Le Puy után kisse megint vesztettem a lendületből, ahol jol erzem magam onnet általában nehezen indulok el. Sok emelkedo volt, nehezen vettem az akadályokat. Sok zarándok egyszerre indult neki, fura volt h előttem mögöttem kagylos hátizsákosok battyognak.. Persze nem akkor a tömeg mint St Jean pied de port es Santiago környéken, sokkal kevesebb, de ahhoz kepes h eddig alig láttunk vkit.. vhol jó érzés volt, de közben kicsit olyan is h mostantól akkor "nem lesz nyugalom"? Mintha behatoltak volna magányos zarándoklatomba.. érdekes, mikor egyedul voltam az nem volt jó, most h ittvan bak sokan az sem jo? 😀 hat nekem semmi se jo? eddig egyedul max Patrikkal kerestem a jo kis pihenőhelyeket, most ezek mind foglaltak lesznek? iLyesmi gondolataim voltak, de közben azért tetszett mikor 1-1 pihenőnél tudtam vkivel beszélni es jöttek a szokásos zarandokos kérdések, honnét jöttél, mióta stb... aztán a nagx csodálkozások. Már régóta meneteltünk mikor egyszer csak ott termett egy lakoautos kis büfé, 1 eurós kávéval.. fő profiljuk a szendvicsek gyártása zarándokoknak, minden olcsó, de én csak a kávéra fokuszaltam. Szinte reflex szerűen vágódtam be ide a kis büfés udvarba. Nagyon kitikkadt voltam, félig elhaló hangon k értem, " je peux avoir un café avec un peu de lait? s'il vous plaît " a ficko csak nez rám nez ram.. majd ugyanolyan elhalo hangon "oui".. Sztem eddigi utam egyik legfínomabb kávéja volt.. közben vki megkérdezte honnét jöttem, mikor meséltem a ficko majd kiesett a lakóautó ablakbol ahogy hallgatta. Azt mondta megemeli a kalapját. Beszélgettem egy 50 es növel is, aki most állt neki élete első zarandokutjanak, 2 hetet tud gyalogolni, majd a férje jön érte. Azon gondolkodtam milyen jo már h így elmegy a férje nélkül, mennyire igazuk van, nem kell mindent együtt csinálni.. miért ne mehetne el a férje nélkül zarándokolni? Hányan megfojtják egymást egy kapcsolatban/házasságban.. pedig az egyén szabadsága nélkül nem működik..Ja, de egy darabig biztos.. minden bizalom kérdése sztem.. Na mindegy, nem errol akarok irni. Szóval ma annyira nem éreztem az erőt, így huszon pár km re Le Puy után a tömeggel együtt benyomultam en is egy zárandók szállora L'abril des Jacquaires nevvel. Eredetileg csak pecsetet akartam kerni az útlevelembe, aztán úgy döntöttem maradok. Kérdezem mennyibe kerül, mondja a fickó 32 euro félpanzióval, 17 euro csak reggelivel. Próbálok alkudozni, mondom Magyarországról jövök gyalog kis pénzzel, nem lehetne csak szállást kerek reggeli meg minden nélkül.. meg azt is felajanlom a foldon alszok a polifoamon.. gondolkodik, aztán megkerdezi mennyit tudok adni. Mondom 10 euro, jo belemegy, lekísér, megmutatja az agyamat. Mondja sajnos s nagy teremben már nincs hely, így itt kell aludnom külön.. hat "marhára bánom", hogy nem kell a horkolós zarándokokkal együtt aludnom :D tok jo kis szoba ket ággyal, boldog vagyok. Fürdök, mosok majd felmegyek a konyhába h befaljam a tonhalkonzervemet baguettel meg a sargarepammal. Kicsit kesobb jon a no, hogy menjek vele ad hozza sajtot. Fincsi tobb fele francia sajt, kis almakompot, friss magvas baguette.. hmm.. Nagyon finom.. mindent felfalok az utolsó szemig.. megköszönöm a nőnek, mondom, hogy ez nagyon kedves tőlük.. Mondja h ha ő az én helyemben lenne, neki is jól esne es azért adta. Az agy kényelmes , végre jól alszom. Reggel pakolászom, teszek veszek, jön értem a férfi, mondja menjek a többiekkel reggelizni. Mindenki együtt az asztal körül. Mondom de hat nem errol volt szo, nem fizettem ette.. Mondja, akkor is, menjek. Kávé, baguette, lekvárok. Általában mindenhol ez a reggeli, semmi mást nem esznek reggelire csak kávé kompótos tálkából meg vajas lekváros baguette. Megreggelizünk, utána meg beszélgetek kicsit a fickóval, az utamról, a helyzetemről otthon, hogy épp nincs munkám, mert mindrnt feladtam az ut miatt, es mellesleg az álmom egy saját zárandók szálló az úton vhol.. gyors pakolás, majd indulás.. az első ajtón át tavoztam, a tulajék már lent voltak, szal nem tudta tőlük elköszönni. Vmiert mégis az bolt bennem, egy sokadik "merci beaucoup" (nagyon köszönöm )-raes egy Au revoir-ra meg visszafutok hozzájuk, hisze tok rendesek voltak velem.. A hátsó bejáraton át az udvaron keresztül visszaszaladtam, bekopogtam.. mintha vártak volna, a férfi kezeben a 10 euro, a tenyerembe nyomta, mosolygott. "Ez meg jól jön" mondta. Hirtelen szóhoz sem jutottam, nem elég h lealkudtam, meg külön szoba, sajt, reggeli. . És a végen kiderül, mindez ingyen.. áldás legyen az életükön, es minden segítőmön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése