1 nap az úton, Győr-Lébény 2017.04.25

Tegnapelőtt végigjártam a Magyar Camino Győr-Lébény szakaszát. Ahogy írtam is, Zsófi zarándoklata nagyon megihletett, éreztem, hogy mennem kell nekem is, mégpedig „azonnal”.. Olyan izgatottan készülődtem, mintha valami hatalmas utazásra indulnék.. pedig csak egy nap 26 km, és aznap már jövök is vissza (busszal..) Lázasan csomagoltam a másnapi élelmemet, hiszen azon a szakaszon semmilyen lehetőség nincs, nem érint az út lakott területeket. Igyekszem mostanában odafigyelni a táplálkozásomra (hétfő óta :D) így elhatároztam, hogy a túlzott fehérliszt fogyasztást és az édességeket kerülni fogom. Zabkását tettem reggelire, ebédre pedig halat zöldségekkel, abonettel. Desszertnek az elmaradhatatlan banán.. J

Úgy terveztem 7-kor indulok, így sikerül 8.15-kor.. de nem voltam elkésve, annyira nem zavart. A caminon sem indultam ennél korábban, most sem hazudtoltam meg önmagam. Persze a nagyon korai indulásnak is van egy varázsa, biztosan azt is ki fogom próbálni ;-)

Nagyjából emlékeztem az útra a tavaly évről, de most is meglepett mennyire hosszú és mennyire egyenes.. persze itt-ott át kell menni úton, vasút és autópálya alatt, de ez mindössze 3-szor fordul elő onnét számítva, hogy rácsatlakozunk az első töltésre.. igen, az út szinte végig töltéseken visz.. nagyon igyekszik, hogy feltöltse a zarándokot J Engem sikerült! Olyan gyönyörű idő volt, hogy már 9.22-kor megszabadultam a hosszúnadrágomtól és rövidre váltottam..  az első rövidnadrágos gyaloglás.. a gyermeki öröm érzései.. süt a nap, néha virág vagy fűillat csapja meg az orrom, minden gyönyörű zöld.. csak én és az út.. hihetetlen felszabadító érzés! Ha tele van a …-k mindennel sétáljatok egy nagyot! Szánjatok egy napot egy egyedüli sétára valami kedves szakaszon. Nagyon jó hatással bír! Első pihenőmet a Radnóti emlékműnél tartottam, ez 5,7 km a Rába kettős hídtól. Gyönyörű orgonabokrok szegélyezik a kis parkot, pár kőpadon megpihenhetnek a zarándokok. Itt fogyasztottam el almás-zabkásás reggelimet. Számomra olyan meghitt ez a hely. Jó itt egyedül lenni.

Rengeteg erőt éreztem magamban a gyalogláshoz, pedig bevallom most az utóbbi időben nem nagyon mozogtam.. és eléggé hiányzott.. szokásomhoz híven rengeteget fotóztam útközben, most csak telefonnal. Készítettem egy kis útleírást a szombati közös zarándoklatunkhoz, ezért igyekeztem minden fűszálat megörökíteni, nehogy bárki is eltévedjen a szinte nyíl egyenes és amúgy is jól kijelölt úton :D rájöttem, hogy tök jó dolog útleírást készíteni.. valamiért mindig is szerettem dokumentálni.. régebben is sokszor írtam útinaplót a különböző utazásaimról egész apró jelentéktelen kis részletekig.. lehet hogy senkit nem érdekelt, de én mindig jókat nevettem rajta, hogy mennyi baromságot le tudok írni.. J

A Radnóti emlékpark után nincs több kimondott pihenő hely, viszont a töltés mentén a fűben bármikor ledobhatjuk magunkat. Sajnos kissé félre képzeltem az időjárást, és esőkabáttal, meleg kabáttal készültem, túrakalap nélkül.. :P ezt már említettem valahol, hogy pakolásban sose hallgassatok rám.. :D A nap melegen tűzött, jól fejbe is vágott bal oldalon, picit leégtem, és napszúrást kaptam.. annyira nem volt izzasztó meleg, de a nyílt terepen a nap eléggé oda tud kapni..

Az út egy autopálya alatt vitt át, nagyon vártam ezt a helyet, ugyanis tavalyi utamon ide rajzoltam fel az első cicazarándokomat.. Zsófit, aki előttem egy nappal járt, kértem is, nézze meg ott van-e még.. sajnos nyoma veszett, valaki letörölte mosogatószivaccsal, csak pár zöld nyom maradt belőle.. L Filc volt nálam, készültem az újabbra J Bekanyarodok az autópálya alá, meglátom a nagy oszlopot a sárga nyíllal, megdobbant a szívem.. majd szomorúan nyugtáztam, itt állnak a közútkarbantartók közvetlenül az oszlop mellett, hát a szemük láttára biztosan nem fogok rajzolni.. közelebb mentem, majd megpillantottam Zsófi üzenetét a falon..

annyira megörültem, hogy közútkarbantartók ide vagy oda, már nem érdekelt, vettem elő a filcet és ismét nyomot hagytam az utókornak.. Amit letörölnek, azt pótolni kell J

A karbantartók persze ügyet sem vetettek rám, pedig elképzeltem, ahogy kihívják a rendőröket, majd elvisznek bilincsbe verve közterület rongálás miatt.. a jegyzőkönyve bekerül majd: „Alkoholos filccel Cicazarándokot rajzolt autópálya tartópillérre nyilvános helyen” Mekkora abszurd hülyeség lett volna :D

Szóval összesen ennyi kalandom volt az úton, itt-ott hagytam még nyomokat, majd kb félúton elvesztettem a filctollamat fűben heverészés közben.. gondoltam ez egy jel, hogy hagyjam abba a rajzolást ezen a szakaszon.. Lehet később leleplezték volna a filces zarándokot..

Később egy gyanús autó meg is állt mellettem Börcs település közelében, érdeklődtek Börcsről jövök-e.. mondtam győrből.. „Ja, akkor csak kirándul?” –Igen. Ez volt az egyetlen beszélgetésem útközben.

Már nagyon lógott a nyelvem amikor megpillantottam a „Lébény 4,7 km” feliratú táblát.. végre árnyasabb útra kanyarodtam, és hamarosan feltűnt a város a távolban a kéttornyú Szent Jakab templommal. Szaporáztam a lépteimet, nagyon küzdöttem a fejfájással és a 1,5 l vizem is elfogyott.. alig vártam, hogy a „Zarándokok kútjához” érkezzek és megtöltsem az üvegem akárcsak a hosszú úton..  A városka nagyon barátságos, vidám feliratok díszítik az épületeket, tetszik, hogy a LéBény-ben a B betű egy szivecskét formáz.. sajnos ezt épp nem fotóztam le.. a tarka tulipánokat annál inkább.. Ismerősek voltak az utcák, a házak, megint ugyanazokat fotóztam mint tavaly.. van, ami nem változik.. J

Megérkeztem.. vissza kellett nyelnem pár könnycseppet ahogy megláttam a templomot és a Szent Jakab Látogatóközpontot.. a zarándokok padját.. itt ültem le tavaly.. itt pihentem meg az árnyas fa alatt a nagy kőtemplom falai mellett, az oldalsó bejárattal szemben.. és akkor jött az a német kedves bácsika, aki megajándékozott 20 euroval.. milyen szívet melengető érzések voltak ezek! Megérkeztem, túl voltam egy napon, de mennyi és mennyi várt rám még, te jó ég.. Most is megérkeztem, túl voltam a mai napon.. de tudtam aznap ismét visszatérek az ismertbe, buszra szállok majd és hazamegyek.. ez nem ugyanaz.. hogy mikor éreztem jobban magam? hmmm… 

szerintetek?

A „Zarándokok kútja” nem működött, sajnos még nem engedték rá a vizet.. picit elszomorodtam, ahogy tekergettem, de hiába.. bementem a látogatóközpontba, Gizi fogadott.. épp úgy, ahogy a nagy úton.. nagyon megörültünk egymásnak.. már előző nap írtam neki, hogy jövök.. várt.. a fejfájásom tetőzött, éreztem hogy ez komolyabb napszúrás lett.. leültem a kanapéra, pihentem egyet, Gizinek meséltem az élményekről, sokáig beszélgettünk.. később megjelent Feri is, Gizi férje.. emlékszem, mikor tavaly a vacsorámat készítgettem a kinti padon a szállásom előtt, akkor megjelent egy pohár vörös borral.. hmm de jól esett.. J de jó volt őket ismét látni.. Nekem ők is az utam része…  Képeslapokat cseréltünk.. Cicazarándokost Lébényesre.. közben megtekintettem az El Caminos fotókiállítást.. ennyi Caminos élményt egy napra.. és de jól esett.. a fejfájásom is elmúlott.. 

Gizi nézett nekem buszt, az elsőt lekéstem, annyira elbeszélgettük az időt..nem bántam.. A 6 órással jöttem végül haza, visszacsöppentem a városba a sok jólöltözött ember közé a kis szakadt rövidnadrágommal és a kagylós hátizsákommal.. kilógni a sorból.. már megint.. nem zavart :) szívemben mindig kagylós vándor maradok, bárhogy is a hogyan tovább.. ;-)