Sátrazásnál az a rossz a hideg éjszakák mellett, hogy nem mindig van víz.. most sem volt, így a mosakodás elmaradt ismét. Mar egész mocskos es büdös vagyok :D de vegülis kit érdekel, zarándok vagyok, vándor, azok nem mindig olyan tiszták.. :D jobb lenne persze legalább arcot mosni, de ha nincs víz hat nincs víz. Általában annyi pluszt tudok menteni, h egy esti es reggeli fogmosasra elég legyen, sztem az a legfontosabb. Az ut menti sátrazás előnye, hogy osszecuccolas után maris útra lehet kelni. Így lett ez ma is. Patrik hamarabb elkészült, így lelepett, a városban értem utol a templom előtt. Pecsét nincs, Zoltán a Zarándok bejegyzés van, így fogadott. Bementem én is a templomba, s vadul keresni kezdtem Zoltán bejegyzését. Altalaban beírok vmit en is, kis nyomot hagyni az utókornak, ha már itt járkálok éppen vhol Franciaország középen. Mire kijottem Patrik lelécelt, így gondoltam megkeresem az office de tourisme-ot, kerni pecsétet az útlevélbe. Mikor kiköt te az irodából tétova arcot vághattam, mert két férfi odakiáltott egy kávézóból, "elveszett?" kérdéssel. Mondom, nem, csak a Szt Jakab utat keresem, közben odasétáltam hozzájuk. Olyan jo 65 folotti urak lehettek, kávéztak éppen. Hmm..kv..A gyengém, azt hiszem iszom egyet en is. Ma nem akartam ingyenkavet bevonzani, pedig igy lett, mert már kerdeztek is milyen kávét kerek. Mondtam előbb beugrok a boltba, utána jöhet. Addig vigyazzanak a táskámra, kértem oket. Az egyik nagyon virgoncan megjegyezte, ő a helyemben nem merné itthagyni majd a barátjára nezett gyanúsan. Gondoltam ha kis méretű női zarandokruhakra van szükségük vihetik :D tálaltam egy kis Casinot ( bolt ) a közelbe, vettem egy hatalmas baguettet meg kuszkuszt es tonhalakat. Szokásos tejes kávét kértem, beszélgettünk egy jo félórát, előtte meg a svajci zarandokferfivel is találkoztam, aki szinten Santiagóba megy. Az egyik férfi kiderül már megjárta a Szt Jules tol Santiagóig meg Finisterreig gyalog 7 éve. St Jules az a varod ami utan tegnap sátraztunk. Ja, az jo kis városka volt, bármerre néztem ott volt egy macska, hol az ablakba ült, hol a virágcserépben. A cserepes cicát már nem tudta lefotózni, de mindenki megnyugodhat, az ablakost igen. Utam ma is hosszú lett es igen fárasztó, a hegymenetek es a koves talajok netovabbjai. Francia Camino településekben eddig viszonylag szegény, padok, pihenők es vizes kutak se nagyon vannak, sőt, talán napi egy egy ha akad. A többi ut csak a természetben visz, nincs túl sok inger, lehet gondolkodni, agyalni, emészteni a hozott es az úton kapott dolgokat. A nehéz köves talaj és a változó domborzat miatt a vízhólyag ismét kinőtt, vagy gondolom alatta egy másik, es fájdalmakká küszködve tettem meg e napi szakaszt. Tegnap több, mint 30at jöttünk, ma nem tudom, de 25 felett az tuti. Vánszorgott a nap, ahogy en is, irtó meleg napsütés volt egész nap, izzadtam mint a ló, igy 2 nap után igen rámfért volna egy furdes.. volna.. ahogy eltelt este 6 óra, már csak azon gondolkodtam beérem e Patrikot vagy má már egyedül sátrazok? De hol, nincs semmi hely.. csak az erdő es a köves talaj.. 19 ora körül egy völgybe értem kis patak, omladozó kőfal.. Na, gondoltam tartok egy perc pihenőt, megcélzok vmi bokrot.. akkor látom Patrik integet a távolból, oda is mentem gyorsan. Valami nagy fűben tálalt sátrazás helyet, en már addigra annyira kivoltam hogy kidőlté a polifoamomra kicsit haldokolni, aztán feldobtam a sátrat en is a derékig erő fűben.. szöcskék pattogtak mindenütt, de mondtam nekik h a sátramba be ne ugorjanak mert megeszem őket.. nutellas bagettel..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése