2016. június 7., kedd

Bùcsù Veszprémtől

A vonaton ülünk Erikaval. Túlhevült a motor, hiába itatta meg a kaller vizzel hosszasan szentségelve. Csak mi ülünk a vagonban, s reménykedünk nem robban fel semmi. Esszük a csokit, hogy könnyebb legyen a taska. Gyönyörű a taj. A vonatablakból. Jó ez a gyalogtura.
A lábam pihenget, ő a vizhòlyagoktòl búcsúzik, mi pedig Veszpremtol. Ez a par nap rendesen leamortizált lelkileg. Hangulatos varos Veszprem, de a fajdalom miatt csak egy szürke leplen keresztül láttam.
- Az anyád! - kialtott fel épp a kaller. Gyanus büdös égett szag terjeng a vonaton. Disznòvágtàban rohant be egy úveg vizzel, s öntözni kezdte a hűtőtartályt. Közben a Szèkely himnusz üvöltött a telefonján Kárpátia verzióban. Kitudja merre, merre visz a végzet... remélem engem Santiagoba, de inkabb élve. Ma viszont megelégszunk Bakonyszentlaszloval is 
Hirtelen ranktort az ejszaka sötétsége. Egy koromfekete alagúton haladtunk át villany nélkül. Biztos a vonatvezető se látott, csoda, hogy àtèrtünk. Ismet minden zöld, szép ez a Cuha völgye.
Elfeküdtem a vonaton, gondoltam alszom egyet Porva- Csesznekig. Még a fejemet se tettem le, ellepte a vagonunkat kb 20 üvöltő gyerek, na ennyit az alvasrol.
- Hozzatok még vizet, gyorsan, üvöltötte a kaller. 3 kaller rohangált fel alá és locsoltak a hűtőt. Kész, vége, elromlott a vonat. Nyugodt kis utunk frankon a feje tetejére allt. Mar vödrökkel hordtak a vizet.

1 megjegyzés: