Egy francia reggel

Augusztus 27 szombat. Ismét egy fázós  éjszakára ebredtem,  Mar a télikabátot is bevetettem. Nem értem miért fázok minden  éjszaka mikor napközben 35 fok van.. az összes  ruhámat már magamra vettem es megis.. lehet a fel centis polifoam nem elég meleg. A jó kis hőtartosat elhagytam meg a magyar határ átlépés után.. A pára is ahogy  lecsapódik belül,  vizes, nyirkos lesz minden. Mar lassan 10 napja Franciaországban, ebből 6ot sátraztunk eddig. Jó kis tóparton épp tegnap, volt egy vizes csap is, mellette wc, ez királyság, ugyanis sokszor csak  bokor van. Reggel ahogy kisüt a nap azonnal égető forróság lesz, cssk árnyékban lehet elviselni. Nyűgös voltam ma reggel, hiába a szép  hely, ha sosem alszom ki magam. Jó lenne ma bevonzani egy kávét mondom Patriknak, miután elindultunk. A bevonzani azt jelenti, valahogy hozzájutni, amiért nem fizetünk.. Volt, hogy önkormányzatnál érdeklődtem hol lehet kávét inni, mire a kedves hölgy felajánlottá főz nekünk, aztán ittunk sátorhelyeken is, ahol megkínált  a család, vagy volt, hogy útközben a donativos helyen tudtunk szerezni 50 centert önkiszolgáló módon. A kávé egy fontos  dolog,  Nagyon sokszor energiát ad, ha jo fajta. Viszont mindennap nem tudjuk megengedni. Még  is ittunk mindennap eddig. Szóval ma reggel.. egy csábító  kis kavezo előtt sétáltunk el, vslahogy nem lehetett otthagyni.. semmi extra  pont azért tetszett. Nem egy puccos hely, amolyan zarándok feelinges. Szornyen fel tud dobni egy egy kávézó, nagyon szeretem a hangulatot.. beulni es kávét kerni.. kicsit kizökkent abból amiben vagyunk. Jelenleg a gyaloglásból. Jó érzésem támadt hirtelen, szertefoszlott a reggeli nyavajam es "mindenkit utalok" érzésem. Igen, egy ilyen nagyszerű úton  is lehetnek rossz  érzések, elég egy hiperfagyos éjszaka a sátorban..
Kevesen vannak, a kavezo másik  fele egy kisbolt. Az elso asztalnál ül  egy nagy hátizsákos pár, túrabakancs, botok. Megőrültünk, hogy végre zarándokok. Leülünk a mellettük levő asztalhoz.  Sima fehér műanyag asztal, székekkel , az a klasszikus kinti bútor. Semmi extra. De nekünk nem kell több ennél.
"2 café au  lait s'il vous plaît " kertem a holgyet, aki nagyon kedvesen felvette a rendelést. Itt minden kedves, ezt tapasztaljuk folyamatosan.. pas  petit, mais grand.. Nem kicsit, nagyot! Nem iszunk csak úgy kicsi kávét Franciaországban. Legyen  jo nagy! Frissen gőzölgő nagy nagy kávékat kapunk, külön edényben  a tejet hozza. Bele is vetem magam, agyam kikapcsol ilyenkor es csak a finom kávéra tud koncentrálni. A pár sokszor ránk pillant, látszott ők  is megőrültek nekünk. Ilyenkor  hamar szoba elegyedik  az ember. Kerdezem is őket, a chemin de St Jacques -on baktatnak  ők  is? Santiagóba mennek? Igen, az úton, de csak kisebb szakaszát csináljak, nem mennek Santiagóig. A szokásos kérdések jönnek tőlük is, és mi honnét, meddig stb.. Igen elcsodálkoznak, es egyben őrülnek is, mert már egy ideje követték  bejegyzeseimet a templomi zarandokkonyvekben. Azt tudták  2 magyar zarándok bandukol Santiagoba közvetlenül előttük. Mondták találkoztak egy svájcból indult férfival aki szinten felfigyelt a bejegyzéseinkre. O is Santiagóba tart mellesleg. Kis beszélgetés után a pár elköszön tőlünk, mennek tovább. Pár perc múlva megjelenik a szoban forgó férfi, leül a mögöttünk levő asztalhoz. Mindjárt kérdezi a nevünket, gondolom kíváncsi volt mi vagyunk  e  azok. A könyvbe altalaban mindkettőnk nevet beírom.  Újabb találkozás, megint mindenki örül.. Pár mondat a férfival, aztán Patrik bemegy, hogy fizessen. Jön  ki vigyorogva, sikerült a kávé "bevonzás.."
Kiderült az előző páros  már rendezte számlánkat. Megint egy ajándék kávé, nagyon őrültünk, aztan  indultunk, hogy beérjük a párt , meg akartuk köszönni.. egy kis templomban sikerült is, ahol pecsétet ugyan nem tálaltunk, ellenben ott volt a könyvben Zoltán a csákvári zarándok  bejegyzése. Már valosaggal vadásszuk  Zoltán bejegyzéseit, mindig olyan kis lelkes.. 35 fok meleg volt, tiszta víz a ruha rajtunk folyamatosan, jól esik belünk 1-1 hűs  templomba. Felváltva köszöntük  meg a kávét, majd a pár ismét előbb lelepett. Jelenleg épp velük vagyunk egy kis tanya szerű helyen egy zarabdokszallon. Egy szobában mind a négyen.. irtó hangulatos. Egy indiai nő  es francia férje üzemeltetik, mármint itt laknak, csak a tetőteret  kialakítottak zarándokok részére. 2 kissrác egy egy igen lelkes tacsko  kutya szulei.. mosás, fürdés, vacsi, melegviz, puha agy.. az út igazan nagy  dolgai..   jo itt lenni. Elteszem magam holnapra már mindenki alszik, csak en nyomom a tabletet. Bonne nuit 😊

Brienztol Thunig

2016 augusztus valahanyadika..Talán ezen a napon lőttem a legtöbb képet, pedig akar a tájban is gyönyörködhettem volna. Bucsut vettem Brienztol, új nap, uj kalandok..  fogalmam sem volt milyen, csak tudtam ma megyek a nevrokonomhoz.. volt szerencsém kicsit betekinteni Interlakkenbe, ami egy turistaközpont, innen lehet Európa 2.legmagasabb hegyére. Messziről is szép látvány, eltér a többitől a havassága miatt. Nem mentem fel, pedig egy napi szakaszom előtt simán megmászhattam volna.. 😀😜
Természetesen felfele vitt az utam, de mar egész hozzászoktam h minden napom hegymenettel indul. Ma több olyan helyen vonultam végig ahol szó szerint tátva maradt a szám.. felmásztam egy kis várszerűséghez is vízeséseket kerülgetve, remélve h lesz fent pecset az utlevelembe. Így lett 😊 Thunersee feltárulásánál elsirtam magam, olyan gyönyörű volt. Tiszára mint a tengerpart, csak tul kozel a túlpart. Virágok, pálmafák, turkiz árnyalatok  mindenütt es a szolid kis nyaraloepuletek. A nagy melegtől, taskatol most is fáradt voltam, de a látvány mindenért kompenzált. Rájöttem, h a legfontosabb a környezet ami körülvesz. Nem mindegy mit látunk magunk körül. Bármilyen rossz  közérzetet fel tud javítani egy kis napsütötte azúrkék tópart pálmafákkal 😊 ha a dögnehez táskával, félig meddig naptól agyonszúrtan, egymagamban is folyton azt érzem vigyorognom kell, akkor lehet benne valami.. ilyen erzesekkel  érkeztem Oberhofenbe,  ami Thun előtt van kicsivel. Felhivtam Dorinát, hol vannak, mert tudtam valahol strandolnak. Kiderült már tuljottem, így utanam autoztak, aztán az ut középen beszálltunk a taskammal. Tok jo, hogy a nagy kék táskáról mindenki  felismer, igy nem kell nagyon kuzdenem h eszrevegyenek. Par autóst feltartoztatva, sikeres beszállás után visszahajtottunk egy kis különálló  partszakaszhoz, ahol a csapat grillezett éppen. Dorinát meg Aranka ajanlotta figyelmembe pár nappal ezelőtt. Mázlim volt h épp itthonvoltak, ugyanis Dorina es férje, Anti, félig Thaifoldon élnek, utazási irodájuk van. Nagyon jofej páros, ha valaki netán Thaiföldre szeretne utazni es segítség kellene, keresse Szilágyi Dorinát, (képen jelolve). Én majd lehet fogom 😀 nagy örömömre vega kaját is grillezték, fuszeres karfiol be a fóliába majd a tűzbe , nagyon fincsi volt! Na meg az avokadokrem.. ismet bemutatkozott a feneketlen vándor gyomrom, de legalább nem maradt felesleg 😀 becsöppenni egyedüli idegenként egy összeszokott társaságba sosem könnyű dolog, mindezt kompenzálta a Vandorut töltései valamint a friss hideg sor, amit azonnal "hozzamvagtak" 😀 persze csak finoman.. azt tudtatok, milyen jól tud esni egy kimerito meleg nap után egy hideg sör? Eszembe jutott az érzés, ami pár évvel ezelőtt ragadott  el a Porec i öbölatuszas után.. több mint  3 órát es 5 km t vergődni a sós  hullámokban, majd örömittasan kimászni a partra, ahol édesapám  várt hideg sörökkel.. éltembe nem esett meg olyan jól sör  mint ott.. most is vmi hasonlót éreztem.. megismertem uj szallasadomat, Levit, aki fogorvoskent működik Bernben, ha valaki netán fáj a foga, szoljon neki. 😀 később megérkezett Dorina anyukája is, ő olyan igazi jo arc 😀 mázlim van, h őt is megismerhettem. Meg meg egy csomó másik embert. Nem rég vágytam egy kis "zarandokbulira" , ez olyasmi lett.. a to is hivogatott, hiaba 14 fokos viz ide vagy oda, furodjunk csak meg! eltöltöttem Levi lakásában is 2 napot, napközben a toparton regenerálódtam hajókat bamulva, kicsit furodtem is, de a "jeges" viz most nem esett olyan jól, mindenféle furcsa hangok jöttek ki belőlem, ("jajj, aáááá, hideeeg, nyussz, stb) s miutan furán néztek ram a mindent kibíró fitt svájciak, pár karcsapas után kijottem s kerestem egy kis napozo sarkot egy betonfal tetejen.. relax zene benyom, csillogó víztükör bámul, majd szem becsuk, tökéletes minden 😊 este meg sétáltunk egy nagyot Thunba, bár a Thai étterem zárva volt, az olasz is megtette 😊 útközben kihalt szellemkastelyok titkát igyekeztünk megfejteni.. persze ezek csak történetek, semmi para, á felnott emberek már nem félnek.. otthon azért jól bezárta mindenki a maga ajtaját.. 😀

Ma 1 hónapja..

Igen 1 hónapja keltem útra. Visz az ut, megyek, mert elindultam es nem állhatók meg. Fák, folyó, erdő, mező, földűt, vízesés, betonút, padok, állatok, néha emberek, bokrok, patak, ló, tehén, kutya, macska, birka, kecske, virágok, pad, kövek, kerti törpék, folyo, erdei ut, koves ut, derekig ero fű, búzatábla, kukorica, pipacsok, cseresznye, malna, szeder, szamoca, foldes ut, murvás ut, kanyarog, egyenes, lejtős, emelkedős, lankás, hegymenet, repülés, szárnyalás, kullogás, botorkálás, bandukolás, szemlélődés, rácsodálkozás, neha emberek, gondolkodás, sírás, ordítás, nevetés, vihogas, izgatottság, félelem, hála, szeretet, alázat, lemondás, felemelkedés, leereszkedés, bizonytalanság, magabiztosság, önállóság, kiszolgáltatottság, elfogadás, lázadás, háborgás, megnyugvás, öröm, bánat, gyűlölet, harag, barátság, szeretet, vágyakozás, pillanat, kismadár, kiskacsa, cica, hattyú, kisvirág, neha emberek, fenyvesek, csigák, disznok, varjak, felhők, napsütés, szakadó eső, kanyarog, kanyarog es egyenes.. ez az ut, az élet..
Miért is vagyok itt.. Meg nem tudom..
Fogalmam sincs mi ertelme van, fogalmam sincs. Csak segíts, ne kérdezz. Nem tudom..

Egy kis Dunai hajózás, avagy Camino extrákkal

Június 24. Épp egy Dunai hajón ülök Melkben, várom az indulást, meg fel óra. Elhajózunk Melkből Kremsig, majd vissza. Hogy hogy kerultem ide?
Történt egyik dolog a másik után, majd egyszer csak itt vagyok.  Na de leirom inkabb a tegnapi napot, a június 23-t, a sétát a 32 fokban, majd az eltévedés az erdőben, Mátét, aki kocsival osszeszedett  és Ritáékat, akik befogadtak. A Mária Lagengg - i kolostorban ébredtem, gondoltam ma rövid nap lesz, hisz láttam a táblán, Melk csak 15 km. Ah, az semmi, lenyomom 3 óra alatt, aztán Hawaii.. megreggelizek nyugodtan, kávé, tea, felfalok mindent, amit a Szt Jakab konyhában tálalok  (nekem készítették oda reggel), csomagolok egy szenyát, aztán szerzek pecsétet a templomban, s indulok is. Jó fel10 volt, mire elindultam, közben nézegettem az útikönyvet, látom Melkig 25 km- t ír.. tehát a 15 akkor lenne, ha simán elindulok a főúton, s nem a Jacobsweg --ét követem. Ja, ezt nem kalkuláltam bele. Mindegy, 25 se vészes, lenyomom. Ritáékkal már pár napja lebeszéltem, Melkben eljönnek értem kocsival, s majd másnap ugyanide visszahoznak. Szállásom ismét egy biztos pont lett, ez jo érzéssel töltött el. Meg 1 km- t se tettem meg, folyt rólam a víz, marha meleg van. Az ut felvitt egy hegyre, ....-ba, ahol egy szép vár van. Belépős, így nem mentem be. Reggel csak 1 l vizet raktam, az elfogyott, bementem a souvenirboltos kávézóba, hogy megtöltessem. Leggyakrabban használt német mondatom: "Darf ich bitte meine flache mit trinkenwasser?" Megtöltené az üvegemet ivóvízzel? Sajna a kozkutak meglehetősen ritkák, de ha elég kedvesen kéred, megtöltik bármelyik vendéglátóhelyen, sőt néha házakban kerek, ha látom kint vannak az udvaron. Van, amikor nincs más, inni meg kell.. sokat..
Közben elindult a hajóó, juhuuu :)

Geroldingban egy falu közel Melkhez, de inkább Schönbüchelhez, már nagyon szomjas voltam és sehol ivóvíz, csak a "kein trinkenwasser". Bejártam az egész temetőt, de csak ilyen csapok voltak. Végül egy udvaron állt 2 bácsi, őket kértem meg adjanak inni. Mondtam, hogy a Jacobswagen vagyok, de nem beszélek németül. Az egyik folyamatosan beszélt hozzám, de valami nagyon furcsa akcentussal, mintha szláv lett volna. És csak mondta mondta és mondta. Egy fekete fehér macska hempergett az udvarban, fél szemem rajta volt. A másik bácsi kihozta a vizeimet közben, megköszöntem, gratuláltam a macskához, aztán tovább álltam gyorsan. A jelek bevittek az erdőbe, ahol egy idő után elfogytak, s szörnyen ideges lettem tőle. Néztem az Endomondot a telefonomon, ez az út teljesen más irányba visz, s már este 6 óra van, a fitalaember várja hogy hívjam, meg Ritáék is, úgy terveztem ilyenkor már rég Melkben leszek. Rátértem valami visszakanyarodó földútra, amin tök feleslegesen mentem több mint fél órát. Ja és hegynek felfelé természtesen. Na ez így nem lesz jó, fordultam vissza, szidtam mindenkit, a jelfestőket, magamat, a világot, a teheneket, mindenkit! Persze jó hangosan. Néha ki kell adni.. pedig vszínű én bénáztam el valahol, de akkor is, nem voltak jelek! Visszatértem Geroldingba, az egy biztos pont volt, közben beszéltem Mátéval, aki elndult már értem, s valahol útközben összeszedett. Nem sok vándor poroszkált az úton, így könnyen felismert :D

Elmentünk együtt Ritáékhoz, ahol finom spenótos gnocci várt, nem szívbajoskodtam megettem mindet amit találtam :) Olyan drágák, hogy mindenki vega kajával készül :)

Pedig nem csinálok belőle ügyet, ha mégsem, a körettel is jóllakok, s egy kis kenyérrel minden tápláló :) Ritáék irtó jófejek, 2 kisgyerek, egy egész apró és egy 5-6 éves leányzó, akivel egy jót trambulinoztunk. Odavagyok a trambulinokért, ahhoz sosem lehet elég fáradt az ember. A legtöbb osztrák udvarban van amúgy, néha komolyan vissza kell fogni magam, nehogy beugorjak egybe..

Vacsi közben kitaláltuk, hogy másnap akkor pihenek, (nem kellett sokat győzködni), és elmegyek Mátéval a hajóra, s megnézem a szép történelmi emlékhelyeket Melktől egészen Kremsig. Ez igen lelkesített, nagyon szeretek hajózni. Most már nem a hajón ülök, hanem egész máshol, de folytatom. Kiderült, hogy több magyar is dolgozik, az egyik matróz és felszolgálók. Irtó meleg volt, beültem a fedettbe délidőben egy cappuccinora, hirtelen tele lett az egész koreaikakkal, akik szelfiztek a partoldalon magasodó várakkal, templomokkal, teraszos szőlőültetvényekkel. Az egyik fickót nekem kellett fotózni, és marha elégedett lett a képeivel :) olyan kis béke, nyugalom volt az egész út, nagyon tetszett.

Kellenek az ilyenek az úthoz, a gyaloglás önmagában nem boldogít, rájöttem..

Köszönöm Máténak, Ritáéknak ezeket a szép napokat, annyira jó volt, de tényleg. :) 

Azt hiszem megszerettem az utat

Reggel Laci elvitt Paudorfig, a városka,  ahol tegnap felvettek. Egy nagyon kedves családhoz kerültem ismét, Laci es Anna, és Lacus fiuk. Szeretettel, barátsággal fogadták, minden jóban részem volt, s végre ettem egy nagy tányér meleg levest. Laci szakácsként dolgozik, irto finom édesburgonya kremlevest készített. Később spenótos házi medvehagyma pestos tortellinit ettünk parmezán sajttal.. A kedvemért kicsit ők  is átmentek vegába 😊 ismét egy finom  vacsi, hmm..
Oh , túl sokat jár az eszem ételeken, akárcsak  a tavalyi Camion.. De már mondtam, a zarándok folyton éhes.. csak néha vissza kell magát fognia, ennyi..
Szóval bucsu Annától, majd Lacitól, majd irány a Göttweigi óriási  hatalmas kastély.. egy magas dombon van, mindjárt hegymenettel indítottam a napot.. fülledt, meleg , borus idő.. jajj, csak ne essen ma, kérlek, ne essel ma!! Bal sarkam kissé bedagadva, a feltörés  miatt gondolom.. De sebaj, cipő kényelmes, nem lesz baj. Log a nyelvem, csöpög rólam a viz, mire felérek.. végre közelről is láthatom ezt a csoda kolostort. Ja igen  ez nem kastély. Körbejárom, azon tanakodok, későn indultam, s ma 32 km van előttem Mária Lagengg-ig, nem kéne sokat  időznöm. Felmegyek a lépcsőn, s bámulom a teraszonkávézó embereket.. micsoda puccos terasz, mi lenne ha innék itt egy kávét? Na, mit nem, meg annyira az ut elején  vagyok, luxusra nem költök., majd az 1000 km- nèl. Azért bemegyek, kérek  egy pecsétet. 2 hölgy ült a pultban, monfom Grüssgott, do  you  speak  english? Can I have a stamp to  my Pilgerpass ? ( csak hogy kevejunk az angolba német szavakat..) Az egyik hölgy nézi, majd megszólal magyarul.. Magyar zarandok utlevel? Vándorina?  Persze nem így vagyok  beírva, de vágta, hogy ki vagyok 😊 leesett az állam.. néztem bambán, te jo ég, feljövök ide Ausztria középen e gyönyörű kolostorra, nem elég, hogy a hölgy magyarul beszél, de tudja ki vagxok?? Ez mára az abszolút csoda.. kiderült, követi az utamat, s  várta , hogy előbb utóbb benézek ide. Ezek az élet apró kis csodái, amiért  érdemes menni.. vendége voltam egy kávéra s egy málnás tortara.. igen, s teraszos kávézóban, ahol pazar a kilátás ;)

Özönvízre 30 fok

Mandulás sajtos puha omlós süteményt és egy cseresznyét majszolok épp egy padon ülve. Del van, megalltam pihenni, bar a mai tavot nem viszem tulzasba amugy sem. Paudorfig, illetve Ober..valahova akarok ma eljutni, ott kapok ma szallast. Mellettem dombok, felettem cseresznyék mosolyognak, alattam kis pincesor. Tűz a nap, de en arnyekban ulok, tokeletes komforterzet. Csak a beragasztott lábaim árulkodnak a tegnapi nap szörnyűségeiről. Belekeveredtem ugyanis egy kisebb özönvízbe. Ébredés Siegersdorfban, a csodás kis fahaziko galériáján, Franz, vagy lehet valaki más hozta a reggelimet, negyed 8 -kor,  úgy ugrottam le a kopogásra, meg aludtam, csak fel 8 ra  vartam. Zuhog az eső, nyugtáztam.. na akkor nem sietek, megvárom meg eláll. Összefüggő szürke felhők, szinte nem látni tőlük semmit.  A medence csak úgy nyeli be az esocseppeket.  Minden tiszta víz. Reggelizek, pakolászok, már 9 óra, indulnom kéne, hisz ma több mint 30 km áll előttem. Az eső nem akar szűnni. Sőt a felhőket elnézve ez egész nap nem fog szűnni. Na mi legyen.. vizes cipőben nem akarok cuppogni, az egyenes út az újabb vízhólyagokhoz.. de van egy frankó tûra szandálom, amit Győrben vettem, Vízy Peti a vándor ajánlására. Ő is Győrben vette nagy Caminoja kozben a hiperextratutijò szandálját, s én sem csalodtam benne. Sikerült 15 ezerért vennem egy Lafumàt, ami nem egy rossz ár. Tuti  kis turaboltban. Kaposváron nem sikerült ilyet beszereznem, a tura választékunk nem éppen nagy. Kimondott tura bolt nincs is Kaposváron, ami volt az is megszűnt, na de mázli, hogy Győrben van! Viszont új szandál, tehát pár méternél többet meg nem volt a lábamon, az is  súly  nelkul,  tehat nincs betörve. Mindegy, választhatok, egész nap vizes cipőben, zokniban, vagy kap egy esélyt az új szandál.. adjunk egy esélyt.. Viszlát Siegersdorf, viszlát te csoda, drága kis házikóm, kis medencém es mediterrán stílusú relax helyem, oh, ugye meg látjuk egymást! Oly jo volt itt lenni, maradnek meg egy hetet, vagy akar ide is költöznék! Érzékeny bucsu minden bútordarabról, majd vágjunk neki az esőnek, a mezítlábas szandálban.. ahogy befolyik úgy ki is folyik, nem lesz gond. A faluból egy hídon kellett átjönni, majd balra fordulni. Jelet nem láttam , raerzesre jobbra fordultam. Az irány jó is lett volna, csak az ut épp nem arra vitt, hanem vissza a faluba.. csak arra lettem figyelmes megint itt a Siegersdorf felirat, majd a kis ház :D oh, hat nem gondoltam ilyen hamar viszontlátjuk egymást.. tettem egy tisztelet kört a faluban.. -oké, hogy imádom Sidgersdorfot, na de -szakad az eső, hol van még Herzogenburg, ideje lenne tényleg elindulnom, nem igazan kalkuláltam be tiszteletkoroket 😀 na de hol ronthattam el? Behúzódtam vmi alà, aztán előkaptam a térképet.. ja, igen, az ut először balra visz a folyón  tul. . Na akkor vissza.. A folyón túl balra pár méterrel arrèbb ott is volt a sárga Jacobsweg jelzőtábla. Na most már nem teveszthetlek szem elol, az esőben nem akarok térképet nézni! Amúgy nem panaszkodhatom a Jacobsweg táblákra, frankon ki van jelölve az ut! Ezután már tényleg nem kellett térkép. Szandálom egész jó, kényelmes, és ami tetszik, hogy nem ragad bele a sár.  És a víz kifolyik mindenhol, nem tartja a vizet.. Na igen, ez jellemző a szandálok 100 % - ára  :D  9 km Würmla, gondoltam ott állok meg először. Az eso csak szakadt.. semmi jel nem utalt arra, hogy szeretne elállni. Nesze neked vándor, szívjál csak! Röhögött rajtam. Az esokabat ugyan mindent beborit, de ekkora eso ellen sajnos csak a szkafander véd meg. Ereztem, hogy nedvesedik át a pulóverem , az övtáskám, minden. Csak az elektronikus cuccok az ne ázzanak, ezen paráztam.. Wurmla előtt kicsivel már nagyon szenvedtem, épp egy gyerek üdülő vendégház előtt haladtam el, bevágódtam a teraszára, úgysincs itt senki. Nagy fedett terasz, az ázott vándorok királyi helye. Gyorsan bezacskoztam az elektronikát, miután csináltam 1 - 2 fotót Én es a taskam címmel .. Na ebből ma már nem lesz több  fotó, raktam le, a nagytaskaba, ott biztonságosabb neki..  erdon keresztül, s földutakon mentem sokat, kisebb folyók keletkeztek mellettem.. végig vízben mentem, a kereknyomok ugyanis feleltek .. Az ültetvények vízben álltak, a folyók hatalmasra duzzadtak. Ebből árvíz lesz , ha ez így folytatja.. azon gondolkodtam raftingolhatnek is.. Ich bin Dorina a (s)árvízi rafting vándor.. amúgy akkor nem volt olyan vicces.. A víz folyton apró kavicsokat sodort a szandálomba, amiket lehetetlen volt kikergetni, következő lépesnél újra bejöttek. A súrlódástól több helyen is vérezni kezdett a lábam.. folyt a víz s folyt a vèr.. közben bazi nagy baknyulak rohangaltak  elottem. Miért kell ez nekem..? Egész napos szakadó esőben normális ember nem indul el. Na de van itt valaki normális? Van itt egyáltalán bárki rajtam kívül ? Ja, nincs. Akor nincs. Átfutott az agyamon pár dolog az esővel küszködve.. hogy az ember mennyire hagyja, hogy a körülmények határozzak meg.. nálunk otthon nagy divat volt  az esőben ki nem mozdulni. Emlékszem édesanyám  hányszor nem indult el valahova csak azért mert esik. Hatalmas ellenség volt az eső. Katasztrófa, vilagvege. Pedig mennyire lehet élvezni az esőt.. oke, egy darabig. Nekem  se jött be 30 km- en keresztül véres lábbal.. De vérzik, fene otteszi, nem érdekelt volna, csak az aggasztott el ne fertőződjön, hiszen bokáig jártam a sáros  pocsolyákban. De zarándok  láb  nem adja könnyen magát, tudja, hogy bírnia kell mindent. Esőben egy más értelmet nyer az ut. Egy másfajta kihívás.. közben tisztít, lemossa a port, a szennyet.. tisztulok én, es tisztul  a világ.. ráfér..  rankfér.. Azon imádkoztam csak jussak el Herzogenburgig epsegben.. neha ilyesztoen sűrű  erőben  tálaltam magam. Az esőtől meg paràbb volt. Csak a Jacobsweg jelek adtak bátorságot, biztonságot. Mert mondom, nem kis esőről  beszélünk, hanem ömlő viztömegről. Égszakadás. Éhes voltam szörnyen.. De az ennivaló a táskámban.. ha lerakom tiszta víz lesz, nem akartam az özönvízben nekiállni kotorászni. Így bírnom kellett. Mázli, hogy bereggeliztem az álom fahazban, ugyanis az tartott ki bennem egész nap. Az éhség indulatokat szül, üvöltöztem, miért esel ennyit, kevesebb nem elég ? Állj el te rohadek, éhes vagyok, eéééehes vagyoook... nem érted?? Az a jo a Jacobswegen, kedvemre uvoltozhetek, énekelhetek, amihez épp kedvem van, mert senki nem hallja.. jobb esetben 2_3 túrázóval ha összefutok egy nap.. Esőben meg szó szerint senkivel. Oh,  Herzogenburg, tudom, hogy hatalmas kolostorod van kérlek fogadj be, kérlek! Kicsi semmitmondó szarrá  ázott vándort, kerleeeek... nagyon remenykedtem..érkezem Herzogenburgba, na vajon mi lesz.. keresem a kolostort, de a tábla jelzi meg 2,5 km..közbe észrevettem egy másikat,  az is szép, kopogok, járkálok, sehol senki.. az eső már csendesedik. Amúgy 4re értem Hb- ha, őrült tempót diktáltam, magam is meglepődtem. Nagyon elegem lett a folyamatos ázásból, fázásból. Semmi kedvem nem volt meg 2,5 km- hez, már szédültem az energiavesztestol, de muszáj volt. Utólag azt mondom megérte.. Megtalálom a Stiftet, magyarul kolostor vagy monostor, nem tudom.. Hatalmas es gyönyörű.. akkora, hogy azt se tudom hol kezdjem.. mindegyik besétálok, keresek vmi papot, biztosan segít, max  elküld.. jajj , de miert küldene el, hat oly szar állapotban vagyok, kinek lenne szíve kirakni? Abszolút elhessegetem a gondolatot. Jövök megyek az udvaron, mindenhova bemegyek, ami nyitva van. Sehol senki. A papi részleget is megtalálom,  kopogok, de semmi. Jól van, én innét el nem megyek.Észreveszek 2 fiatal srácot, bicikliznek az udvarban, msjd beállnak odaahol en vagyok. Na most lecsapok  vagy az esőben alszok.. elmakogom nekik angolul , hogy itt szeretnek aludni  kihez forduljak? Az egyik aki kb velem 1szinten beszéli az angolt, előkerít egy férfit valamelyik ajtó mögül.. mondja, várják pár percet, beszél a pappal.. mutogatok a polifoamra, amit Bogitól kaptam Bécsben az elveszett helyett, hogy nekem van ilyenem a földön is elalszom, hadd maradjak.. mondja, nyugi, van  hely,  csak hozza a papot.. pár perc múlva visszatér egy kedves mosolygós pappal, aki maris mutatja a zarándokok szobáját. Jó fejnek tűnik, kedves, meglepődik honnét jövök s hová  megyek. Tud angolul, bár bedobom azt a pár német szot is amit tudok. Fullos zarándok szoba, tele emeletes ágyakkal, tiszta albergue feeling.. és ismét csak az enyém!! Juhejj, összejött a szállás, boldogan dobom le a cuccomat, melyik ágyat is válasszam, na melyiket.. fel6 közeledik, mondja az Atya 5 perccel 6 elott  visszajön értem, s elvisz vacsorázni. Mar mint a közös étkező helyükre. Jön is, de először egy kis belső kápolnába visz, ahol pár idősebbAtya, meg 1_2 maik férfi ülnek a padokban. Kiderült az esti zsolozsma óra.. néztek ram furán, miféle szerzet ez.. nyilván semmit nem értettem belőle, de nem érdekelt, csak vigyorogtam belül, hogy van szállásom, sőt vacsorám is lesz 😀 s mindezért nem tartozom semmivel. A vacsorát is kb 6-7 férfi társaságában töltöttem.ebből minimum 3 pap volt, a többi fogalmam sincs. Volt egedz idős es egész fiatal is. Jo arcok voltak, kivancdiskodtak az utamrol, érdekelte őket. A mellettem ülő pap hatalmas szalámit kezdett szeletelni, mondtam vega vagyok 😊 előkerült vagy 4-5 felé sajt is, uborka, vaj, barna kenyér. Nem volt hiány semmiben. Tömtem a majmot, igyekeztem szokásaikat tartani, így villával  ettem a sajtót en is.. hű de jól esett az étel, Istenem.. egy ilyen nap után.. miutan belaktam, meg elem raktak egy óriási epres habos piskótás sütemény.  Ezt mind én? Kérdezem.. persze, egyem csak, ramfer,  s közben vigyorogtak. Hat jo, lecsúszott.. akárcsak a Herzigenburgi misebor..
Vacsi után dobtam egy forró zuhanyt, közben láttam tiszta piros meg kiütéses a combom..na frankó, kidörzsölte a vizes rovidgatya..
Az atya invitált a reggeli fel 8-as misére, majd 8- ra a közös reggelire.. Nem kapkodtam el az indulást, 9 körül indultam, ma rövid nap lesz, csak 12 km 😊 nem art, ha kímélem a kisebesedett lábaimat. Cél Paudorf.

A határok átlépése..nem csak a magyar-osztrák.. az enyémek is..

Azt gondolom a határokat mindenféle értelemben átléptem tegnap. Kezdjük az országhatárral. Már ez a nap is nehezen indult. 6ra terveztem a kelést, majd 7re az indulast. Már csak a táskám összerakása lenne hátra, akkor látom, hogy  belefolyt a lekvar.. volt meg nálam egy kis maradék eper lekvár, jól felforrt a napom, s lenyomata a tetőt, frankon beleszivargott. Ágyneművel aludtam a szálláson, így a hálózsák is bent volt a hátizsákban. Persze hogy ráfolyt, meg a huzatra,  a kabatomra es 1-- 2 fehernemure. Állhattam neki mosni, torolgetni, lekváros cuccokat kizárt, hogy cipeljek..  ezzel elment egy óra, 7 helyett 8kor indultam.  A vizes cuccokat a karomon szárítottam, legalább hűtött, úgy is oly meleg volt már 8kor is. Tudtam, ma egy 40est le kell nyomnom, mert Wolfsthalban csak brutal drága szállás van, a következő település pedig Hainburg, meg 9 km kb. De valahogy e tudat ellenére is nehezen indultam el. Tegnap este  még lett 2 szobatarsam, egy fiatal amerikai házaspár, kerékpárosok, ők is Hainburgba mennek ma. Csak ők picit  gyorsabban  Este mikor visszatértem másnapi útvonal felderítő sétámból, akkor láttam meg őket a szállásom előtt. Azt hittek en vagyok a tulaj es kérdezték van e szallás. Vehettem elő "hatalmas" angol tudásomat mindjárt.. gondoltam sebaj, itt az idő gyakorolni.. mondtam nekik, hogy en vagyok egyedül a 4 ágyásban, ha gondoljak.. közben odaért a tulaj is, felvázoltam neki a szitut.. tok jófej volt, mert azt mondta csak akkor fogadja őket ha engem nem zavar. Mondtam egyáltalán nem, szimpi pár voltak, tényleg. Legalább van kivel beszélgetni. Szóval mindenki őrült, a pár a szallasnak, a tulajék pedig a kuncsaftnak  bár megjegyzem nem az a fajta szállásadók, akik a pénzre hajtanak, egyáltalán nem. Ez egyértelműen kiderült abból, hogy a kedvemert "tovabbhajtotta" volna őket. Pedig zarándok szálló, s en nem egy szobát vettem ki, csak 1 agyat. Az amcsi srác elment borért, en meg rendeltem egy pizzát, gondoltam a felet meghagyom holnap ebédre, jól jön az a határ után. Visszatért egy egri bikaverrel, röhögött, hogy milyen olcsó volt. Volt meg az úti pálinkámból, megkínáltam őket.. sztem valami gyengebbre számítottak  korán elaludtunk, ok is fáradtak voltak. Aztán jött a már említett reggel.. Szóval elindultam.. folytassuk a lekvár mosós reggelt egy laza drótkerítés mászással. Tisztára menekültnek éreztem magam. Kicsit benéztem a jelölést es nem mentem el a hivatalos átjáróig.. nyugi, ez még  nem a határ, csak a vasúti kerítés  az már gyanús volt, hogy az összes rajkai sínen (volt vagy 6 pár ) csakúgy  á la nature kellett átkelni átjáró nélkül. Sejtettem h valahogy hülyén jöttem, de gondoltam mosmámindegy, ha már a forró szurokba is beleleptem vissza nem fordulok. A csúcs a kerítés megmászása volt, mázli, hogy már valaki szinten így  járt es kitaposta kissé. Táska es botok átdob, majd jovok en. Sikeres átkelés a vasúton, irány a határ.. magyar, cseh, osztrák, volt ott mindenfele hatar, de 3 biztosan.. A felüljárón bámultam a kamionokat, az autókat, mindenki kelt át valamerre.. csak en voltam gyalog. Senkit sem érdekelt, hogy en épp éltem egyik nagy lépését teszem meg. Senkit sem érdekelt hogy en épp átkelek a határon.. hogy a szívem tele van örömmel es fájdalommal, megrendultséggel, elszántsággal, de ugyanakkor bizonytalansággal, kíváncsisággal, kalandvaggyal es rengeteg kérdőjellel. Egy kis semmi vagyok egy porszem a nagyvilágban. feltettem a kérdést is, miért kell ez nekem? Mi lenne ha visszafordulnék? Itt van Rajka, visszamegyek, felülök s vonatra s jövök  haza. Aztan kezdek valamit az életemmel. Keresek munkát, elköltözöm. Ez -id egy megoldás. Minden átfutott az agyamon. Ott a határon állva. Sokszor mondtam már, nincs visszaút, elindultam.. de van. Bármikor megtehetem. Egyetlen dolog számít, magammal tudjak elszámolni. Senki mással nem kell. De az a belső kis valami azt mondta menj tovább, ne már.. hat idaig eljöttél, mindig volt valahogy.. mindig csak egy napot láss előre, de meg azt sem kell, csak menj, ne állj meg az úton. Eszembe jutott a zene, ami a Paulo Coelho film elején van, Raul Seixas Naõ para na pista,  ne állj meg a pályán vagy vmi ilyesmi, de aki tud brazilul lefordíthatja. Valamiért nagyon a szívembe vésődött ez a szám, az úton is többször meghallgatom. Talán mert maga a film is. Szóval ne állj meg. Nyilván pihenni ér :) első utam a Hármas határ szoborpark hoz vezetett. Itt csináltam pár fotót, időztem kicsit. 3 határ, olyan mint 3 madár.. érdekes, sírni nem tudtam, csak majdnem. Inkább csak megrendült voltam. Anyuval es Andi barátnőmmel beszeltem meg az átlépés előtt telefonon. Később már annyira nem fogok telefonálni, így munkanélküli vándorként nem igazan engedhetem meg. Majd wifi. . Ahol lesz.. szoborpark után gyönyörű tájak, mindenféle színek, óriási szélmalmok mindenütt. És a hasonlóság a magyar utammal, sehol egy lélek.. csak én.. persze ki baktatna földutakon rajtam kívül..? Az előttem járó 2 srác, maximum, néha eszembejutnak, hogy vajon ok is erre mentek.. tapossák az utat előttem.. hamar beertem az elso kis faluba, elfogyasztottan tegnapi ruccolas sajtos paradicsomos pizza maradékomat, dióval es plusz sajttal, amit még Melindáék csomagoltak nekem Győrben. Egy kis csobogó mellett üldögéltem egy szép templom kertjében. Megnyugtató volt. Akkor meg nem sejtettem mi vár ram ma. Következőfalu Pama volt, idaig tarttott ki a 1,5 l vizem, már nagyon szomjaztam. A térkép jelölt ivóvizet, hála Isten az útszéli munkások segítségével meg is tálaltam., egy bazi nagy "trinkenwasser" feliratú kútnál. Úgy őrültem, mint majom a farkának. Vagy fülének? ezt sosem tudom :D Következő már Berg volt, messziről feltűnt a nagy szatelit tányéros  hegy, amit Csilla irt nekem előző nap. Azt a figyelmeztetést kaptam, ne a jelölt uton menjek az erdő felé,  mert tele van vérengző vaddisznókkal, hanem haladják a főút mentén Wolfsthal irányába. Bergbe érve ismét alig maradt vizem, nagyon sokat ittam a meleg miatt. Gondoltam bemegyek egy kávézóba kerni, de kiderült mindegyik zárva, kivéve egy puccosabbnak kinéző borbárt. Az pedig tele volt, s mindenki olyan furán nézett ram. Nem volt kedvem bemenni. Wolfsthalig kihúzom valahogy. Lemenetem a főútig (Wolfsthaler straße) amelynek mentén eljutok a városba. Wolfsthal hivatalosan a meghosszabbított magyar Camino végállomása, és az osztrák Jacobswag (Szent Jakab út) kezdete egyben. itt mindenképp akartam pecsétet kérni a zarándokútlevélbe. Na a főút.. katasztrófa volt számomra.. utam elején is főút vonal mentén indultunk, de az semmi nem volt ehhez képest.. irgalmatlan forgalom volt, semmi gyalogos sáv, csak a térdig érő bozótos fű.. percenként meg kellett állnom, el ne sodorjon egy kamion vagy egy autó.. egyszerűen borzalmas volt, mindezt kb 3 km-en keresztül. De választhattam, megyek a vérengző disznók közé az erdőbe, vagy ugrálok a kamionok elől.. ez utóbbit még mindig kivitelezhetőbbnek tartottam. Egy srác megállt mellettem, hogy felvesz, és elvisz, de akkor már a kereszteződéshez közeledtem, ahol 1 km múlva jött a Szt Jakab út folytatása kerékpárúton. Így nemet mondtam. Később gondoltam, mekkora hülye vagyok, ha kivan az ember érdemes elfogadni a segítséget.. csak az volt bennem, pont Wolfsthalba érkezzek be kocsival? az milyen már? Mindegy, beértem, vettem gyorsan 2 akciós banánt egy helyi boltban, majd megkerestem a templomot, hogy pecsétet szerezzek. Persze zárva volt, sehol senki. Hát nem lesz pecsétem, mindegy. Szállást keresni meg sem próbáltam, hiszen előttem járók elmondása alapján 30 euróért lenne.. igazán zarándokbarát hely, nem mondom.. 30eurot nem adhatok ki, hiszen ha így folytatom, 2 hónap múlva hazajöhetek, vagy még hamarabb.. mentem tovább.. ekkorra már kellő képpen zaklatott és fáradt voltam, frusztrált és nyűgős... fájt a lábam is, a talpam nem tetszik, sokat fáj. Szerintem attól, ahogy a talpbetét vékonyodik el a használattól. A talppárnáim a gyenge pontok, azok fájnak a legtöbbet. Egy jó talpmasszőr jól jönne! meg egy pedikűrös is.. Leültem egy padra, megettem a 2 nappal ezelőtti szendvicsemet, a sajt már kicsit penészes lett, azt kivágtam belőle.. egyszerűen nem mertem nagyon költeni, folyton az volt bennem, mi van ha elfogy.. tiszta hülye vagyok.. rámjött valami szorongás, para, hogy nem tudom megvalósítani ezt az utat.. rámtört az az érzés, hogy túl kevés pénzzel indultam, és nem tudom meddig tart ki.. de tudom, hogy a szar lelkiállapotom hozta ki belőlem ezt az érzést.. mintha elvesztettem volna reményemet a gondviselésben.. ez néha rámjön.. néha meg épp az ellenkezője.. mikor a bácsitól kaptam a 20 eurot, úgy éreztem enyém a világ, milyen jófejek az emberek.. erre most meg itt szorongtam, hogy mi lesz később.. persze egyenlőre van pénzem, nem kéne aggódnom. Nem is értem magam, komolyan. Szar lelkiállapot nem szül jó dolgokat, így is lett. Vételeztem vizet egy helyes kis rózsákkal övezett közkútnál, majd indultam tovább. Lett egy fura érzésem még az alapon kívül.. elhagytam a polifoamomat.. annyira kétségbeestem, hogy neeem, ez nem lehet.. ugye meglesz, Istenem add vissza.. már jó sokat eljöttem, de azonnal visszafordultam.. emlékeztem, hogy a padnál még megvolt, ahol a szendvicset ettem. Viszont biztos hogy ott nem hagytam. Mentem vissza, még 2 biciklist is megkérdeztem nem látták-e. Ezüst színű polifoam. Rohantam visszafelé, egészen a templomig elmentem, még körbe is jártam, úgí ahogy érkezésemkor, teljesen követtem az útvonalat. De semmi. Egy ház ablakában volt valami összetekercselt ezüstösen csillogó valami.. messziről megörültem, biztos az én polifoamom, valaki feltette. Istenem, tudtam, hogy meglesz. De csak mézesmadzag volt, hiú remény. Egy ezüstös pvc cső volt, az újságok részére. Ismét elszomorodtam. Öröm az ürömben, hogy a templomot épp takarította egy néni, tehát nyitva volt, tudtam pecsétet szerezni! Ésszel végiggondoltam, nem megyek tovább polifoamot keresni, annyi biciklis jött utánam, valaki biztos eltette. Vagy félredobta, ki tudja hol kever már.. csak vesztegetem az időt, fáradt vagyok, és még 9 km Hainburg. Eddig sehol sem volt szükség a polifoamra, egyszer ebédeltem rajta még útban Lébény felé a töltés mellett. Persze pont ma, hogy kellett volna elhagyom.. Hainburg.. első utam a Lidl-be vezetett, hogy veszek egyet. Gondoltam itt se lehet túl drága, és a Lidlben biztos van a mindenes részen. Nem volt. És semmi olyan boltot nem láttam, ahol lehetett volna. bementem egy pizzériába, ahol ki van írva, szállás is kapható. Igen, 45 euróért.. na frankó, gondoltam.. éreztem, hogy ebből ma utcán alvás lesz.. polifoammal nem is lenne gond.. de nincs. Kérdeztem az utcán 1-2 embert, van-e errefelé olcsó zarándokszálló.. 30 euróst tudtak ajánlani. Kösz, azzal nem sokra megyek. Elindultam a vár felé, Vizy Peti és Pető András is ottaludtak anno mikor ezt az utat nyomták, mint most én. Persze nekik volt sátor, de legalábbis polifoam. Nekem csak a vékonyka hálózsák.. Mindegy, gondoltam hátha lesz valami nyugis hely.. jöttem, mentem, szorongtam, mi a francot csináljak.. kinéztem egy szép temetőt is, a vár alatt, kis kápolnval, de azt 8-kor zárják. odamentem 8 előtt kicsivel, a temetőőr épp öntözött. Azon voltam, hogy megkérdezem nem alhatok e ott.. de egyszerűen lefagytam.. nem bírtam magam annyira összeszedni, hogy segítséget kérjek.. eljutottam a határaimhoz.. igan, van az a szint, amikor leblokkolnak a szar érzések.. amikor már segítséget sem mersz kérni.. fáradt voltam rettentően a 40 km után. Felmentem a vár kezdetéhez, leültem egy padra. Jöttek-mentek a kutyasétáltatók körülöttem. Nem rossz környék, semmi rossz arc erre felé.. üldögéltem a padon, amíg teljesen be nem sötétedett. Néztem az előttem  magasodó hegyet, a kis temetőt, a kápolnát. pazar kilátás a dombról, tényleg.. de nem jött át ennek a szépsége.. nem is attól féltem, hogy valaki megtámad, vagy elveszi a cuccaimat, ilyesféle érzésem nem volt. csak a kiszolgáltatottság, hogy basszus, egy padon fogok aludni. Egy kő kemény 15-20 cm széles padon. Egy néni kétszer is eljött mellettem a kutyájával. Ott lakik a várban levő házban. Ahogy a többi kutyasétáltató is. Csak a "várlakók" mászkáltak már arra.. kiszolgáltatottságomat leginkább a nyelvi tudatlanságomban láttam. Magyarországon simán kértem volna segítséget, itt nem mertem. Pedig le volt írva egy papírra németül, hogy ki vagyok, honnét jövök, hova tartok, segítsenek szállásban ha tudnak stb.. de még nem voltam ezen a szinten, hogy éljek vele. Teljes leblokkoltság. Már régebben is volt ilyen érzésem életem más területein, amikor nem mertem dolgokat meglépni. S tudom, hogy ebben az állapotban nem is szabad, mert annak csak visszautasítás lesz a vége, ami tovább rontja  ahelyzetet. van az a helyzet, amikor jobb nem fordulni senki felé, csak várni, átvészelni, kitartani a magam módján úgy, ahogy tudok. Mert nem akkor jön a megoldás, hanem csak később. Ez is egy ilyen helyzet volt. Igencsak átléptem a komfort zónámat. Este 10 óra, az utolsó kutyasétáltató is nyugovóra tért.. többet egy lélek nem jött arra.. lehűlt az idő, elővettem a hálózsákomat, belebújtam.. kemény volt a pad, nagyon kemény.. megfáradt lábaimat akartam csak pihentetni, hiszen holnap 30 km áll előttem, muszáj regenerálódnom. Talán Maria Ellendben már lesz valami olcsóbb szállás, vagy veszek majd egy polifiamot valahol. És következő nap Bécs, Anti vár, meg Zitáék is, ismerősök végre, de jó lesz! Ez tartotta bennem a lelket. Néha sikerült elbóbiskolnom, de kb 10 percenként felébredtem annyira tört a pad. Kispárnám az esőkabát volt. Minden ilyen felébredés alkalmával arra gondoltam, ugye ez nem velem történik, csak egy rossz álom.. hatalmas fa susogott a fejem felett, néha arcomon mászott 1-1 bogár.. mindenféle éjszakai madárhang.. bagzó cicazene innen-onnan.. hihetetlenül vártam, hogy elteljen az éjszaka és továbbállhassak.. néha ránéztem az órámra, irtó lassan telt az idő.. csak a lábaim regenerálódjanak, semmi más nem számít.. pirkad, megszólal a kakas egy lenti házból a temető mellől.. de jó, itt a reggel.. 4 óra sincs még.. "pihenek" tovább.. 3/4 5-kor felkeltem, összeraktam a hálózsákot, majd indultam.. utam a Duna mellett vitt egy darabig.. Világos volt már, sehol egy lélek, alszik még a város.. egy fiú köszönt rám egy ház ablakából, éppen cigizett.. Nehezen mozogtam, hisz nem sikerült túl jól a pihenés. Egy kerti csapnál fogat mostam, vizet töltöttem, aztán irány.. gondoltam az első adandó helyen inni fogok egy cappuccinot, mert megérdemlem. ha jól számolom, 8 körül kinyitnak, csak 3 órát kell addig kibírnom.. megyek addig is, vagyis inkább botorkálok.. Hainburg után a Jacobswag felvisz egy dombra, ott van a Szent István templom.. jól van, nézzük meg, mi sem jobb, mint 40 km és egy padon alvás után megmászni egy jókora dombot így reggel 6-kor :D azt gondolom megértem gyönyörű volt... ott a semmi közepén egy hatalmas templom, kis temető körülötte.. leülök a lépcsőre, végtelen nyugalmat érzek.. elrágcsálok egy műzliszeletet, bár nem vagyok éhes, de tudom, kell az energia.ülök a lépcsőn.. rágok.. majd abbamarad a rágás.. fejem "leesik", elalszom.. ÚrIsten, elaludtam rágás közben.. csak nevetek.. magamon.. a helyzeten.. üldögélek.. végtelen nyugalom.. jól van, ma már jó lesz, minden oké.. látom itt van egy Szent István pihenőhely, s a magyar címer is megjelent egy nagy kövön az osztrákkal és a szlovákkal. Ráadásul magyarul van kiírva, hogy Szt István pihenőhely. De jó..

Egy kis fürdővárosba vezetett az út, mindenütt kénes szag terjeng.. tiszta Hévíz, nyugtáztam.. később találtam valami kerékpáros pihenőt, ott feküdtem a padon egy fél órácskát, sokkal kényelmesebb volt mint a tegnapi, mert legalább dupla olyan széles volt! Na akkor kávéra fel, addig nem nyugszom, amíg nem találok valahol kááávééét!! Petronell Carnuntum nevű kis faluban látom a térkép jelöl kávét. Ekkor már 9 óra körül járt. Jó messze van az úttól, de nem érdekel, bemegyek, és megiszom az összeset. A térkép jól elvezett a helyhez, én vagyok az egyetlen vendég, ahogy az utcákon is én vagyok az egyetlen járókelő. Eine Cappuccion, bitte, ennyit tudok kb németül, ja meg köszöntem is. Mondja a férfi, aki épp asztalt törölgetett, majd 10-kor nyitnak.. ááááá neeeem... neeeeem leheeeeeet, káááávééééééééééét akarok most azonnal!!!! gondoltam.. ez nyilván kiült az arcomra, a férfi egy gondolatolvasó volt. Pedig én csak annyit mondtam, ohhh.. de ezt úgy.. Jó, pár perc múlva kész, mondta. Nagyot vigyorogtam, s leültem. Feltettem telefonomat is tölteni végre, közben böngésztem a térképet merre menjek tovább. Kellemes fél órát töltöttem itt, egyszem magamban, egy csodás finom cappuccino társaságában. Hogy mennyire tudtam neki örülni. Mintha újjászülettem volna, utána elmúlt minden fáradtságom, csak úgy szaladtam.. (na jó, semmi túlzás).. Rövid időn belül felhők jöttek, csendes eső kezdett csepegni, később megvadult, s egy óriási áztató eső lett belőle.. semmi baj nem lenne ezzel sem, ha nem ázna be a cipőm. Jó vastag zokni volt rajtam, még Rajkán húztam fel,ahogy a többi ruhámat is. A padon mocskosan büdösen nem volt kedvem átöltözni.. meg nagyon értelme se lett volna. Egyre szakadt az eső, már a cipőm is cuppogott a vízben. Szántóföldek mellett haladtam ismét, a semmiből jött egy idős házaspár kocsival, kérdezék merre megyek, mondtam, hogy a Jacobswag-en Maria Ellendbe tartok. Még az irányt is megmutatták, aranyosak voltak. De miután mondtam, zarándok vagyok, nem akartak felvenni. Sztem tudták, hogy nyakas népség, úgyse száll kocsiba ha esik ha fúj. Ja,.. egészen addig amíg a határaikon belül vannak.. az eső csak nem akart szűnni.. egy benzinkútnál megálltam kicsvarni a zoknimat, majd realizáltam magamaban pár dolgot. Itt vagyok csuromvizesen, kialvatlanul, mögöttem 40 km, előttem még kb 10 a mai 30-asból.. Mária Ellendbe ha beérek egyáltalán nem biztos, hogy lesz olcsó szállás, hiszen kis falu, nem tudok róla semmit, még egy utcán alvást polifoam nélkül nem bírok ki (útközben nem volt lelőhely, ahol tudtam volna venni), ráadásul az eső is szakad. S bevallom nem bíztam abban, hogy egy idegenhez ha bekopogok, azt mondja, gyere csak persze aludj itt.. sajnos még bizalmatlan vagyok.. persze 2 napja vagyok idegen földön, magamtól se várhatok csodát.. Helyretettem magamban a dolgot, s elhatároztam, feladom az elveimet (ismét), s elvonatozok Bécsbe. Írtm Antinak egy smst, hogy 1 nappal korábban érkezem, s írjon nekem vonatot mikor megy Mária Ellendből, mert nincs netem. Volt olyan drága, hogy felajánlotta eljön értem odáig. Egy nagy kő esett le rólam, tök jó kedvem lett, s vidáman mentem tovább a szakadó eső és a fáradtság ellenére is.Énekeltem az úton, hiszen senki sem hallja, nekem meg jól esett :) Közben az eső is elállt, s megtaláltam Mária Ellend legszuperebb buszmegállóját (fedett :)) ahol letáboroztam, és vártam Antit. Csodás volt a várakozás, mert megéreztem a biztonság szelét. Azon imádkoztam útközben, hogy ma pehely puha ágyban alhassak. Annyira boldog voltam. Antinak is marhára örültem, ő se volt éppen friss, hiszen előző nap szurkolt a magyaroknak :) Tőle tudtam meg, hogy nyertünk a meccsen :D hádejó!! De jók vagyunk! Csupa jó dolog így  a mai napra.. Anti meglátott, és kiröhögött.. azt mondta fertőtleníti utánam a kocsiját.. :D szóval én, zarándok, beszálltam a kocsiba.. és nem bántam.. nem ez a lényeg, rájöttem.. és igen, kell kérni és elfogadni segítséget.. a lábam ismét vízhólyagos lett mellesleg. Elindultunk, Bécstől 30 km-re voltam kb. Az kocsival mondjuk 20 perc.. megyünk, megyünk.. jé, ez Hainburg, tegnap itt voltam :D mondom Antinak, te jó irányba megyünk mi? Hát nem.. sebaj, 1 óra alatt hazaértünk, s végignézhettem kocsiból is az eddigi útvonalamat :D 

Bementünk a boltba, venni egy kis vacsiravalót, de az kiesett az emlékeimből mikor megálltunk. Csak arra emlékeztem, hogy  aboltban vagyunk. A fáradtság legdurvább foka, egyben vicces volt. :)

Finom kukoricás rizs, tonhallal, salátával.. hmm... tömtem a majmot.. de jó volt :) maradok még 2 éjszakát, lábaim sajna ismét bedagadtak, éjjel borogattam őket, ma már jobb.. de kell a pihenés.. Most jól vagyok, s nem adom fel még mindig.. de nem olyan könnyű ez az út, senki ne gondolja! A barátok, segítő emberek az energiaforrásaim, nagyon köszönöm mindenkinek a bíztatást, hogy hisztek és bíztok bennem. Amikor elhagy az erőm arra gondolok, hogy mennyien bíznak bennem. ha én épp nem is tudok.. most megnézem az útvonalamat és az elkövetkezendő 2 napban válasuolok mindenkinek, aki szállást ajánlott, nagyon köszönom előre is!
Azért tetszik ez az út, mert tanulom magam.. nagyon jó :)