Már igazan vágytam vmi jo kis zarandokos élményre, ezért is siettem annyira Le Puy-be. A megelőző városkában Brives-Charensac atkeltem a Loire folyon, majd benyomattam a városházán az utso pecsétet az útlevelembe. Pont jól jött ki, hiszen Le Puy ben már újat tudok venni. Az előző napi satrazas ismét hidegre ezáltal alvás nélkülire sikerült, de már nem is részletezem.. reggel tiszta vizesen raktam el ismét a sátrat, útközben szárítottam ki egy domboldalon, közben nutellas baguettet toltam. Mai etkezesem nagyjából ebből állt ki.. ja, majd kihagytam St Julien en Chapteuil-ben betévedtem egy kávézóba nem éppen zarandokoke volt, sokkal inkabb a helyi arcok.. azok az igazi bárpult támasztó iszogatós bácsikák :D kisse üveges tekintet, de aranyosan érdeklődőek voltak, mikor beestem közéjük a nagy táskámmal.. Mar már anyanyelvi szinten ledarálom nekik kis történetemet pár mondatban, általában hűlnek halnak francia tudásomtól, hiszen egy magyartól nem igazan szamitanak ra.. emiatt általában hamár megkedvelnek, s most nem tulzaskepp mondom, de tényleg nagyon tetszik mindenkinek h beszélem a nyelvüket. Nem elég h ilyen messziről gyaloglok még messzebbre, de meg a nyelvükön is tudok, ez dupla különlegesség nekik. Na de hagyjuk az önfenyezest, az összes alkesz papa jo utat kívánt a kis kocsmából, a csapos is lenyűgözve integetett mikor kitettem lábam az ajton, hogx újabb lepeseket tegyek Le Puy felé.. igen kemény utam lett, a sietség miatt nem álltam meg kaját venni, s az ehsegetol vagy ki tudja mitől Loire folyós városkában beneztem a jeleket, s vhogy eltűntek.. Na visdza már nem megyek, Mapsme vezetett tovább, de végig forgalmas úton, irto idegesítő volt a sok autó. A beton ezerrel verte vissza a meleget, utolsó szakasznak egy baromi meredek úton vitt fel az ut A Le Puy Katedrálishoz. Ebben az utcában van a donativo szállás, ahova 3 helyett végül fél 5 után érkeztem. Mos ma mindegy, hátha lesz hely.. hát volt :) nagyon orultem, irtó kedvesen fogadtak, hú, hihetetlen jo volt ide megérkezni. Zarándok- es szeretetehesen, kitikkadva, éhesen szomjasan büdösen izzadtan, de büszkén, hogy már itt vagyok :) es mindez szeptember 2an, a nevem napján, amiből amúgy nem csinalok nagy ügyet, de ma lett volna kedvem megünnepelni. Beregisztráltam, azran átszaladtam a Katedrálisba h megvegyem az új Credencialt, a zarandok útlevelet. Gyönyörű a Katedrális, de csak futólag néztem meg, gondoltam majd holnap. Közben Patrik is megérkezett a szállásra, beadtuk a ruháinkat mosni, aztán atsiettunk a Zarandokok fogadására, ami fel6 kor kezdődött a Katedrális mellett. Bor es üdítő közül lehetett választani, mivel ünnepi hangulatban voltam es volt is mit, ki lehet találni melyiket választottam.. :) kaptunk egy kis könyvet a Chemin Le Puy szallasokrol, es lehetett egymassal beszelgetni. Kb 10-15 en lehettünk, de kisebb távú zarándokok is voltak itt, akik csak pár napot mennek. Szóval ismét sikerül a magyar zarándokoknak feltűnést kelteni.. persze a mi utunk "semmi" ahhoz kepest amit eztán láttunk a szálláson.. egy fickó egy tégla vastagságú útlevéllel regisztrált éppen, úgy tűnt szeret sétálni.. mondjuk úgy 15000 km t.. aztán jött egy másik érdekes arc is, kerekes rudas hátizsákkal. Bazi nagy zöld hátizsák mindenféle log rajta, farúdakkal van keretezve es 2 kereken áll.. mint egy szekér.. Hamar osszebaratkoztam a hospitalier -ekkel, akik a donativo szállás önkéntesei, sokat beszélgettünk, igen tetszett nekik is a hosszú ut. 5 fős önkéntes személyzet, akik szívvel lélekkel csináljak, fogadják, terelgetik a zarándokokat, s elmondják a házirendet, s hogy nem lényeg mennyit adunk, ha semmit az sem baj, es maradhatunk 2 éjszakára is. Nem kellett sokáig győzködni, amúgy is akartam maradni.. elég sok férőhelyes, de minden ágy el van különítve fallal meg függönnyel, h az intimszfera azért megmaradjon.. Spanyolban ilyen úgyse lesz.. ez már luxus es nem csak a donativo kategóriában. Szépen telt a szálló, jöttek a botos hátizsákosok, a regisztrációs teraszon üldögéltünk este sokáig beszélgetve az uj arcokkal es a hospitalerokkal.. miután Patrik bedobta nevnapom van, André a kedvenc hospialerom elem rakta az asztalon díszelgő csokor virágot s egy úr töltött kis vino tinót.. kis apróságok, de jól estek a kis lelkemnek, nagyon bejött az este.. megvolt a feeling amire vágytam, abszolút.. bár a fejem fájdogált a napi kimerültségtől, most ez sem érdekelt. Jó itt Le Puyben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése