2018. március 29., csütörtök

Az úton minden könnyebb volt.. vagy mégsem? Rövid értekezés az önszeretet és a sikerélmény összefüggéseiről


Tegnap este ismét nézegettem a Caminos képeimet, néha rámjön az ilyesmi.. aztán megtaláltam pl. ezt..

Spanyolország, El Camino


Micsoda önfeledt időszak volt ez! Hogy csak úgy baktattam a pusztában és nem volt gondom semmire, csak a napi betevőre és egy menedékre, ahol biztonságban hajthatom álomra a fejemet!
A képeket nézegetve, vagy bármi módon felidézve magamban az utat, csak szép és  jó emlékek ugranak be. Ott valahogy annyira más volt minden. Mint egy mese, egy álomvilág.. mintha „csak egy történet” lenne, aminek a főszereplője voltam. Mintha az az ember(én), aki a képekről visszanéz rám néha komolyan, néha mosolyogva, néha nevetve, néha hülye arcot vágva, néha szomorúan vagy fáradtan, néha hátat fordítva, tájra meredve az most egy számomra elfogadhatóbb énem lenne, mint aki most vagyok. Azt az ént szeretem, aki az úton volt, de a mai énemmel ismét egy küzdelembe kerültem, és ez az én most nem annyira érdekes, mint az akkori énem. Mintha arra az énre felnéznék, erre a mostanira meg nem mindig.

 Miért van ez így?

 Ezen töprengtem és lehet ez így durván hangzik, ahogy leírtam, de megfogadtam magamnak, hogy nem játszom a megvilágosodott -minden tökéletes és mindig jól vagyok- szerepet (korunk szuperhőse nem én vagyok :) ), és azt sem, hogy a Camino után minden letisztult és csodálatos, mert ez sem így van!  Én nem egy álomvilágot szeretnék átadni Nektek, hanem azt a valóságot, ami bennem lezajlik, amikkel küzdök, és amik megoldására magam pórbálok meg rájönni.. olykor segítséggel, vagy mondjuk inkább úgy, megerősítéssel..

Az érzést boncolgatva megkérdeztem magamtól hülye vagyok, hogy így gondolom, vagy ennyire reménytelen eset? 
Aztán rájöttem, hogy ez ennél összetettebb, de valójában nagyon egyszerű. 
Egyrészt „az idő megszépíti a múltat”, ezért sokszor bármelyik múltbeli eseményem, - ami nem extrakellemetlen volt (pl betegség, csalódás stb)- sokkal szebbnek és tökéletesebbnek tűnik, mint ahogy akkoriban ténylegesen megéltem. Aztán a másik, hogy a természetben lenni nap mint nap, már önmagában egy felemelő dolog, hiszen a természet bizonyítottan jó hatással van a közérzetünkre, főleg ha ezt még kiegészíti a napi rendszeres mozgás. Na de, ez most nem egy életmódtanácsadó cikk akar lenni J  ezek csak tények.. 
Viszont,  ha úti blogomat visszaolvasom, akkor fény derül arra, hogy bizony azért elég sokat küzdöttem az úton is. Tehát ott sem éltem meg az utat csupa játék és mesének.. 
A mesevilág is megvolt, amikor bámultam az ezerszínű naplementét, vagy a hegyeket Svájcban, amibe egészen beleborzongtam.. 
De néha elég komoly, ijesztő érzések is törtek rám, mint a „minek vagyok az úton, és egyáltalán mi a célom ezzel”, ami még ennél is durvább a „minek vagyok egyáltalán” érzés, aztán a magányos séták alatt feltörő múltbeli feldolgozatlan érzések, az elhagyottság és olykor kőkemény harag érzése azok felé, akik bármilyen formában is bántottak életem során..

A hangsúly azon van, hogy az úton éppúgy küzdöttem, mint akár ma is, csak ott mindez más szinteken zajlott, és más szituációkban jött elő, de mégis ugyanaz. Csak a mostani énem jobban be van zárva (egyhelyben lét), mint az úton baktató, aki a szabadság szimbóluma.. és ha választhatunk, hogy bezárt vagy szabad akkor melyiket választanánk? talán egyértelmű.. 
A másik meg az, hogy az életünknek folymatosan vannak hullámvölgyei, és az önmagunkhoz való viszonyunk sem mindig ugyanolyan. Ha sikerélményeink vannak, akkor jobb a viszony magunkkal, ezt is kár tagadni, ha meg épp nem, akkor hajlamosak lehetünk az önbecsülés vesztésre. 
Én úgy működöm, hogy szükségem van egy folyamatos sikerélmény érzetre, különben leeresztek. Tudom, hogy más is hasonlóan működik, azért beszélgettem már erről jópár emberrel. 
Az úton –bár küzdöttem- de ottvolt egy folyamatos sikerélmény, amit gyakran tudatosítottam magamban.. most épp valami nagy dolgot viszek véghez!! Nap mint nap! Követem a célomat és jutok hozzá mindennap egy kicsivel közelebb! Itthon ez nem jelenik meg ennyire egyértelműen a mindennapokban. Éppen ezért most még tudatosabbnak kell lenni, és ismét kitűzni egy olyan célt, amin bizony dolgozni kell nap mint nap.

Fontos, hogy folyamatosan alkossunk valamit, teremtsünk értékeket magunk körül. 

Legutóbbi nagy büszkeségem a hétvégén megrajzolt Cicazarándok pólóm, amiből nyomatni is tervezek! Az írás is azért megy nektek, mert ha bárkinek segítek néhány gondolattal, az nekem már sikerélmény.  A legjobban szeretem, amikor olyan üzeneteket kapok, hogy „szívemből szóltál” vagy hogy „én is átéltem hasonlót, de jó hogy leírtad”. Mert ezekből tudom, hogy tényleg adtam valamit! Így tudunk oda-vissza hatni egymásnak.. én adok és kapok is egyben. 
A sikerélmény vagy annak hiánya amúgy csak rajtam múlik.. a tetteknek és a nem tetteknek is van hozadéka..  a különbség csupán annyi, hogy amíg az előbbi előre visz és felemel, addig a másik hátráltat és passzívvá tesz és befelé fordít. 
Én hajlamos vagyok ez utóbbira is, épp ezért ez az írás most nekem is szól. De jó, hogy én írom, mert ha nem én írnám, lehet hogy el sem olvasnám? ;-) 
De, hogy ne hagyjak bennetek rossz érzést azzal kapcsolatban, hogy  a mostani énemet tényleg nem szeretem,  megfogalmazom az írásom közben kialakult gondolataimat ezzel kapcsolatban: 
a szeretet, így az önszeretet is egy döntés, nem mindig jön szívből.. (kivétel, ha valakinek ez gyermekkorában nagyon jól meg lett alapozva, de sajnos ez a kevesebb..) Amit az úti énemmel kapcsolatban érzek, az most épp egy illúzió.. ami az idő által megszépült.. most jön a tudatosítás része: az úti énem épp úgy küzdött, mint a mostani.. épp olyan esendő, szeretetéhes és elesett volt olykor, mint a mostani.. de mindkettő én vagyok, egy és ugyanaz. A szabad kis hátizsákos vándor és a metrón a tömegtől frusztráltan utazó is. Egy vagyok és ugyanaz!! Az az én, aki az önmagam szeretetére nagyon nagyon szomjazik. De ezt a szeretetet és gondoskodást csak is én tudom magamnak megadni.. amíg csak kívülről várom csapdákba esek. Hogy lehet ezen segíteni? Az első, hogy csináljak olyat, amit szívből és élvezettel teszek.. aztán mutassam meg a világnak, és mindennek értékelését akár pozitív, akár negatív) merjem elfogadni!! Garantáltan a pozitív lesz túlsúlyban, az "aki mer az nyer" jó kis közhelyből kiindulva.. a kis negatívat pedig építő jellegű kritikaként felfogni..azok is kellenek a tanulás miatt!

Ahogy írtam, a napokban megosztottam egy fotót arról, ahogy az új Cicazarándok saját kezűleg készített pólómban feszítek. 
Cicazarándokok elöl, hátul

Kb annyi reakciót kaptam rá, mint valamelyik vándorlás közben készült posztomra. Sokat :)
Azon gondolkodtam, ez most nekem szól, a rajznak, annak, hogy a rajz a pólóra került, vagy mindez együtt? Eddig egyik rajzom sem aratott ekkora sikert, pedig vannak azért ennél jobbak is. Tehát egyértelmű, hogy nem csak a rajznak szólt. De nem is csak nekem. Hanem annak, amit a képen keresztül sugároztam. 

Megcsináltam! Sikerült! Büszke vagyok rá! Örülök! 

Termék lett egy álomból. (persze ez még csak 1 db, de akkor is) 

Talán ez az, amire „vevők” az emberek, ami tetszik nekik. Egy megvalósított álom sikere. 
A siker egyenlőre az, hogy örülök neki. Ez az ami vonzó, és nem csak a póló a Cicákkal. Ki más lehetne hitelesebb egy Cicazarándok pólóban, mint én? 
Viszont egy „együnk hurkát-kolbásszal” feliratú röfögő disznót ábrázoló pólóban már lehet nem lennék olyan hiteles, ezáltal sikeres sem.. nade.. ilyen pólót sosem készítenék J (a disznó oké, csak más felirattal: mondjuk, disznó egy nap van.. vagy disznóul érzem magam.. vagy sok lúd disznót győz.. vagy röfögjünk együtt, de disznóul :D ) 
Azt gondolom ezt a témát (nem a disznót!! )egész jól kiveséztük. 

Ja, nem, még tartozik ide pár gondolat: mi a célom ezzel a pólóval? Hogy kapjak érte sok lájkot? vagy az, hogy nyomassak sorozatban és adjak el minél többet, hogy sok pénzre tegyek szert? ha ez motiválna cseszhetném az egészet.. 

Én azért csinálom, mert szívből jön! 

Mert imádom a Cicazrándokokat, és mert engem is jókedvre dertítenek már a rajzolás közben is! 

És ha mást is, az nekem csak dupla öröm!! És ha mindennek lesz hozadéka, az már csak hab a tortán!
Az igazi öröm az lenne, ha sok sok Cicazarándok pólóban virító emberrel futhatnék össze itt-ott J

Egy kis összegzés tehát: alkossunk élvezettel, szívvel, aztán mutassuk meg a világnak, hogy eljusson azokhoz, akikhez kell jutnia, a többi pedig jön magától! Nem lesz mindenki vevő az én dolgaimra, de akik értékelik és szeretik, azokhoz jusson el, hadd találkozzon a kínálat a kereslettel!!
A siker önbecsülés növelő.. az önszeretet viszont nem magától jön.. a szeretet egy döntés.. döntés egy tettre: 
azt teszek, mit szeretek, ettől leszek sikeres. Rajzolj, utazz, írj egy verset, de maradj abban hiteles! J 

Most, az írás végére, megint egész jól összebarátkoztunk :) én  meg én..  

Cica szép napot mindenkinek, mégha esik is! A kreativitást ne hagyjuk szunnyadni.. Alkossunk egy kicsit! Fessünk tojást vagy bármi.. (ha már a Húsvét közeleg)

Húsvéti Cicazarándokok valahol az El Caminon




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése