Szombaton Balatonföldváron, vasárnap Nagyrécsén, hétfőn pedig a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban tartottam élménybeszámolót a nagy útról.
Balatonföldvárra Győrből érkeztem, a sok átszállás miatt eléggé fáradtan. Teljesen komolyan mondom a gyaloglás kevésbé fárasztó, mint a buszozás.. Hogy fogok ilyen fáradtan és leverten előadást tartani, ezen gondolkodtam. A fáradtságot és minden bizonytalanságot oszlatott bennem a Balaton közelsége és a Bajor Gizi Művelődési Ház kedves vezetője. Majd egy hangulatos ebéd a Földvári Platán étteremben. Platán étterem: gyönyőrű berendezés, remek stílus, olyan, ami nekem bejön.. kedves felszolgálók, finom ételek, elfogadható árak. Még a mosdó is gyönyörű :) Megérdemel egy reklámot, aki Földváron jár, és egy jót enne egy jó helyen, akkor irány a Platán!!
Az előadáson volt szerencsém találkozni Kőröshegyi vendéglátóimmal, akiknél utam 2. napján szálltam meg. Igazi öröm volt számomra! Ismét egy jó hely, kedves emberek, jó beszélgetések, érdekes találkozások..
Balatonföldváron volt első Balatonparti előadásom, így ez különleges élmény volt.
 |
| Platán étterem női mosdó :) hát nem szép? |
 |
| A fotó sajna nem adja vissza a szépséget, élőben gyönyörűek :) |
Továbbá a község polgármestere megható szavakkal és egy cicás szatyorba rejtett ajándékcsomaggal köszönte meg az előadást. Ezt nem azért írom, mert "elvárás", szó sincs róla! Csak ha már kaptam, akkor leírom, hogy hálámat kifejezzem feléjük! Ahogy írtam, Júliát egy lelki közösségből ismerem, ez egy nagy pluszt adott az egészhez. Nagyon igyekezett, hogy minden frankó legyen és úgy is lett :) Ha már lelki közösség, akkor megemlítem, hogy pár hete Kaposváron az Evangélikus Közösség is meghívott élménybeszámolóra.. hasonló érzéseket éltem meg ott is.. sütiben, finomságokban, jó beszélgetésekben és ajándékokban ott sem volt hiány :) Teljesen más élmény olyan helyen előadást tartani, ahol egy összeszokott vagy aránylag összeszokott közösség a közönség! Valahogy más az egész, mintha a felém közvetített szeretet energiájuk összeadódna.. de ezt elmondhatom akkor is, ha olyanok vannak a közönségben akiket ismerek.. akkor is sokszorozódik az energia.. egyszer tartottam Győrben úgy előadást, ahol egyetlen ismerős arc sem volt.. én sem ismertem őket, ők sem engem.. bevallom sokkal feszültebb voltam és kevésbé lelkes. Erről már elkezdtem írni egy bejegyzést, csak aztán abbahagytam. Persze a végén itt is oldottak az elismerő, kedves szavak.. hogy félre értés ne essék az ismeretleneknek is örülök, egyrészt belőlük jóval több van, és azt gondolom ha már valaki megtisztel azzal, hogy eljön meghallgatni, az már közvetít egy pozitív energiát felém.. sokszor vadidegen emberektől kapok lelkesítő és bíztató szavakat!! Szerintem ezzel megint nem árulok el nagy titkot, hogy minden embernek fontos a bíztatás és az elismerés.. a cél persze az, hogy a lelkesedésem fennmaradjon akkor is, ha látszólag "nem vár senki"..hiszen ezekkel lépkedem át ismét a komfort zónáimat..
Hétfőn pedig volt iskolámban, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban adtam elő egy osztálynyi érdeklődőnek. Mikor Gyallai Katalin Igazgatónő felkért, hogy menjek hozzájuk is beszámolni, kissé berezeltem, hiszen teljesen más tizenéveseknek, mint felnőtteknek beszélni.. előbbiben nincs gyakorlatom. Mondtam, hogy egy feltétellel.. ha nem teszik kötelezővé! Magamból kiindulva tizenévesen nem volt az az előadás ami lekötött volna.. szegény diákokat ne kényszerítsük már ilyenre :) persze így is szervezték, hogy fakultatív délutáni program.. érdeklődő diákok és tanárok vettek részt, lelkesek voltak, sok kérdéssel. Én pedig ismét egy különleges élménnyel gazdagodtam, jó volt látni, hogy a gimisek körében is vannak, akik érdeklődnek a zarándokút vagy a nagy változás, a kiszakadás élménye iránt. Azt gondolom minden korosztályban megvan néha az az érzés, hogy "itthagyni mindent és elmenni a világ végére".. Ők még abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy fiatalok, választhatnak bőven, hogy merre tovább. Persze nem mindenki tudja még 18 évesen, hogy merre tovább.. én sem tudtam akkor.. vagy csak könnyebb volt azt mondani, hogy nem tudom.. a belső hangot meg elhajtani.. majd lesz egy diplomám, mert jó ha van.. hát persze.. :P na de változtatni sosincs késő..
A Munkácsys diákok egy kis riportot készítettek velem az Iskolaújságba, finom csokival és teával leptek meg. Köszönöm nekik és tanáraiknak ezt a szép délutánt, Igazgatónőnek pedig a meghívást!
És természetesen köszönöm Balatonföldvárnak és Nagyrécsének is a meghívást, és mindenkinek aki bármelyikre eljött vagy lélekben ottvolt! ;-)
Most már 9 előadáson vagyok túl, úgy néz ki az április 1-i Camino Fesztivál lesz a 10. Szuper, hogy épp ott jubilálok! jó, nekem a 10. is jubileum :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése