Egy francia reggel

Augusztus 27 szombat. Ismét egy fázós  éjszakára ebredtem,  Mar a télikabátot is bevetettem. Nem értem miért fázok minden  éjszaka mikor napközben 35 fok van.. az összes  ruhámat már magamra vettem es megis.. lehet a fel centis polifoam nem elég meleg. A jó kis hőtartosat elhagytam meg a magyar határ átlépés után.. A pára is ahogy  lecsapódik belül,  vizes, nyirkos lesz minden. Mar lassan 10 napja Franciaországban, ebből 6ot sátraztunk eddig. Jó kis tóparton épp tegnap, volt egy vizes csap is, mellette wc, ez királyság, ugyanis sokszor csak  bokor van. Reggel ahogy kisüt a nap azonnal égető forróság lesz, cssk árnyékban lehet elviselni. Nyűgös voltam ma reggel, hiába a szép  hely, ha sosem alszom ki magam. Jó lenne ma bevonzani egy kávét mondom Patriknak, miután elindultunk. A bevonzani azt jelenti, valahogy hozzájutni, amiért nem fizetünk.. Volt, hogy önkormányzatnál érdeklődtem hol lehet kávét inni, mire a kedves hölgy felajánlottá főz nekünk, aztán ittunk sátorhelyeken is, ahol megkínált  a család, vagy volt, hogy útközben a donativos helyen tudtunk szerezni 50 centert önkiszolgáló módon. A kávé egy fontos  dolog,  Nagyon sokszor energiát ad, ha jo fajta. Viszont mindennap nem tudjuk megengedni. Még  is ittunk mindennap eddig. Szóval ma reggel.. egy csábító  kis kavezo előtt sétáltunk el, vslahogy nem lehetett otthagyni.. semmi extra  pont azért tetszett. Nem egy puccos hely, amolyan zarándok feelinges. Szornyen fel tud dobni egy egy kávézó, nagyon szeretem a hangulatot.. beulni es kávét kerni.. kicsit kizökkent abból amiben vagyunk. Jelenleg a gyaloglásból. Jó érzésem támadt hirtelen, szertefoszlott a reggeli nyavajam es "mindenkit utalok" érzésem. Igen, egy ilyen nagyszerű úton  is lehetnek rossz  érzések, elég egy hiperfagyos éjszaka a sátorban..
Kevesen vannak, a kavezo másik  fele egy kisbolt. Az elso asztalnál ül  egy nagy hátizsákos pár, túrabakancs, botok. Megőrültünk, hogy végre zarándokok. Leülünk a mellettük levő asztalhoz.  Sima fehér műanyag asztal, székekkel , az a klasszikus kinti bútor. Semmi extra. De nekünk nem kell több ennél.
"2 café au  lait s'il vous plaît " kertem a holgyet, aki nagyon kedvesen felvette a rendelést. Itt minden kedves, ezt tapasztaljuk folyamatosan.. pas  petit, mais grand.. Nem kicsit, nagyot! Nem iszunk csak úgy kicsi kávét Franciaországban. Legyen  jo nagy! Frissen gőzölgő nagy nagy kávékat kapunk, külön edényben  a tejet hozza. Bele is vetem magam, agyam kikapcsol ilyenkor es csak a finom kávéra tud koncentrálni. A pár sokszor ránk pillant, látszott ők  is megőrültek nekünk. Ilyenkor  hamar szoba elegyedik  az ember. Kerdezem is őket, a chemin de St Jacques -on baktatnak  ők  is? Santiagóba mennek? Igen, az úton, de csak kisebb szakaszát csináljak, nem mennek Santiagóig. A szokásos kérdések jönnek tőlük is, és mi honnét, meddig stb.. Igen elcsodálkoznak, es egyben őrülnek is, mert már egy ideje követték  bejegyzeseimet a templomi zarandokkonyvekben. Azt tudták  2 magyar zarándok bandukol Santiagoba közvetlenül előttük. Mondták találkoztak egy svájcból indult férfival aki szinten felfigyelt a bejegyzéseinkre. O is Santiagóba tart mellesleg. Kis beszélgetés után a pár elköszön tőlünk, mennek tovább. Pár perc múlva megjelenik a szoban forgó férfi, leül a mögöttünk levő asztalhoz. Mindjárt kérdezi a nevünket, gondolom kíváncsi volt mi vagyunk  e  azok. A könyvbe altalaban mindkettőnk nevet beírom.  Újabb találkozás, megint mindenki örül.. Pár mondat a férfival, aztán Patrik bemegy, hogy fizessen. Jön  ki vigyorogva, sikerült a kávé "bevonzás.."
Kiderült az előző páros  már rendezte számlánkat. Megint egy ajándék kávé, nagyon őrültünk, aztan  indultunk, hogy beérjük a párt , meg akartuk köszönni.. egy kis templomban sikerült is, ahol pecsétet ugyan nem tálaltunk, ellenben ott volt a könyvben Zoltán a csákvári zarándok  bejegyzése. Már valosaggal vadásszuk  Zoltán bejegyzéseit, mindig olyan kis lelkes.. 35 fok meleg volt, tiszta víz a ruha rajtunk folyamatosan, jól esik belünk 1-1 hűs  templomba. Felváltva köszöntük  meg a kávét, majd a pár ismét előbb lelepett. Jelenleg épp velük vagyunk egy kis tanya szerű helyen egy zarabdokszallon. Egy szobában mind a négyen.. irtó hangulatos. Egy indiai nő  es francia férje üzemeltetik, mármint itt laknak, csak a tetőteret  kialakítottak zarándokok részére. 2 kissrác egy egy igen lelkes tacsko  kutya szulei.. mosás, fürdés, vacsi, melegviz, puha agy.. az út igazan nagy  dolgai..   jo itt lenni. Elteszem magam holnapra már mindenki alszik, csak en nyomom a tabletet. Bonne nuit 😊