Közösségi zarándoklatunk Győr-Lébény 2017.04.29.

Ha kinyújtod a kezed, kapsz valamit.. ha nyitott a szíved kapuja, valaki besétál rajta.  Egy kínai közmondás szerint „Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb utóbb rászáll egy énekesmadár”

Egy erdőben ülök a laptopommal, fölöttem zöld ágak és madarak dalolnak. Csodás ez a mai nap.

Ami miatt a leginkább csodás, mert megalapozta a tegnapi nap.. minden összejött, úgy ahogy „kellett”..  Pár hete kitaláltuk Vizy Petivel, hogy szervezünk egy közös kis 1 napos zarándoklatot Győrből Lébénybe, a magyarországi Szent Jakab-út (hivatalosan 8.napi) szakaszán. Az egész úgy jött, hogy amióta Győrben élek, tervezem, hogy elmegyek Lébénybe.. hiszen oly kedves emlékek fűznek oda a nagy utammal kapcsolatban. Közben azon is gondolkodtam hogyan tudnék új embereket megismerni, hiszen Győrben igazán nem sok embert ismerek, és néha bizony nagyon hiányzik 1-1 jó beszélgetés.. vagy csak úgy lenni valakivel.. 

Tudtam, hogy Peti már régóta szervez 1 napos túrákat a Petycamino oldalán keresztül. Milyen jó ötlet, gondoltam. Aztán eszembejutott, mi lenne ha én is „kipróbálnám” ezt a közös túra/zarándoklat szervezést.. mi lenne ha meghirdetném a Vándorina oldalon.. nagyon lelkes lettem, aztán jött a „kisördög”„Ugyan,de ki jönne el..”  Hát ja, ki jönne el.. miért akarna velem bárki is Lébénybe zarándokolni.. a nagy úton is 90%-ban egyedül voltam, én már csak ilyen magányos zarándok vagyok.. ezt el kell fogadnom.. nyugtáztam magamban többször is.. aztán arra jutottam, jól van, meghirdetem azért, max megyek egyedül.. mi van akkor? Hát mennyit mentünk együtt, én+én, csak nem ijedek meg legjobb és leghűségesebb utitársamtól? J Aztán megosztottam tervemet Petivel, aki egyből rákapott az ötletre.. hát akkor még lelkesebb lettem! Ez az, legyen közös szervezés! Ha más nem, Peti miatt biztos eljönnek páran! Lázasan terveztem a közös eseményünk hátterét.. majd Peti jóváhagyta és megosztotta.. 

Szépen nőtt a résztvevők és érdeklődők száma, mi pedig örültünk. Peti Pestről én pedig Kaposvárról és Győrből :) Közben elromlott az idő, Európa több pontján havazott, nálunk szakadt az eső, rendkívül hidegre fordult.. nem sok reményt fűztem a zarándoklathoz.. persze lefújni semmiképp nem akartuk.. hát valami lesz, max megyünk ketten.. még előző nap is esett és nagyon hideg volt.. 

Reményem azért nem hagyott el teljesen.. beszéltünk róla, hogy kéne csinálni okleveleket.. az ember mindig örül az elismerésnek! És 26 km séta már megér egy elismerést! Sőt már az, hogy eljönnek az emberek, hogy tesznek magukért valamit! Megterveztem gyorsan, majd szaladtam vele a nyomdába.. boldogan nézegettem őket, oh, remélem örülni fognak neki! És oh, remélem lesz azért, akiknek tudunk ilyet adni és nem ketten osztozunk az díszes papírokon :)

Bekészítettem a táskába az okleveleket, az esőkabátot és az esernyőt.. ahogy néztem az eseményt a facebookon, a résztvevők száma még mindig nem ment 20 alá.. már este késő volt, elkezdtem komolyan izgulni.. az ismeretelen emberek mindig komoly kihívást jelentenek számomra.. na de „ezt akarod, nem?” nyugtattam magam.. ja igen, jó lesz!!

Izgatottan ébredtem, sokat nem aludtam.. a Nap besütött az ablakon.. hallelujah, szép időnk lesz!

A gyülekező 9.45-10.00 között volt a Széchenyi téren.. önmagamat nem meghazudtolva 9.59-ra megérkeztem! Peti már hívott, hogy megérkeztek Pestről.. A szívem egyre gyorsabban vert, ahogy közeledtem.. hirtelen megláttam a sok hátizsákos botos embert egy kupacban.. messziről integettek.. hu, de jó, várnak :) közben hívott Gábor, hogy nem kapott jegyet a reggeli vonatra, 10.16-ra ér be.. rövid kis bemutatkozásom után közöltem a várakozó vándorokkal, hogy háát.. zarándoklatunkat várakozással indítjuk, egy fiatalembert várunk. Persze izgultam, mit gondolhatnak, hogy itt várakoztatom őket?? Hiszen a vándorcsapat indulásra készen áll! A lehető legtoleránsabban fogadta mindenki, ez jó érzéssel töltött el..  milyen jófejek, gondoltam! 

gyülekező zarándokok a Széchenyi téren

Közben „feltűnés nélkül” futottam egy kört, hogy minden csapattag nevét felírjam füzetembe.. „Ez csak úgy kell”.. Akkor még nem sejtették miért.. Fél 11 körül elindultunk, Gábor is utolért bennünket a Rába kettős hídnál.. teljes volt a létszám..  Istenem, sosem mentem át együtt ennyi emberrel a Rába kettős hídon! 

Vigyorogtam magamban! De jó, itt vagyunk, összejött az „esemény”, együtt vagyunk, eljöttek, 22-en vagyunk, megyünk, a botok kopognak, a kagylók lobognak, a szél fújja hajunkat, a nap pedig mosolyog ránk fentről.. mintha azt suttogná, mit gondoltatok, majd cserben hagylak titeket? Kiértünk a városból, az útról elég friss élményeim vannak, hiszen kedden végigjártam egyedül, amolyan „terepszemlével egybekötött feltöltődés” gyanánt, s útközben jeleket hagytam itt-ott.. Nagy élmény volt, mikor 1-1 zarándok megtalálta kis jeleimet, üzeneteimet a köveken, hidakon..

:)

Első megállónk a Radnóti Miklós emlékmű volt 5,7 km-re a várostól.. Felkértem Petit, ismertesse Radnóti munkásságát 1 röpke órában és szavalja el a Nem tudhatom c. versét.  A többieknek szintén szavalni kellett.. aki nem tudott verset, őt kiszavaztuk.. ugye utóbbi 2 mondatot nem hitte el senki? Csak mert nem tudhatom.. 

Komolyra fordítva a szót, kitaláltuk, hogy tartsunk egy kis bemutatkozást, azért mégiscsak nem ismerjük egymást, megalapozná az utat, hogy mindenki hall a másikról/másiktól pár mondatot.. csak azt, amit fontosnak tart elmondani magáról, Caminohoz fűződő viszonyáról.. 

bemutatkozunk (fotó Szántai Gábor)

Kiderült, hogy többen is voltak már valamelyik Caminon, volt aki többen is, illetve van aki most készül.. az egyik fiatalember eleve úgy készült, hogy most nem is áll meg Lébényben, hanem tovább megy Rajkáig! Hú, mekkora ötlet, „irigyeltem”.. persze én is megtehetném, csak most nem így készültem.. de ne aggódj, csinálok még ilyet, nyugtatom magam..

Élmény volt ez a bemutatkozós kör, meghitté tette az egészet, közben ropogtak a szendvicsek és a sárgarépák, bontódtak a banánok (már akinek volt..vegetáriánus majmok előnyben :D  ezt még eddig nem fejtettem ki, de majomnak lenni érdem, szóval bárki azt mondja rám, te majom, én boldog leszek tőle J ez régi történet.. ) Majmok, banánok, vissza a zarándoklathoz..

Következő állomásunk az autopálya alatti átjáró volt, ahol megtekintettük a falra rajzolt Cicazarándokot, közben ismeretettem a történetét. Szívemet melengette, hogy a többi zarándok is kedvet kapott az építő jellegű „rongáláshoz” , nyomot hagyva bátran az utókornak.. szerintem jópofa dolog egy elhagyatott betonoszlopon kedves rajzokat/üzeneteket hagyni..

A csapat egészen jól összerázódott, a későbbi pihenők adták magukat, a Rábca folyó partján illetve valahol a töltésen..  jó darabig egy bolyban mentünk, de egy idő után azért szétszakadtunk az eltérő tempó miatt.. bizonyos időnként mindig bevártuk egymást. Jó volt együtt menni! 

És ez nagy dolog nekem, „magányosfarkas típusú zarándoknak”.. korábban elképzelni sem tudtam, hogy ennyi emberrel együtt zarándokoljak.. de meg akartam próbálni.. kicsit nyitottam a szívemen.. kicsit odatettem azt a „zöld ágat”.. és rászálltak a madarak.. :)

zarándokok a horizonton

Szavakkal nem tudom kifejezni mekkora élmény volt számomra, hogy megismerhettelek benneteket, hogy beszélgettünk, hogy mesélhettem kicsit az utamról, hogy mondtatok olyan dolgokat, amik „betaláltak”, amiktől úgy érzem több lettem megint.. szépen építgettük egymást, jó volt látni a mosolygós arcokat, hogy aki lábfájdalmakkal küzdőtt, ő is igazi hősként végigcsinálta! Jó volt egymást bíztatni, mert az utolsó kilométerek bizony kritikus szakaszt tárítottak elénk (a tárul szenvedő szerkezete milyen fura :D )

És nem csak az időjárás volt kegyes hozzánk.. 18 óra után kicsivel érkeztünk a gyönyörű román stílusú Szent Jakab templomhoz, mely országos nevezetességű, hazánk egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma.

/Aki többet szeretne tudni róla, itt olvashat: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9b%C3%A9nyi_templom /

Vele szemben pedig a Szent Jakab Látogatóközpont. Eredetileg csak 17:00-ig van nyitva, így egyáltalán nem reméltük be tudunk menni. Nézegettük kívülről a templomot, én feltűnés nélkül félrevonultam az épület mögé megírni az okleveleket. Hát ezért kellett a reggeli névsor..

Közben Peti felderítette, a Látogatóközpont nyitva!! Ekkora mázlink hogy lehet? Kiosztottuk az okleveleket és mindneki kapott 1-1 Cz. képeslapot is J Olyan jó volt látni, hogy örülnek!! Azt gondolom senki nem várta, de mégis milyen jó volt egy kis örömet szerezni! Még én is kaptam :D

oklevél átadás (fotó Matusichné Andi)

Örömittasan álldogáltunk a templom előtt, majd kijött Feri a látogatóközpontból, és nagyon megörült, hogy a mi kis csapatunk az.. (Feriről és Giziről már írtam előző bejegyzésemben, ők fogadtak tavaly a nagy utamon itt a Látogattókp-ban).. tudtak róla, hogy ma jövünk, csak azt nem, hogy pontosan mikor. Hát igen, mi voltunk.. nagy meglepetésünkre pecsétet is kaptunk az okleveleinkre, ez már tényleg hab volt a tortán..Még a templomot is megtekinthettük belülről, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy én zárhattam be az ajataját a majdnem nálam is nagyobb kulccsal :)

 igen, minden összejött még az is, amit nem is reméltünk..

Kis csapatunk megérkezett (fotó Matusichné Andi)

A végére 4en maradtunk, a 8 órás vonattal tértünk vissza Győrbe, ahol a napot méltóképp megünnepeltük a Lapos pizzériában J

Párizs fényei, avagy a Kossuth híd Győrben :) (fotó Valenti Dani szelfi üzemmódban :D)

Hálás vagyok az új ismeretségekért, mintha már nem érezném magam olyan egyedül Győrben.. Köszönöm Nektek kedves zarándoktársak, hogy eljöttetek, megmutattátok, hogy lehet a közös zarándoklat is jó, nem csak a magányos.. én sokat tanultam és sokat kaptam.. érdemes volt a kezemben tartani azt a „zöld ágat”.. ha konkrétan kismadár nem is szállt rá, de egy kisegeret sikerült útközben megsimogatnom.. épp meditált.. Persze mindez szimbolikus.. a madarak Ti voltatok.. Buen Camino mindnekinek és remélem még találkozunk! Peti, te meg zarándokolj Peruba, aztán visszavárlak társszervezőnek valami jó kis Caminohoz :)

1 nap az úton, Győr-Lébény 2017.04.25

Tegnapelőtt végigjártam a Magyar Camino Győr-Lébény szakaszát. Ahogy írtam is, Zsófi zarándoklata nagyon megihletett, éreztem, hogy mennem kell nekem is, mégpedig „azonnal”.. Olyan izgatottan készülődtem, mintha valami hatalmas utazásra indulnék.. pedig csak egy nap 26 km, és aznap már jövök is vissza (busszal..) Lázasan csomagoltam a másnapi élelmemet, hiszen azon a szakaszon semmilyen lehetőség nincs, nem érint az út lakott területeket. Igyekszem mostanában odafigyelni a táplálkozásomra (hétfő óta :D) így elhatároztam, hogy a túlzott fehérliszt fogyasztást és az édességeket kerülni fogom. Zabkását tettem reggelire, ebédre pedig halat zöldségekkel, abonettel. Desszertnek az elmaradhatatlan banán.. J

Úgy terveztem 7-kor indulok, így sikerül 8.15-kor.. de nem voltam elkésve, annyira nem zavart. A caminon sem indultam ennél korábban, most sem hazudtoltam meg önmagam. Persze a nagyon korai indulásnak is van egy varázsa, biztosan azt is ki fogom próbálni ;-)

Nagyjából emlékeztem az útra a tavaly évről, de most is meglepett mennyire hosszú és mennyire egyenes.. persze itt-ott át kell menni úton, vasút és autópálya alatt, de ez mindössze 3-szor fordul elő onnét számítva, hogy rácsatlakozunk az első töltésre.. igen, az út szinte végig töltéseken visz.. nagyon igyekszik, hogy feltöltse a zarándokot J Engem sikerült! Olyan gyönyörű idő volt, hogy már 9.22-kor megszabadultam a hosszúnadrágomtól és rövidre váltottam..  az első rövidnadrágos gyaloglás.. a gyermeki öröm érzései.. süt a nap, néha virág vagy fűillat csapja meg az orrom, minden gyönyörű zöld.. csak én és az út.. hihetetlen felszabadító érzés! Ha tele van a …-k mindennel sétáljatok egy nagyot! Szánjatok egy napot egy egyedüli sétára valami kedves szakaszon. Nagyon jó hatással bír! Első pihenőmet a Radnóti emlékműnél tartottam, ez 5,7 km a Rába kettős hídtól. Gyönyörű orgonabokrok szegélyezik a kis parkot, pár kőpadon megpihenhetnek a zarándokok. Itt fogyasztottam el almás-zabkásás reggelimet. Számomra olyan meghitt ez a hely. Jó itt egyedül lenni.

Rengeteg erőt éreztem magamban a gyalogláshoz, pedig bevallom most az utóbbi időben nem nagyon mozogtam.. és eléggé hiányzott.. szokásomhoz híven rengeteget fotóztam útközben, most csak telefonnal. Készítettem egy kis útleírást a szombati közös zarándoklatunkhoz, ezért igyekeztem minden fűszálat megörökíteni, nehogy bárki is eltévedjen a szinte nyíl egyenes és amúgy is jól kijelölt úton :D rájöttem, hogy tök jó dolog útleírást készíteni.. valamiért mindig is szerettem dokumentálni.. régebben is sokszor írtam útinaplót a különböző utazásaimról egész apró jelentéktelen kis részletekig.. lehet hogy senkit nem érdekelt, de én mindig jókat nevettem rajta, hogy mennyi baromságot le tudok írni.. J

A Radnóti emlékpark után nincs több kimondott pihenő hely, viszont a töltés mentén a fűben bármikor ledobhatjuk magunkat. Sajnos kissé félre képzeltem az időjárást, és esőkabáttal, meleg kabáttal készültem, túrakalap nélkül.. :P ezt már említettem valahol, hogy pakolásban sose hallgassatok rám.. :D A nap melegen tűzött, jól fejbe is vágott bal oldalon, picit leégtem, és napszúrást kaptam.. annyira nem volt izzasztó meleg, de a nyílt terepen a nap eléggé oda tud kapni..

Az út egy autopálya alatt vitt át, nagyon vártam ezt a helyet, ugyanis tavalyi utamon ide rajzoltam fel az első cicazarándokomat.. Zsófit, aki előttem egy nappal járt, kértem is, nézze meg ott van-e még.. sajnos nyoma veszett, valaki letörölte mosogatószivaccsal, csak pár zöld nyom maradt belőle.. L Filc volt nálam, készültem az újabbra J Bekanyarodok az autópálya alá, meglátom a nagy oszlopot a sárga nyíllal, megdobbant a szívem.. majd szomorúan nyugtáztam, itt állnak a közútkarbantartók közvetlenül az oszlop mellett, hát a szemük láttára biztosan nem fogok rajzolni.. közelebb mentem, majd megpillantottam Zsófi üzenetét a falon..

annyira megörültem, hogy közútkarbantartók ide vagy oda, már nem érdekelt, vettem elő a filcet és ismét nyomot hagytam az utókornak.. Amit letörölnek, azt pótolni kell J

A karbantartók persze ügyet sem vetettek rám, pedig elképzeltem, ahogy kihívják a rendőröket, majd elvisznek bilincsbe verve közterület rongálás miatt.. a jegyzőkönyve bekerül majd: „Alkoholos filccel Cicazarándokot rajzolt autópálya tartópillérre nyilvános helyen” Mekkora abszurd hülyeség lett volna :D

Szóval összesen ennyi kalandom volt az úton, itt-ott hagytam még nyomokat, majd kb félúton elvesztettem a filctollamat fűben heverészés közben.. gondoltam ez egy jel, hogy hagyjam abba a rajzolást ezen a szakaszon.. Lehet később leleplezték volna a filces zarándokot..

Később egy gyanús autó meg is állt mellettem Börcs település közelében, érdeklődtek Börcsről jövök-e.. mondtam győrből.. „Ja, akkor csak kirándul?” –Igen. Ez volt az egyetlen beszélgetésem útközben.

Már nagyon lógott a nyelvem amikor megpillantottam a „Lébény 4,7 km” feliratú táblát.. végre árnyasabb útra kanyarodtam, és hamarosan feltűnt a város a távolban a kéttornyú Szent Jakab templommal. Szaporáztam a lépteimet, nagyon küzdöttem a fejfájással és a 1,5 l vizem is elfogyott.. alig vártam, hogy a „Zarándokok kútjához” érkezzek és megtöltsem az üvegem akárcsak a hosszú úton..  A városka nagyon barátságos, vidám feliratok díszítik az épületeket, tetszik, hogy a LéBény-ben a B betű egy szivecskét formáz.. sajnos ezt épp nem fotóztam le.. a tarka tulipánokat annál inkább.. Ismerősek voltak az utcák, a házak, megint ugyanazokat fotóztam mint tavaly.. van, ami nem változik.. J

Megérkeztem.. vissza kellett nyelnem pár könnycseppet ahogy megláttam a templomot és a Szent Jakab Látogatóközpontot.. a zarándokok padját.. itt ültem le tavaly.. itt pihentem meg az árnyas fa alatt a nagy kőtemplom falai mellett, az oldalsó bejárattal szemben.. és akkor jött az a német kedves bácsika, aki megajándékozott 20 euroval.. milyen szívet melengető érzések voltak ezek! Megérkeztem, túl voltam egy napon, de mennyi és mennyi várt rám még, te jó ég.. Most is megérkeztem, túl voltam a mai napon.. de tudtam aznap ismét visszatérek az ismertbe, buszra szállok majd és hazamegyek.. ez nem ugyanaz.. hogy mikor éreztem jobban magam? hmmm… 

szerintetek?

A „Zarándokok kútja” nem működött, sajnos még nem engedték rá a vizet.. picit elszomorodtam, ahogy tekergettem, de hiába.. bementem a látogatóközpontba, Gizi fogadott.. épp úgy, ahogy a nagy úton.. nagyon megörültünk egymásnak.. már előző nap írtam neki, hogy jövök.. várt.. a fejfájásom tetőzött, éreztem hogy ez komolyabb napszúrás lett.. leültem a kanapéra, pihentem egyet, Gizinek meséltem az élményekről, sokáig beszélgettünk.. később megjelent Feri is, Gizi férje.. emlékszem, mikor tavaly a vacsorámat készítgettem a kinti padon a szállásom előtt, akkor megjelent egy pohár vörös borral.. hmm de jól esett.. J de jó volt őket ismét látni.. Nekem ők is az utam része…  Képeslapokat cseréltünk.. Cicazarándokost Lébényesre.. közben megtekintettem az El Caminos fotókiállítást.. ennyi Caminos élményt egy napra.. és de jól esett.. a fejfájásom is elmúlott.. 

Gizi nézett nekem buszt, az elsőt lekéstem, annyira elbeszélgettük az időt..nem bántam.. A 6 órással jöttem végül haza, visszacsöppentem a városba a sok jólöltözött ember közé a kis szakadt rövidnadrágommal és a kagylós hátizsákommal.. kilógni a sorból.. már megint.. nem zavart :) szívemben mindig kagylós vándor maradok, bárhogy is a hogyan tovább.. ;-)