Az utolsó nap itthon

Nem tudom milyen lesz, de most lefekszem aludni.

Sajnálom..

Amikor meghoztam a döntést, hogy elmegyek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz elindulni.. hihetetlen boldogság volt bennem, amikor "kerülgetett" a gondolat, amíg csak környékezett.. próbáltam hessegetni, de nem hagyott békén.. elcsábított.. úgy, hogy lehetetlen volt  nemet mondani.. feladtam érte mindent!! Itt vagyok 30 órával a nagy találkozás előtt, mert ez lesz életem nagy találkozása.. találkozás azzal az érzéssel, amit ezelőtt még sosem éltem át.. az igazi útrakelés, a változás, a halál és újjászületés érzése.. mert meghalok annak aki voltam, mert ezentúl már semmi nem lesz ugyanaz.. de baj-e ez? pont azt akarom, hogy ne legyen már semmi ugyanaz.. hiszen gyűlöltem már az "ugyanaz"-okat az életeben.. A sok "mindig ugyanazt".. könnyes szemmel tűrögettem el a nyári ruháimat a szekrénybe.. ezekre biztosan nem lesz szükségem idén nyáron.. megint csak a ragaszkodás.. a ruhákhoz.. mindenhez, amiről le kell mondanom.. az "ugyanazokról".. java részét nem is hordtam, de mégis siratom őket.. siratom a nyomoromat, amiben forogtam éveken át.. most letehetek mindent, de én mégis siratom.. ennyire nehéz elválni? Mindig is ragaszkodó voltam, talán túlságosan is.. kicsi gyerekkoromban imádtam, ha vendégek jöttek hozzánk.. könnyen és hamar megszerettem bárkit! aztán megsirattam őket, amikor elmentek.. voltak, akikhez különösebben ragaszkodtam.. sokat sóvárogtam gyerekkoromban.. sosem a jelenben éltem, már akkor sem.. folyton elképzeltem dolgokat, vágyakoztam szüntelen.. aztán kamasz koromban felerősödött ez a sóvárgás, és elkísért a mai napig.. a sóvárgásnak pedig semmi értelme.. a sóvárgás az, amikor álmaink útjába állítjuk a hitetlenségünket.. a sóvárgás kifejezi, hogy "annyira szeretném, de nem lehet az enyém sosem.. úgysem.. " vagy valami ilyesmi.. A sóvárgás félelmeket rejt magában.. szeretném, de félek, hogy nem lesz az enyém.. pedig lehetne, de félek, így nem lesz. Hülye egy érzés.. Gyerekként sóvárogtam az emberek után, a szeretetük, odafigyelésük után, de valójában az apám után.. mindig elment, túl kevés időt töltöttünk együtt.. évek elteltek, aztán 13 voltam, amikor utoljára láttam.. abban a tudatban nőttem fel, hogy apám elhagyott és nem szeret. Szüleim elváltak nagyon korán, még 1 éves sem voltam. Főleg kamaszkoromban hiányzott nagyon az apám. Egyszer, a 23.szülinapomon, a szilveszteri buli után, annyira kiborultam, hogy eszméletlenre sírtam magam, hogy miért nem szeret engem az apám és miért nem kiváncsi rám. Némi alkohol hatására ezek az érzések jöttek elő belőlem. Sosem felejtem el ezt az éjszakát. Nem mertem hazamenni sem. A csigahíd lépcsőjén zokogtam. Azzal, hogy ő elhagyott, belémivódott az érzés, hogy mindenki más is elhagy.. akiket megszeretek, egyszerűen lelépnek mellőlem.. vagy megaláznak aztán lépnek le.. hogy nem vagyok szerethető csak úgy önmagamért, hanem a szeretért teljesíteni kell! Muszáj tenni valamit azért, hogy szeressenek. Ha nemet mondok az embereknek, ha nem foglalkozom velük, akkor már nem is szeretnek. És az élet valóban ezt igazolja, mert bevonzom magamnak. sokat imádkoztam, hogy elmúljon ez az érzés, hogy képes legyek normális emberi és párkapcsolatra. De eddig hiába. 28 voltam, amikor apám megkeresett és eljött.. megbocsájtottam, mert szeretem. És akit szeret az ember, annak megbocsájt. Elképzelni sem tudtam volna, hogy haragudjak. De ittmaradt bennem a rengeteg elnyomott érzés.. mert azért mégiscsak.. joggal haragudhatnék.. Tudom, nem a szüleim hibája, ők jót akartak.. talán még szerették is egymást.. egyszerűen csak találkozott 2 éretlen, felelősséget vállalni nem akaró fiatal, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ők valójában nem akarnak felelősséget vállalni. Azt hitték, hogy akarnak. Nem tudtak egymáshoz csiszolódni, vagy nem is akartak. Mindkettőjük verzióját ismerem már. És mindkettőnek igaza van. Ők csak sérült emberek, akik a szüleik és egymás által megsebződtek, és akkor ők erre voltak képesek. Ez mind igaz. De lett itt még valaki, aki szenvedi a sérüléseket, csak éppen az ő lelkivilága már senkit sem érdekel. Felnőtt ember vagyok. Szánalmas lenne még mindig a szüleim hibájával takarózni, tisztában vagyok mindezzel. És mindemellett szüntelen küzdök az "úgyis elhagynak" érzéssel..  és igen, tényleg elhagynak! Mindent megpróbáltam, hogy ne ezt érezzem, de ez nem változott. Hogy lehet egy érzést végleg kiirtani? vagy ez az én lidércem, amitől már sosem szabadulok? Olyan aljas módon kísér, mint a megalázottság, amit a legutóbbi sráctól kaptam? Aki őszinteség címszóval, mosolyogva a szívembe döfte a kést? Akinek nem kellettem, mert "túl szép a lelkem", aztán meg "túl békétlen is".. hozzátette.. és ez neki nem elég.. hogy már rég a képben volt másvalaki, arról nem beszélt.. csak ráéreztem.. néha száműzném a megérzéseimet.. sokáig azt kívántam neki, kapja vissza mindezt.. de valószínű fel sem fogta mit tett.. és undorító dolog a bosszú.. aljas, primitív, kicsinyes..nem éri meg.. most már hálás vagyok neki, hogy megadta az utolsó lökések egyikét, hogy elmenjek innét. Aztán volt más is, akit megszerettem.. nem volt relevanciája, és tudtam, ugyanúgy megsebződök.. és így lett.. És így telnek az éveim.. értelmetlen érzelmi szálakkal, sóvárgással és reménykedéssel. Mindezzel párhuzamosan én is bántok meg és utasítok vissza embereket, akik lehet, hogy őszintén tudnának szeretni, csak én nem tudom elfogadni. Mert a szenvedést szoktam meg. Oh, Istenem, de sok minden feljött bennem ma.. a leggyengébb pontjaim.. amit olyan jó lenne mélyre temetni végre.. Ha az lesz az utam és egyszer könyvet fogok írni, akkor mindent leírok benne! Mindent!! Mert túl sok mindent elfojtottam magamban, túl régóta..  Ennek most véget vetek! Nem kímélek senkit, kigyaloglom az indulataimat és leterítem a "fogva tartóimat"..mert szabad ember vagyok, semmi nem kötözhet meg! Elengedek minden sérelmet és mindazokat akiket el kell engednem! Senki nem uralkodhat többé az érzéseimen, képes vagyok irányítani én magam! Összement, egészen apró kis szivemmel is képes leszek talpraállni érzelmileg és megint szeretni! Mert anélkül nem érdemes élni.. csak azt kérem az Égtől, hogy ha az örök magányra vagyok kárhoztatva, akkor el tudjam emelt fővel fogadni. Csak lehessek boldog. Tudom, hogy nem vonzó egy sebzett lelkű ember.. tudom.. nincs kisugárzás, nincs önbizalom.. csak a "furcsaság".. Szeretnék kitörni végre ebből a skatulyából, amibe beleraktam saját magamat.. szeretném, ha végre nem sajnálnának az emberek, hanem a lehetőséget látnák bennem. Hogy bár most padlón vagyok, de fel lehet állni.. mert mindenből fel lehet állni. Köszönöm ezt a hitet, ami egyszerűen nem tud kiveszni belőlem.. és ez az egyetlen ami átsegít.. hogy sosem adom fel! Köszönöm mindenkinek, aki sérülést okozott, mert nélkülük most lehet nem éppen életem legszebb útjára készülnék. Mert az lesz. Mert ha ennyire hívott, akkor nem hagyhat cserben! Egyszerűen nem teheti! Most már nem... feladtam mindent.. jöjjön hát aminek jönnie kell!

Sajnálom, hogy ezeket kellett leírnom.. fáj nekem is.. ahogy sokminden.. ahogy fájt a búcsú a Balatontól, mert ezzel lemondok az idei fürdésről is benne.. azért vasárnap még úsztam egy jót, közben mosolygott rám a  Badacsony, olyan gyönyörűen, ahogy szokott. Az idei átúszásom is elmarad. Nélkülem lesz BK buli is. És még sokminden. De ilyen az élet... folyton döntenünk választanunk kell.. lemondani, és elfogadni.. és az utolsókig hinni döntésünk helyességében..
Édesapám eljön az indulásra.. együtt megyünk a "rajthoz".. Édesanyám is jön. Ottlesznek velem eddigi életem legfontosabb eseményénél. Nekem ez nagyon fontos.

Az utolsó napok itthon..

Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék.. fel sem fogom, hogy pár nap múlva útrakelek.. akárhogy is próbálok belegondolni, nem megy.. mert fogalmam sincs milyen lesz.. egy új élet.. egy születés, egy újjászületés.. mert meghalok annak aki voltam, és leszek egy új én. És most épp a kettő között vagyok. És azt sem tudom éppen ki vagyok.. már nem vagyok hivatalban dolgozó, de még nem vagyok vándor. Vagy már az vagyok? mindig is az voltam? Nem tudom.. megjelent a Somogyiban a cikk, óriási képpel.. csak néztem..ez tényleg rólam szól? Le vannak írva  a tények.. hogy elindulok, hogy mikor indulok, hogy hova megyek, hogyan és mennyit, hogy mit terevezek, és mit akarok.. én mondtam nem más.. én sem értem néha mi történik.. azt én csinálom, vagy valaki működtet? Ezek az én vágyaim? Vagy kitől kaptam őket? Vajon miért? Mi célja van velem? Mi az én küldetésem? Mit viszek egyáltalán, még a csomagom sem állt össze.. történnek az események, egyik a másik után, én sem tudom követni.. ma elutazom Zalaegerszegre unoketstvéremékhez, nagyon várom.. kicsit ott majd lenyugszom..
De ne aggódjatok, várom az utat, és állok elébe.. csak kavarognak a gondolatok..
Lelki támogatást elfogadok :)

Fenyőfák az úton, gyönyörű zöld mezők, piros pipacsok, a zöld ezer árnyalata, váltakozik a táj, robog a busz.. takaros házacskák, megint zöld, majd kicsi temetők..  ma még élettől duzzadunk, holnap meghalunk.. de a hangsúly a mán van.. mert ma még élünk.. de hogyan? este hazaesve fáradtan ingerülten elnyűtten? a hangsúly nem az estén van.. mert délután is hazaeshetünk fáradtan elnyűtten ingerülten.. és este is hazatérhetünk vidáman és elégedetten.. mindez azon múlik mit csinálunk napközben? van értelme annak? van örömem a napi tennivalómban? vagy tényleg csak a megélhetés? kik vannak körülöttem? feltöltenek azok az emberek? virulok-e mellettük? támogatnak-e terveimben? őszinte a mosolyuk felém? vagy inkább lehúznak? nem látok a panszkodásuktól? s mellettük már én is panaszkodom, nehogy kilógjak a sorból? s mindezt miért hagyom? nem egyértelmű jelek ezek, hogy változtassak valamin? csak gondolkodom.. inkább aludni kéne..

Már csak pár nap, a legutolsó napok.. találkozás  a szeretteimmel, a barátokkal, apró ajándékok az útra, ölelések, útravaló gondolatok, bíztatások, hatalmas nevetések és néha sírások.. érzem, hogy szeretve vagyok..boldog vagyok.. mennyire sokáig nem éreztem ezt.. mennyire fogalmam sem volt arról, hogy bárki is szeret, szerethet.. elképzelni nem tudtam.. nem, én nem vagyok szerethető.. savanyúképű, magánakvaló, befordult nő vagyok, egy ilyet nem lehet szeretni! szeretettől megvontan, magányosan tengettem utóbbi éveim legtöbb napjait.. bizonyos események, találkozások, feltöltöttek ideig óráig, majd visszarántott az a kegyetlen valami, amit próbálok elfelejteni és örökre búcsút inteni neki! Mert aljas és kegyetlen.. a legsebezhetőbb, leggyengébb, legkiéhezettebb pontokat támadja.. és képes ledönteni a teljes önképzavar,az önutálat, az önsajnálat, majd a  vegetáció, a lét értelmetlenségének szintjére.. ahonnan - néha azt gondoltam - nincs visszaút.. a teljes biztonságérzet és minden támasz elvesztése, a gyötrő éjszakai álmok, az ébredések saját kiabálásomra, a rettegések..nem tudom mi volt ez.. önmagam sötét oladala? a tudatalatti félelmek kivetülése? nem tudom, de szörnyű volt..
"Nincs akkora sötétség, amely akár egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltaná" Tehát mindig a fény győz, nem győzhet a sötét oldal! Csak ebbe kapaszkodtam.. csak "ésszel" hittem, szívvel már nem ment.. csak arra gondoltam egyszer vége lesz ennek.. mert ez így nem maradhat.. közben változatlanul kaptam a pofonokat.. legyengültem.. szeretetéhes lettem... a legszánalmasabb szeretetkoldus.. aki "ölt volna" egy kis szeretetért, 1 ölelésért, egy igazán elismerő jó szóért.. bezárkóztam.. üvöltött rólam, hogy "mentesen már meg valaki"!! De senki nem akart megmenteni.. senki nem tudott volna megmenteni.. hogy lehetne egy embert önmagától megmenteni?? Itt volt a kulcs, tudtam: légy jóban önmagaddal.. De nem ment.. mert amíg mások megaláztak, addig én sem tudtam felnézni magamra.. persze ha megfordítjuk: mások azért aláztak meg, mert én sem tudtam felnézni önmagamra.. hogy várhatom el mástól, ha nekem sem megy? Ésszel már ezt tudtam, de szívvel nem ment.. nem tudtam szeretni magamat.. ha más szeretett, akkor tudtam csak.. egy kicsit.. ideig-óráig.. egy ördögi kör volt, egy őrület! Aztán léptem: elmentem a Caminora tavaly ősszel. Így, ahogy voltam.. lelkileg megrogyva, önbizalomhiányosan, szeretetéhesen..  Hallottam, hogy aki elmegy a Caminora, akár csodák is történhetnek, hogy mindneképp nagy változásokon megy keresztül, s már nem lesz ugyanaz, mikor visszatér.. Azt mondtam nem várok el semmit az úttól, de tudat alatt mégis vártam.. Olyan, mintha egy porig lerombolódott várat akartam volna 1 hónap alatt egyedül felépíteni.. nem megy.. mindennek következménye van! ha jó sokáig hagyom, hogy forogjak a szarban, akkor a megtisztulás, felépülés is jó sokáig tart.. nincs gyorsított verzió! itt nem lehet buszra szállni!!! itt minden lépést meg kell tenni! (Nem szálltam buszra a Caminon, ezt arra értem, hogy lelkiekben nincs gyorsított előrehaladás..)
Kaptam egy csodás hónapot, megtörtént a burok feltépése, de levakarni még nem tudtam magamról.. kaptam egy másfajta szemléletet, de akkor még nem tudtam magamévá tenni.. idővel.. még most is tart.. megéreztem a szabadság szelét, de akkor még nem voltam szabad.. az út felénél már frusztrált a tudat, hogy haza kell jönnöm.. és itthon mi vár rám.. hogy nem lesz ez így jó.. .félbehagytam a munkát, nem végeztem.. vissza kell mennem..

BK

..azaz BalatonKörbetekerés..

..de ennél sokkal több..nem csak egy tevékenységet foglal magába, hanem azt az érzést, amit most este 22 óra 22 perckor éppen nem tudok megfogalmazni, mert oly fáradt vagyok, hiszen még ki sem pihentem a BK-t..

Hogy mégis átadjam valahogy a lényegét, írok róla, az lesz a legjobb.. 2009-ben hallottam, hogy létezik a Balatoni Bringakörút, magyarul körbe lehet tekerni a Balatont úgy, hogy nem kell kitenni magunkat a főúti veszélyeknek. Mivel kerékpározni is szeretek, annál jobban csak a Balatont, gondoltam ötvözni kéne most már e kettőt. Még az év szeptemberében körbetekertük 2 nap alatt Marina nevű barátnőmmel. Fonyódról indultunk, oda is érkeztünk, Balatonfüreden szálltunk meg, tehát egy napra több, mint 100 km jutott.. ez így oké is lett volna, ha edzünk előtte.. a véresre tört fenekemet leszámítva hatalmas élmény volt és nagyon büszkék voltunk magunkra :) meghódítottuk az egész Balatont!! Hazatérve meséltem pár munkatársamnak, barátomnak, akik szintén kedvet kaptak, így következő évben már 6-an vágtunk neki. Mivel többen voltunk különböző edzettségi szinttel, és nemcsak végigrohanni akartunk, így 4 naposra szerveztük. Azóta is 4 naposak a BK-ink, ez az ideális, hogy beleférjen 1-2 láblógatás, fürdés, útmenti fröccsözés, és az elmaradhatatlan CSK készítés!! CSK azaz csoportkép.. az 1. BK óta e kifejezést használjuk, csoportkép túl hosszú szó, CSK és kész! Ez úgy néz ki, hogy beállítom a gépet önkioldóra, kiabálok, hogy CSééééééKáááááááá, beállunk gyorsan és elkattan a CSK gép.. Gondolom sejtitek, hogy 2009 óta mennyi BK CSK felhalmozódott már.. szerintem meg is osztok1-2-t..
Szóval a 2010-es hatalmasan jól sikerült 6 fős BK tovább terjesztette a BK jóhírét, így következő évben már 9-en indultunk útnak, 7 fiú 2 lány aránnyal.. igaz, ebből 1 főt elvesztettünk Akalinál, de így is 8-an maradtunk! A BK előtt pár nappal rámtört az összetartozás kifejezése vágy, melyet azonnal meg akartam pecsételni 1-1 egyenpólóval, de idő hiányában csak szánalmas kis mintát tudtam összehozni, hiszen rohanni kellett vele a nyomdába! Balaton középen, körbe photoshopból szedett kerékpárok, és egy BK 2010 felirat,  teljesen átlagos, semmi extra! Minősége sem lett a legjobb.. a jó munkához idő kell, s ki későn kel, nem lel aranyat, de mi ennek is örültünk akkor! 2011-ben augusztusban is csináltunk egy kivételesen 3 napos BK-t csak úgy páran, 40 fokos melegben az nem volt a legjobb ötlet. A BK híre egyre terjedt, munkatársi és egyéb körökben, egyre jöttek a jelentkezők, hogy "én is akarok a BK-ra menni, én is, én is" stb, így 2012-ben a létszám megduplázódott. Itt már jobban rákészültünk az egységesítésre, kialakult a BK logó, melyet citromsárga anyagból készült 3szög alakú kendőkre nyomattunk, s ugyanezt a logót rakattuk a pólókra is. Vízkék színű pólókon sötétkék minta, nőknek ujjatlan, fiúknak klasszikus. Hirtelen vezérelt ötlettől rajzoltam egy Balaton fölött kerékpározó békát (ha már BK akkor békát nyilván..), valamint egy " szelíd kerékpárosok" feliratot. Legjobb lesz, ha szemléltetem!

2012-es BK CSK - az első hivatalos egyenpóló illetve a citromsárga egyenkendő

BK Logó születése 2012

A 2012-es BK egyéb újdonságokat is magával vont, a citromsárga anyag annyira megihletett, hogy a BK előtti este hirtelen felindulásból festettem egy BK zászlót, mely azóta is velünk lobog minden BK-n!! Továbbá rászikszalagozódott egy zöldbéka a kerékpáromra..

a BK zászló és a szikszalagos béka

Ugorjunk, 2013-hoz! Ez év lett a BK-k legje, a virágkor,minden idők legmagasabb létszámú BK-ja, 21 fő volt! Tömegével jelentkeztek az emberek, már már azon agyaltam kell valami elődöntős válogatás, mi lesz így, hát nem vagyok én őrsvezér! :D Egyrészt hízott a májam, hogy ennyire vonzó a BK, másrészt picit nehéz is volt, hiszen valóban 21 embert összeterelni már nagyobb feladat, mint tizenegy-kettőt.. De a CSK-hoz mindneki fegyelmezetten beállt, ezt szerettem :)

2013-as BK CSK nem a végleges létszámmal

Ahogy a képen is látszik, új pólók készültek, a minta a következőképpen alakult:

Az új tagok kendőutánpótlásáról természetesen gondoskodtunk, enélkül nem lehetett BK-ra jelentkezni. A póló megvásárlása már opcionális volt, de 95%-ban igényt tartottak rá a tagok!
2013-as év nemcsak létszámban, de Balaton Körbetekeréseim számában is igen meghatározó lett, ugyanis 4-szer sikerült csodás tavunkat megkerülnöm. Ekkor voltam először egynapos kerülésen a Spirit of Balaton szervezésében, továbbá szeptemberben is csináltunk még egy 4 napos BK-t, ahova 2 új tag érkezett, s ezután mégegyszer megkerültem 1 nap alatt. Mindemelett a Balatont is sikerült 5-ödik alkalommal átúsznom, így mondhatom sportban nem volt hiány ;-) Mellesleg megjegyzem lelkileg igen nehéz év volt számomra a 2013, talán a sportban éltem ki azt, amit máshogy nem tudtam feldolgozni.
Pár gondolat az 1 napos BK-ról: reggel 8-kor indultam és éjjel 1.15-kor érkeztem, valójában nem a gyorsaság volt a cél, hanem a teljesítés. Többször megálltunk, bekaptunk egy nagy esőt, és 1-2 fröccsöt Badacsonyban. Úgy meg nem lehet sietni. De nem is ez a lényeg ;-) másnap pedig majd kiugrott a szivem, emlékszem hogyan ébredtem.. tán soha nem éreztem ezelőtt olyan testi kimerültséget, mint akkor.. szerencsére egy nap alatt regenerálódtam a vitaminoktól és ásványi anyagoktól, szőlőcukortól, víztől, stb. 1 napos BK az nem az élvezetről, a nézegetésről szól, inkább csak egy erőpróbának tekintettem. Jó élmény volt, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam! Az őszi 1 napost már valahogy jobban bírtam, másnap nem hullottam atomjaimra.. talán köszönhettem mindezt a diákcsemegének, melyet folymatosan toltam magamba még menet közben is.. :D

diákcsemege döntögetés hatalmas menetszélben

 Na ennyit 2013-ról, most egy nagy ugrás következik, ugyanis bármilyen szomorú is ezt hallani, 2014-ben nem szerveztem BK-t!! Akkor egy Dráva menti kerékpártúrán voltunk Olaszország csücskétől, a Dráva folyó eredésétől indultunk Ausztrián, Szlovénián át. Gyönyörű tájak voltak, kétségtelen. De nem volt BK, s ezt utólag bánom.. most már mindegy..
2015-re annyira kiéheztünk a BK-ra, hogy egy brutál szeretetteljes és eszméletlen csudajó hipertotálzsír BK-t sikerült összehoznunk! Csak szuperlativuszokban tudnék róla beszélni.. bejött, na!
Jól felszívtam magam, és 1 év leeresztés után ismét mozgósítottam minden BK energiámat, készültek pólók, új mintával, mindjárt be is dobom ide:

a pultnak támaszkodó fröccsöző béka, aki döntés előtt áll..igyon vagy tekerjen.. természetesen a tekerést választotta ;-)

Készültem BK-imnak BK kvízjátékkal, továbbá megválasztottuk a BK királyt. Szavazni lehetett a BK legnépszerűbb tagjára, aki valamivel kiemelkedik a többi közül bármilyen meghatározó tulajdonságával. Természetsen a BK szervezőre nem lehetett szavazni, a BK etikai kódex tiltotta :) Makovei Zsolt lett a 2015-ös BéKa király, remélem nem haragszik, hogy nyilvánosságra hozom. Volt még valami kis nyereményjáték is, ahol kis figurákat lehetett nyerni, de arra már nem emlékszem. Jó érzés volt, hogy tehettem valamit a többiekért, olyat, amivel örömet szereztem nekik. Frankó volt az egész, tényleg!
Vilhelm Ági pedig kis sárga BK logós jelvényekkel ajándékozta meg a csapatot! Ismét történt újítás az egységünk kifejezésének történetében :)

egyenpólós CSK Balatonvilágoson.. a zászló is lobog :)

Maki Zsolt a "legkirályabb Béka" kitűntetésével és a kis festett bringakörutas fatábla nyereményével

2015 meghatározó év volt számomra, hiszen akkor készültem az El Caminora, amire aztán el is mentem. BK-s barátaim nagy erőt adtak a készülődésben, igazán kitettek magukért. Még búcsú BK-s bulim is volt Balatonlellén Reniék nyaralójában, ami az éves BK bulik színhelye. Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy ilyen barátaim vannak. Tőlük kaptam útinaplómat is, amibe útrabocsájtós bejegyzéseket írtak nekem. Igen, még lufik is voltak, meg BK album.. meg sírás a meghatódottságtól..

Éppen ezért volt számomra különösen nehéz az idei, a 2016-os BK.. erre talán egy picit több szót fordítok most..
Egyetlen szabad 7végém maradt a nagy ÚT előtt, melyet BK-ra tudtam fordítani, így ez a május 5-8 hétvégére esett. Nem akartam nagy dobra verni, most bevallom nem vágytam a sokaságra, csak a "kemény maggal" akartam lenni, akiket igazán barátaimnak mondok, mégha távol is vagyunk egymástól. Így nem kommuniáltam nagyon a BK-t. Sajnos volt 1-2 BK-s, akik különböző okokból nem tudtak velünk tekerni. Megkértem Renit és Rékát, hogy segítsenek a szállásszervezésben, nekem nem igen volt rá kapacitásom. Közbejött egy nagyon szomorú dolog, unokatestvérem nagymamája váratlanul meghalt, és a végső búcsúja csütörtökre esett, a  BK első napjára. Nem akartam átszervezni, nem is volt nagyon más lehetőség, így kitaláltam, hogy a búcsú után fogok a többiek után tekerni, induljanak el nélkülem.
Szerdán este mentem ki a Balcsira, a vonatozást írással töltöttem:
Május 4, szerda este:
Zötyögök a vonattal Fonyód felé. Végre hátradőlhetek egy kicsit. Lábam alatt a bicikli, kosárban a sárga nyilas Caminos táskám, tavaly vettem Santiagoban. Most minden olyan bizonytalan. Fáradt vagyok, megviselt ez a hét, folyton stresszelek. Miért jó ez? Mindent 100 %-osan akarok, és épp ezért nem lesz az semmi. Megint a sírás kerülget. Egyedül érzem magam. Egyetlen támaszom a kerékpárom. Mindegy, ez van most. Holnap már a barátaimmal együtt leszek. Körbetekerjük a Balcsit. Eszembejutnak a régi BK-k, mikor oly sokan voltunk együtt, a 2012, a virágkor, a bemutatkozó esték, a BK CSÉT, a rengeteg CSK, a sok közös élmény. Potyognak a könnyeim, a biciklin a zöld béka bólogat. Igazán átengedem magam a nosztalgiának, ami nem jó, mert csak visszafelé visz. De most jól esik engedni, mégha fáj is.
Most kimarad a közös vonatozás Fonyódra, a Fábián Pékség, az óriási melange és a még nagyobb kókusz kocka. 1 nappal korábban jövök, mint a többiek, holnap Zalaegerszegre megyünk a temetésre. Megrázó lesz, tudom.
A többiek után tekerek majd ha visszaértünk, de legjobb esetben is csak Kenesén, a szálláson érem őket utol. Első napi BK-m egyedüli lesz mindenféle értelemben. Hiányoznak a többiek. Furcsa lesz nélkülük. Nem tudom, vajon nekik is furcsa lesz nélkülem?
A reggeli közös gyülekezőnek van egy sajátos hangulata. Mindig én értem utolsónak az állomásra. Hiányzik az indulás otthonról, a kapkodás,  betömni még a kimaradt cuccokat, a táska felkötözés őrült tempóban, a zászló beszúrás, a kendő felkötés, s a roham-tekerés az állomásra, ahol a többiek már izgulnak.. Biciklimet még felpréseljük valahogy a vonatra, ami 2 mp múlva indul..
Most pólónk sincsen, nem volt idő csináltatni.. sebaj, visszük a tavalyiakat. Fél órát áll a vonat Somogyjádon, be kell várnunk egy hasonló pöfögő Piroska vonatot. Sötét lesz mire kiérek. A jéghideg nyaralóba. Az idő elég pocsék, esős, hideg.. fűtés nincs. Remélem a BK-n szép idő lesz.
Szerencsére van nálam jófajta házi barack, a többieknek szántam holnapra..
Fél 9-re értem Fonyódra, a kaller lesegítette biciklimet a vonatról.. szemerkélő eső, csapkod a szél összevissza. Fonyód állomás. Az indulás és az érkezés színhelye. Sok emlék fűz Fonyódhoz, az állomáshoz, a mólóhoz, a hegyhez, az egész városhoz... Áthaladok az aluljárón, tele új falfestményekkel, csak bámulom, marha jól néz ki.. mennyire festenék én is falra, sosem próbáltam még.. cicazarándokokat, vagy bármit! Elindulok a bicikli úton Alsóbélatelep felé. Kihalt minden, 1-2 bicajos jön szembe. Szemerkél az eső, fúj a szél, totál sötét van. Mázli, hogy legalább első világításom van.. Néha jobbra pillantok, látom a Balatont. Egy pillanatra feledteti minden rossz érzésemet. Imádom a Balatont! Órákig bírom nézni. A naplementének még látszanak a foszlányai, épp a Badacsony mellett. Gyönyörű. Tekerek tovább. Lassan, nem sietek. Rövidke szakasz a Fonyód-Alsóbélatelep, húznám az időt. Nincs kedvem megérkezni a nyaralóba. Végigtekerném az éjszakát. Még az eső se érdekelne. Kitekerném magamból a rossz érzéseket. Majd holnap.
Megérkezek a nyaralóhoz, egyetlen autó sem áll a környéken, minden kihalt. Egy többlakásos társas appartmanház, a mienk az 1. emeleten van. Az egész házban én leszek egyedül, nyugtázom. Szeretnék minél előbb bejutni a házba, annyira rémisztő ez a kihaltság.. de nem találom el a kulcsot.. 6.-ra sikerül. Belépek, s rájövök, hogy a kinti kihaltságnál már csak a belső a rémisztőbb. Én és a kihalt lépcsőhá. De nem félek. Egy zarándok nem fél. Szél süvít a farkasok vonyító hangján, gyanús árnyak jelennek meg a ház falán. Gyorsan magamrazárom a lépcsőházat, s tuszkolom fel biciklimet az emeletre. Minden rendben, de gondolataim egyre a nyaraló mellett tátongó óriási kihalt szellemjárta étteremre terelődnek. Környéke még nappal is félelmetes, kitört ablakok, ajtók, hiányos csempéjű terasz, elburjánzott növényzet.. Gazdátlan épület, bárki bemehet. Csak a cégér emlékeztet arra, itt valaha egy étterem volt. A legenda szerint akit éberen ér el az éjfél a nyaraló mértani középpontjában, fülét edények csörömpölése és az önfeledt vendégek hahotázó hangja ütheti meg.. mindegy végülis.
Lezárom a bicajt a lépcsőfordulóban, majd benyitok a nyaralóba.. Jéghidegség, az állapotok arra emlékeztetnek az elmúlt szezon óta nem járt itt senki. Meg fogok fagyni, nyugtázom. De előtte még töltök magamnak egy welcome drinket, mert megérdemlem. Ilyen rémisztő események után.. Abból a jófajta házi barackból.. a nyelv - és torokzsibbasztóból.. Isten hozott a nyaralóban! Lehúzom, majd lemegyek a partra. Látni akarom a Balatont, vagy ha nem is látom a sötéttől, hallani, érezni hogy ott van.
Öltözetem széldzseki + esőkabát, nem bízom a véletlenre. A szél alákap, majdnem átrepít a túlpartra. Badacsonyt csak szombatra terveztük a többiekkel, így nem hagyom magam. Ahogy közeledek a vízhez megpillantok egy hatalmas testű kutya árnyat, a parton rohangál fel-alá, gazdátlan, mint a szellemjárta étterem.. vagy ez nem is kutya? csak egy kísértet? Nem számít, egy zarándok nem fél.. csak elege lett a szellemekből, vadkutyákból és a farkasvonyító szélből, így visszamegy a "biztonságos" nyaralóba, s elteszi magát másnapra..
Túléltem az éjszakát rémálmok és baljós árnyak nélkül, a nap is kisütött, a tegnapi zord időnek nyoma veszett.. (...)
Fél 3 körül értünk vissza Zalaegerszegről, Ádám nagymamájának végső búcsújáról.. Az elmúlással sosem könnyű szembesülni.. megrázó, megható és egyben felemelő volt. Gyönyörű búcsúbeszédet hallottunk, annyira személyes volt, annyira megérintő.. Egy Nagymama elvesztése, egy Édesanya elvesztése.. fájdalmas lehet, szörnyen fájdalmas.. ezt senki nem akarja!! Nem akarok ebbe belemenni, de muszáj volt leírnom, hogy tudjátok, ilyen hangulattal indultam neki délután fél 4-kor a BK-nak! Akkor a többiek már Siófokon jártak!
Talán jó is volt kicsit egyedül. Hihetetlen szabadságérzésem lett, Lellén tartottam első pihenőmet egy gyönyörű partszakaszon, ahol fürjtojásokat tömtem magamba dióval, sajttal és friss kiflivel.. sütött a nap, gyönyörű volt minden! Lelle után csak egyetlen kisebb megállót tartottam, ész nélkül tekertem, mintha utol akarnám érni a többieket.. pedig esélyem egyenlő volt a 0-val.. Gondoltam, ha már őket nem érem be, legalább a naplementét csípjem el Balatonvilágoson. Annyira imádkoztam, hogy így legyen! Látni akartam! Nem nyugodhat le nélkülem! Elértem a rettegett, bringások rémálma világosi emelkedőt.. na vajon felmegy rajta a bicaj? Eddig minden BK-n kitekertem, de most, edzetlenül? Tekerek, tekerek, már 2-esbe raktam a biciklit, látom, felújították az emelkedőt, meredekebb, mint valaha.. Megvolt :) Rettegett egy szakasz, de enélkül nem lenne BK a BK.. Jövök Nap, ne menj még le, várj meg! Vágtattam a Világosi Magaspart felé a bicikliúton, majd elérve azt, elszomorodtam, lement a Nap.. nélkülem.. hogy tehette!? Oh, bolondját járatták velem a felhők, csak eltakarták a gyönyörű izzó óriási tűzgömböt.. hirtelen előbújt a naplemente! Örültem, mint egy gyerek, hát mégis megvárt! Miért is kételkedtem? Mikor be lett ígérve.. Végignéztük a biciklimmel, megvártuk, amíg az óriási gyönyörűség eltűnik a horizonton, a narancssárga arany égbolton. Ugyanaz a Nap megy le és ugynaz a Nap kel fel mindenütt.. és mégis mennyivel más, és mennyivel mást jelent.. eszembejut a Finisterrei naplemente és az a naplemente is, amit egyszer az osztrák Alpokból néztem.. amit akkor nem kellett volna látnom.. vagyis nem onnét.. vagyis nem vele.. Na vissza a BK-hoz.. Elengedtük a napot, s megállás nélkül tekertem Akarattyáig, a körforgalomig. Szerettem volna még sötétedés nélkül megérkezni. Felhívtam Andrást, hol vannak pontosan. Mondta, hogy a körforgalomtól még igen messze, tekerjek csak végig a bicikli úton, jó sokáig, a város után végig az erdős szakaszon, s egyszer csak ott lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen messze lesz, tekerek csak tekerek, már teljes a sötétség, elérem az erdős szakaszt, sehol egy lélek, egyetlen biciklissel sem találkoztam többet, (ki az az őrült, aki sötétben BK-zik..), kihalt bicajút, kétoldalt sűrű erdő, a lehető leggyorsabban tekerek, nem akarom a baljós ágropogásokat hallani az erdőből.. az illatok viszont fantasztikusak, szívom a levegőt, szívom..
Egyszer csak vége az erdős szakasznak, ismét feltűnik a főút és a Balaton.. na frankó, túljöttem... a sötétben nem vettem észre az üdülő tábláját. Ismét Andrást hívtam, immár vagy 5-ödször, kijöttek elém zseblámpával és egy sörrel, örültem :) Fél 10-re érkeztem, kiderült a többiek is csak egy órája.. sokat CSK-ztak az úton, meg defektet szereltek.. Jó volt velük találkozni, nagyon! Végre kezdődhet az igazi BK számomra is! Emeleteságyas szobákban aludtunk 4-4-en, tiszta Albergue feeling..