Az úton minden könnyebb volt.. vagy mégsem? Rövid értekezés az önszeretet és a sikerélmény összefüggéseiről

Tegnap este ismét nézegettem a Caminos képeimet, néha rámjön az ilyesmi.. aztán megtaláltam pl. ezt..

Spanyolország, El Camino

Micsoda önfeledt időszak volt ez! Hogy csak úgy baktattam a pusztában és nem volt gondom semmire, csak a napi betevőre és egy menedékre, ahol biztonságban hajthatom álomra a fejemet!

A képeket nézegetve, vagy bármi módon felidézve magamban az utat, csak szép és  jó emlékek ugranak be. Ott valahogy annyira más volt minden. Mint egy mese, egy álomvilág.. mintha „csak egy történet” lenne, aminek a főszereplője voltam. Mintha az az ember(én), aki a képekről visszanéz rám néha komolyan, néha mosolyogva, néha nevetve, néha hülye arcot vágva, néha szomorúan vagy fáradtan, néha hátat fordítva, tájra meredve az most egy számomra elfogadhatóbb énem lenne, mint aki most vagyok. Azt az ént szeretem, aki az úton volt, de a mai énemmel ismét egy küzdelembe kerültem, és ez az én most nem annyira érdekes, mint az akkori énem. Mintha arra az énre felnéznék, erre a mostanira meg nem mindig.

 Miért van ez így?

 Ezen töprengtem és lehet ez így durván hangzik, ahogy leírtam, de megfogadtam magamnak, hogy nem játszom a megvilágosodott -minden tökéletes és mindig jól vagyok- szerepet (korunk szuperhőse nem én vagyok :) ), és azt sem, hogy a Camino után minden letisztult és csodálatos, mert ez sem így van!  Én nem egy álomvilágot szeretnék átadni Nektek, hanem azt a valóságot, ami bennem lezajlik, amikkel küzdök, és amik megoldására magam pórbálok meg rájönni.. olykor segítséggel, vagy mondjuk inkább úgy, megerősítéssel..

Az érzést boncolgatva megkérdeztem magamtól hülye vagyok, hogy így gondolom, vagy ennyire reménytelen eset? 

Aztán rájöttem, hogy ez ennél összetettebb, de valójában nagyon egyszerű. 

Egyrészt „az idő megszépíti a múltat”, ezért sokszor bármelyik múltbeli eseményem, - ami nem extrakellemetlen volt (pl betegség, csalódás stb)- sokkal szebbnek és tökéletesebbnek tűnik, mint ahogy akkoriban ténylegesen megéltem. Aztán a másik, hogy a természetben lenni nap mint nap, már önmagában egy felemelő dolog, hiszen a természet bizonyítottan jó hatással van a közérzetünkre, főleg ha ezt még kiegészíti a napi rendszeres mozgás. Na de, ez most nem egy életmódtanácsadó cikk akar lenni J  ezek csak tények.. 

Viszont,  ha úti blogomat visszaolvasom, akkor fény derül arra, hogy bizony azért elég sokat küzdöttem az úton is. Tehát ott sem éltem meg az utat csupa játék és mesének.. 

A mesevilág is megvolt, amikor bámultam az ezerszínű naplementét, vagy a hegyeket Svájcban, amibe egészen beleborzongtam.. 

De néha elég komoly, ijesztő érzések is törtek rám, mint a „minek vagyok az úton, és egyáltalán mi a célom ezzel”, ami még ennél is durvább a „minek vagyok egyáltalán” érzés, aztán a magányos séták alatt feltörő múltbeli feldolgozatlan érzések, az elhagyottság és olykor kőkemény harag érzése azok felé, akik bármilyen formában is bántottak életem során..

A hangsúly azon van, hogy az úton éppúgy küzdöttem, mint akár ma is, csak ott mindez más szinteken zajlott, és más szituációkban jött elő, de mégis ugyanaz. Csak a mostani énem jobban be van zárva (egyhelyben lét), mint az úton baktató, aki a szabadság szimbóluma.. és ha választhatunk, hogy bezárt vagy szabad akkor melyiket választanánk? talán egyértelmű.. 

A másik meg az, hogy az életünknek folymatosan vannak hullámvölgyei, és az önmagunkhoz való viszonyunk sem mindig ugyanolyan. Ha sikerélményeink vannak, akkor jobb a viszony magunkkal, ezt is kár tagadni, ha meg épp nem, akkor hajlamosak lehetünk az önbecsülés vesztésre. 

Én úgy működöm, hogy szükségem van egy folyamatos sikerélmény érzetre, különben leeresztek. Tudom, hogy más is hasonlóan működik, azért beszélgettem már erről jópár emberrel. 

Az úton –bár küzdöttem- de ottvolt egy folyamatos sikerélmény, amit gyakran tudatosítottam magamban.. most épp valami nagy dolgot viszek véghez!! Nap mint nap! Követem a célomat és jutok hozzá mindennap egy kicsivel közelebb! Itthon ez nem jelenik meg ennyire egyértelműen a mindennapokban. Éppen ezért most még tudatosabbnak kell lenni, és ismét kitűzni egy olyan célt, amin bizony dolgozni kell nap mint nap.

Fontos, hogy folyamatosan alkossunk valamit, teremtsünk értékeket magunk körül. 

Legutóbbi nagy büszkeségem a hétvégén megrajzolt Cicazarándok pólóm, amiből nyomatni is tervezek! Az írás is azért megy nektek, mert ha bárkinek segítek néhány gondolattal, az nekem már sikerélmény.  A legjobban szeretem, amikor olyan üzeneteket kapok, hogy „szívemből szóltál” vagy hogy „én is átéltem hasonlót, de jó hogy leírtad”. Mert ezekből tudom, hogy tényleg adtam valamit! Így tudunk oda-vissza hatni egymásnak.. én adok és kapok is egyben. 

A sikerélmény vagy annak hiánya amúgy csak rajtam múlik.. a tetteknek és a nem tetteknek is van hozadéka..  a különbség csupán annyi, hogy amíg az előbbi előre visz és felemel, addig a másik hátráltat és passzívvá tesz és befelé fordít. 

Én hajlamos vagyok ez utóbbira is, épp ezért ez az írás most nekem is szól. De jó, hogy én írom, mert ha nem én írnám, lehet hogy el sem olvasnám? ;-) 

De, hogy ne hagyjak bennetek rossz érzést azzal kapcsolatban, hogy  a mostani énemet tényleg nem szeretem,  megfogalmazom az írásom közben kialakult gondolataimat ezzel kapcsolatban: 

a szeretet, így az önszeretet is egy döntés, nem mindig jön szívből.. (kivétel, ha valakinek ez gyermekkorában nagyon jól meg lett alapozva, de sajnos ez a kevesebb..) Amit az úti énemmel kapcsolatban érzek, az most épp egy illúzió.. ami az idő által megszépült.. most jön a tudatosítás része: az úti énem épp úgy küzdött, mint a mostani.. épp olyan esendő, szeretetéhes és elesett volt olykor, mint a mostani.. de mindkettő én vagyok, egy és ugyanaz. A szabad kis hátizsákos vándor és a metrón a tömegtől frusztráltan utazó is. Egy vagyok és ugyanaz!! Az az én, aki az önmagam szeretetére nagyon nagyon szomjazik. De ezt a szeretetet és gondoskodást csak is én tudom magamnak megadni.. amíg csak kívülről várom csapdákba esek. Hogy lehet ezen segíteni? Az első, hogy csináljak olyat, amit szívből és élvezettel teszek.. aztán mutassam meg a világnak, és mindennek értékelését akár pozitív, akár negatív) merjem elfogadni!! Garantáltan a pozitív lesz túlsúlyban, az "aki mer az nyer" jó kis közhelyből kiindulva.. a kis negatívat pedig építő jellegű kritikaként felfogni..azok is kellenek a tanulás miatt!

Ahogy írtam, a napokban megosztottam egy fotót arról, ahogy az új Cicazarándok saját kezűleg készített pólómban feszítek. 

Cicazarándokok elöl, hátul

Kb annyi reakciót kaptam rá, mint valamelyik vándorlás közben készült posztomra. Sokat :)

Azon gondolkodtam, ez most nekem szól, a rajznak, annak, hogy a rajz a pólóra került, vagy mindez együtt? Eddig egyik rajzom sem aratott ekkora sikert, pedig vannak azért ennél jobbak is. Tehát egyértelmű, hogy nem csak a rajznak szólt. De nem is csak nekem. Hanem annak, amit a képen keresztül sugároztam. 

Megcsináltam! Sikerült! Büszke vagyok rá! Örülök! 

Termék lett egy álomból. (persze ez még csak 1 db, de akkor is) 

Talán ez az, amire „vevők” az emberek, ami tetszik nekik. Egy megvalósított álom sikere. 

A siker egyenlőre az, hogy örülök neki. Ez az ami vonzó, és nem csak a póló a Cicákkal. Ki más lehetne hitelesebb egy Cicazarándok pólóban, mint én? 

Viszont egy „együnk hurkát-kolbásszal” feliratú röfögő disznót ábrázoló pólóban már lehet nem lennék olyan hiteles, ezáltal sikeres sem.. nade.. ilyen pólót sosem készítenék J (a disznó oké, csak más felirattal: mondjuk, disznó egy nap van.. vagy disznóul érzem magam.. vagy sok lúd disznót győz.. vagy röfögjünk együtt, de disznóul :D ) 

Azt gondolom ezt a témát (nem a disznót!! )egész jól kiveséztük. 

Ja, nem, még tartozik ide pár gondolat: mi a célom ezzel a pólóval? Hogy kapjak érte sok lájkot? vagy az, hogy nyomassak sorozatban és adjak el minél többet, hogy sok pénzre tegyek szert? ha ez motiválna cseszhetném az egészet.. 

Én azért csinálom, mert szívből jön! 

Mert imádom a Cicazrándokokat, és mert engem is jókedvre dertítenek már a rajzolás közben is! 

És ha mást is, az nekem csak dupla öröm!! És ha mindennek lesz hozadéka, az már csak hab a tortán!

Az igazi öröm az lenne, ha sok sok Cicazarándok pólóban virító emberrel futhatnék össze itt-ott J

Egy kis összegzés tehát: alkossunk élvezettel, szívvel, aztán mutassuk meg a világnak, hogy eljusson azokhoz, akikhez kell jutnia, a többi pedig jön magától! Nem lesz mindenki vevő az én dolgaimra, de akik értékelik és szeretik, azokhoz jusson el, hadd találkozzon a kínálat a kereslettel!!

A siker önbecsülés növelő.. az önszeretet viszont nem magától jön.. a szeretet egy döntés.. döntés egy tettre: 

azt teszek, mit szeretek, ettől leszek sikeres. Rajzolj, utazz, írj egy verset, de maradj abban hiteles! J 

Most, az írás végére, megint egész jól összebarátkoztunk :) én  meg én..  

Cica szép napot mindenkinek, mégha esik is! A kreativitást ne hagyjuk szunnyadni.. Alkossunk egy kicsit! Fessünk tojást vagy bármi.. (ha már a Húsvét közeleg)

Húsvéti Cicazarándokok valahol az El Caminon

Filozofálgatás, avagy a témák mint gyöngyszemek fűződnek fel az élet cérnaszálán

Nagyon szeretek rajzolni.. rajzaim sokszor nagyon részletesek és minden fűződik rá valamire a lapot jól kitöltve..hát ez az  írás is ilyesmi lett most.. se eleje se vége, de mégis benne van minden, ami most bennem is :) Camino, váltás, szeretet, következtetések és a szabaduló lélek.. 

Ajánlom minden szabadulni vágyónak, aki képes eligazodni  betűerdőim sűrűjében :)

Minden okkal történik .Ha valahol nem érzed jól magad, az azért van, mert nem ott van a helyed. Mert egy jobb hely vár rád. Ha valahol nem úgy bánnak veled,ha nem tudsz önmagad lenni valaki mellett, akkor nem vele és nem ott van a helyed..

 Ezek nem csak szavak, beszél a tapasztalat.. 

Hogy ki mikor jut el a lelépéshez, az irányváltáshoz, az útrakeléshez, a változáshoz, ez egyén és sokminden függvénye. Mindenkinek van egy útja, amit csak maga tud megküzdeni. Nem lehetünk okosak senki életében, mert mindenki a maga módján, a maga szemszögéből tudja alakítani a sorsát, a dolgait. 

Oly sokan mondták már nekem: "De bátor vagy, mert meglépted.. bezzeg én nem tudok kiszállni ebből, én nem tudok változtatni, mert nem vagyok ilyen bátor!" Ilyenkor mosolygok magamban.. ha tudnátok, hogy hányszor mondtam én is ezt az elmúlt években.. hogy „nem tudok kiszállni”.. és csak vergődtem tovább.. egészen addig amíg meg nem jött az utolsó löket. Épp ezért senkit nem szabad megszólni, mert épp nyűglődik és vergődik, hogy "de hülye miért nem lép már ki", mert valószínű neki még tanulnia kell valamit a vergődésből, és az ő ideje még nem most jött el. De mindenki életében van ilyen. 

Viszont ez az utolsó löket nem azonnal jön.. először kisebb löketek, kisebb fájdalmak.. majd egyre nagyobbak, majd egyre gyorsabban és egyre intenzívebben gurulunk lefelé a lejtőn.. és aztán jön egy olyan pont, amikor felfogod, hogy innen még ugyan lehet lejjebb, de már nem kéne azt megvárni.. Amikor rájössz, hogy már nem ezt érdemled, amit most épp az élet ad.. amikor eldöntöd, hogy mostantól megadod a tiszteletet magadnak, és megszereted magad mert máshogy nem megy. 

És akkor elindulsz magaddal valamerre..

Nem egy kis útra, mert tudod, hogy az már nem segít. Neked most valami nagyon nagy dologra van szükséged..

 Mert a szabad lelked, amit eddig bekötni próbált a környezeted és nekik megfelelően saját magad is, most már döngeti a rácsokat, hogy szabaduljon! Először csak kopogtatott finoman „hahó, engedj ki légyszi”, de te meg sem hallottad.. aztán elkezdte rúgdosni a falait.. de te még mindig csak visszarúgtál neki.. aztán fellázadt és erőszakos lett.. gyötört, hogy „nem éreted már, hogy KI AKAROK JUTNI?” És akkor már nincs több ellenállás, mert annyira felszívta magát, hogy áttör minden rácsot és falat és csak megy előre.. szárnyal, fut, rohan, őrült tempóban.. aztán megnyugszik.. mert látja, hogy már nem kell menekülnie. Már nem akarja senki visszatuszkolni a rácsok mögé.. már megnövekedett és megerősödött annyira, hogy ha akarnák sem tudnák többé bezárni.. 

..és ha megnyugszik ez a tomboló és bősz lélek, és lecsendesedik, akkor előbújik belőle valami csodálatos, amit úgy hívnak: szeretet.

Ez egy szép befejezés lehetne, tehetnék most pontot, de nem teszek. Olvassatok csak tovább :) 

Azt gondolom mindannyiunk célja és legfőbb vágya, hogy szeretni tudjunk és szeretve legyünk. Minden erőnket ez az alapigény mozgatja. Azért ejtek pár szót erről, mert az útrakelés, az irány változtatás, a lelépés, a munkahelyváltás, a párkapcsolati szakítás és minden más döntő lépésünk az életben azért történik, mert valahol már nem vagyunk szeretve, megbecsülve és elfogadva, és ezért keresem azt az újat, ami segít e tátongó lyukat betömni, és szeretettel feltölteni. Ezért! 

Mondhatja bárki, hogy „de én csak azért utazok mert olyan szép és érdekes, mert annyira gyönyörű a naplemente a Himalájáról” okéé, ezt elhiszem, és én is indulnék azonnal naplementét nézni a Kanári-szigetekről vagy a balatonvilágosi magaspartról de az akkor is több annál, mint egy szimpla „de szép” élmény. Ilyenkor átölel a szeretet, ami ott ragyog a lenyugvó napban. Átölel a szeretet a gyönyörű szép és tiszta természeti jelenségek láttán. Az égbe magasodó hegyek, a messze nyúló zöld mezők, a tenger morajlása, ahogy a szikláknak csapódik, vagy a fodrozódó homokos partok.. hát ki ne szeretné ezeket?  Miért volt az az úton, hogy egy gyönyörű naplemente, ami ezer színbe festette az eget, olyan erőt adott, hogy egyszerűen nem féltem attól hogyan lesz tovább? Mert azt éreztem szeretve vagyok most épp onnét fentről.. hogy valakinek gondja van rám.. 

..de hagyjuk most a gyönyörű természeti jelenségeket! Nézzük az embereket.. utazgatunk, vándorolunk egy nagy hátizsákkal, bottal (már aki) , aranyos kis vándorok, utazók vagyunk.. Kissé kiszolgáltatottak, hiszen bőven kiléptünk a komfort zónából, és elhagytuk a biztonságot.. és ezt az emberek szeretik! Szvíesen beszélgetnek velünk, érdekli őket kik vagyunk, mik vagyunk, milyen történeteket rejtünk, miért vándorlunk, utazunk, szÍvesen segítenek nekünk, támogatnak minket! Hát hogy ne lenne ez jó érzés! És ez nem csak annyi, hogy „szeretek utazni, mert jó, ahogy az emberek rám mosolyognak.. mert jó, ahogy annyi ember beszélget velem.. jó, ahogy új barátságokat kötök” Hát persze, de mi történik ezek közben? Szeretve vagyunk! Érdeklődnek irántunk! 

Hát ki az aki nem vágyik erre? Én már most érzem magamon a hátizsákot, ahogy baktatok és szívom be a friss erdei levegőt, közben odacsapódik mellém valaki egy „Hola, Buen camino” –val.. és vigyorog, majd megkérdezi „Where are you from?” Már ez önmagában egy szeretet élmény. Hát ha még egy cafe con leche-re is meghív.. :) Ne tagadjuk, mind vágyunk erre!  Ezt nem én találtam ki, és szerintem nem is mondok ezzel újat. ha mindenki magába néz és megvizsgálja cselekedeteinek indítékát,  akkor tudnia kell, hogy mi motiválta erre vagy arra.. és a végső következtetés mindig az, hogy „szeretve akarok lenni”.  Nyugi, nem valami bölcs író könyvét másolom épp, de tény, hogy ez így működik. Olvastam is róla és ezek alapján én is sokszor leástam a mélyre, hogy ezt most miért is tettem épp.  Szóval a legelemibb igényünk a „szeretve lét” ami magában foglal sokmindent, és mindenkinek mást jelent, hiszen ahány ember annyi szeretetnyelv.

Oké, hogy Gary Chapman csak 5 szeretetnyelvet említ, de szerintem ezeknek annyi árnyalata létezik, ahány ember él a Földön. És mivel mindenki nyelve más, ezért van az, hogy sokszor nem is értjük egymásét. Az egymásra hangolódás sok sok idő, ahogy a nyelvtanulás is.. hiába vannak villámtanfolyamok, az igazi elsajátítás éveket is igénybe vehet. Alap szinten persze mehet már pár hónap után is.. de az igazi megértés ennél sokkal hosszabb idő. 

Nos, ha szeretve akarunk lenni - ami teljesen jogos igény - 2 dolgot tehetünk:

 Elkezdjük megtanulni a másikat (ha még valamiért látunk benne fantáziát), vagy (ha már nem), akkor lelépünk és másikat keresünk. Ez most elég sarkos lett, ugye? De mindjárt megmagyarázom..

Ha pl van egy párod, akit szeretsz (tehát működik a vonzalom+ megvannak a közös célok) , csak kicsit elbeszéltetek egymás mellett és emiatt súrlódások vannak, akkor ez esetben semmiképp nem a lelépés a megoldás, mert miért is? Itt kommunikációval és egymás megtanulásával abszolút lehet javítani. De, ha az van, hogy a másik fél alaptalanul rosszul bánik veled, sanyargat, megaláz, és már nem egy ember, hanem egy görcs vagy mellette, a jelenlétében, (és legyen ez a párod, főnököd, munkatársad, szomszéd bácsi, néni a buszon libával a kosarában, stb) akkor egyszerűen le kell lépni, mese nincs. Az ilyen ember sosem fog megváltozni. El kell kerülni. Nagy ívben.. ha kell elköltözni, másik busszal járni  stb.. a tapasztalatok alapján az ilyen nem fog változni! És ezt most vonatkoztasd rá egy egész helyzetre, egy ismétlődő szitura, élethelyzetre, bármire, amitől úgy érzed, hogy sanyargatva vagy és nem tudsz önmagad lenni. Ahol blokkolva vagy, ott nincs helyed!! Azt gondolom, amíg rálépünk a szeretet igazi útjára, addig sok ilyen emberen és/vagy szituáción, helyzeten kell keresztülmennünk. De amikor a lélek szabaddá válik, onnantól kezdve egyre hamarabb kiszűri az ilyeneket és nem hagyja már magát annyi ideig sanyargatni, ahogy korábban, mielőtt kiszabadult volna.

A Camino nagyon sokat segít a lélek szabadulásában. Viszont nem egyértelmű következmény, hogy megvilágosult bölcs leszel. Sőt! Akkor kezded el kapni a pofonokat igazán! És tudod miért? Mert a szabaddá vált lelked egyáltalán nem tetszik mindenkinek! Sokaknak ijesztő, másokat szembesít saját magukkal, amivel ők még nem akarnak szembenézni.. és elkezdenek dobálni.. na nem tojásokkal, vagy hógolyóval, de még csak nem is fél téglákkal.. hanem aljas kis lelki bombákkal.. „hé te szárnyaló lélek, nem szeretjük a fajtádat errefelé” „húzz el innen” vagyis ne, „legyél olyan nyomorult, mint mi, maradj itt hadd gyötörjünk tovább”.. Ezek a dobálások sajnos nagyon sokszor célba is érnek.. ám egy jó hír.. hogy egy megtett nagy lépés után, ledönteni már nem tudnak.. csak átmeneti rossz érzéseket okozni.. de a tapasztalat, hogy ezek egyre rövidülnek.. mert a mérleg már kilengett a másik irányba (előtte hosszabbodtak, most épp ellenkezőleg, ez is egy törvényszerűség).

 Előbb utóbb megtanuljuk, hogy sanyargatni nem szabad magunkat. Mondhatjuk, "de nem én, hanem a Pista vagy a Mari néni sanyargat", de a valóság az, hogy ezt nem lehet sem Pistára, sem a Mari nénire fogni. Ők csak röhögnek rajtad magukban, és hülyék lennének megszüntetni a folyamatot, hiszen az nekik jó. Egyet tehetsz: te lépsz ki a folyamatból. És azt mondod kabbe gyíkok (Pista, Mari néni stb) én leléptem! Pista és Mari néni először majd kiröhögnek, hogy ugyammár hova lépsz te? Aztán te mégiscsak megteszed, hiszen világosan megmondtad: „kabbe gyíkok én leléptem”, és akkor majd az arcukra fagy a gonosz mosolyuk, és nagyon bután és bambán fognak nézni utánad.. talán még be is kancsalítanak.

Hogy miért nem érdemes gyötrő helyzetekben bentmaradni? Mert hosszú távon káros.. mert kellemetlen.. mert nem ezt érdemled! Sem én, sem te, sem senki!

A Camino nem garantál bölccsé válást, egyáltalán. Egyet igen: bátrabb leszel! És már egyre inkább meg mered lépni a dolgokat, amikor itt lesz az ideje.

Én is még bőven az utamat járom.. (és remélem még fogom is jó sokáig..) sok mindent megléptem amióta hazajöttem.. hát nem minden jól sült el! De sokminden igen.. és ha egy adott időszakot nézünk, akkor van ami épp jól sült el és ezzel párhuzamosan van, ami nem. 

De! Már egyre kevesebb időt kapnak a gyötrelmek.. és egyre bátrabban állok hozzá dolgokhoz. És tudom, hogy az emberek továbbra is próbáloznak, hogy leterítsenek, de már nem hagyok nekik sok időt. (Na, nem azért írom mert üldözési mániám lett, de tény, hogy nem szerethet mindenki, az milyen lenne már?) Az ellenszenv viszont nem rólam szól, hanem arról, az emberről, aki irántam érzi. Mint ahogy ez fordítva is igaz. Ő sem tehet róla, én sem.. mások vagyunk.. De számomra kellemetlen szitukból lelépni már nem tart olyan sokáig, mint azelőtt volt.. mert megtanultam, hogy mindig lesz valahogy, és minden helyzetből ki lehet jönni, és mindig van egy B terv , amit a kellő időben az élet „odadob”. És ez a kellő idő el fog jönni mindenkinek! Csak tartsd ki a karodat, hogy belerepüljön az élet labdája!

ui.: Bármi is van, meg bármi bárhogy alakul.. meg ha semmi nem alakul akkor főleg: hátizsák, túracipő, fogkefe és egy B terv mindig legyen nálad! :)

Most arra kéne menni, nem? ;-)

Mit vigyek magammal az El Camino zarándokútra?

Tudom, hogy az én "mit vigyünk az útra" írásom a százezredik, viszont mégis megírtam, hátha épp egy útra készülő az én blogomat találja meg elsőként.. Ráadásul ahány zarándok annyi féle igény és szokás, jobb több véleményt, több listát is elolvasni ahhoz, hogy összeálljon a sajátunk. 
A kulcsszavakat kiemeltem, így aki nem akar magyarázatot olvasni hamar átfuthatja..

 Mi volt a felszerelésem a 3500 km-es úton?

Ruházat:

•           1 pár Salomon nem vízálló női túracipő (Hervisben vásároltam egy Caminot  megjárt volt kolléganőm ajánlására.. akciósan kb 17,000 Ft)

A lábbeli a legkényesebb kérdés.. erre nincs sablon, kinek mi jön be.. nincs olyan, hogy csak bakancs, vagy hogy csak félcipő.. ezt ki kell tapasztalni, épp ezért ne indulás előtt fél órával vagy 1 nappal vegyük meg a cipőt! Erről rengeteg blogban/fórumon lehet olvasni.. Az én döntési szempontom az volt, hogy ár-érték arányban a legjobb legyen.. mivel meleg időben mentem jórészt, így nem tartottam fontosnak, hogy vízálló legyen, hiszen úgyis kiszárad. Több helyen olvastam, hallottam, hogy  a vízállónak titulált cipő/bakancs is beázik, viszont sokkal nehezebben szárad ki.. Persze vannak akik ezt cáfolják, mert igen is vannak igazán vízálló és közben lélegző túra lábbelik is. Ezek már magasabb árkategóriájúak, ezért én nem is gondolkodtam ebben. Én a Salomon rövidszárúmmal nagyon meg voltam elégedve. Az elsővel végigjártam a „kis” Caminot, illetve a nagy úton Ausztria 2. harmadáig bírta, akkor cseréltem egy ugyanolyanra, és az a mai napig jó) Lényeges szempont, hogy kicsit (de csak kicsit) nagyobb legyen, mint a lábunk, mert ha lefelé menetben előrecsúsznak az ujjak, akkor egy épp méretesben jól megnyomódhatnak és oda lehet az egész út akár.. meg amúgyis, kell a hely a lábujjaknak!

A túracipőm egy esős nap után.. a vastag sárréteg miatt kevésbé látszik.. 

•  1 pár Lafuma túraszandál ( Győrben egy túraboltban vettem az úton, kb 15000)
•   1 db Quechua cipzáras thermo pulcsi (Decathlonban változó árakon lehet venni, ez konkrétan 5000 volt, ha jól emlékszem.. a kis Caminot és a nagyot is kibírta, és még mindig jól van J
•   1 db vékony futó pulcsi (szintén a decathlonból)
•    1 db hosszú újjú könnyű ing (nap ellen)
•    3 db Quechua női túrapóló (gyorsan száradó, könnyű, olcsó, 1290 Ft/db, mai napig megvannak, csak a színűk fakult meg, kivéve a fehéré :D)

https://www.decathlon.hu/techfresh-50-noi-turapolo--id_8297614.html

(Férfi verziója ugyanígy 1290 Ft:

https://www.decathlon.hu/ferfi-turapolo-techfresh-50-id_8316244.html )

•  2 db ujjatlan női póló (a ház körül, illetve aludni, ezek voltak a „báli ruháim” :D 
• 1 db vékonyabb fekete futó nadrág (Kalenji (Decathlon), kb 3000 Ft praktikus, mert hidegben a rövid gatya alá fel tudtam húzni)

-         ( előző évi Caminomon a 900 km-esen, egy lecipzározható túranadrág volt velem, hidegebb-melegebb idők gyakori váltakozásánál praktikus)

•           2 db kicsit bővebb szárú vékony „pizsama” gatya, szintén a ház körül, ill. alváshoz
•           1 pár levágott fejű térdzokni (ez saját újítás, de nekem nagyon bejött.. levágott feje miatt nem érintkezik a talpammal, így nem kellett minden(vagy minden 2.) használat után mosni, mint a zoknit.. reggelente mikor még hidegebb volt, - de nem akartam hosszú gatyát venni azért hogy 1 óra múlva levehessem- nagyon jól melegítette a lábam szárát!
•           3-4 pár zokni (1 vastagabb spec túrazokni, a többi quechua túrazokni (olcsóbb verziók, viszont a 900km-es úton már kilyukadt némelyik) Zokni van akinek nagyon fontos, van akinek kevésébé, lényeg az, hogy ne törjön a kis gümecs ott elöl, illetve ne szorítsa el a vérkeringést, aztán jól szellőzzön és szívja be a nedvességet, hogy ne legyen túl büdi a kis lábunk mikor bemegyünk az Alberguébe. Persze ez olykor kivédhetetlen, hiszen ha beázik a cipő, akkor aztán a zokni úgy be tud büdösödni, mint egy 2 hetes felmosóvíz..  ez a többi zarándok rémálma, akárcsak a horkolás..)
•           3-4 női bugyi (férfiaknak inkább alsógatya)(ezek néha elvesztek a ruhaszárító köteleken felejtés miatt, de pótolni lehet útközben)
•           2 db sportmelltartó (később csak 1, aztán megint 2.. ez megint a könnyen elhagyható fajta..)
•           1 db decathlonos XL-es sport törölköző (kis helyet foglal, körbeér, gyorsan szárad.. annyira nem jó érzés benne megtörölközni, mint egy jó kis frottírban, viszont ez praktikus!

 https://www.decathlon.hu/mikroszalas-torolkozo-xl-id_8361628.html

nagy frottír törcsit semmiképp nem ajánlok, nehéz és mire megszárad…)

•           1 db ujjközé papucs (a legkönnyebb súlyú, szinte már súlytalan, zuhanyzáshoz)
•           1 db vékony géz sál, + 1 könnyű csősál
•           őszi/téli utasoknak meleg sapka és kesztyű!! nekem novembertől kellett.. Október közepétől Spanyolországban is beköszönt az ősz, és a napi hőingás elég nagy.. reggel a nap későn kel (fél 9 körül, így nagy hideg van, a vékony kis ujjaink képesek nagyon nagyon fázni!! (vastagok is) délutánra persze az ember győz nekivetkőzni ismét..
•          1 db túrakabát (9990 Ft, Quechua kék pehely tollkabát, összecsukható picire)

     https://www.decathlon.hu/x-light-noi-belelt-kabat-id_8397242.html Ez csak a nagy úton volt velem, a kicsire nem vittem kabátot egyáltalán (csak a hazautazásra kellett volna max, de nem hiányzott)

•          1 db túrakalap (főleg nyáron és ősz első felében Caminózóknak) (jó nagy pereme legyen lehetőleg, hogy takarja az arcot, nyakat)  Nekem valami ilyesmi volt, csak türkizben (mindkét utat túlélte, csak kifakult)

https://www.decathlon.hu/500-noi-sapka-id_8383414.html

•           2 db napszemcsi , de mindig csak az egyiket használtam (egyszerre..)
•           1 db nagy méretű esőkabát, ami alá befér a hátizsák! (Ebben voltam a sátortestű zarándok J Nagyon fontos, hogy iylen legyen, így a táskavédő huzatra sincs szükség.. Nekem a kis úton táskavédő huzat volt+sima esőkabát, ez a kombó nem jött be.. a 2 között befolyt a víz és a táska jól beázott)

https://www.decathlon.hu/esokopeny-turazashoz-arpenaz-id_8302449.html

Sátortestű zarándok Sahagúnban (Spanyolo.)

És akkor elkezdődik a technika:

•           1 db hátizsák

!! 4 ponton rögzüljön: 2 váll, 1 mellkas és 1 csípő (nem elég csak a 2 vállpánt!)

-          (nekem első úton ilyen volt: (1) https://www.decathlon.hu/forclaz-turahatizsak-50-l-id_8300838.html

a fél éves úton pedig ilyen: (2) https://www.decathlon.hu/noi-turahatizsak-easyfit-60-l-id_8300844.html

Mindkettő decathlonos Quechua, amire 10 év garancia van, tehát bármi sérülés estén visszaadják az árát, ez tetszik bennük, hogy nagyon korrektek) Nyilván jobb lenne, ha nem menne tönkre.. nekem első hátizsákomnak (1) Santiago után kijött fent az egyik merevítője, és ez okozott némi kellemetlenséget, többször is vissza kellett tuszkolni. De nem varrtam be, mert ha beleavatkozunk, akkor már elvileg nem cserélik vissza.

A kék hátizsáknak (2) pedig az egyik derékpántja kezdett repedni már Svájcban, onnét kezdve imádkoztam, hogy kibírja a következő decathlonig, ahol előzetes érdeklődés alapján a lefotózott blokk ellenében visszacserélték volna.. viszont nem került rá sor, mert végül kibírta az út végéig, de akkor már eléggé szakadt volt a varrás mentén..

Épp ezért sokan az Osprey hátizsákra esküsznek, viszont jóval magasabb árkategória (egy Caminora javasolt hátizsák 50-70 ezer között mozog.. persze vannak kisebb űrtartalmúak húszon x ezerért is, de az kevés egy 1 hónapos vagy fél éves útra)  Garancia  van rájuk, de állítólag örök életűek, nem fog rajtuk sem vihar, sem háború, vagy akármi.. Elég nagy a választék belőlük, ahogy nézegettem a honlapot, és szépek is. Nyilván a 2 alapvető szempont, hogy legyen kényelmes, illeszkedjen a testedhez, illetve legyen elég nagy ahhoz, hogy beleférjen amit vinni szeretnél. Tehát forma és méret.. (ez esetben hagyjuk a dumát, hogy nem a méret a lényeg!!) Méretnél két szempont szokott előkerülni: 1. férjen bele minden 2. férjen fel a repülőre kézipoggyászként (már aki repül - ez esetben korlátozottabban pakolhatunk, úgy tudom 30, max 40 l-es vihető fel, de a poggyászméret légitársaságoktól függ. Ennek utána lehet nézni pl itt: http://kezipoggyasz.hu/

Nekem mindkét hátizsák kényelmes volt alapvetően, az (1) 50 literes, kb 10 kg-ra pakoltam, a (2) 60 literes volt és 15-18 kg között váltakozott eleinte, de volt kevesebb is, a beletett élelemtől függően.. (hogy első nap miért 20 kilóval indultam annak megvan a maga története, nem ajánlom senkinek :D

Törékeny alkattal is kiválóan hozzá lehet szokni a teherhez, fokozatosan szokik hozzá a test, végül már szinte hozzánk nő, és ha nincs rajtunk, hiányzik! Hátizsákos téma sok betűt elvitt.. de még mindig lenne mit írni róla.. oldalzsebek fontossága pl, illetve hogy ne csak felül legyen nyitható, hanem az eleje legyen cipzáras, hogy úgy lehessen ki-be pakolni belőle mint egy utazótáskából. Mindkét zsákom ilyen volt, szerettem.

Hátizsákom és én Svájcban egy kemény hegymenet után

•         Szent Jakab kagyló (fésűkagyló) a hátizsákra aggatva.. ez jeképezi, hogy Szent Jakab útját járó zarándokok vagyunk. A középkorban védelmet jelentett a zarándokok számára. Nem kötelező, de számomra egyértelmű volt, hogy kiteszem.
•       nemzetiszínű felvarró vagy zászló (főleg a nagy úton volt fontos, a kicsin egy kokárdát tettem ki, én nem bántam ha látszik, hogy magyar vagyok, sőt büszke voltam rá. )
•          1 db kis hátizsákká alakítható övtáska (minden személyes okmányom a zarándokútleveleket is beleértve, a pénzem, az útinaplóm, a tabletem, a telefonom és a fényképezőm ebben volt.. Ezt mindig magamnál tartottam. Ajánlott a nagy méretű övtáska, sok minden belefér.. hátizsákká alakíthatósága praktikus, ha már leteszed a cuccot a zarándokszállón, de még elmész sétálni, boltba stb, akkor tudsz bele pakolni.. persze egy tescos vagy lidlis reklámszatyor  is megteszi

•           1 db sátor (az első úton nem volt, a nagy útra viszont kaptam egyet , de az első napomon már kiraktam, hogy könnyítsek a zsákomon. Ausztriába barátnőmék hozták utánam, így kb Ausztria utolsó harmadától cipeltem a sátrat is. Csak Franciaországban használtam, előtte a befogadó családoknál töltöttem az éjszakákat. Franciaország vége felé otthagytam egy donativo (adományos) szállón, onnét már olcsóbb/adományos zarándokszállókon aludtam.

•           1 db hálózsák (az első útra kölcsön kaptam egyet, az kiváló volt szeptemberi/októberi spanyol vidékre, viszont a nagy útra hibát követtem el, a Hervisben vettem egy könnyű olcsóbb nyári hálózsákot.. szinte mindig fáztam benne, ha sátraztam.. tanulság, hogy itt nem szabad spórolni a súllyal (már ha sátrazni készül az ember), különben kellemetlen átfagyott éjszakák lesznek belőle, és az ember újjszülött kölyökmacska méretűre próbálja magát összehúzni, hogy minél kisebb felületen érjen a hideg, de emberi méreteimből adódóan ez nekem nem ment.  Találtam egy ilyet a decathlon honlapján, 0-5 fok közötti hőmérsékletre ajánlják, én most már nem spórolnék vele.. ráadásul ultralight, tehát a súly sem para..

       https://www.decathlon.hu/turahalozsak-forclaz-0-5c-id_8383187.html
       Hálózsák nem csak sátrazáshoz kell, de a zarándokszállókon is! Ott csak max egy papírlepedőt adnak egy ágyhoz, illetve van ahol pokrócot is. De olcsó zarándokszállókon nem adnak ágyneműt.. hostelekben, magán szállásokon lehet, azt nem tudom. Persze aki hotelekben akar aludni végig, ő még csak törölközőt se vigyen! :D

•           1 db hálózsák belső huzat (ezt csak a nagy útra vittem, de nem mindig használtam.. a kisebb útra nem érdemes! 1 hónapot kibír az a hálózsák mosás nélkül! a végére már nem annyira illatos, de jobban el lehet aludni benne..)
•          van aki visz felfújhatós kispárnát sátrazáshoz, nekem a törölköző volt a párnám, vagy az összcsukott kabátom, mikor épp nem volt rajtam..
•           1 db polifoam (aki nem tervez sátras vagy szabadtéri alvást, nem szükséges)
•           1 pár teleszkópos túrabot (mindkét utamon volt, Quechua legolcsóbb)- ez szintén ember függő, én szeretem a botokat, leveszik a terhelést a vállakról valamennyire, edzi a karokat útközben, dombos, hegyes vidékeken felfelé és lefelé is nagy segítség szerintem. Persze van aki nem szereti és feleslegesnek tartja. A Caminon a botos és bot nélküli zarándokok utálják egymást. Nem számít a bőrszín és a nemzetiség, a beszélt nyelv, sem az anyagi helyzet vagy iskolai végzettség.. na de a bot! Az egészen más!  Dehogyis, el ne higgyétek. Most van az a pont, hogy már olyan régóta írom ezt a posztot, hogy az agyam átállt a hülyeségre. Egy bot körüli nézeteltérés nem lehet egy caminos barátság elrontója! Komolyságra vissza!!)
•           1 db fülbe dugható fülhallgató ( nekem a zene nagyon fontos, hogy néha hallani tudjam, oké, hogy a Camino a befelé figyelésről szól, de a 2 nem zárja ki egymást.. nyilván ez mindenkinek máshogy van, szerintem be lehet osztani, én zenepárti vagyok)

•          1 db okostelefon (maradjunk csak a „telefon”-nál, mert az enyém annyira lassú volt, hogy nem bíztam volna rá magam a 3500 km-en, így vittem egy
•           tablet-et is (innét posztolgattam illetve a mapsme offline alkalmazás innét ment, ami nekem nélkülözhetetlen lett volna a pocsék tájékozódó képességem miatt (út elején még nem volt, szívtam is a Bakonyban)
•           1 db fényképező (kis Nikon) kölcsönkaptam (jó képeket akartam csinálni, telefonom nem mindig tesz ilyet)
•           1 db spanyol útiszótár (voltak benne hasznos dolgok..)
•           1 db útikönyv (első utamon vittem a John Birley féle könyvet, de gyakorlatilag többet volt a táskámban, mint a kezemben, és elég jó súlya is van.. nem beszélek se rá, se le senkit! St Jean-Pied-de Portban a zarándokirodában mindenki kap egy jó nagy lepedő nagyságú nyomtatott papírt a települések nevével és távolságával, az Alberguék (zarándokszállók) nevével, férőhelyével, árával, még a konyha meglétét is jelölik rajta.. így a zarándok tudja mire számítson, főzhet-e nem e. Ez a papír önmagában elég a tervezéshez, de amúgy nem kell túltervezni, elég egy napot látni, hogy hova szeretnél eljutni. Én nem vagyok túltervezős fajta, persze van aki már otthon jó előre megtervezi minden lépését.. nem érdemes, elveszi a varázsát, és úgysem úgy lesz J

Az osztrák Jakobsweg útikönyv volt még nálam a nagy úton (csak a térképek miatt, amúgy nem éretettem belőle semmit, németül nem beszélek), a Svájci könyv térképeit lefotóztam Klösterlében a hegyi kisházban (Vorarlberg), a franciát szintén, még valahol Franciao. elején. Fotók kevesebb helyet foglalnak, mint a könyvek..

•       Elemlámpa/fejlámpa! Ez is fontos, ugyanis reggelene és esténként a lámpaoltás után sötét van. (Ez már csak így szokott lenni, napnyugta után és napkelte előtt) A zarándokszállókón általában 22.00-kor van lámpaoltás, utána már nem szeretik a mozgolódást, de ha éjjel ki kell menni wc-re, akkor jól jön a kislámpa, hogy ne essünk rá valaki másnak az ágyára..
•           kanálgépnek nevezett kanál, kés villa, kombó (súlyra nehéz volt, elég egy jó erős műanyag „étkészlet” is, persze a kés nyilván azért legyen éles, ha szelni kell vmit, vagy nyársat hegyezni, népi motívumokat faragni a botra stb.. (már nem a teleszkóposra..)
•           2 db fél literes műanyag flakon az ivóvíznek (én mindenhol csapvizet ittam, ásványvízre nem költöttem, túléltem, sőt nem volt rossz sehol) első utamon csöves itatóm volt, de hamar tönkretettem szegényt, így másodszorra már nem próbálkoztam vele. Praktikus, mert bármikor szájközelbe kerülhet, nem kell még előkapni sem, mint az üveget. Viszont elég gumi íze van..
•           biztosítótűk a ruhák szárításához!! ez akkor is jó, ha másnapra nem száradnak meg, én a hátizsákomra csíptetve vittem őket ilyenkor.. vizesen elrakni nem ajánlott. szörnyű szaga lesz, és kezdheted előlről a mosást a köv.nap
•           tű, cérna a vízhólyagokhoz
•         sebtapaszok
•          vízhólyagtapasz, bár nekem annyira nem jött be
•          vitaminok, C-vitamin, magne B6 az izmok fáradékonysága ellen
•          scitech nutrition tömegnövelőpor és egy shaker (az első útra vittem, annyira féltem, hogy lefogyok.. de végül híztam) erről a porról azonban megoszlanak a vélemények..
•           hajszárító (első útra vittem egy kicsit, másodikra is elindultam vele, de első nap kiraktam.. nélkülözhető!!)
•           1 db mosószappan (na ez fontos! a zarándokszállókon a mosás legalább 5 euro, ha jól emlékszem.. a mosószappannal mosásnak viszont van egy sajátos hangulata J, kár lenne kihagyni.. ) Nekem a diszkont  boltban vásárolt  200 Ft-os mosószappan tökéletes volt, nem kell a drága Vanish! Ugyanolyan jól tisztít, ha nem jobban! Az illata pedig régi lavórban mosdós falusi időket idéz, hmmm J

-          tisztálkodási, pipere eszközöket nem tudom érdemes-e felsorolnom, de ha már nekikezdtem..

•           1 db szappan mosakodáshoz (jobb, mint a tusfürdő, gazadaságosabb minden szempontból és a bőrnek is egy fokkal jobb)
•           1 kis úti flakonban sampon, illetve balzsam, de a balzsam volt, hogy elfogyott és nem szereztem be helyette. Tudom, hogy ez luxusnak tűnik egy caminora, van aki szappannal mos hajat is.. de csak azért mert Camino, nem kell minden igényből leadni, amit az ember elbír cipelni és fontosnak tartja, akkor vigye! Nekem nagyon gubancolódik a hajam, mert vékony szálú, így a balzsam is fontos volt. Férfiaknak szerintem ez kevésbé releváns :D
•           1 db könnyű hajkefe
•           1 db fogkefe (az 5 és fél hónapot azért nem bírta ki egyJ), 1 tubus fogkrém
•           arckrémnek sárga tubusos körömvirág krém, szemránckrém kicsi tégelyben (a nagy úton ezek kb Franciaországig tartottak ki, ott vettem újabb kicsi arckrémet)
•           2 db szemceruza
•           2 db labello ( 1 sima és egy piros :D )
•           1 db alumíniumsó mentes dezodor (Forever livig products termék, ez végig bírta a fél évet, és azóta is megvan.. használom is..)
•           1 kis naptej, ezt hol használtam hol nem.. azon gondolkodtam mivel ártok többet, ha magamra kenek egy vegyi anyagot vagy ha kiteszem magam a napnak.. ajánlott 1 vékony hosszú újjú ing, csak a nagy melegben nekem nem esett jól..
•          vízfertőtlenítő tabletta (sehol nem volt rá szükségem)
•          fájdalom csillapító (fejfájósoknak főleg.. nekem a hegyvidéki éghajlatra való átálláskor fájt a fejem főleg Svájc elején és Tirolban)
•          hasfogó tabletta (sosem lehet tudni, bár ha jól emlékszem nem kellett)

-           (rendszeres gyógyszert szedők vigyék amit szednek, én más gyógyszert nem vittem)

•           nemzetiszínű horgolt szívecskék (barátnőm csinálta őket) a szállásadóknak, akik befogadtak útközben és jótevőknek (sajnos egy idő után elfogyott és nem jutott mindnekinek)

•      3-4 db vastag hegyű alkoholos filctoll (rajzolni a kövekre, falakra, oszlopokra, ahova csak lehet)

emiatt fontos a filctoll..

•          a levelek, amiket a búcsúzáskor kaptam a Szent Jakabi romoknál  Kaposváron (bevallom nem sűrűn olvasgattam őket, annyira az úttal voltam elfoglalva, de néha adott erőt, és azóta is őrzöm őket J

•           1 pár tollasütő (dehogyis J)

Igyekeztem minden fontosat felsorolni, de előfordulhat, hogy kihagytam valamit. Ha kérdés van, csak rajta!
Szentírásnak azért ne vedd, nekem ez volt a felszerelésem, lehet neked egész más lesz!

Remélem azért hasznosnak találtátok és kaptatok tippeket!

Jó készülődést, pakolást és persze BUEN CAMINO kedves zarándok! :)

megpakolt zarándok, úton santo Domingo de la Calzada felé (Spanyolo)

Hamarosan folytatom, a "mikor pakoljunk össze az útra" fejezettel..

A farsang

A farsang hivatalosan Vízkereszttől (január 6) a Nagyböjt kezdetéig tart. Tehát most van.

A Cicazarándokok is kiveszik a részüket, szeretnek beöltözni és a barátaikkal mulatni. 

"Mondd miért legyek Panda, ha egyszer Cica vagyok!!"

A farsang mindig egy érdekes időszak. Ilyenkor „legálisan” is mások lehetünk. Belebújhatunk egy szerepbe, más valaki bőrébe, vagy lehetünk akár állatok..igazi állatok.. Ti szerettek beöltözni? Szoktatok farsangi buliba menni? Engem nem vonzott a dolog egészen addig, amíg volt munkahelyemen egyszer farsangi buli nem szerveződött. Hamar eldöntöttem, zöld béka leszek. Mindent elkövettem, hogy én legyek a legtutibb zöld béka aki csak létezik. Hamarosan megkaptam a „Zöld béka I.helyezett” oklevelemet, magyarul a jelmezversenyt megnyertem, és persze nem csak a „zöld béka” kategóriában. Ez volt minden érdem, amit a volt munkahelyemen fel tudtam mutatni. 

(Valljuk be egy hivatalban ez nem kimondott követelmény, és nem is annyira szakmába vágó, így hamarosan le is léptem.. ezt viccesen jegyzem meg, nyilván ennél azért összetettebb volt ez a lelépés.. jut eszembe, ezt azért magyarázom meg mert egy barátom szerint senki nem érti a vicceimet, és nem tud különbséget tenni mikor viccelek és mikor vagyok komoly. Szóval ezentúl meg kell magyaráznom a vicceimet, amiket csak én értek. Viszont a magyarázkodás elveszi az élüket, és az egész egy botrányos unalmas borzadály lesz. Szörnyű ez, bárcsak más is értené!)

Szóval Zöld béka voltam.. De abban a legjobb. Jó kis jelmez volt, bármikor ismét felvenném. Talán ha jól körülnézek találok róla fotót is. Nem is tudom, hogy béka öntudatom volt-e akkor, de mindenképp felszabadító érzés volt. Mintha az időjárást is jobban éreztem volna, a levegő kis finom rezgéseinek váltakozását. Egy ősi nép jóslat szerint „ha a zöldbéka magasan ül és brekeg, akkor jó idő lesz”. Hogy én így tettem volna, arra már nem emlékszem. Lehet, hogy akkoriban még hideg idők jártak.

 Zöldbékához hasonló sikert csak a következő évi Piroska jelmezem aratott. Viszont ott már csak a 2.helyezést kaptam (illetve kaptuk a farkasommal együtt), mivel az első helyet a Frédi&Béni elvitték. Bánatomban, hogy csak a 2.lehetek legurítottam a nagymamának szánt bort, és a buli végére már nem emlékszem.

Azóta be sem öltöztem. Pedig minden vágyam, egyszer hogy kalauznő lehessek.. és csattoghassak a jegylyukasztóval, hogy „jegyeket, bérleteket”.. kár, hogy már az a hülye jegynyomtató van.. a keményjegyek  voltak az igaziak! Akkor csattoghatott a jegylyukasztó.. ha én kalauz lennék, nem érdekelne a jegynyomtató.. én csak lyukasztanék és üvölteném, hogy jegyeket, bérleteket!

Beöltözünk idén?

Tök jó ez a farsang téma, egészen feldobott! Írjak még róla? Kértek Piroskás képet? vagy uncsi? 

Járatlan utakon fesztivál. 1.rész: A frusztrált vándor(ina)

Pontosan nem emlékszem mikor, talán az ősz elején kérdezte emailben Vándorboy, azaz Csonka Gábor, a "legnagyobb utazó", és egyben a Járatlan utakon fesztivál atyja, hogy tartanék-e előadást a decemberi fesztiválon.
Sokáig válaszolatlanul hagytam, nem gondoltam, hogy ott a helyem. "Áh, fel sem tűnik, ha nem válaszolok."  Annyi remek utazó van a világon, akik sokkal több időre és távolabbi helyekre eljutottak, vagányabbak, bevállalósabbak, hiszen stopplonak, teljesen kiszámíthatatlanul jönnek-mennek, én meg jelölt úton mentem, ráadásul a Caminot ma már mindenki ismeri. Én "csak" a Caminot jártam. Ráadásul 2szer. Igaz, hogy másodszor hosszabban, na de akkor is.. ez Európa. Mi érdekeset tudok adni ezek között a remek utazók között, akik bizonyára bejárták az egész világot? Megjegyzem akkor még fogalmam sem volt kik lesznek az előadók, de már előre mindenkit jobbnak és érdekesebbnek gondoltam.
Aztán Vándorboy ismét megkérdezte, hogy akkor mi van. Visszaírtam, hogy köszönöm, hogy gondolt rám, de biztos, hogy az én Caminomnak is helye van ott?  Írta, hogy igen, a Camino mindig aktuális. Oh, mennyire igaz, gondoltam. Ráadásul mindenki Caminoja más és más. Jól van, megoldom. Utazós fesztivál, majd beleteszek igazi utazós elemeket az előadásomba. Igent mondtam a meghívásra.

Kicsit elmélkedek e gondolatmenetemen.. miért vontam kétségbe, hogy ott a helyem?
Igen, többször tartottam már előadást.. (tehát nem lenne félnivalóm, tudom mivel jár) Na de.. eddig olyan helyeken adtam elő, ahova egyszerre csak engem hívtak az utam témában, magyarul nem kellett osztoznom a "dicsőségen". Jó, kivétel ez alól a Camino fesztivál, de az megint más volt, hiszen Caminos körökben jórészt ismertek. Akkor valahogy nem jöttek elő a komplexusok. Hiszen Camino Fesztivál.. frissen hazatérve a nagy útról.. egyértelmű, hogy ott a helyem, főleg, hogy meg is hívtak. Nem volt bennem para és kétség.  Az egyéb városokban, illetve Kaposváron meg tényleg minden előadásomkor a fókusz rajtam volt.
Lefordítva nagyon egyszerű és jelképes nyelvre: ahol csak én adok elő, ott "én vagyok a király(nő), hiszen nincs kivel osztozni, nincs verseny, nincs küzdelem ki a jobb. (Ez nyilván egy nagy hülyeség, a Járatlan fesztivál sem erről szól, nem párbaj, vagy viadal, vagy leggyengébb láncszem kiszavazó show, nincs jobb vagy érdekesebb történet és út! Mindenkié az!! csak azt próbálom bemutatni, hogy a tudatalattim, ha elszabadul, milyen gondolatokat képes produkálni..)

 Ha józan ésszel belegondolok, ha meghívnak egy előadás megtartására, az már eleve nem lenne kétségbevonható. Hiszen a felkérőt magát vonom ezzel kétségbe. Ő azért hív, mert úgy gondolja az én utam van annyira érdekes, hogy megosszam ezen a fesztiválon.. és megadja a bizalmat, hogy én erre képes is vagyok..  Akkor én mit kételkedek?
Valamiért úgy éreztem meg kell osszam veletek e lelki tusámat. Lehet, hogy ti is voltatok már így, hogy kétségbe vontatátok saját magatok és "produktumotok" (nem a legjobb szó, de most az előadás is vehető annak) képességét és jelentőségét.. a másik ember jobban hitt bennetek, mint ti saját magatokban.. Nálam ilyesmi volt.
Azt gondoltam így, hogy "megszűnik az egyed uralmam" (ezt is értsétek jól, oké? sosem gondoltam magam egyeduralkodónak, jelképesen értem) Magyarul osztoznom kell a "királyságban", már nem leszek olyan jó, ha csak nem teljesítek valami extrát.. A világban is ez van valahol, ha nem teljesítesz extra jól, már dobnak is arrébb.. ez felteszi a mércét, frusztrációhoz vezet.. pedig a "világnak" abszolút nem kell frusztrált ember. Ahogy senkinek. Kivétel lélekgyógyászoknak ellenérték fejében, de az más. A nagy frusztrációban pedig elfelejtjük, hogy a "világnak" valójában annyi kéne, hogy érezd magad remekül egy témában és add benne önmagad.. lazán.. (ha élvezed egyértelműen laza leszel benne.. ha számos próbálkozás után még mindig nem lennél benne laza, akkor nem a te asztalod, és akkor tovább kell keresni, hogy mi az, de ebbe most nem merülök bele.. De próbálkozni kell, az biztos..).
Szóval olykor hamis képeket kergetünk és hamis elvárásoknak akarunk megfelelni. A mérce amit meg akarunk ugrani, nem is létezik. Csak a mi kis fejünkben/tudat alattinkban. Csak el kéne hinnünk, hogy a mi utunkon/mi bőrünkben mi vagyunk a legjobbak! Senki sem járja olyan jól az én utamat, mint én, és senki nem mutat olyan jól az én bőrömben, mint én. Ez rám van szabva. A tied meg rád.
Utólag persze mindig okosabb vagyok és belátóbb. (már amiben... ebben most igen)
Szóval beláttam, elhittem, hogy ott a helyem.. oké, megyek! Wow, előadok a Járatlan fesztiválon! Ez fantasztikus! Oh, menyire nem gondoltam volna ezt másfél éve ilyenkor! Wow megyeeeek!! Hú, valami extra fantasztikus előadást fogok tartani! Háát, ez utazós fesztivál, hagyjuk a lelki dolgokat! Most azoknak nem lesz itt hely! Végre utánanézek a szintkülönbségeknek és domborzati viszonyoknak és a pontosan megtett km-eimnek. Hát az utazni vágyókat ezek érdeklik! Nem az, hogy milyen lelki nyomorultan vágtam neki! Új megközelítés, ez az! Tuti földrajzi előadást fogok kreálni!-- gondoltam..
... gondoltam...
Hogy mi lett a ebből az új szemléletváltási igyekezetemből majd folytatom..
Ahogy azt is, hogy frusztrációm elengedése és lelkesedésem tartott mindaddig, amíg el nem kezdett közeledni az első Járatlan utakon csapatépítő a többi előadóval..
Innen folytatom.. nem akarom, hogy egyszerre túl sokat kelljen olvasnotok. Jóéjt!

Dorina vagyok Magyarországról és Santiagoba megyek

Most, hogy készülök a járatlan utakon fesztiválra, ahol holnapután előadok, szokásomhoz híven halogatom a felkészülést. Itt van este 0.45 és most álltam neki. Aztán most, hogy végre nekiálltam, kitaláltam, hogy írok gyorsan egy blogbejegyzést, mert eszembe jutott egy jó kis gondolat, ami nem maradhat bennem. És ez ürügy, hogy addig se kelljen készülnöm.. 

Ezerszer elmondtam már, hogy az út szimbolikus. Ha még nem unjátok, akkor most is: Az út szimbolikus.  Itt is van egy kezdet és egy vég, egy első lépés, egy nehézség, egy segítség, egy nagy lendület, egy megtorpanás, egy pihenő, egy nagyobb akadály, egy hátráltató, egy segítő, egy elbizonytalanító, egy bátorító, sok öröm és sok sírás, erős hit, gyenge hit, már-már meghal a remény, de feléled, de mi nem adjuk fel és szépen így megyünk végig a célig, ami lehet Santiago, az Óceánpart, egy magas hegy megmászása, egy új munkahely megtalálása, egy vállalkozás alapítása, egy új termék bevezetése, önbizalmunk helyreállítása, a párunk megtalálása (lehető leggöröngyösebb út) és még sorolhatnám..  Ha van egy célunk jó ha leírjuk, hogy el ne felejtsük.. Ha elmegy a fókusz a célról, akkor letérünk az útról.. mindig vissza lehet találni, de jobb ha ott van az a fókusz, írjuk le az a biztos!

Én nem vagyok egy nagy cél leíró, sajnos ezzel küzdök a mai napig, hogy rávegyem magam. Na de: Az úton Santiago felé bármelyik országban voltak zarándokkönyvek itt-ott templomokban, kis kápolnákban, zarándokszállókon, zarándok „frissítő pontokon”. 

Ide általában beleírtam, hogy "Dorina vagyok Magyarországról és megyek Santiagoba."

 Főleg Magyarországon és Ausztriában (az utam első 2 országában) ez még elég ijesztően hangzott.. Fura volt vele szembesülni, ahogy leírtam.. Mintha nem is akarnám elhinni.. tényleg Santiagoba megyek? vagy csak úgy írkálom? 

Ausztriában volt egy nagy elbizonytalanodásom, ami valljuk be eléggé az eleje.. úgy éreztem nincs értelme tovább csinálni, olyan jó itt Ausztriában, annyira nagy szeretet vesz körül mindenhol, itt kéne maradnom dolgozni valamit, aztán meglátom. Befogadó családjaim tényleg egy kis szeretet burkot fontak körém, olyan jó lett volna ott maradni a meleg családi fészkekben.. a komfortzónában.. kitaláltam adok magamnak 2 hetet mire a Svájci határhoz érek, ha nem kapok semmi égi jelet a maradásra akkor megyek tovább. Kérésemet megfogalmaztam egy kis kápolna zarándokkönyvében:

Julinál, az utolsó szállásadómnál több napot is eltöltöttem, nehezen indultam meg, nagyon paráztam Svájctól. De úgy voltam vele, hogy megnézem azért azt az országot, ha nem jó még mindig visszajöhetek, hiszen közel van Ausztriához.

Lényeg az, hogy a zarándokkönyvvel szinte mindennap találkoztam valahol, így nap mint nap le „kellett”  írnom, hogy Dorina vagyok Kaposvárról és Santiagoba megyek.  Ott volt előttem leírva.. ahogy egyre leírtam kezdtem hinni benne, hogy én tényleg Santiagoba megyek. Hát ha már ennyiszer leírom csak nem kamuzok.. hittem benne.. Svájc nem váltotta be a hozzá fűzött félelmeket, sőt rengeteg szeretetet és segítséget kaptam ott is. Az újabb para Franciaország volt. Na, ott már nem lesznek szállásadók. Kénytelen leszek sátrazni, mi lesz ha elfogy a pénzem stb.. de úgy voltam vele, hogy azért megnézem azt az országot, és ha mégsem jön be visszafordulhatok, hiszen Svájc oly közel van. Franciaország sem váltotta be a hozzá fűzött félelmeket, nem akartam visszafordulni. Ott már biztos voltam benne, hogy eljutok Santiagoba. Mégpedig élve. Onnantól kezdve már 100 %-ig hittem benne. Majd jött Spanyolország, a várva várt, a reményteljes, az ismerős. Na, ott küzdöttem a legtöbbet. Nagyon fáradt voltam már, és rámtörtek a lelki fájdalmak, az emlékek, minden.. jött és jött. A rengeteg feldolgozni való.. Spanyolország eleje meggyötört. Közel a cél előtt. 

Napokig nem aludtam és mindenféle furcsa érzések környékeztek. Mintha már nem is ebben a dimenzióban járnék.. Aztán jött a „ne küzdj, hanem hagyd, hogy átmenjenek rajtad” felismerés. Tök mindegy, hogy fájdalmasak, negatívak, szorongatóak, hagyd.. jöjjenek, engedd őket.. ha küzdesz csak az időt nyújtod, a szenvedés idejét.. ha engeded hamarabb távoznak.. és így lett.. így íródtak felül az elmúlt év zarándokútjának emlékei és így kerültem vissza a jelenbe, hogy egy teljesen új utat járhassak. 

Onnantól kezdve még a táj is megváltozott.. mintha sosem jártam volna ott. Ez az út misztériuma.. ez a Camino.. az út, elvezet önmagadhoz..  olykor fájdalmas felismeréseken keresztül juttat el oda, ahol lenned kell. 

Hagyd, hogy fájjon, hogy aztán végre élvezni tudd az életet! 

Írd le a célodat.. járd az utat, higgy benne, ha rossz, engedd, pihenj kicsit, írd le megint, lépj még egyet.. haladj előre.. ha bánt mondd ki, aztán engedd el.. haladj.. tapasztalj, informálódj.. írd le megint.. higgy egyre jobban.. ne add fel a cél előtt.. innen már fél lábbal is (de inkább kettővel).. megvan.. beértél.. élvezd, pihenj, örülj!! Legyél büszke és ünnepeld meg.. és tűzz ki egy újabb célt!

Utam Santiagoba, örökre bennem maradsz..

Ti, akik ezt elolvassátok, kérlek küldjetek erőt a vasárnapi járatlan utakon előadásomhoz este 18.20-tól.. 

Segítség, a hátamra ugrott egy macska a Caminon!

Nem hétköznapi dolog, hogy az emberre ráugrik egy macska elmélyült zarándoklata közben Santiago de Compostela előtt 80 km-re.  Sőt, 10 km-rel előtte sem lenne szokványos. De egyáltalán szokott ilyen lenni Santiago előtt akárhány km-re is? Vagy bárhol az úton, ahol nincs sem fa, sem háztető, sem konyhapolc közvetlenül fölötted? Ilyen is csak velem történhet..

Camino 2016

Bevallom kicsit túloztam. Az igazság az, hogy provokáltam a cicát. Mégpedig azzal, hogy leguggoltam elé, ő pedig felmászott rám és többet nem akart mozdulni. Úgy érezte, hogy a hátamon van a legjobb helyen.

 A dolog érdekessége, hogy előző évben, szintén a Camino Frances-en, valahol Larrasoana után egy Cafe Bar teraszán ugyanígy rámmászott egy macska, csak akkor a puszta hátamra. Hosszú percekig kellett mozdulatlanul tűrnöm, nehogy megzavarjam cicameditációja közben.

Camino 2015

Visszatérve az utazó cicára, akit nem nagyon izgatott mennyire nehéz a táskám nélküle is, végül nem vittem el Santiagoba. Nem akartam az otthonától és a barátaitól elszakítani, ráadásul az együtt utazással nem kis felelősség nehezedett volna a vállamra ( a hátamnak akkor már mindegy volt..)

Azóta is néha belémmar a kétely, hogy jól döntöttem e, mikor finoman lesegítettem a hátizsákomról. Mi van, ha bennem látta a lehetőséget, hogy eljusson Santiagoba.. mi van, ha én lettem volna számára a kulcs, a híd, a megoldás önismereti útja kezdetén? Lehet, hogy meggátoltam egy cicamegvilágosodást?  

Szörnyű bűntudatom enyhítéséül írom ki magamból eme sorokat remélve a cirmos megbocsájtásában és esetleges helytelen döntésem helyrehozatalában - ha az övében nem is - egy másik földi élőlény életében pótolva. ;-)

Az úton készült teljes "sztori" itt látható :D
https://www.youtube.com/watch?v=LLGg_zLB9jA