Egy kis Dunai hajózás, avagy Camino extrákkal

Június 24. Épp egy Dunai hajón ülök Melkben, várom az indulást, meg fel óra. Elhajózunk Melkből Kremsig, majd vissza. Hogy hogy kerultem ide?
Történt egyik dolog a másik után, majd egyszer csak itt vagyok.  Na de leirom inkabb a tegnapi napot, a június 23-t, a sétát a 32 fokban, majd az eltévedés az erdőben, Mátét, aki kocsival osszeszedett  és Ritáékat, akik befogadtak. A Mária Lagengg - i kolostorban ébredtem, gondoltam ma rövid nap lesz, hisz láttam a táblán, Melk csak 15 km. Ah, az semmi, lenyomom 3 óra alatt, aztán Hawaii.. megreggelizek nyugodtan, kávé, tea, felfalok mindent, amit a Szt Jakab konyhában tálalok  (nekem készítették oda reggel), csomagolok egy szenyát, aztán szerzek pecsétet a templomban, s indulok is. Jó fel10 volt, mire elindultam, közben nézegettem az útikönyvet, látom Melkig 25 km- t ír.. tehát a 15 akkor lenne, ha simán elindulok a főúton, s nem a Jacobsweg --ét követem. Ja, ezt nem kalkuláltam bele. Mindegy, 25 se vészes, lenyomom. Ritáékkal már pár napja lebeszéltem, Melkben eljönnek értem kocsival, s majd másnap ugyanide visszahoznak. Szállásom ismét egy biztos pont lett, ez jo érzéssel töltött el. Meg 1 km- t se tettem meg, folyt rólam a víz, marha meleg van. Az ut felvitt egy hegyre, ....-ba, ahol egy szép vár van. Belépős, így nem mentem be. Reggel csak 1 l vizet raktam, az elfogyott, bementem a souvenirboltos kávézóba, hogy megtöltessem. Leggyakrabban használt német mondatom: "Darf ich bitte meine flache mit trinkenwasser?" Megtöltené az üvegemet ivóvízzel? Sajna a kozkutak meglehetősen ritkák, de ha elég kedvesen kéred, megtöltik bármelyik vendéglátóhelyen, sőt néha házakban kerek, ha látom kint vannak az udvaron. Van, amikor nincs más, inni meg kell.. sokat..
Közben elindult a hajóó, juhuuu :)

Geroldingban egy falu közel Melkhez, de inkább Schönbüchelhez, már nagyon szomjas voltam és sehol ivóvíz, csak a "kein trinkenwasser". Bejártam az egész temetőt, de csak ilyen csapok voltak. Végül egy udvaron állt 2 bácsi, őket kértem meg adjanak inni. Mondtam, hogy a Jacobswagen vagyok, de nem beszélek németül. Az egyik folyamatosan beszélt hozzám, de valami nagyon furcsa akcentussal, mintha szláv lett volna. És csak mondta mondta és mondta. Egy fekete fehér macska hempergett az udvarban, fél szemem rajta volt. A másik bácsi kihozta a vizeimet közben, megköszöntem, gratuláltam a macskához, aztán tovább álltam gyorsan. A jelek bevittek az erdőbe, ahol egy idő után elfogytak, s szörnyen ideges lettem tőle. Néztem az Endomondot a telefonomon, ez az út teljesen más irányba visz, s már este 6 óra van, a fitalaember várja hogy hívjam, meg Ritáék is, úgy terveztem ilyenkor már rég Melkben leszek. Rátértem valami visszakanyarodó földútra, amin tök feleslegesen mentem több mint fél órát. Ja és hegynek felfelé természtesen. Na ez így nem lesz jó, fordultam vissza, szidtam mindenkit, a jelfestőket, magamat, a világot, a teheneket, mindenkit! Persze jó hangosan. Néha ki kell adni.. pedig vszínű én bénáztam el valahol, de akkor is, nem voltak jelek! Visszatértem Geroldingba, az egy biztos pont volt, közben beszéltem Mátéval, aki elndult már értem, s valahol útközben összeszedett. Nem sok vándor poroszkált az úton, így könnyen felismert :D

Elmentünk együtt Ritáékhoz, ahol finom spenótos gnocci várt, nem szívbajoskodtam megettem mindet amit találtam :) Olyan drágák, hogy mindenki vega kajával készül :)

Pedig nem csinálok belőle ügyet, ha mégsem, a körettel is jóllakok, s egy kis kenyérrel minden tápláló :) Ritáék irtó jófejek, 2 kisgyerek, egy egész apró és egy 5-6 éves leányzó, akivel egy jót trambulinoztunk. Odavagyok a trambulinokért, ahhoz sosem lehet elég fáradt az ember. A legtöbb osztrák udvarban van amúgy, néha komolyan vissza kell fogni magam, nehogy beugorjak egybe..

Vacsi közben kitaláltuk, hogy másnap akkor pihenek, (nem kellett sokat győzködni), és elmegyek Mátéval a hajóra, s megnézem a szép történelmi emlékhelyeket Melktől egészen Kremsig. Ez igen lelkesített, nagyon szeretek hajózni. Most már nem a hajón ülök, hanem egész máshol, de folytatom. Kiderült, hogy több magyar is dolgozik, az egyik matróz és felszolgálók. Irtó meleg volt, beültem a fedettbe délidőben egy cappuccinora, hirtelen tele lett az egész koreaikakkal, akik szelfiztek a partoldalon magasodó várakkal, templomokkal, teraszos szőlőültetvényekkel. Az egyik fickót nekem kellett fotózni, és marha elégedett lett a képeivel :) olyan kis béke, nyugalom volt az egész út, nagyon tetszett.

Kellenek az ilyenek az úthoz, a gyaloglás önmagában nem boldogít, rájöttem..

Köszönöm Máténak, Ritáéknak ezeket a szép napokat, annyira jó volt, de tényleg. :)