szakaszán, másnéven a Camino Frances-n. Akkor 34 éves voltam, minden évemre jutott egy nap. Most 35 vagyok és 3500 km-re készülök.. minden évemre 100 km! Ez nem tudatos, csak érdekes..
Ha már a számok beszélnek.. egyik nap az ágyon ülve rámeredtem határidőnaplómra, s mantrázni kezdtem magamban.. húsz, tizenhat, húsz tizenhat, húsz tizenhat... Oké, 2016 van, de miért ilyen tagolva mondogatom, de ismerős ez a szám.. húsz tizenhat.. akkor jöttem rá, hogy személyi számom utolsó 4 számjegye. Az én egyedi azonosítóm 2016.. mikor induljak, ha nem idén? Egyértelmű jelnek vettem..
Ha már jel, akkor... a név kötelez.. Dorina, Dorina.. milyen csodálatos hivatás illhet e névhez, mely egy tarisznyát magára kap, s betűivel egyesülni képes? na...? ugye ugye? ;-)
Bevezetésnek ennyi bőven elég, rátérek a lényegre..
Június 1-jén útra kelek.. főként a tavaly megtett El Camino ihlette az elhatározást.. akkor repülővel utaztam a kezdőpontra, idén ezt kihagyom. Azt mondják biztonságosabb 2 lábbal a földön járni.. :) El Camino, csak kicsit másként.. szülővárosomból, Kaposvárról, annak Szent Jakabi kolostorromjától indulok, és két lábamon egy hátizsákkal végigsétálok a zarándokúton, közel 3500 km-en keresztül. Ha már zarándoklat, akkor úgy az igazi, ha itthonról kezdem.. aztán elmegyek a Szt.Jakabi kolostorromokhoz (Kaposvár egyik városrésze), mert személyesen akarom Jakabot meginvitálni kísérőmnek.. Remélem nem éri majd váratlanul.. jó, lehet üzenek neki addig is, készüljön csak! Nem lesz velem könnyű dolga, de tényleg! Jobb, ha felkészül!
Ha minden terv szerint alakul, akkor a magyar szakaszra Jakabon kívül lesz még egy utitársam Berci személyében. Berciről tudni kell, hogy ő is szeret sétálni.. tavaly ő volt a hivatalos utitársam a Caminon. Azóta jó barátokká váltunk, bár ha ezt elolvassa lehet idekommenteli, hogy "nem is igaz, csak szeretnéd" és közben gonoszul nevet hozzá..
Mi így együtt, meg még aki jönni szeretne, Igal felé vesszük az irányt, majd Szántódnál átkelünk a Balatonon, s Pannonhalmánál becsatlakozunk az El Camino magyarországi, jelzésekkel ellátott útszakaszára. Onnét már a hivatalos zarándokúton megyünk végig Győr felé.
Az utam Bécs felé visz tovább, egész Ausztrián, Svájcon, Franciaországon, végül átadom magam az "ősi" spanyol Caminonak.. Igen, ezt tervezem, de a gyakorlatban alakulhatnak másképp is a dolgok.. nem akarok szigorú szabályokat felállítani magamnak, mert most nem ez a lényeg.
Aki szeretne többet tudni a magyar Szent Jakab útról, itt tud tájékozódni:
http://www.szentjakabut.hu/hu/szent-jakab-ut/magyar-szent-jakab-zarandokut-tortenete
Tervezett útvonalamat pedig itt tekinthetitek meg:
https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=z1D0wj-9s6TA.kKXibxXm_1NE
Érdekes, ahogy megszületett bennem a döntés, érzem, hogy valaki, mintha egyengetné az utamat..lehet, hogy Jakab kiszimatolta mire készülök, s már dolgozik?
Hogy példával szemléltessem, Édesanyám felajánlotta, hogy eladja a 4 részes ülőgarnitúráját, s az árát nekem adja támogatva ezzel utamat.. hogy ő se maradjon csupasz lakásban, felajánlottam az én kanapémat cserébe, nekem úgyis 2 van. De mindegy, ez most senkit nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy alig fért be a szobába, olyan kicsire tervezték az ajtókat a 70-es években, nem is értem.. vagy a kanapék lettek túl nagyok az ezredforduló után? De most tényleg, miről szól ez a blog? Kit érdekel az elcseszett ajtónyílásom, amikor mindenki a vándorutat várja! Na, lényeg, hogy nem sok reményünk volt az eladásban, mert manapság nehéz használt bútort eladni... Másnapra már el is kelt.. Micsoda bizonyosság ez egy jó induláshoz!
Persze, azért nem volt könnyű ez a döntés! Az egy dolog, hogy ábrándoztam róla, de amikor kimondtam, felvállaltam.. az már keményebb volt.. amíg csak ábrándozunk valamiről nincs felelősség, de amikor kimondjuk, na onnantól súlya van és következményei! De vállalom valamennyit, mert érzem, hogy ezt szeretném. Minden döntésben ott vannak a kétségek, ez teljesen természetes!
Most már e kétségek egyre halványodnak, úgy érzem, jó úton vagyok.. Pár hete közzétettem a facebookon egy bejegyzést, melyben leírtam útitervemet, s hogy alacsony költségvetésből tervezem mindezt. Kértem az embereket, osszák meg bejegyzésemet, hátha eljut a Szent Jakab út menti falvakban, városokban élőkhöz, reménykedve így befogadó, vendég/vándor-szerető emberek segítőkészségében.. Meglepetésemre nagyon sok "nálunk alhatsz", "hozzánk jöhetsz" üzenetet kaptam :) Így már közel 15 szállásom összejött 2 nap alatt. Főként Ausztriában, Svájcban élő magyarok írtak. Melengette szívemet, hogy így ismeretlenül is bizalmat szavaznak egy ilyen vándorinának.. Kiváncsian várom az új ismeretségeket, életeket, történeteket.. Az a hétvégém jórészt az üzenetek válaszolásáról szólt, közben örültem, töltődtem. Csak remélem, hogy viszonozni tudom nekik valahogy.
A saját belső hangjával mégsem vitatkozhat az ember..
Tavaly ősszel egy hónapot, azaz 34 napot töltöttem az El Camino legnépszerűbb, Spanyol országi szakaszán, másnéven a Camino Frances-n. Akkor 34 éves voltam, minden évemre jutott egy nap. Most 35 vagyok és 3500 km-re készülök.. minden évemre 100 km! Ez nem tudatos, csak érdekes..
Ha már a számok beszélnek.. egyik nap az ágyon ülve rámeredtem határidőnaplómra, s mantrázni kezdtem magamban.. húsz, tizenhat, húsz tizenhat, húsz tizenhat... Oké, 2016 van, de miért ilyen tagolva mondogatom, de ismerős ez a szám.. húsz tizenhat.. akkor jöttem rá, hogy személyi számom utolsó 4 számjegye. Az én egyedi azonosítóm 2016.. mikor induljak, ha nem idén? Egyértelmű jelnek vettem..
Ha már jel, akkor... a név kötelez.. Dorina, Dorina.. milyen csodálatos hivatás illhet e névhez, mely egy tarisznyát magára kap, s betűivel egyesülni képes? na...? ugye ugye? ;-)
Bevezetésnek ennyi bőven elég, rátérek a lényegre..
Június 1-jén útra kelek.. főként a tavaly megtett El Camino ihlette az elhatározást.. akkor repülővel utaztam a kezdőpontra, idén ezt kihagyom. Azt mondják biztonságosabb 2 lábbal a földön járni.. :) El Camino, csak kicsit másként.. szülővárosomból, Kaposvárról, annak Szent Jakabi kolostorromjától indulok, és két lábamon egy hátizsákkal végigsétálok a zarándokúton, közel 3500 km-en keresztül. Ha már zarándoklat, akkor úgy az igazi, ha itthonról kezdem.. aztán elmegyek a Szt.Jakabi kolostorromokhoz (Kaposvár egyik városrésze), mert személyesen akarom Jakabot meginvitálni kísérőmnek.. Remélem nem éri majd váratlanul.. jó, lehet üzenek neki addig is, készüljön csak! Nem lesz velem könnyű dolga, de tényleg! Jobb, ha felkészül!
Ha minden terv szerint alakul, akkor a magyar szakaszra Jakabon kívül lesz még egy utitársam Berci személyében. Berciről tudni kell, hogy ő is szeret sétálni.. tavaly ő volt a hivatalos utitársam a Caminon. Azóta jó barátokká váltunk, bár ha ezt elolvassa lehet idekommenteli, hogy "nem is igaz, csak szeretnéd" és közben gonoszul nevet hozzá..
Mi így együtt, meg még aki jönni szeretne, Igal felé vesszük az irányt, majd Szántódnál átkelünk a Balatonon, s Pannonhalmánál becsatlakozunk az El Camino magyarországi, jelzésekkel ellátott útszakaszára. Onnét már a hivatalos zarándokúton megyünk végig Győr felé.
Az utam Bécs felé visz tovább, egész Ausztrián, Svájcon, Franciaországon, végül átadom magam az "ősi" spanyol Caminonak.. Igen, ezt tervezem, de a gyakorlatban alakulhatnak másképp is a dolgok.. nem akarok szigorú szabályokat felállítani magamnak, mert most nem ez a lényeg.
Aki szeretne többet tudni a magyar Szent Jakab útról, itt tud tájékozódni:
http://www.szentjakabut.hu/hu/szent-jakab-ut/magyar-szent-jakab-zarandokut-tortenete
Tervezett útvonalamat pedig itt tekinthetitek meg:
https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=z1D0wj-9s6TA.kKXibxXm_1NE
Érdekes, ahogy megszületett bennem a döntés, érzem, hogy valaki, mintha egyengetné az utamat..lehet, hogy Jakab kiszimatolta mire készülök, s már dolgozik?
Hogy példával szemléltessem, Édesanyám felajánlotta, hogy eladja a 4 részes ülőgarnitúráját, s az árát nekem adja támogatva ezzel utamat.. hogy ő se maradjon csupasz lakásban, felajánlottam az én kanapémat cserébe, nekem úgyis 2 van. De mindegy, ez most senkit nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy alig fért be a szobába, olyan kicsire tervezték az ajtókat a 70-es években, nem is értem.. vagy a kanapék lettek túl nagyok az ezredforduló után? De most tényleg, miről szól ez a blog? Kit érdekel az elcseszett ajtónyílásom, amikor mindenki a vándorutat várja! Na, lényeg, hogy nem sok reményünk volt az eladásban, mert manapság nehéz használt bútort eladni... Másnapra már el is kelt.. Micsoda bizonyosság ez egy jó induláshoz!
Persze, azért nem volt könnyű ez a döntés! Az egy dolog, hogy ábrándoztam róla, de amikor kimondtam, felvállaltam.. az már keményebb volt.. amíg csak ábrándozunk valamiről nincs felelősség, de amikor kimondjuk, na onnantól súlya van és következményei! De vállalom valamennyit, mert érzem, hogy ezt szeretném. Minden döntésben ott vannak a kétségek, ez teljesen természetes!
Most már e kétségek egyre halványodnak, úgy érzem, jó úton vagyok.. Pár hete közzétettem a facebookon egy bejegyzést, melyben leírtam útitervemet, s hogy alacsony költségvetésből tervezem mindezt. Kértem az embereket, osszák meg bejegyzésemet, hátha eljut a Szent Jakab út menti falvakban, városokban élőkhöz, reménykedve így befogadó, vendég/vándor-szerető emberek segítőkészségében.. Meglepetésemre nagyon sok "nálunk alhatsz", "hozzánk jöhetsz" üzenetet kaptam :) Így már közel 15 szállásom összejött 2 nap alatt. Főként Ausztriában, Svájcban élő magyarok írtak. Melengette szívemet, hogy így ismeretlenül is bizalmat szavaznak egy ilyen vándorinának.. Kiváncsian várom az új ismeretségeket, életeket, történeteket.. Az a hétvégém jórészt az üzenetek válaszolásáról szólt, közben örültem, töltődtem. Csak remélem, hogy viszonozni tudom nekik valahogy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)