2017. május 8., hétfő

Camino, Anti, zarándokok, tollas, Dunapart, Ricsi a vándor és megint egy búcsú..


Május 2-a.. Ezt a napot nehéz lenne rövidebb címmel jellemezni..
Minden úgy kezdődött, hogy meglátogatott Anti Bécsből, egy barátom, aki BK-s (Balaton Körbetekerő mozgalmunk tagja) és egyben egyik szállásadóm a hosszú úton.. Győr elég közel van Bécshez, nagy szerencse, mert így lett látogatóm! Mindig örülök, ha kedves vendég érkezik! Anti gps alapján érkezett a címemre, le is mentem elé, ám az utca végéig szaladtam utána. - Nem láttad, hogy ez a ... házszám? -kérdeztem Antit.. - De igen, de nem gondoltam, hogy ebben laksz, így tovább kerestem.. tényleg ebben laksz? /Most az ember mit gondolhat ezek után, hogy vagy annyira lepusztult, vagy annyira nem tűnik lakóépületnek.. ez utóbbi../ valójában egy régi kolostorépület.. mindenki elcsodálkozik aki betér ide.. még én is..
A férőhelyem viszont annyira kevés..( a hatalmas épületnek csak pár m2-e az enyém, az sem saját) hogy a lakás-"tárlatvezetés" pár másodperc alatt megtörtént, így tovább is álltunk a közeli Lapos Pizzeriába bedobni egy jó pizzát. Antival laza városnézős, kávézós, tollasozós, Dunaparti kacsa nézős programot terveztünk. Mindezzel párhuzamosan futott a vándor befogadós projekt..

Antival kávézó után kutatva
Ricsit a Camino fesztiválon ismertem meg, tudtam, hogy Santiagoba indul ő is gyalog a közeljövőben. Nemrég olvastam a a posztot, hogy elindult.. írtam is neki, ha kell szállás Győrben, bátorkodjon szólni a kedves vándor. Szólt :) valahogy egyértelmű volt, hogy ha már Caminon lakom akkor begyűjtöm a vándorokat, mégha helyem oly kevés is. ..persze csak azt, aki elfogadja, erőszakkal senkit nem tuszkolok be az Alberguémbe.. nem akarok a vándorok réme lenni "az őrült Caminos nő, aki megszállottan hurcolja be a zarándokokat akaratuk ellenére otthonába és tojásrántottával meg mindenféle zöldséggel tömi őket" nem, ez nem hangzik túl jól.. A szabad akaratot azért tiszteletben tartom..

Ricsivel hívtuk egymást ki hol jár éppen, ő már korán megérkezett, s a Duna parton heverészett amíg én Antinak mutogattam a várost cukrászdás kávézót keresgélve. Kiderült Győr tele van cukrászdával, de valahogy mi nem találtunk.. lázas keresésünk váratlan fordulatott vett.. szemem már nem fürkészte a "süteményező bár" feliratokat, hanem hirtelen egyetlen pontra fókuszált: egy hátizsákon himbálódzó Szent Jakab kagylóra! -Kagylós vándorok, kiáltottam fel, azonnal le kell szólítanom őket! Nem tudom Antiban mi játszódhatott le közben, de régóta ismer, talán nem lepődik meg a fura dolgaimon... Két hölgy nézegetett valamit az utikönyvben, a Széchenyi tértől alig távolabb, messziről kiszúrtam őket.. botokkal, hátizsákkal, kagylóval.. ők bizony Caminosok, kétségtelenül.. -Elnézést, segíthetek, látom kagylóval vannak.. olyan magabiztosan ajánlottam fel a segítségemet, mintha tudnék bármit is, hogy mi hol van Győrben.. hiszen még az utcaneveket sem ismerem.. gyorsan közöltem is, hogy én sem vagyok győri, de blöfföltem, hátha olyat keresnek amit mégis tudok.. zarándokok mi mást kereshetnek, mint templomot, szállást, boltot, kávézót, éttermet... talált, süllyedt, Szent László Bazilikát keresték.. Ah, de menő vagyok, azt épp tudom hol van.. hogy ne nézzenek nagyon furán, mondtam, hogy magam is Caminot járt vagyok, ezért ez a nagy lelkesedésem. Ők is megörültek nekünk, váltottunk pár szót, majd említettem, épp egy Santiagoba tartó fiatalember vándor fog ma megszállni nálam.. csak nem Ricsi? de igen.. kiderült együtt zarándokoltak Pannonhalmától! "Kicsi a világ" nyugtáztuk..

akkor már egy közös fotót is..

Váltottunk még pár mondatot, de úgy voltam vele, üres kézzel nem távozhatnak.. mázli, hogy épp volt a táskámban 300 db Cicazarándok képeslap.. ez sem véletlen.. na nem vagyok bolond, hogy folyton sétáltatom őket (bár jó súlyuk van, hátedzésnek tökéletes), de épp útbaejtettük a nyomdát is Antival.. az megint megérne egy történetet (pozitív értelemben) de nem terelem a szót a lényegről..
Szóval a 2 hölgy, Tündi és Emese 1-1 Cz.lap boldog tulajdonosai lettek így a magyar Caminojuk utolsó előtti napján. Ők Budapestről sétáltak Lébénybe, végig a magyarországi Szent Jakab-úton. Gyors, ám annál tartalmasabb találkozásunk után szétváltak útjaink, ők a bazilikába, mi pedig egy kávézó felé tartottunk.

Most már kell, hogy találjunk egyet. Így lett. Hatalmas mézes melange és egy szelet sütemény..hmm.. adtunk a vércukorszintnek, ha már ilyen szépen alakul ez a mai nap.. és ez még csak a kora délután..
A 2 zarándok hölggyel még kétszer összefutottunk, kiderült reggel együtt indulnak Ricsivel.. tudtam, tudtam legbelül, hogy őket is el fogom kísérni egy darabon akárcsak Zsófit az előző héten.. "Akkor reggel találkozunk" így váltunk el legvégül.
Vándorok, kagylók, de jó is ez a város, hogy magába fogadta a Caminot! Szívemet melengette a gondolat.. ki tudja még hány vándort fogok "zaklatni" ittlétem alatt..
Az idő repült, akárcsak a tollaslabda a Duna parton.. Antit rászedtem egy tollaspartira, mondjuk nagyon nem kellett győzködni.. imádok tollasozni, és évek óta nem műveltem e remek tevékenységet! Kezdeti bénázás után 162-ig eljutottunk ütésszámban, ez jónak mondható lévén hogy amatőrök vagyunk!

mindeközben Ricsi hívott..

Épp e fergeteges rekordunkat döntögettük, amikor csörgött a telefonom.. hát mit csináljak, nem tehetem le az ütőt, már elhagytuk a 100-at.. ki tudja mi lesz ebből.. szegény vándor, kérlek ne haragudj, azonnal visszahívlak.. mihelyt leesett a labda.. a mondás szerint még egyetlen tollaslabda sem maradt fenn az égben.. vagy az a repülő? Mindegy, tényleg leesett.. Ricsit valahogy idenavigáltam, kiderült hogy már amúgy is közel járt.. mi ütöttünk tovább a kacsahápogós tavaszi napsütésben, amíg az óriási hátizsák meg nem érkezett.. mert bizony jókora batyut cipel magán a vándor, kemény 25 kg-ot.. már ránézésre összecsuklottak a lábaim.. az övé is kezdett..
érkezik
De a vándor annyira kemény, igazi vérbeli zarándok, egy percre sem vált meg a táskájától, vérszemet kapott a tollasütőtől, megragadta, majd ütötte a labdát egy meccs erejéig.. eszembe jutott, hogy a "Mit vigyünk az útra" c.fejezethez be fogom rakni a tollasütőket is.. ezentúl "kötelező" Caminos útikellék lesz..

szigorúan hátizsákkal
Ütők és labdák, hátizsákok, jó érzés volt egy olyan vándorral találkozni aki épp Santiagoba tart.. akár csak én közel egy éve.. visszagondoltam én hogy érkeztem anno Győrbe.. és hogy mentem tovább azzal a tudattal, hogy már csak pár nap és jön az első országhatár.. és mostantól egyedül vagyok.. utitárs már kilátásban sincs.. mi lesz, hogy lesz, hogy fogok boldogulni.. és Ricsi hogy boldogul?
Ő más batyut cipel, mint én tavaly.. és most nem arra gondolok, hogy hány kilóval nehezebb a táskája.. hanem a láthatatlan batyura, ami jobban nyomja az ember vállát mint akárhány kilogramm.. ami mindannyiunknak ottvan a hátán, amit olykor sikerül letennünk, aztán visszavesszük mert ragaszkodunk hozzá.. hányszor tettem le én is, és hányszor vettem is vissza szinte azonnal.. és veszem vissza a mai napig.. de talán egyre kisebb.. és egyre könnyebb.. van, hogy csak más az alakja, a tartalma.. a batyu változik .. a batyu, ami az utolsó napunkig elkísér..

A vándor érkezése magával von némi filozofálgatást is, ő nem egy hétköznapi vendég! Ő a vándor. Úton van és nem csak a lelkében, hanem minden lépésével, botjainak minden koppanásával testesíti meg és váltja valóra a lélek véget nem érő útjának egy rövidke szakaszát.. 3500 km.. hm.. annyira nem rövidke.. de egész életünket tekintve bizony az.. egy kis szelet.. ám annál meghatározóbb szelet.. Ricsinek sem lesz már semmi ugyanaz.. ha most azt mondta volna Győrben, kész vége, "feladom", már akkor sem lenne ugyanaz.. mert már megtette a változás első és legkeményebb lépését: elindult.. ..és amilyen elszántnak tűnik ő sem fog egyhamar megállni.. de ha meg is áll, annak oka lesz.. és az úgy lesz jól..

Némi tollasozás, majomkodás, öncélú és dokumentatív célú fotózás után felkerekedtünk és elsétáltunk kis Alberguém felé át a Jedlik Ányos hídon.. a híd, amin szinte nap mint nap járkálok kedvenc helyeim felé, most mennyire más érzés volt Santiagoba tartó vándorral átkelni rajta.. a nap épp nyugodni készült, gyönyörű fénygömböt formált az égen, be is állítottam a fiúkat 1-1 "romantikus" fotó erejéig.. igazi hős fotómodellként tűrték fotózós hóbortjaimat.. de most őszintén, megérte, nem? :D

izzó tűzgolyó
Ricsi meglepődött mekkora házban lakom, rögtön le is videózta.. a csodálkozás csak apró lakásom megtekintése után érte el a tetőpontot.. tényleg nem valami nagy.. de valójában bőven elfért.. sőt, még Antit is marasztaltuk, de ő ragaszkodott bécsi visszatéréséhez, már nagyon hiányzott neki Ausztria egy ilyen élménydús nap után! :) a vándor vacsora tojásrántotta volt jó sok hagymával, zöldséggel, füstölt sajttal.. kiderült Ricsi is vega, így nem vesztünk össze az ételen.. de lehet hogy csak aznap volt az, erre nem esküdék meg.. éjszakába nyúlóan beszélgettünk az élet nagy dolgairól, térről és időről, jelenről és egyéb idősíkokról.. valamelyik idősíkban szemeim leragadtak és átváltottam hallgatóságba.. majd nyugovóra tértünk. Nemrég még Zsófi aludt itt, most Ricsi..s ki tudja kit hoz a holnap.. a jövő.. amiről beszélni is felesleges, hiszen nincsen.. akárcsak a múlt.. "becsüld a jelent, mert jót jelent" jut eszembe az idézet..

Érkezés az Alberguébe

Másnap reggel egy gyors ébredés és némi kávé/tea után fel9-kor indultunk neki a Pinnyédi hídnak, ugyanis ott találkoztunk Emesével és Tündivel, a tegnapi 2 zarándok hölggyel.. már vártak bennünket..
Oh, Pinnyédi híd, kiáltottam magamban, mondd, hány vándort fogok még átkísérni rajtad.. nemrég Zsófi, aztán a Petivel közös zarándokcsapatunk, most Ricsi és a 2 hölgy.. felcsapok hídi zarándokterelőnek, zarándokkísérőnek, vándornavigátornak.. de szép szakma is! Főállású zarándokterelő :D

át..
Valójában meghatározó élmény számomra, hogy ott lehetek a vándorok reggeli első lépéseinél, a város és "vidék" között, a civilizációból át a "vadonba".. ismét együtt lépünk a töltésre, együtt hagyjuk el az utolsó házakat és haladunk az oszlop felé, ahol Zsófival is elváltunk.. gondoltam most is addig megyek.. a fű harmatos, a futócipőm beázik teljesen, akárcsak a gatya száram.. most nem érdekel.. beszélgetünk, húzom az időt, eljön az oszlop, de nem akarok még elköszönni.. végülis hova sietek.. csak 1 fél l vizet hoztam magammal és nem reggeliztem, kezdek éhes lenni.. most mi a fontosabb, hogy a gyomrom tele legyen, vagy hogy tovább lehessek együtt a vándorokkal.. már megint a földhözragadt gondolatok.. éhség.. de hát nem halok éhen.. most mit aggódok.. akkor már a Radnóti emlékhelyet jelző rózsaszín ház tűnt fel a kanyar után.. az emlékhely 5,7 km a várostól.. ha odáig elmegyek kb 11 km-t sétálok.. na és, ráérek.. a világ minden ideje az enyém.. persze úgy használom fel ahogy akarom.. jól van, elmegyek velük a Radnóti szoborig..
az egy jó hely.. nyugalmas, pados, orgonabokros..csendes.. ám szomorú is egyben..nagy költőnk tragikus sorsára emlékeztet.. a hely, ahol ő is menetelt.. és nem ilyen vidáman, mint mi vándorok, akik akár Lébénybe tartunk, akár Santiagoba, akár csak sétálgatunk egyet a töltésen.. mi nem vagyunk üldözöttek.. mi csak saját magunkat hajszoljuk.. de Ő.. neki nem volt választása.. és tudta miért megy.. hogy mi lesz vele.. hogy nem ússza meg.. talán reménykedett, hogy mégis? Mit érezhetett?
Kívánom, hogy sose tudjuk meg mit érezhetett.. ne kelljen átélnünk még hasonlót sem.. adjunk hálát, hogy mi szabadon vándorolhatunk.. merre csak visz a szívünk a lábunk! Mi dönthetünk és választhatunk. A szabadság drága kincs. Ez a hely hálára késztet.. hálás vagyok a szabadságomért..   méltó hely, hogy ott köszönjük el egymástól.. szabadon..

A vándor lányok és Ricsi Radnótival

Emese megajándékozott egy műzli szelettel, alig merem elfogadni.. milyen szánalmas már, hogy a kísérő kapja a vándortól az élelmet és nem fordítva! :) szép kis vándorterelő vagyok! eleszem szegény zarándokok utolsó morzsáit.. van még bőven, nyugtattak meg, elfogadtam.. elidőztünk kicsit a szoborparkban, majd eljött az indulás pillanata.. bíztattak menjek velük Lébényig.. majd hazajövök busszal.. meg is tehetném.. nem mentem.. éreztem, hogy nekem idáig volt szerepem az ő történetükben. Ez az ő útjuk..  megint csak ragaszkodnék.. húznám az időt.. elbúcsúzunk.. ők előre, én visszafelé..
Az emlékhely után az út balra fordul.. néztem, ahogy eltűnnek a távolodó pontok a szemem elől.. és még utána is néztem.. a múló pillanatot..az élet folytonosságát.. most még itt járnak, aztán már távolabb.. és egyre távolabb.. tőlem távolabb és céljukhoz közelebb..
már csak kicsi pontok
Elindulok én is.. vissza a már jól bejárt úton.. a sírás most sem kerül el.. úgy látszik ez már törvényszerű.. a rózsaszín háznál idős bácsi terelget libákat befelé a kiskapun.. rámosolygok, köszönünk egymásnak.. idáig még tartom magam, aztán eleresztem a könnyeimet.. végtelen nyugalom és tisztaság érzés kísér.. nagyon szeretem ezt az utat.. muszáj, hogy kisírjam magam.. ezekben a könnyekben ilyenkor nem csak az aktuális vándorok elengedése van.. hanem minden.. minden más elengedése is.. a könnyek tisztítanak.. kár őket szégyellni, értünk vannak.. felszabadítanak.. így tértem haza végül dalolva, zengett a töltésen az "Imádok élni, imádok élni, imádok bátor szívvel semmitől se félni".. hadd szóljon!
visszafelé

Emese és Tündi azóta már hazaértek, Ricsi pedig Rajka után járhat..Ricsi útját Itt és most facebook oldalán keresztül kísérhetitek!
https://www.facebook.com/Itt-%C3%A9s-Most-1445027218876007/?fref=ts

Buen Camino Vándorok, bárki bármerre is jár!
Úton lenni élmény, a megérkezés pedig egy újabb útrakelés kezdete ;-)



1 megjegyzés:

  1. Nem is tudom, hogy Dorinának, Vándorinának, vagy a Cicavándornak köszönjem meg ezt a bejegyzést. Ami " csak " egy a sok közül, de jó volt olvasni. Nekünk nagyon meghatározó élmény volt ez a győri találkozás utunk során. Valahogy itt Győrben teljesedett be a Camino eszmeisége. Ezen délutánon, illetve másnap reggelen értettem meg, éreztem meg igazán: minden más értelmet nyert. Köszönöm a szeretetet, az őszinte segítséget.
    Tündi
    Buen Camino


    VálaszTörlés