Mit vigyek magammal az El Camino zarándokútra?

Tudom, hogy az én "mit vigyünk az útra" írásom a százezredik, viszont mégis megírtam, hátha épp egy útra készülő az én blogomat találja meg elsőként.. Ráadásul ahány zarándok annyi féle igény és szokás, jobb több véleményt, több listát is elolvasni ahhoz, hogy összeálljon a sajátunk. 
A kulcsszavakat kiemeltem, így aki nem akar magyarázatot olvasni hamar átfuthatja..

 Mi volt a felszerelésem a 3500 km-es úton?

Ruházat:

•           1 pár Salomon nem vízálló női túracipő (Hervisben vásároltam egy Caminot  megjárt volt kolléganőm ajánlására.. akciósan kb 17,000 Ft)

A lábbeli a legkényesebb kérdés.. erre nincs sablon, kinek mi jön be.. nincs olyan, hogy csak bakancs, vagy hogy csak félcipő.. ezt ki kell tapasztalni, épp ezért ne indulás előtt fél órával vagy 1 nappal vegyük meg a cipőt! Erről rengeteg blogban/fórumon lehet olvasni.. Az én döntési szempontom az volt, hogy ár-érték arányban a legjobb legyen.. mivel meleg időben mentem jórészt, így nem tartottam fontosnak, hogy vízálló legyen, hiszen úgyis kiszárad. Több helyen olvastam, hallottam, hogy  a vízállónak titulált cipő/bakancs is beázik, viszont sokkal nehezebben szárad ki.. Persze vannak akik ezt cáfolják, mert igen is vannak igazán vízálló és közben lélegző túra lábbelik is. Ezek már magasabb árkategóriájúak, ezért én nem is gondolkodtam ebben. Én a Salomon rövidszárúmmal nagyon meg voltam elégedve. Az elsővel végigjártam a „kis” Caminot, illetve a nagy úton Ausztria 2. harmadáig bírta, akkor cseréltem egy ugyanolyanra, és az a mai napig jó) Lényeges szempont, hogy kicsit (de csak kicsit) nagyobb legyen, mint a lábunk, mert ha lefelé menetben előrecsúsznak az ujjak, akkor egy épp méretesben jól megnyomódhatnak és oda lehet az egész út akár.. meg amúgyis, kell a hely a lábujjaknak!

A túracipőm egy esős nap után.. a vastag sárréteg miatt kevésbé látszik.. 

•  1 pár Lafuma túraszandál ( Győrben egy túraboltban vettem az úton, kb 15000)
•   1 db Quechua cipzáras thermo pulcsi (Decathlonban változó árakon lehet venni, ez konkrétan 5000 volt, ha jól emlékszem.. a kis Caminot és a nagyot is kibírta, és még mindig jól van J
•   1 db vékony futó pulcsi (szintén a decathlonból)
•    1 db hosszú újjú könnyű ing (nap ellen)
•    3 db Quechua női túrapóló (gyorsan száradó, könnyű, olcsó, 1290 Ft/db, mai napig megvannak, csak a színűk fakult meg, kivéve a fehéré :D)

https://www.decathlon.hu/techfresh-50-noi-turapolo--id_8297614.html

(Férfi verziója ugyanígy 1290 Ft:

https://www.decathlon.hu/ferfi-turapolo-techfresh-50-id_8316244.html )

•  2 db ujjatlan női póló (a ház körül, illetve aludni, ezek voltak a „báli ruháim” :D 
• 1 db vékonyabb fekete futó nadrág (Kalenji (Decathlon), kb 3000 Ft praktikus, mert hidegben a rövid gatya alá fel tudtam húzni)

-         ( előző évi Caminomon a 900 km-esen, egy lecipzározható túranadrág volt velem, hidegebb-melegebb idők gyakori váltakozásánál praktikus)

•           2 db kicsit bővebb szárú vékony „pizsama” gatya, szintén a ház körül, ill. alváshoz
•           1 pár levágott fejű térdzokni (ez saját újítás, de nekem nagyon bejött.. levágott feje miatt nem érintkezik a talpammal, így nem kellett minden(vagy minden 2.) használat után mosni, mint a zoknit.. reggelente mikor még hidegebb volt, - de nem akartam hosszú gatyát venni azért hogy 1 óra múlva levehessem- nagyon jól melegítette a lábam szárát!
•           3-4 pár zokni (1 vastagabb spec túrazokni, a többi quechua túrazokni (olcsóbb verziók, viszont a 900km-es úton már kilyukadt némelyik) Zokni van akinek nagyon fontos, van akinek kevésébé, lényeg az, hogy ne törjön a kis gümecs ott elöl, illetve ne szorítsa el a vérkeringést, aztán jól szellőzzön és szívja be a nedvességet, hogy ne legyen túl büdi a kis lábunk mikor bemegyünk az Alberguébe. Persze ez olykor kivédhetetlen, hiszen ha beázik a cipő, akkor aztán a zokni úgy be tud büdösödni, mint egy 2 hetes felmosóvíz..  ez a többi zarándok rémálma, akárcsak a horkolás..)
•           3-4 női bugyi (férfiaknak inkább alsógatya)(ezek néha elvesztek a ruhaszárító köteleken felejtés miatt, de pótolni lehet útközben)
•           2 db sportmelltartó (később csak 1, aztán megint 2.. ez megint a könnyen elhagyható fajta..)
•           1 db decathlonos XL-es sport törölköző (kis helyet foglal, körbeér, gyorsan szárad.. annyira nem jó érzés benne megtörölközni, mint egy jó kis frottírban, viszont ez praktikus!

 https://www.decathlon.hu/mikroszalas-torolkozo-xl-id_8361628.html

nagy frottír törcsit semmiképp nem ajánlok, nehéz és mire megszárad…)

•           1 db ujjközé papucs (a legkönnyebb súlyú, szinte már súlytalan, zuhanyzáshoz)
•           1 db vékony géz sál, + 1 könnyű csősál
•           őszi/téli utasoknak meleg sapka és kesztyű!! nekem novembertől kellett.. Október közepétől Spanyolországban is beköszönt az ősz, és a napi hőingás elég nagy.. reggel a nap későn kel (fél 9 körül, így nagy hideg van, a vékony kis ujjaink képesek nagyon nagyon fázni!! (vastagok is) délutánra persze az ember győz nekivetkőzni ismét..
•          1 db túrakabát (9990 Ft, Quechua kék pehely tollkabát, összecsukható picire)

     https://www.decathlon.hu/x-light-noi-belelt-kabat-id_8397242.html Ez csak a nagy úton volt velem, a kicsire nem vittem kabátot egyáltalán (csak a hazautazásra kellett volna max, de nem hiányzott)

•          1 db túrakalap (főleg nyáron és ősz első felében Caminózóknak) (jó nagy pereme legyen lehetőleg, hogy takarja az arcot, nyakat)  Nekem valami ilyesmi volt, csak türkizben (mindkét utat túlélte, csak kifakult)

https://www.decathlon.hu/500-noi-sapka-id_8383414.html

•           2 db napszemcsi , de mindig csak az egyiket használtam (egyszerre..)
•           1 db nagy méretű esőkabát, ami alá befér a hátizsák! (Ebben voltam a sátortestű zarándok J Nagyon fontos, hogy iylen legyen, így a táskavédő huzatra sincs szükség.. Nekem a kis úton táskavédő huzat volt+sima esőkabát, ez a kombó nem jött be.. a 2 között befolyt a víz és a táska jól beázott)

https://www.decathlon.hu/esokopeny-turazashoz-arpenaz-id_8302449.html

Sátortestű zarándok Sahagúnban (Spanyolo.)

És akkor elkezdődik a technika:

•           1 db hátizsák

!! 4 ponton rögzüljön: 2 váll, 1 mellkas és 1 csípő (nem elég csak a 2 vállpánt!)

-          (nekem első úton ilyen volt: (1) https://www.decathlon.hu/forclaz-turahatizsak-50-l-id_8300838.html

a fél éves úton pedig ilyen: (2) https://www.decathlon.hu/noi-turahatizsak-easyfit-60-l-id_8300844.html

Mindkettő decathlonos Quechua, amire 10 év garancia van, tehát bármi sérülés estén visszaadják az árát, ez tetszik bennük, hogy nagyon korrektek) Nyilván jobb lenne, ha nem menne tönkre.. nekem első hátizsákomnak (1) Santiago után kijött fent az egyik merevítője, és ez okozott némi kellemetlenséget, többször is vissza kellett tuszkolni. De nem varrtam be, mert ha beleavatkozunk, akkor már elvileg nem cserélik vissza.

A kék hátizsáknak (2) pedig az egyik derékpántja kezdett repedni már Svájcban, onnét kezdve imádkoztam, hogy kibírja a következő decathlonig, ahol előzetes érdeklődés alapján a lefotózott blokk ellenében visszacserélték volna.. viszont nem került rá sor, mert végül kibírta az út végéig, de akkor már eléggé szakadt volt a varrás mentén..

Épp ezért sokan az Osprey hátizsákra esküsznek, viszont jóval magasabb árkategória (egy Caminora javasolt hátizsák 50-70 ezer között mozog.. persze vannak kisebb űrtartalmúak húszon x ezerért is, de az kevés egy 1 hónapos vagy fél éves útra)  Garancia  van rájuk, de állítólag örök életűek, nem fog rajtuk sem vihar, sem háború, vagy akármi.. Elég nagy a választék belőlük, ahogy nézegettem a honlapot, és szépek is. Nyilván a 2 alapvető szempont, hogy legyen kényelmes, illeszkedjen a testedhez, illetve legyen elég nagy ahhoz, hogy beleférjen amit vinni szeretnél. Tehát forma és méret.. (ez esetben hagyjuk a dumát, hogy nem a méret a lényeg!!) Méretnél két szempont szokott előkerülni: 1. férjen bele minden 2. férjen fel a repülőre kézipoggyászként (már aki repül - ez esetben korlátozottabban pakolhatunk, úgy tudom 30, max 40 l-es vihető fel, de a poggyászméret légitársaságoktól függ. Ennek utána lehet nézni pl itt: http://kezipoggyasz.hu/

Nekem mindkét hátizsák kényelmes volt alapvetően, az (1) 50 literes, kb 10 kg-ra pakoltam, a (2) 60 literes volt és 15-18 kg között váltakozott eleinte, de volt kevesebb is, a beletett élelemtől függően.. (hogy első nap miért 20 kilóval indultam annak megvan a maga története, nem ajánlom senkinek :D

Törékeny alkattal is kiválóan hozzá lehet szokni a teherhez, fokozatosan szokik hozzá a test, végül már szinte hozzánk nő, és ha nincs rajtunk, hiányzik! Hátizsákos téma sok betűt elvitt.. de még mindig lenne mit írni róla.. oldalzsebek fontossága pl, illetve hogy ne csak felül legyen nyitható, hanem az eleje legyen cipzáras, hogy úgy lehessen ki-be pakolni belőle mint egy utazótáskából. Mindkét zsákom ilyen volt, szerettem.

Hátizsákom és én Svájcban egy kemény hegymenet után

•         Szent Jakab kagyló (fésűkagyló) a hátizsákra aggatva.. ez jeképezi, hogy Szent Jakab útját járó zarándokok vagyunk. A középkorban védelmet jelentett a zarándokok számára. Nem kötelező, de számomra egyértelmű volt, hogy kiteszem.
•       nemzetiszínű felvarró vagy zászló (főleg a nagy úton volt fontos, a kicsin egy kokárdát tettem ki, én nem bántam ha látszik, hogy magyar vagyok, sőt büszke voltam rá. )
•          1 db kis hátizsákká alakítható övtáska (minden személyes okmányom a zarándokútleveleket is beleértve, a pénzem, az útinaplóm, a tabletem, a telefonom és a fényképezőm ebben volt.. Ezt mindig magamnál tartottam. Ajánlott a nagy méretű övtáska, sok minden belefér.. hátizsákká alakíthatósága praktikus, ha már leteszed a cuccot a zarándokszállón, de még elmész sétálni, boltba stb, akkor tudsz bele pakolni.. persze egy tescos vagy lidlis reklámszatyor  is megteszi

•           1 db sátor (az első úton nem volt, a nagy útra viszont kaptam egyet , de az első napomon már kiraktam, hogy könnyítsek a zsákomon. Ausztriába barátnőmék hozták utánam, így kb Ausztria utolsó harmadától cipeltem a sátrat is. Csak Franciaországban használtam, előtte a befogadó családoknál töltöttem az éjszakákat. Franciaország vége felé otthagytam egy donativo (adományos) szállón, onnét már olcsóbb/adományos zarándokszállókon aludtam.

•           1 db hálózsák (az első útra kölcsön kaptam egyet, az kiváló volt szeptemberi/októberi spanyol vidékre, viszont a nagy útra hibát követtem el, a Hervisben vettem egy könnyű olcsóbb nyári hálózsákot.. szinte mindig fáztam benne, ha sátraztam.. tanulság, hogy itt nem szabad spórolni a súllyal (már ha sátrazni készül az ember), különben kellemetlen átfagyott éjszakák lesznek belőle, és az ember újjszülött kölyökmacska méretűre próbálja magát összehúzni, hogy minél kisebb felületen érjen a hideg, de emberi méreteimből adódóan ez nekem nem ment.  Találtam egy ilyet a decathlon honlapján, 0-5 fok közötti hőmérsékletre ajánlják, én most már nem spórolnék vele.. ráadásul ultralight, tehát a súly sem para..

       https://www.decathlon.hu/turahalozsak-forclaz-0-5c-id_8383187.html
       Hálózsák nem csak sátrazáshoz kell, de a zarándokszállókon is! Ott csak max egy papírlepedőt adnak egy ágyhoz, illetve van ahol pokrócot is. De olcsó zarándokszállókon nem adnak ágyneműt.. hostelekben, magán szállásokon lehet, azt nem tudom. Persze aki hotelekben akar aludni végig, ő még csak törölközőt se vigyen! :D

•           1 db hálózsák belső huzat (ezt csak a nagy útra vittem, de nem mindig használtam.. a kisebb útra nem érdemes! 1 hónapot kibír az a hálózsák mosás nélkül! a végére már nem annyira illatos, de jobban el lehet aludni benne..)
•          van aki visz felfújhatós kispárnát sátrazáshoz, nekem a törölköző volt a párnám, vagy az összcsukott kabátom, mikor épp nem volt rajtam..
•           1 db polifoam (aki nem tervez sátras vagy szabadtéri alvást, nem szükséges)
•           1 pár teleszkópos túrabot (mindkét utamon volt, Quechua legolcsóbb)- ez szintén ember függő, én szeretem a botokat, leveszik a terhelést a vállakról valamennyire, edzi a karokat útközben, dombos, hegyes vidékeken felfelé és lefelé is nagy segítség szerintem. Persze van aki nem szereti és feleslegesnek tartja. A Caminon a botos és bot nélküli zarándokok utálják egymást. Nem számít a bőrszín és a nemzetiség, a beszélt nyelv, sem az anyagi helyzet vagy iskolai végzettség.. na de a bot! Az egészen más!  Dehogyis, el ne higgyétek. Most van az a pont, hogy már olyan régóta írom ezt a posztot, hogy az agyam átállt a hülyeségre. Egy bot körüli nézeteltérés nem lehet egy caminos barátság elrontója! Komolyságra vissza!!)
•           1 db fülbe dugható fülhallgató ( nekem a zene nagyon fontos, hogy néha hallani tudjam, oké, hogy a Camino a befelé figyelésről szól, de a 2 nem zárja ki egymást.. nyilván ez mindenkinek máshogy van, szerintem be lehet osztani, én zenepárti vagyok)

•          1 db okostelefon (maradjunk csak a „telefon”-nál, mert az enyém annyira lassú volt, hogy nem bíztam volna rá magam a 3500 km-en, így vittem egy
•           tablet-et is (innét posztolgattam illetve a mapsme offline alkalmazás innét ment, ami nekem nélkülözhetetlen lett volna a pocsék tájékozódó képességem miatt (út elején még nem volt, szívtam is a Bakonyban)
•           1 db fényképező (kis Nikon) kölcsönkaptam (jó képeket akartam csinálni, telefonom nem mindig tesz ilyet)
•           1 db spanyol útiszótár (voltak benne hasznos dolgok..)
•           1 db útikönyv (első utamon vittem a John Birley féle könyvet, de gyakorlatilag többet volt a táskámban, mint a kezemben, és elég jó súlya is van.. nem beszélek se rá, se le senkit! St Jean-Pied-de Portban a zarándokirodában mindenki kap egy jó nagy lepedő nagyságú nyomtatott papírt a települések nevével és távolságával, az Alberguék (zarándokszállók) nevével, férőhelyével, árával, még a konyha meglétét is jelölik rajta.. így a zarándok tudja mire számítson, főzhet-e nem e. Ez a papír önmagában elég a tervezéshez, de amúgy nem kell túltervezni, elég egy napot látni, hogy hova szeretnél eljutni. Én nem vagyok túltervezős fajta, persze van aki már otthon jó előre megtervezi minden lépését.. nem érdemes, elveszi a varázsát, és úgysem úgy lesz J

Az osztrák Jakobsweg útikönyv volt még nálam a nagy úton (csak a térképek miatt, amúgy nem éretettem belőle semmit, németül nem beszélek), a Svájci könyv térképeit lefotóztam Klösterlében a hegyi kisházban (Vorarlberg), a franciát szintén, még valahol Franciao. elején. Fotók kevesebb helyet foglalnak, mint a könyvek..

•       Elemlámpa/fejlámpa! Ez is fontos, ugyanis reggelene és esténként a lámpaoltás után sötét van. (Ez már csak így szokott lenni, napnyugta után és napkelte előtt) A zarándokszállókón általában 22.00-kor van lámpaoltás, utána már nem szeretik a mozgolódást, de ha éjjel ki kell menni wc-re, akkor jól jön a kislámpa, hogy ne essünk rá valaki másnak az ágyára..
•           kanálgépnek nevezett kanál, kés villa, kombó (súlyra nehéz volt, elég egy jó erős műanyag „étkészlet” is, persze a kés nyilván azért legyen éles, ha szelni kell vmit, vagy nyársat hegyezni, népi motívumokat faragni a botra stb.. (már nem a teleszkóposra..)
•           2 db fél literes műanyag flakon az ivóvíznek (én mindenhol csapvizet ittam, ásványvízre nem költöttem, túléltem, sőt nem volt rossz sehol) első utamon csöves itatóm volt, de hamar tönkretettem szegényt, így másodszorra már nem próbálkoztam vele. Praktikus, mert bármikor szájközelbe kerülhet, nem kell még előkapni sem, mint az üveget. Viszont elég gumi íze van..
•           biztosítótűk a ruhák szárításához!! ez akkor is jó, ha másnapra nem száradnak meg, én a hátizsákomra csíptetve vittem őket ilyenkor.. vizesen elrakni nem ajánlott. szörnyű szaga lesz, és kezdheted előlről a mosást a köv.nap
•           tű, cérna a vízhólyagokhoz
•         sebtapaszok
•          vízhólyagtapasz, bár nekem annyira nem jött be
•          vitaminok, C-vitamin, magne B6 az izmok fáradékonysága ellen
•          scitech nutrition tömegnövelőpor és egy shaker (az első útra vittem, annyira féltem, hogy lefogyok.. de végül híztam) erről a porról azonban megoszlanak a vélemények..
•           hajszárító (első útra vittem egy kicsit, másodikra is elindultam vele, de első nap kiraktam.. nélkülözhető!!)
•           1 db mosószappan (na ez fontos! a zarándokszállókon a mosás legalább 5 euro, ha jól emlékszem.. a mosószappannal mosásnak viszont van egy sajátos hangulata J, kár lenne kihagyni.. ) Nekem a diszkont  boltban vásárolt  200 Ft-os mosószappan tökéletes volt, nem kell a drága Vanish! Ugyanolyan jól tisztít, ha nem jobban! Az illata pedig régi lavórban mosdós falusi időket idéz, hmmm J

-          tisztálkodási, pipere eszközöket nem tudom érdemes-e felsorolnom, de ha már nekikezdtem..

•           1 db szappan mosakodáshoz (jobb, mint a tusfürdő, gazadaságosabb minden szempontból és a bőrnek is egy fokkal jobb)
•           1 kis úti flakonban sampon, illetve balzsam, de a balzsam volt, hogy elfogyott és nem szereztem be helyette. Tudom, hogy ez luxusnak tűnik egy caminora, van aki szappannal mos hajat is.. de csak azért mert Camino, nem kell minden igényből leadni, amit az ember elbír cipelni és fontosnak tartja, akkor vigye! Nekem nagyon gubancolódik a hajam, mert vékony szálú, így a balzsam is fontos volt. Férfiaknak szerintem ez kevésbé releváns :D
•           1 db könnyű hajkefe
•           1 db fogkefe (az 5 és fél hónapot azért nem bírta ki egyJ), 1 tubus fogkrém
•           arckrémnek sárga tubusos körömvirág krém, szemránckrém kicsi tégelyben (a nagy úton ezek kb Franciaországig tartottak ki, ott vettem újabb kicsi arckrémet)
•           2 db szemceruza
•           2 db labello ( 1 sima és egy piros :D )
•           1 db alumíniumsó mentes dezodor (Forever livig products termék, ez végig bírta a fél évet, és azóta is megvan.. használom is..)
•           1 kis naptej, ezt hol használtam hol nem.. azon gondolkodtam mivel ártok többet, ha magamra kenek egy vegyi anyagot vagy ha kiteszem magam a napnak.. ajánlott 1 vékony hosszú újjú ing, csak a nagy melegben nekem nem esett jól..
•          vízfertőtlenítő tabletta (sehol nem volt rá szükségem)
•          fájdalom csillapító (fejfájósoknak főleg.. nekem a hegyvidéki éghajlatra való átálláskor fájt a fejem főleg Svájc elején és Tirolban)
•          hasfogó tabletta (sosem lehet tudni, bár ha jól emlékszem nem kellett)

-           (rendszeres gyógyszert szedők vigyék amit szednek, én más gyógyszert nem vittem)

•           nemzetiszínű horgolt szívecskék (barátnőm csinálta őket) a szállásadóknak, akik befogadtak útközben és jótevőknek (sajnos egy idő után elfogyott és nem jutott mindnekinek)

•      3-4 db vastag hegyű alkoholos filctoll (rajzolni a kövekre, falakra, oszlopokra, ahova csak lehet)

emiatt fontos a filctoll..

•          a levelek, amiket a búcsúzáskor kaptam a Szent Jakabi romoknál  Kaposváron (bevallom nem sűrűn olvasgattam őket, annyira az úttal voltam elfoglalva, de néha adott erőt, és azóta is őrzöm őket J

•           1 pár tollasütő (dehogyis J)

Igyekeztem minden fontosat felsorolni, de előfordulhat, hogy kihagytam valamit. Ha kérdés van, csak rajta!
Szentírásnak azért ne vedd, nekem ez volt a felszerelésem, lehet neked egész más lesz!

Remélem azért hasznosnak találtátok és kaptatok tippeket!

Jó készülődést, pakolást és persze BUEN CAMINO kedves zarándok! :)

megpakolt zarándok, úton santo Domingo de la Calzada felé (Spanyolo)

Hamarosan folytatom, a "mikor pakoljunk össze az útra" fejezettel..

A farsang

A farsang hivatalosan Vízkereszttől (január 6) a Nagyböjt kezdetéig tart. Tehát most van.

A Cicazarándokok is kiveszik a részüket, szeretnek beöltözni és a barátaikkal mulatni. 

"Mondd miért legyek Panda, ha egyszer Cica vagyok!!"

A farsang mindig egy érdekes időszak. Ilyenkor „legálisan” is mások lehetünk. Belebújhatunk egy szerepbe, más valaki bőrébe, vagy lehetünk akár állatok..igazi állatok.. Ti szerettek beöltözni? Szoktatok farsangi buliba menni? Engem nem vonzott a dolog egészen addig, amíg volt munkahelyemen egyszer farsangi buli nem szerveződött. Hamar eldöntöttem, zöld béka leszek. Mindent elkövettem, hogy én legyek a legtutibb zöld béka aki csak létezik. Hamarosan megkaptam a „Zöld béka I.helyezett” oklevelemet, magyarul a jelmezversenyt megnyertem, és persze nem csak a „zöld béka” kategóriában. Ez volt minden érdem, amit a volt munkahelyemen fel tudtam mutatni. 

(Valljuk be egy hivatalban ez nem kimondott követelmény, és nem is annyira szakmába vágó, így hamarosan le is léptem.. ezt viccesen jegyzem meg, nyilván ennél azért összetettebb volt ez a lelépés.. jut eszembe, ezt azért magyarázom meg mert egy barátom szerint senki nem érti a vicceimet, és nem tud különbséget tenni mikor viccelek és mikor vagyok komoly. Szóval ezentúl meg kell magyaráznom a vicceimet, amiket csak én értek. Viszont a magyarázkodás elveszi az élüket, és az egész egy botrányos unalmas borzadály lesz. Szörnyű ez, bárcsak más is értené!)

Szóval Zöld béka voltam.. De abban a legjobb. Jó kis jelmez volt, bármikor ismét felvenném. Talán ha jól körülnézek találok róla fotót is. Nem is tudom, hogy béka öntudatom volt-e akkor, de mindenképp felszabadító érzés volt. Mintha az időjárást is jobban éreztem volna, a levegő kis finom rezgéseinek váltakozását. Egy ősi nép jóslat szerint „ha a zöldbéka magasan ül és brekeg, akkor jó idő lesz”. Hogy én így tettem volna, arra már nem emlékszem. Lehet, hogy akkoriban még hideg idők jártak.

 Zöldbékához hasonló sikert csak a következő évi Piroska jelmezem aratott. Viszont ott már csak a 2.helyezést kaptam (illetve kaptuk a farkasommal együtt), mivel az első helyet a Frédi&Béni elvitték. Bánatomban, hogy csak a 2.lehetek legurítottam a nagymamának szánt bort, és a buli végére már nem emlékszem.

Azóta be sem öltöztem. Pedig minden vágyam, egyszer hogy kalauznő lehessek.. és csattoghassak a jegylyukasztóval, hogy „jegyeket, bérleteket”.. kár, hogy már az a hülye jegynyomtató van.. a keményjegyek  voltak az igaziak! Akkor csattoghatott a jegylyukasztó.. ha én kalauz lennék, nem érdekelne a jegynyomtató.. én csak lyukasztanék és üvölteném, hogy jegyeket, bérleteket!

Beöltözünk idén?

Tök jó ez a farsang téma, egészen feldobott! Írjak még róla? Kértek Piroskás képet? vagy uncsi? 

Járatlan utakon fesztivál. 1.rész: A frusztrált vándor(ina)

Pontosan nem emlékszem mikor, talán az ősz elején kérdezte emailben Vándorboy, azaz Csonka Gábor, a "legnagyobb utazó", és egyben a Járatlan utakon fesztivál atyja, hogy tartanék-e előadást a decemberi fesztiválon.
Sokáig válaszolatlanul hagytam, nem gondoltam, hogy ott a helyem. "Áh, fel sem tűnik, ha nem válaszolok."  Annyi remek utazó van a világon, akik sokkal több időre és távolabbi helyekre eljutottak, vagányabbak, bevállalósabbak, hiszen stopplonak, teljesen kiszámíthatatlanul jönnek-mennek, én meg jelölt úton mentem, ráadásul a Caminot ma már mindenki ismeri. Én "csak" a Caminot jártam. Ráadásul 2szer. Igaz, hogy másodszor hosszabban, na de akkor is.. ez Európa. Mi érdekeset tudok adni ezek között a remek utazók között, akik bizonyára bejárták az egész világot? Megjegyzem akkor még fogalmam sem volt kik lesznek az előadók, de már előre mindenkit jobbnak és érdekesebbnek gondoltam.
Aztán Vándorboy ismét megkérdezte, hogy akkor mi van. Visszaírtam, hogy köszönöm, hogy gondolt rám, de biztos, hogy az én Caminomnak is helye van ott?  Írta, hogy igen, a Camino mindig aktuális. Oh, mennyire igaz, gondoltam. Ráadásul mindenki Caminoja más és más. Jól van, megoldom. Utazós fesztivál, majd beleteszek igazi utazós elemeket az előadásomba. Igent mondtam a meghívásra.

Kicsit elmélkedek e gondolatmenetemen.. miért vontam kétségbe, hogy ott a helyem?
Igen, többször tartottam már előadást.. (tehát nem lenne félnivalóm, tudom mivel jár) Na de.. eddig olyan helyeken adtam elő, ahova egyszerre csak engem hívtak az utam témában, magyarul nem kellett osztoznom a "dicsőségen". Jó, kivétel ez alól a Camino fesztivál, de az megint más volt, hiszen Caminos körökben jórészt ismertek. Akkor valahogy nem jöttek elő a komplexusok. Hiszen Camino Fesztivál.. frissen hazatérve a nagy útról.. egyértelmű, hogy ott a helyem, főleg, hogy meg is hívtak. Nem volt bennem para és kétség.  Az egyéb városokban, illetve Kaposváron meg tényleg minden előadásomkor a fókusz rajtam volt.
Lefordítva nagyon egyszerű és jelképes nyelvre: ahol csak én adok elő, ott "én vagyok a király(nő), hiszen nincs kivel osztozni, nincs verseny, nincs küzdelem ki a jobb. (Ez nyilván egy nagy hülyeség, a Járatlan fesztivál sem erről szól, nem párbaj, vagy viadal, vagy leggyengébb láncszem kiszavazó show, nincs jobb vagy érdekesebb történet és út! Mindenkié az!! csak azt próbálom bemutatni, hogy a tudatalattim, ha elszabadul, milyen gondolatokat képes produkálni..)

 Ha józan ésszel belegondolok, ha meghívnak egy előadás megtartására, az már eleve nem lenne kétségbevonható. Hiszen a felkérőt magát vonom ezzel kétségbe. Ő azért hív, mert úgy gondolja az én utam van annyira érdekes, hogy megosszam ezen a fesztiválon.. és megadja a bizalmat, hogy én erre képes is vagyok..  Akkor én mit kételkedek?
Valamiért úgy éreztem meg kell osszam veletek e lelki tusámat. Lehet, hogy ti is voltatok már így, hogy kétségbe vontatátok saját magatok és "produktumotok" (nem a legjobb szó, de most az előadás is vehető annak) képességét és jelentőségét.. a másik ember jobban hitt bennetek, mint ti saját magatokban.. Nálam ilyesmi volt.
Azt gondoltam így, hogy "megszűnik az egyed uralmam" (ezt is értsétek jól, oké? sosem gondoltam magam egyeduralkodónak, jelképesen értem) Magyarul osztoznom kell a "királyságban", már nem leszek olyan jó, ha csak nem teljesítek valami extrát.. A világban is ez van valahol, ha nem teljesítesz extra jól, már dobnak is arrébb.. ez felteszi a mércét, frusztrációhoz vezet.. pedig a "világnak" abszolút nem kell frusztrált ember. Ahogy senkinek. Kivétel lélekgyógyászoknak ellenérték fejében, de az más. A nagy frusztrációban pedig elfelejtjük, hogy a "világnak" valójában annyi kéne, hogy érezd magad remekül egy témában és add benne önmagad.. lazán.. (ha élvezed egyértelműen laza leszel benne.. ha számos próbálkozás után még mindig nem lennél benne laza, akkor nem a te asztalod, és akkor tovább kell keresni, hogy mi az, de ebbe most nem merülök bele.. De próbálkozni kell, az biztos..).
Szóval olykor hamis képeket kergetünk és hamis elvárásoknak akarunk megfelelni. A mérce amit meg akarunk ugrani, nem is létezik. Csak a mi kis fejünkben/tudat alattinkban. Csak el kéne hinnünk, hogy a mi utunkon/mi bőrünkben mi vagyunk a legjobbak! Senki sem járja olyan jól az én utamat, mint én, és senki nem mutat olyan jól az én bőrömben, mint én. Ez rám van szabva. A tied meg rád.
Utólag persze mindig okosabb vagyok és belátóbb. (már amiben... ebben most igen)
Szóval beláttam, elhittem, hogy ott a helyem.. oké, megyek! Wow, előadok a Járatlan fesztiválon! Ez fantasztikus! Oh, menyire nem gondoltam volna ezt másfél éve ilyenkor! Wow megyeeeek!! Hú, valami extra fantasztikus előadást fogok tartani! Háát, ez utazós fesztivál, hagyjuk a lelki dolgokat! Most azoknak nem lesz itt hely! Végre utánanézek a szintkülönbségeknek és domborzati viszonyoknak és a pontosan megtett km-eimnek. Hát az utazni vágyókat ezek érdeklik! Nem az, hogy milyen lelki nyomorultan vágtam neki! Új megközelítés, ez az! Tuti földrajzi előadást fogok kreálni!-- gondoltam..
... gondoltam...
Hogy mi lett a ebből az új szemléletváltási igyekezetemből majd folytatom..
Ahogy azt is, hogy frusztrációm elengedése és lelkesedésem tartott mindaddig, amíg el nem kezdett közeledni az első Járatlan utakon csapatépítő a többi előadóval..
Innen folytatom.. nem akarom, hogy egyszerre túl sokat kelljen olvasnotok. Jóéjt!

Dorina vagyok Magyarországról és Santiagoba megyek

Most, hogy készülök a járatlan utakon fesztiválra, ahol holnapután előadok, szokásomhoz híven halogatom a felkészülést. Itt van este 0.45 és most álltam neki. Aztán most, hogy végre nekiálltam, kitaláltam, hogy írok gyorsan egy blogbejegyzést, mert eszembe jutott egy jó kis gondolat, ami nem maradhat bennem. És ez ürügy, hogy addig se kelljen készülnöm.. 

Ezerszer elmondtam már, hogy az út szimbolikus. Ha még nem unjátok, akkor most is: Az út szimbolikus.  Itt is van egy kezdet és egy vég, egy első lépés, egy nehézség, egy segítség, egy nagy lendület, egy megtorpanás, egy pihenő, egy nagyobb akadály, egy hátráltató, egy segítő, egy elbizonytalanító, egy bátorító, sok öröm és sok sírás, erős hit, gyenge hit, már-már meghal a remény, de feléled, de mi nem adjuk fel és szépen így megyünk végig a célig, ami lehet Santiago, az Óceánpart, egy magas hegy megmászása, egy új munkahely megtalálása, egy vállalkozás alapítása, egy új termék bevezetése, önbizalmunk helyreállítása, a párunk megtalálása (lehető leggöröngyösebb út) és még sorolhatnám..  Ha van egy célunk jó ha leírjuk, hogy el ne felejtsük.. Ha elmegy a fókusz a célról, akkor letérünk az útról.. mindig vissza lehet találni, de jobb ha ott van az a fókusz, írjuk le az a biztos!

Én nem vagyok egy nagy cél leíró, sajnos ezzel küzdök a mai napig, hogy rávegyem magam. Na de: Az úton Santiago felé bármelyik országban voltak zarándokkönyvek itt-ott templomokban, kis kápolnákban, zarándokszállókon, zarándok „frissítő pontokon”. 

Ide általában beleírtam, hogy "Dorina vagyok Magyarországról és megyek Santiagoba."

 Főleg Magyarországon és Ausztriában (az utam első 2 országában) ez még elég ijesztően hangzott.. Fura volt vele szembesülni, ahogy leírtam.. Mintha nem is akarnám elhinni.. tényleg Santiagoba megyek? vagy csak úgy írkálom? 

Ausztriában volt egy nagy elbizonytalanodásom, ami valljuk be eléggé az eleje.. úgy éreztem nincs értelme tovább csinálni, olyan jó itt Ausztriában, annyira nagy szeretet vesz körül mindenhol, itt kéne maradnom dolgozni valamit, aztán meglátom. Befogadó családjaim tényleg egy kis szeretet burkot fontak körém, olyan jó lett volna ott maradni a meleg családi fészkekben.. a komfortzónában.. kitaláltam adok magamnak 2 hetet mire a Svájci határhoz érek, ha nem kapok semmi égi jelet a maradásra akkor megyek tovább. Kérésemet megfogalmaztam egy kis kápolna zarándokkönyvében:

Julinál, az utolsó szállásadómnál több napot is eltöltöttem, nehezen indultam meg, nagyon paráztam Svájctól. De úgy voltam vele, hogy megnézem azért azt az országot, ha nem jó még mindig visszajöhetek, hiszen közel van Ausztriához.

Lényeg az, hogy a zarándokkönyvvel szinte mindennap találkoztam valahol, így nap mint nap le „kellett”  írnom, hogy Dorina vagyok Kaposvárról és Santiagoba megyek.  Ott volt előttem leírva.. ahogy egyre leírtam kezdtem hinni benne, hogy én tényleg Santiagoba megyek. Hát ha már ennyiszer leírom csak nem kamuzok.. hittem benne.. Svájc nem váltotta be a hozzá fűzött félelmeket, sőt rengeteg szeretetet és segítséget kaptam ott is. Az újabb para Franciaország volt. Na, ott már nem lesznek szállásadók. Kénytelen leszek sátrazni, mi lesz ha elfogy a pénzem stb.. de úgy voltam vele, hogy azért megnézem azt az országot, és ha mégsem jön be visszafordulhatok, hiszen Svájc oly közel van. Franciaország sem váltotta be a hozzá fűzött félelmeket, nem akartam visszafordulni. Ott már biztos voltam benne, hogy eljutok Santiagoba. Mégpedig élve. Onnantól kezdve már 100 %-ig hittem benne. Majd jött Spanyolország, a várva várt, a reményteljes, az ismerős. Na, ott küzdöttem a legtöbbet. Nagyon fáradt voltam már, és rámtörtek a lelki fájdalmak, az emlékek, minden.. jött és jött. A rengeteg feldolgozni való.. Spanyolország eleje meggyötört. Közel a cél előtt. 

Napokig nem aludtam és mindenféle furcsa érzések környékeztek. Mintha már nem is ebben a dimenzióban járnék.. Aztán jött a „ne küzdj, hanem hagyd, hogy átmenjenek rajtad” felismerés. Tök mindegy, hogy fájdalmasak, negatívak, szorongatóak, hagyd.. jöjjenek, engedd őket.. ha küzdesz csak az időt nyújtod, a szenvedés idejét.. ha engeded hamarabb távoznak.. és így lett.. így íródtak felül az elmúlt év zarándokútjának emlékei és így kerültem vissza a jelenbe, hogy egy teljesen új utat járhassak. 

Onnantól kezdve még a táj is megváltozott.. mintha sosem jártam volna ott. Ez az út misztériuma.. ez a Camino.. az út, elvezet önmagadhoz..  olykor fájdalmas felismeréseken keresztül juttat el oda, ahol lenned kell. 

Hagyd, hogy fájjon, hogy aztán végre élvezni tudd az életet! 

Írd le a célodat.. járd az utat, higgy benne, ha rossz, engedd, pihenj kicsit, írd le megint, lépj még egyet.. haladj előre.. ha bánt mondd ki, aztán engedd el.. haladj.. tapasztalj, informálódj.. írd le megint.. higgy egyre jobban.. ne add fel a cél előtt.. innen már fél lábbal is (de inkább kettővel).. megvan.. beértél.. élvezd, pihenj, örülj!! Legyél büszke és ünnepeld meg.. és tűzz ki egy újabb célt!

Utam Santiagoba, örökre bennem maradsz..

Ti, akik ezt elolvassátok, kérlek küldjetek erőt a vasárnapi járatlan utakon előadásomhoz este 18.20-tól.. 

Segítség, a hátamra ugrott egy macska a Caminon!

Nem hétköznapi dolog, hogy az emberre ráugrik egy macska elmélyült zarándoklata közben Santiago de Compostela előtt 80 km-re.  Sőt, 10 km-rel előtte sem lenne szokványos. De egyáltalán szokott ilyen lenni Santiago előtt akárhány km-re is? Vagy bárhol az úton, ahol nincs sem fa, sem háztető, sem konyhapolc közvetlenül fölötted? Ilyen is csak velem történhet..

Camino 2016

Bevallom kicsit túloztam. Az igazság az, hogy provokáltam a cicát. Mégpedig azzal, hogy leguggoltam elé, ő pedig felmászott rám és többet nem akart mozdulni. Úgy érezte, hogy a hátamon van a legjobb helyen.

 A dolog érdekessége, hogy előző évben, szintén a Camino Frances-en, valahol Larrasoana után egy Cafe Bar teraszán ugyanígy rámmászott egy macska, csak akkor a puszta hátamra. Hosszú percekig kellett mozdulatlanul tűrnöm, nehogy megzavarjam cicameditációja közben.

Camino 2015

Visszatérve az utazó cicára, akit nem nagyon izgatott mennyire nehéz a táskám nélküle is, végül nem vittem el Santiagoba. Nem akartam az otthonától és a barátaitól elszakítani, ráadásul az együtt utazással nem kis felelősség nehezedett volna a vállamra ( a hátamnak akkor már mindegy volt..)

Azóta is néha belémmar a kétely, hogy jól döntöttem e, mikor finoman lesegítettem a hátizsákomról. Mi van, ha bennem látta a lehetőséget, hogy eljusson Santiagoba.. mi van, ha én lettem volna számára a kulcs, a híd, a megoldás önismereti útja kezdetén? Lehet, hogy meggátoltam egy cicamegvilágosodást?  

Szörnyű bűntudatom enyhítéséül írom ki magamból eme sorokat remélve a cirmos megbocsájtásában és esetleges helytelen döntésem helyrehozatalában - ha az övében nem is - egy másik földi élőlény életében pótolva. ;-)

Az úton készült teljes "sztori" itt látható :D
https://www.youtube.com/watch?v=LLGg_zLB9jA

Futó kaland

Ha már szeretek másokat motiválni, ezt a kis „futó kalandot” miért tartanám meg magamnak?

Mindeközben mogyorós csokit eszem, hogy visszapótoljam az elvesztett energiát.. (kedvencem a mogyorós csoki extra nagy mogyorókkal.. jó sűrűn legyenek benne a mogyorók! az üres részek szinte idegesítőek, hiába ott a csoki, akkor is!)

Szóval kitaláltam, hogy ismét aktív testedzésbe fogok, ugyanis az úton megszerzett jó kis izmos formámat szépen ellöttyesztettem.. mindennek oka az összevissza evés és a nem rendszeres mozgás.. a súlyom ugyan nem változott, nem lettem kövér, csak löttyeteg. Tegnap este leszállok a vonatról, a sok ülésből már elég volt, megfogadtam, hogy amint hazaérek, futóruha és irány a pálya. Nagyon lelkes voltam, végre megint futás! Kirobbanó formában éreztem magam, feltöltött a pesti hétvége és a telihold is pörget (általában ilyen hatással van rám, teljes aktivitás, szinte semmi alvás..). Le is futottam a 6 km-emet. Nem sok, de ennél többet nem is szoktam, nekem ez elég egy alkalommal. (+ a 3*20 kitörés) Maratont nem hiszem, hogy valaha futni fogok. Büszke voltam magamra, és a közérzetem is meghálálta.

Na eljött a reggel.. napok, lassan hetek óta egy múlni nem akaró náthával küzdök, erős közérzetromboló hatása van, dagadt szemek és társai.. inkább allergiára gondolok, mert megfázni nem igazán szoktam. Minuszokban is futottam már, sosem lett bajom. Ma reggel különösen megviselt ez a dolog, irtó szar passzban ébredtem. Tükörbe jobb lett volna bele sem nézni, ráadásul még szédültem is. Az az állapot, amikor az ember úgy visszadőlne az ágyba és egész nap ki sem kelne. 

De azt mondtam, én ezt most nem hagyom annyiban. Tényleg hagyjam, hogy ledöntsön ez a nyavaja? Adjam meg magam neki? Dehogyis.. kitaláltam, hogy ismét lefutok a pályára azért, hogy fussak.. Összeszedtem magam, megettem egy fél banánt és egy kávét, más nem fért belém.. majd kiszédelegtem az ajtón és irány.. olyan jó 80 éves néni tempóban.. nehézkesen, de azért leértem.. jól van, csak 10 kört fussak le.. az 4530,3 m. Elég lesz most annyi.. hiszen tegnap este is futottam. Botrányosan rosszul ment, a 4. körnél meg akartam halni, s az dolgozott a fejemben, hogy nem kéne ezt most erőltetni.. tegnap jól teljesítettem, nem kell ma reggel is.. majd helyrerakom magam napközben, aztán este visszajövök.. vagy holnap.. 

 Már majdnem így tettem, de valami átkattant.. most tényleg feladnám? csak mert nem olyan jó a közérzetem? csak mert nehezen megy? Kitűztem célul a 10 kört és feladnám? Jött egy olyan érzés, hogy mennyi mindent feladtam azért, csak mert nem volt megfelelő az idő, az állapotom, a kedvem, a körülmények.. csak azért mert nem ment olyan simán.. most itt vagyok lent a pályán.. piszkosul enerváltan és kedvetlenül.. de elhatároztam magam és lejöttem.. 4 körig már eljutottam.. mi lenne, ha azt mondanám, hajtom ameddig bírom.. amíg ki nem dőlök.. ha kidőlök, annak úgy kell lennie. Akkor az egy tanulsága a dolognak, hogy tényleg nem kellett volna erőltetni. Kitaláltam bárhogy is lesz, meg fogom írni nektek..

Tehát már a kidőlésnek is örültem volna, mert az is opció lett. Futok tovább.. már a 8.körnél tartok.. teljes mélypont.. eszembejut a „Nyolcadik utas a halál..” Na, ha ezen túljutok, már „nem halok meg”. Már csak kettő van vissza.. most már nem adom fel.. csak akkor ha kidőlök, de az nem rajtam múlik. A testem bármikor dönthet úgy, hogy ő ki akar dőlni. De én azért lebeszélem erről és futok tovább.. Közeledik a 10. kör vége, kezdek örülni, de bevillan egy belső késztetés: dobj rá még egyet! Az élet is csinál olyat, hogy valamit nagyon várunk, eljutunk a célig és mikor már azt hisszük beértünk, jön egy újabb akadály és feladjuk.. ("Mire már azt hisszük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar" - Quimby)

 Lehet már csak egy újabb kört kéne futni, de mi feladjuk, mert nem azt adta a cél, amit vártunk. Jól van, tegyünk rá még egyet.. (közben viaskodik bennem az "ez már megint a teljesítménykényszerem?" érzés a józan eszemmel..) Rájövök, hogy teljesen mindegy, ezt most így érzem helyesnek magammal szemben.. és  így legalább meglesz az 5 km is. 

Kicsit a lépteimet is meggyorsítottam.. beérek a plusz körrel a „célba”.. a szívem majd kiugrik, a lábaim remegnek, csak kóválygok, mint egy részeg.. és hihetetlen büszkeséget érzek.  Megcsináltam!! 

Na de a kitörésekre már tényleg nincs energiám.. tényleg? Most tényleg kihagynám? Hát akkor hogy alakul át a löttyedt segg izmossá? Na de tényleg? Jó, csináljuk.. lesz ami lesz.. remegő lábakkal, de végigcsináltam. Mind a 3*20-at! Annyi engedményt viszont kaptam jutalmul, hogy elég volt 6*10-es bontásban) Szédelegve de nagyon nagyon büszke voltam! Ezek az igazi sikerélmények. Hogy amit magadnak kitűzöl, azt végigcsinálod! Az egész összesen volt egy óra háztól házig, ha ennyi időm nincs magamra, akkor cseszhetem!

Rájöttem, hogy életemben ezek a gyenge pontok, hogy nincs rendszeresség. Hogy lehet ha épp jó passzban vagyok lefutok 10 km-t is, vagy körbetekerem a Balatont egy nap alatt. De ez nem rendszeres.. és a testnek sem tesz jót, ha hirtelen terhelem meg. Inkább legyen napi 5 km, mint kéthetente 10. 

Nagyon fontos a mozgás.. és nem csak a löttyedt segg eltűntetése miatt.. mire hazaértem újaratermelődött az energiám és ugráltam mint egy majom, miközben megfőztem magamnak az energiadús kuszkuszt tojásrántottával, mogyorós csokival.

A mozgás energiát ad, hiába érezzük úgy, hogy elveszi. Nem veszi el, csak végig kell csinálni, legkésőbb a végén visszaadja (+együnk mogyorós csokit) J 

Közérzetjavító, nem utolsósorban alakformáló. És ha nem is az a fő cél, hogy jól nézzünk ki (bár ki nem szeretne jól kinézni), de közben biztosan elégedettebbek és boldogabbak leszünk! Ad egy tartást, hogy minden akadály leküzdhető, még akkor is ha piszok szarul vagyunk közben! De hiszem, hogy minél rendszeresebb lesz az életemben annál kevésbé fogom közben piszok szarul érezni magam! 

Látom az idősebb generáción, hogy bizony sokan küzdenek mozgásszervi panaszokkal, hátfájás, derékfájás, térdfájás stb.. és mindemellett jó kis túlsúllyal.. (nem mindenki, nagyon sok remek formájú idős ember van, nehogy ezen bárki megsértődjön!!) Én ezt nem akarom megvárni. testünk visszatükrözi lelkünk állapotát. Egy elhanyagolt test elhanyagolt lelket is jelent. 

Törődjünk már magunkkal! Nem észt osztok, magamnak is mondom! 

Ha most azt realizáltuk, hogy hú basszus én elhanyagoltam, akkor az tök jó! Mert innen lehet változtatni! Mindenkinek a hozzá közel álló mozgásformával! lehet az gerinctorna, jóga, úszás, futás, "száll a labda jobbra-balra, Pista dobja Béla kapja", vagy bármi! Gumilasztit is pattogtathat ha az jól megizzasztja! 

Egészen addig lehet változtatni, amíg életben vagyunk! utána lehet e, arról nincsenek infóim! Kis testünk viszont úgy tudom csak e világra korlátozódik, becsüljük meg, szeressük és tartsuk karban! Olyan kis ragaszkodó és hűséges, hogy mindig velünk akar lenni, ne csesszünk ki vele! 

Hajrááááá!! 

örömittas lábak a pályán  egy kemény küzdelem végén :)

(megjegyzem, ezeket ne vegye senki készpénznek, nem vagyok sport dietetikus, lehet hogy a mogyorós csoki és a kuszkusz nem a legjobb energia visszapótló.. viszont mostantól az is érdekel hogyan táplálkozzunk helyesen, ha rendszeresn mozgunk és némi izmot is akarunk növelni..  asszem tájékozódni fogok! ;-)

Miért adok elő a vándorútról?

Lassan 1 éve, hogy itthon vagyok, azóta már jó pár előadást tartottam a vándorutamról.
Amikor az úton voltam, többen is írtak, hogy ha hazajövök feltétlen számoljak be élményeimről (mármint nyilvánosan). Én aztán nem, gondoltam. Akkor még hallani sem akartam róla, nem tudtam magam ebben a szerepben elképzelni. Az írás más, ott van lehetőség javítani, nincs közvetlen kapcsolat az emberekkel. nem az élményeimet "sajnáltam" másoktól, csak én mint előadó?? Kizárt!

Aztán hazajöttem és kaptam máris a meghívásokat.. jól van, akkor gondoljuk át.. végülis azért hívnak, mert kiváncsiak rám és az utamra.. nekem egy újabb lehetőség a megmérettetésre (most h leírtam ezt a szót jót mosolyogtam, kivel is akarom megmérettetni magam, nincs ellenfél :) látszik a versenyszellem még magammal szemben is ottvan..  most már nem írom át :)  szóval egy lehetőség a fejlődésre, egy újabb határ átlépésére.. kihívás.. hűha.. azokat szeretem..
Első kihívások a helyi Tv riportok voltak. Szerencsére a Camino töltöttségében nem tudtam annyira izgulni, mint amit vártam.. tele voltam élménnyel, azt sem tudtam miket mondjak, hát itt minden fontos.. a nyugalmat az adta, hogy kérdésekre kellett válaszolnom, tehát volt egy medre az elszabaduló gondolataimnak.. kellett is a meder, különben szétfolytak volna, mint a Tisza áradáskor..
Aztán volt egy riport jellegű élménybeszámolóm Palancsa Laci műsorvezetővel és kommunikációs szakemberrel (nagyon jó arc, jól irányzott kérdésekkel, nélküle akkor még mindig szétfolytam volna!!)
Majd eljött a januári első önálló előadásom (Somogy Megyei TIT-nél).. hajajj.. volt nagy izgalom.. akkor készítettem először képes power pointot, az volt akkor a gondolataim medre.. beszélni a képekről.. az valahogy csak menni fog, hát az én élményeim!
Eleinte nagyon szerénykedve álltam ehhez az egészhez.. szép képek ide vagy oda, nem éreztem magam elég jónak, mint előadó.. Ráadásul olyan lámpalázas voltam, hogy azt hittem nem fogom tudni végigcsinálni. De leginkább elkezdeni.. Képtelen leszek kiállni az emberek elé beszélni.. csak egyet tudtam: Akarom! És valahogy ezeket a határaimat is át kell lépnem.
Annyira izzadt a tenyerem, hogy csöpögött a víz a mikrofon nyelén. A lábaim remegtek, jobban, mint egy 40 km-es szakasz után! Sőt, azt éreztem el fogok ájulni. Már azon agyaltam milyen kínos lesz, mit mondom majd ennek a közel 100 embernek.. Áh köszi, hogy eljöttetek, de én inkább elájulok, gyertek máskor.. Aztán mégsem így lett, valahogy leküzdöttem.
1 hónap múlva ugyanennyien eljöttek, akkor már érezhetően könnyebben vettem az akadályt. Erőt adtak a sorok közt felbukkanó barátok, ismerősök.
Aztán később egyre könnyebben ment, igaz a mondás: gyakorlat teszi a mestert.
Jópár helyen megfordultam az országban, sőt határon túlra, Innsbruckba is eljutottam a Jakobsweg menti szállásadóim jóvoltából! Sok helyről posztoltam is, nem sorolom fel őket. Mindegyik 1-1 fontos élmény volt számomra, de úgy jött le, hogy a közönségek számára is. :)
Aztán jött egy 2 hónap nyáriszünet, nekem is át kellett gondolnom mit akarok. nagyon sok tervem volt és nem tudtam merre induljak. Olyan volt, mintha egy óriási hátizsákkal és 2 bazi nagy bőrönddel akarnék egyszerre bemenni egy keskeny ajtón. Többször nekimegyek, de nem férek be.. Több dolgot is le kell tennem ahhoz, hogy beférjek.
Akkor kértem életvezetési segítséget, illetve jelentkeztem a Kreutz Zsolt féle kommunikációs tréningre. Erről írtam múltkor, nem is ismétlem magam, csak ide vág, hogy az első alkalom után ismét meghívást kaptam előadni. Gondoltam ez nem véletlen, nagyon nagyon örültem ennek a lehetőségnek (ez volt Keszthely).
 A tréningen nagyon hasznos dolgokat tanultunk a nyilvános beszéddel és egyéb kommunikációval kapcsolatban. Jó érzés volt szembesülni vele, hogy az előadásaimba ösztönösen is beleraktam jónéhány fontos elemet. De ami a legfontosabb, az átütő erő.. hogy az a mondanivaló az ÚGY menjen át.. ez volt az, amiben fejlődni akartam.
Hogy kijöjjön belőlem az "állat"!
És hitelesen jöjjön ki, ne erőltetetten. Pl ha drámaian nekiállok sóhajtozni, meg sírni a "Santiagoba értem" résznél, nagy hatásszünetekkel, akkor inkább egy bohóccá változom és annak már semmi köze a zarándokúthoz..
Addig viszont ne nyugodjak meg, amíg az előadásaim után nem akar mindenki Santiagoba indulni! :)
Szeretem motiválni az embereket, mert az engem is motivál!! Szeretem megmutatni, hogy lehetséges egy ekkora kalandnak is nekimenni és végigcsinálni! Hogy fel lehet állni az  írósztal mellől 9 év munka után is és változtatni. Nem az az üzenet, hogy hagyjuk ott a munkát, hanem az, hogy merjünk változtatni akkor ha már nem megy valami! És ne sajnáljuk otthagyni, bármennyire biztonságos és bármennyire kényelmes is... ha nem visz előre nincs értelme! A pénz nem minden, nem lehet csak azon keresztül nézni a világot. Kell a pénz, mert abból vásárolunk dolgokat. Nem a szerepét értékelném le! Sőt! Csak találjuk meg azt a pénzforrást, amihez az út izgalmas, és élvezettel csináljuk! Hogy ne legyen egy kínkeservvel megküzödött pénz, hanem legyen egy "imádom amit csinálok" és jéé még pénzem is lesz belőle érzés! Ez nem lehetetlen. Minden akadály csupán a félelmeink. De minél több akadályt küzdünk le, annál kevésbé fogunk félni. És akkor annál kevésbé fognak tudni bennünket elnyomni és lebeszélni az álmainkról. Az álmok nem véletlenek.. az érzések nem véletlenek.. azok után menni kell, mert azok mutatják az igazi utat!

Szeretem ha az emberek ezt érzik általam. Már az úton is kaptam visszajelzést.. 2 ismerősöm is felmondott az utam hatására és mert változtatni. Szívből örültem, hogy  megírták nekem. És a mai napig kapok visszajelzéseket 1-1 előadás vagy személyes találkozás után, hogy motivációt kaptak..
rengeteg történetet le tudnék írni, csak nem akarok személyiség jogokat sérteni! :)

Nem arról van szó, hogy én mennyire király vagyok és én vagyok motiváló, hanem arról, hogy az én történetem motiváló. Észt osztani lehet, de nem hatásos. Példát mutatni inkább érdemes. Hogy mutatnék pédát egy fogyni vágyónak, ha én két pofára tömném előtte a süteményeket? És hogy mutatnék példát bárkinek, aki eljön az előadásomra, ha arról számolnék be, hogy tök jó volt a vándorút, de most visszaültem egy hivatalba dolgozni.. hát utálom, de legalább van pénzem. ha mégis így lesz, az azért lesz, mert szívből akarok valahol dolgozni, mer egy olyanfajta motivációm van arra felé.
Az előadásaim a vándorútról többségében pozitív visszacsengésű volt, ám ahogy a "fény és az árnyék együtt járnak" én is kaptam kritikát természetesen nem is egyet. Nem írom le őket, az olyan panaszkodós lenne, és nem ez a célom, összességében arra irányult, hogy ez az egész magamutogatás és nincs köze a zarándoklathoz..
Megjegyzem, nem azért foglalkozok ezekkel, mert mindenáron be akarom bizonyítani, hogy nekem van igazam és márpedig akkor is enyém legyen az utolsó szó, csak ha már vannak, nem rejtem véka alá.. A pozitív visszajelzéseknek mindig nagyon örülök, de a másik oldalt is jó hallani, mert az tanít igazán.. a kritikák csak megerősítenek abban, hogy jó úton vagyok, hiszen csak azt lehet kritizálni, aki csinál valamit!

Úgy gondolom az utat mindenki másképp járja, másképp éli meg, mindenkinek mást ad. Nincs sablon, hogy hogy kell járni a Caminot és hogy kell élni utána. Az a lényeg szerintem, hogy amit az úton kapunk azt elfogadjuk és éljünk vele. pl. én kaptam a rajzolást (akár milyen hihetetlen is, én előtte nem rajzoltam.. elvétve ezt-azt, de azoknak semmi köze a mostaniakhoz, ha kell szívesen bemutatom őket, bár nem biztos h kéne.. :D ) Aztán kaptam a lehetőségeket az előadásokra.. én csak éltem vele. Aztán megszerettem :)

Van, aki befeléfordulva éli meg az utat, és utána sem mesél róla, mert azt vallja, hogy az az ő élménye. Ez teljesen tiszteletben tartandó dolog! Ez az ő érzése és akarata.
Van, aki pedig kifeléfordulva, és másoknak átadva belőle.
Ez attól is függ sztem, ki honnét jön, milyen érzésvilágból, milyen körülmények közül, milyen fajta batyúval a hátán (lelkében).. Aki nagyon felpörgött életet él pl (munka éjjel-nappal, zajos közeg, nagy család stb stb) elhiszem, hogy teljes magányra vágyik és semmi kedve az úton sem kifelé fordulni, nem hogy erről beszélni utána.
 De ha vki egy laposabb életet él előtte, lehet épp az úton nyílik meg annyira, hogy akarjon egy ilyenfajta kommunikációt választani. (ld.én)

Nem magyarázom túl, akinek átjön átjön, akinek nem nem.  Nem tudok mindenkinek megfelelni úgysem.. Eleinte bántott a kritika, de rájöttem azért, mert akkor még én sem tudtam, hogy 100%-ig mit is akarok. Olyan ez, mint az út.. "Mindenki félreáll az elől, aki tudja, hogy merre tart".. kiegészítem, hogy de amíg nem tudja, addig jöhetnek félrevezetők és elbizonytalanítók, és jórészt el is érik céljukat. Ám ha tudjuk mit akarunk, senki nem tud többet eltántorítani, sőt, csupa segítővel lesz dolgunk!!
Próbált meg volna bárki lebeszélni a nagy útról, nem tudott volna! És talán emlékeztek, mennyi de mennyi segítséget kaptam lelkit, fizikait egyaránt az egész utamon végig!

Bízom benne, hogy sokakat tudok még új utakra vinni az én utam által, kimozdítani az állóvízből és megmutatni, hogy lehet máshogy is, akár egész kicsi lépésekkel! magam példájából kiindulva, nekem is nagyon sokat adott 1-1 motiváció.. az utolsó löket Vizy Peti előadása volt.. (egy másik Caminos előadó :)..).. és mennyire jól tette, mert ha nem teszi, nem tudom hogy nekem akkor mi lett volna a végső löket?

Végül de nem utolsó sorban.. én is motiválódni akarok.. továbbra is..  ez kölcsönös és együtt könnyebb :)  Motiváció lehet egy csillogó szempár, egy érdeklődő kérdés, egy visszajelzés (akár pozitív, akár negatív..) Köszönöm, hogy vagytok, hogy olvastok, hogy eljöttök ha valahol előadok! Remélem sokatokkal találkozom még!
Addig is:

Buen camino!! :)