AMa 4 hónapja úton.. reggel Aroux ban ébredtem, azon ritka reggelek egyike, amikor egyedul ebredek egy szobában.. csak 3 -án voltunk a gite communal -on, 3 db 4 ágyas szobára. 2 srac meg en. A gite maga okes volt, de az udvara kisse lepusztult, sztem az tartott vissza sokakat h ide jöjjenek. Nekem tökéletes, 10 euro, a legolcsóbb a faluban. Mellesleg annyira kis falu, h nincs semmi, egy templom, egy pizzéria ami zárva van éppen. Szóval főzünk, pesto s tésztát. Az egyik srácot ismerem az útról, a másik a haverja, aki most érkezett h pár napot együtt sétáljanak. Reggel esett, nem vittem túlzásba az indulást, már volt vagy negyed10 mikor nekiindultam. Tudtam, hogy ma sincs nagy táv, kb 23 km, az meg kora délutánra megvan. Mázlim volt, nagyon kicsi esővel megúsztam, meg a cipőm se vizesedett át, érdemes volt várni reggel.. nem voltam túl jo hangulatban, közeledik igencsak ez a St Jean Pied de Port.. van bennem egy ilyen hulye érzés, h mindjárt vege az útnak.. pedig meg csak most jöttem igazan bele.. tavaly meg StJean -nal volt a kezdet, es akkor milyen végtelen hosszúnak tűnt az az egy hónap.. eleinte, mondjuk úgy egy hétig, aztán sitty sutty lepergett az egesz .. mindegy, most a 4 hónaphoz kepest az 1 hónap már tényleg nem sok.. durva, hogy majdnem sikerült épp október 1re érnem St Jean -ba. Azért majdnem, mert 16 km re vagyok előtte, es csak a "veletlenen" múlott h nem vágtam neki. Ma eredeti célom a 23 km re levő Ostabat lett volna, ahova meg is érkeztem 3ra. Nagyon nehéz menetem volt ma lelkileg totál kikészültem. Tele feszültséggel baktattam, néha futnom kellett a lejtőkön, mintha kergettek volna. Fura nyomott idő volt, esős hangulat, plusz marhára tele voltam feszültséggel. Jöttek a negatív gondolatok, mi értelme az utamnak, csak megyek céltalanul, illetve van célom nyilván, de mindenki tudja h Santiago jelképes cél, nem azért megyek, h ismét láthassam a katedrálist, hanem azért megyek h úton legyek. Mindegy ezt most hagyjuk, majd kifejtem máskor. Ostabatban meg is talaltam a legolcsobb gite-t, 13 euro lett volna, körülnéztem, de vmi hajtott tovább, nem akartam maradni. Tudtam, ma sokan oda mennek, akiket az úton megismertem, es nem volt kedvem senkihez. Egy dúvadnak ereztem magam, csak erőltetett kedves tudtam volna lenni az emberekkel, es nem akartam természetellenes lenni.. Most hagyjon beken mindenki, nem akarok társaságot. Ha bajom van meg sokszor magyarul is nehéz elmagyarázni, nem ám idegen nyelven. És amugyis van h nincs kedvem beszélgetni. Továbbindultam hat. Megnéztem s térképen, St Jean 24 km es délután fel4 mire elindulok, ha veszek egy baguettet is, ami mindenkepp kell, mert egy 5 deka sajtón és fel üveg nutellan kívül nincs nálam semmi. Szép kis falu Ostabat, jellegzetes baszk hazákkal, pont mint StJean ban. Fehér házak, csak a széléin kirakva nagy kövekkel. Megvettem a baguettet az egyetlen kisboltban. A teraszon 2 zarandok ferfi ücsörgött es azt nevettek, hogy kilog egy banan a feltekercselt polifoamombol. Ja, van egy banánom is, majd elfelejtettem. :D Baguette betuszkol, majd rohanás, hajtott vmi ott belül, leginkább a nyugtalanság. Amúgy mára egy nyugis délutánt terveztem, megérkezés időben a szállásra, zuhany, mosás, írás, pihenés, semmi extra. Ehelyett lett egy rohanás, én sem értettem miért. Vmiert nagyon el akartam jutni St Jeanba, talán picit felek milyen hatással lesz ram es jo lett volna ott tölteni ezt az éjszakát. Tavaly Bercivel egy sütis bolt teraszán aludtunk, gondoltam most is azt teszem nosztalgiából. Át akartam élni újra a Camino kezdetet, azokat a pillanatokat amiket akkor éreztem. Ami akkor szinte hihetetlen volt, hogy ott vagyunk.. mégha teraszon is alszunk es épp meg akarok fagyni. Persze nyilván ugyanazt nem tudom átélni, hisz az akkor volt, most meg most van. Aztán eszembe jutott, hogy ha tényleg elmegyek ma St Jeanba, az azt jelenti, 47 km t gyalogolok, ami nem lenne igazan ésszerű dolog reszemrol.. amilyen állat vagyok néha, meg le is nyomnám, de félő h kicsinalnam a lábaimat. Tehát semmi értelme nem lenne. 13 kg van a hátamon, nem érdemes.. jó, akkor az lesz, hogy megyek, es majd lesz vmi.. nagyon lógott az eső lába.. azon is gondolkodtam bekeretezők vhova, ha nekiáll szakadni.. a következő gite 13 km, az is messze meg, ráadásul 30 euro félpanzióval.. Ma eszem ágában sem volt sokat költeni. Napközben egy kávé 1.20 ért, meg a baguette 0.8 ért bőven elég. Tegnap úgyis sokat költöttem, 16 eurót fizettem a szálláson, mert kajat is csak ott tudtam venni. Szóval néztem a hegyeket, már nagyon közel vannak a Pireneusok. Olyan gyönyörű a taj, birkák legelnek, tehenek, most hogy ősz van, barna es zöld legkülönbözőbb árnyalatai mindenhol. De gyönyörűek vagytok!! sokszor odakiáltom a hegyeknek. Van, hogy csak allok es nezem oket, es üvöltöm nekik, hadd halljak meg! A taj es a házak is sejtetik hogy rohamosan közeledik a spanyol Camino kezdete.. naggggyon fura érzés, elmondani nem tudom .. 4 honapig gyaloglók a totál ismeretlenben, tiszta idegen tájakon, amiket ezelőtt sosem láttam! Jó, számítsuk mindezt Pannonhalmától.. de akkor is., 4 hónap mínusz pár nap.. totál idegen.. és most megérkezek egy olyan útra, ami már beleivódott a sejtjeimbe, hiszen tavaly végig gyalogoltam rajta.. ismerős tájak, ismerős Alberguek, ismerős Cafe Bar-ok, ismerős templomok, ismerős kövek, na es az emlékek.. nem akarok már sebeket feltépni, hagyjuk, ez már nem az az ut lesz. Nem akarom összehasonlítani. És egyáltalán minek most mégegyszer, függő lettem? Tavaly is itt voltam, minek vagyok most megint itt? Mi dolgom van megint itt? Lassan vége az utamnak es egy kérdésemre meg mindig nem kaptam választ. És néha haragszom emiatt. Igazából nagyon régóta varok választ egy kérdésre, de nem jön! Talán ezért is vagyok úton. És olyan értelmetlennek tűnik néha az egesz. Szóval holnap már ismerős tájon leszek es nem tudom most ezt az egészet hová tenni. Nagyon gondolkodok h melyik utat válasszam, a del Nortet vagy a már ismert Camino Francest. A del Nortet egyszer mindenképp meg akarom csinálni, de annak lehet nem most van itt az ideje. Azt mondjak az gyönyörű es végig a tenger mellett. Viszont kevés zarándok, kevés szállás.. azt jobb nyáron. Meg meglátom mi lesz. Szóvá baktattam es azt mondtam, Istenem adj vmi kis házat ma éjszakára, ahol meghúzhatóm magam. Ennivalóm van, semmire nincs szükségem, csak egy kis menedék ahol biztonságban alhatok anélkül h megfagynék. Igy bandukoltam egy főút melletti kis ösvényen, amikor jobboldalt hirtelen megpillantottam egy kis kőházat. Az oldalán felirat "Refuge des Pelerins" es a kagyló. Az ajtaján felirat, nyitva 😊 megörültem nagyon benyitok, 2 emeletes agy es egy asztalka padokkal, zarándok füzet, gyertyák, 1-2 otthagyott dolog, olívaolaj, kis méz, dió. Papirra vetett keres, hogy mindent hagyjunk úgy ahogy volt.. az emeletes agyak viszonylag tiszták, gumilepedos borítású, ahogy a spanyol caminon is a legtobb ágy. Műanyag, tehát könnyen tisztítható. Kisse szellős a ház, kis gyik szaladgalt bent mikor benyitottam, remeltem h egerek nem lesznek. oldalt be lehet látni a tető alatt, de kit érdekel, van menedekem nem is akármilyen! Fürdő, wc nincs, de az ilyenekben nem is szokott. Abszolút önkiszolgáló zarándok menedék. Egyértelmű jel volt h maradjak. Csak en es a kisház.. most erre vágytam.. nyugalomra. A gyik is kifutott mar, az agyam mellett gyertyák égnek, fel 10 van este, jól beöltözve fekszem az agyban. A vacsim friss olivaolajos baguette volt a maradék sajttal es a talalt dióval, sóval, bazsalikommal. Desszertnek mézes baguette. Fogmosás a kerti csapnal, aztán irány az agy. Egy szúnyoggal küzdők epp, szívja a véremet a szemét.. a levego neha befuj a falon at, de bizom benne h biztonsagos, nyugodt, pihentető ejszakam lesz, hogy reggel nekivaghassak St Jean pied de port nak, ami 16 km innét. Ha jól megy 12re ott leszek, kávézok egy jot valahol, bemegyek a zarándok irodába, veszek credencialt, (z.utlevel) immár a 6.at .. meg van az elozobol egy oldal, de az kb 1-1,5 hét es betelik.. hála ezert a kis helyért, mégha zuhanyozni nem is tudtam, legalább agyban alhatok 😊 biztonság kedveert az emeletes agy alsó részen, így kevesebb eséllyel repül ram repül denevér 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése