Nem is olyan régen egy bejegyzést olvastam saját facebook oldalamon egy fiatalember, Szántai Gábor írásából. Nagyon meghatódtam, ugyanis a bejegyzése rólam szólt.. arról, hogy mit jelentett számára az előadásom a Camino Fesztiválon, majd a találkozásunk Kaposváron.
https://www.facebook.com/szantaigabormentor/photos/a.948429315223215.1073741828.945493688850111/1411548548911287/?type=3&theater
Az írása nagyon elgondolkodtatott és maga a találkozás is, kétféle aspektusból is.. Gábor 24 éves, hihetetlen lelkesedés és energia van benne. Számos dolog érdekli, tanulja saját magát, minden erejével azon dolgozik, hogyan élhetne egy jobb és tudatosabb életet. Szavai és tekintete egyaránt egy pozitív életszemléletről tanuskodnak. Vajon ez csak azért van, mert fiatal, 24 éves? Valóban csak a fiatalokba szorul ennyi energia és életerő? Hogy ezzel a túláradó energiával másokat is képesek "felemelni"? Mert írásából és a beszélgetésünkből azt éreztem, "felemelkedtem"... hogy van értelme csinálni.. hogy tudok adni embereknek.. mert van visszajelzés..
Életkor.. én 24 évesen az öntudatlanság netovábbja voltam.. nem voltam rossz ember, de csak a pillanatnyi érzéseimnek éltem.. ez nem azt jelenti, hogy habzsoltam az életet.. de mindent úgy csináltam, "ahogy esik, úgy puffan.." jó, testmozgásra és a táplálkozásra úgy ahogy odafigyeltem.. ezenkívül érdekeltek még a pszichológiai témájú könyvek, és nagyjából ennyi.. nem érdekelt nagyon semmi.. még kirándulni se jártam, a kerékpárom is csak pókhálósodott a kisházban.. legfontosabb a bulizás volt, hetente többször a kaposvári Pogo centerben.. csütörtök, péntek, szombat.. esteleg néha kedd, vagy már nem is emlékszem.. persze nincs ezzel baj, nem akarom a fiatalságomat leírni, de jó lett volna, ha van valami motivációm abban az időszakban.. az egyetemet ugyan elvégeztem, de egyáltalán nem abba az irányba mentem amerre szerettem volna. Persze mit is szerettem volna.. nem voltak céljaim.. totál semmi.. csak beleálltam a mókuskerékbe, ahogy mindenki más.. egy átbulizott nyár után elkezdtem dolgozni, olyan helyeken, ami kár tagadni, nem érdekelt. A könnyebb utat választani nagyon nagyon veszélyes.. beleállni, belesüppedni fiatalon valamibe egyenes út a boldogtalanság felé.. ezért tud az ember már fiatalon is megkeseredni. Ha 10-ed ennyire lelkes lettem volna valami iránt akkoriban, mint amilyen Gábor most, akkor azt hiszem már rég vittem volna valamire. (megjegyzem nincs késő most sem.. csak az ember ilyenkor számot vet az elvesztegetett éveiről.. mert tanulságnak tökéletes)
Azt gondolom, a lelkesedés, az életerő, a sugárzó energia, az nem életkor függvénye.. én 24 évesen biztosan nem sugároztam. És ezt nem szerénységből mondom, vagy kishitűségből.. akkoriban a boldogságom mindig valaki függvénye volt.. beletemetkeztem az aktuális kapcsolataimba, se láttam se hallottam.. aztán amikor "lecsengett", akkor kiléptem.. még 30 évesen is ugyanazokat a köröket futottam le.. sőt még később is.. és miért? mert nem volt bennem tudatosság.. Nem hibáztatom ezért magam, akkor arra voltam képes.. ezt majd máskor kifejtem..
Igen, fiatalon is lehet az ember "punnyadt" és közönyös a világ iránt.. megfakult és üres.. és ugyanúgy szárnyalhat valaki 50-60-80 évesen is.. Min múlik mégis mindez? Szóval mi ez a 4 M ? :) Úgy gondolom, a kitűzött célok, a tudatosság az élet minden területén, a helyes önismeret, egy önmagunkon túlmutató világszemlélet.. bizony rengeteg dolgot lehetne ide felsorolni, de a "tudatosság" már önmagában is mindent megmagyaráz.. Tudatosságba tartozik az is, hogy másokat elfogadunk.. elfogadjuk, hogy sokfélék vagyunk, más-más egyéniségek.. És azért mert a másik ember másképp csinálja, még nem rosszabb vagy hülyébb, csak ő úgy tudja.. ha ezt tudatosítjuk, már kikerülhetjük a másokon való bosszankodást pl.. először is ha bosszant, idegesít valami/valaki, arról csak te magad tehetsz.. erre jöttem rá én is itt a kis győri otthonomban, ami néha rettentő zajos.. ha bosszankodok a zajokon, attól még a helyzet nem fog változni.. megoldásokat kell keresni, nem idegeskedni.. annak semmi értelme.. a zaj okozóját marhára nem érdekli, ha felhúzom magam miatta.. engem viszont kell hogy érdekeljen, hogy ne okozzak kárt magamnak a "mérges" állapottal.. ugye senki nem akar "mérget" adni magának.. jól kifejezi ez a szó, hogy mit teszünk magunkkal, ha haragszunk, bosszankodunk.. nem attól öregszünk, mert eljárnak az éveink.. hanem a negatív magatartásunktól.. szóval érdemes tanulni azoktól, akik tele vannak energiával, életerővel és sugároznak.. mert ők tudnak valamit! Tőlük érdemes tanulni! Nem az okoskodó "én aztán mindent tudok" "ki ha nem én" szájhősöktől.. ez a típus képes földbe taposni az embert és átgázolni rajta.. ezt a típust jobb kerülni!
A másik dolog, amire Gábor írása felnyitotta a szememet és elgondolkodtatott.. "az egymás iránti érzések kifejezése, felvállalása" Azt gondolom a legfontosabb! Mennyire jó érzés már ilyet olvasni saját magunkról! Most őszintén, ki nem szeretne egy ilyen kedves, lelkes, pozitív véleményt hallani saját magáról? Na, ne szerénykedjünk! Mindenki! Valljuk be, mindenkinek fontos az elismerés!
Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg úton voltam, rengeteg elismerést, bíztatást, pozitiv löketet kaptam rengeteg embertől, nemtől, kortól függetlenül, amik átsegítettek akár 1-1 nehezebb napomon! ezekért a mai napig hálás vagyok!! A hangsúlyt nem is magamra tenném, hanem általában, az egymás iránti elismerések kifejezésére! Csak épp Gábor írása az, ami beindította bennem ezt a gondolatmenetet..
Persze nem szabad, hogy csak ezektől függjön a jó érzésünk, a boldogságunk, de igenis nagy löketet tudnak adni! Továbbgörgetve a dolgot, azon gondolkodtam mennyire fontos, hogy egyszerűen és őszintén kifejezzük egymásnak, hogy mit jelentenek a számunkra! Azoknak, akik fontosak nekünk.. és néha azoknak is, akik nem annyira fontosak.. miért ne tehetnénk egymás napját szebbé/jobbá? Meddig tart odaszólni a másiknak "ejj, de jól áll ez a szoknya/nadrág, bármi" vagy csak, hogy köszönöm, hogy vagy nekem.. nyálas dolog? Nem esik jól? Nekem nagyon jól esik.. és amennyi ember ismeretet magamra szedtem, szerintem még sokan másoknak is jól esik.. Egy-egy kedves, építő jellegű megjegyzés, dícséret, elismerés életeket képes megváltoztatni.. sokszor még egy mosoly is.. és 1-1 megalázó, degradáló megjegyzés ugyanúgy képes életeket, reményeket lerombolni, összetörni, gyilkolni..
Hányszor hallottam régebbi közegemben hogy "de álmosnak nézel ki, nem aludtad ki magad?" .. valóban zaklatott időszakom volt, és nem éreztem jól magam.. ez kisugárzott rajtam.. tudtam, tisztában voltam vele, hogy most nem nézek ki jól.. én is láttam magam a tükörben.. épp elég büntetés volt, miért kellett megjegyezni? vagy hogy de sovány vagy, kilógnak a csontjaid.. jajj de csontos a vállad stb.. te jó ég! Miért kell ezeket mondogatni? Aki sovány/kövér/fáradt stb nyilván tisztában van vele.. nem kell senkit bántani a külseje miatt! Nagyon mély sebeket tud okozni annak, akinek még nem épült ki az egészséges önbizalma/önbecsülése..
Emlékszem pár éve Amerikában voltam a rokonaimnál.. nézelődtem egy boltban, amikor odajött egy vad idegen nő és azt mondta "de jó a hajad, szuperül áll, milyen különleges" Én meg néztem elkerekedett szemekkel, hogy te jó ég, ezt nekem mondta?? Rövid hajam volt akkor.. Lefutott bennem a jó mélyen belémrögzült gyerekkori program, mely szerint nekem szar hajam van, vékonyszálú, semmitmondó.. Tehát a természetes reakcióm, hogy csodálkozom, hiszen egy szar hajra nem mondják, hogy jó.. vagy akkor mégse szar? Csak azért mert vékonyszálú, még nem biztos, hogy szar! csak ez jól el lett velem hitetve, ahogy sok minden más is.. nem hibáztatok érte senkit, mert egyszerűen csak Édesanyám nem gondolta végig hogy tudatosság hiányában milyen károkat tud okozni az egészséges önbizalmam kialakulásában.. nekem a feladatom ezt teljes mértékben saját magamnak építeni ki.. sokáig őt okoltam érte, de ez megint butaság.. Tudom, hogy rosszat nem akart! És ezt most őszintén mondom.. túl vagyok már a lázadáson, még akkor is, ha nálam ez elég sokáig eltartott.. Alapvetően a szülők jót akarnak, csak ők sem tanulták meg hogy is kellene csinálni.. főleg abban az időben még kevesebb volt a tudatos ember.. nem volt net, nem hullott az ember kezébe ennyi információ..
Visszatérve Amerikára.. nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy ott történt.. persze nem extrém eset, itthon is előfordul, hogy az embert leszólítják idegenek pusztán dícsérő szándékkal! Tényleg, itthon is volt ilyenben részem.. pár éve egy néni odajött hozzám az utcán, és megdícsérte a kék-fehér virágos nyári ruhámat.. 20-as éveimben az utcán megállított egy férfi, hogy de szép szemed van.. pedig emlékszem épp kicsit másnapos voltam valami brutál házibuli után homályos tekintettel.. Persze ezek külső dolgok.. az idővel változik.. de akkor is fontosak! Legbüszkébb mégis arra vagyok, ha a tetteimmel kapcsolatban kapok elismerést.. és ez az, ami eddig hiányzott az életemből..
Dícséretek, elismerő szavak.. hatalmas szárnyakat tudnak adni! Hogy valaki engem, vagy valamit rajtam/belőlem szépnek vagy jónak látott akkor! Hatalmas dolog!
Amerikában volt alkalmam szemlélődni, tapasztalni az ottani mentalitást.. csak 2 hetet voltam, de bőven átjött az, hogy ezek az emberek egymást segítik.. hogy nem foglalkoznak azzal, hogy vagy felöltözve, hogy egy szakadt kabátban és egy ujjközé papucsban mész ki az utcára.. egyszerűen nem érdekli őket, nem botránkoznak meg, nem szörnyülködnek egymáson.. valójában mi értelme szörnyülködni a másikon? de tényleg? Arról nem is beszélve, hogy akinek tervei, céljai vannak, azokat segítik elérni.. azt mondják Amerikában bármit lehet csinálni, csak keményen kell érte dolgozni.. de nem raknak az utadba 1000 akadályt.. nem nyomnak le, nem röhögnek ki, hogy ezmá mekkora hülyeség, ezt akarod csinálni, ebből akarsz megélni? hanem azt mondják, jó ötlet, csináld!
Valamiért mi magyarok szeretjük egymást lehúzni, sőt, beledöngölni a földbe, csak azért mert az a másik más, mint én, mer kilógni a sorból, mert vannak önálló gondolatai, és valamit másképp csinál. Én is magyar vagyok, és abszolút hajlamos az ilyesmire, nem "távolról" beszélek ezekről.. csak nagyon hálás vagyok érte, hogy már tetten tudom érni ezeket a gondolatokat! Az irigységet! Mert valójában minden egymás felé dobott negatív érzésünk, megnyilvánulásunk egy tőről fakad: marhára irigyeljük a másikat!! Pedig semmi értelme! sosem leszünk olyanok mint a másik.. mert mind egyedi "ajándékot" kaptunk.. magunkat.. a kis talentumunkkal együtt.. és semmi más dolgunk nem lenne, mint azt kibontakoztatni.. és egymásnak segíteni a sajátja kibontakoztatásában! együtt bontakoztatni ki egymást! Jé, te ebben vagy jó, várj segítek, ismerek valakit aki közelebb visz a célodhoz.. nahát te meg erre mész, várj, ajtót nyitok akkor.. miért nem vagyunk ilyenek? Aki így gondolkodik, nehogy magára vegye! Aki meg nem, az vegye nyugodtan..mindig van mit tanulni, én is tanulom! Nem fogunk sosem tökéletesen viszonyulni a másikhoz, de törekedhetünk rá! Csak egy jó szó, egy dícséret.. legalább és leginkább családon belül! Az a legfontosabb! Na, tegyétek meg! Mondjátok el valakinek, aki fontos számotokra! Hogy mekkora ajándék ő neked! Férjednek/feleségednek, gyerekednek/szülődnek, barátodnak, munkatársadnak, tanítódnak, pénztárosnak, juhásznak, postásnak, mosógépszerelőnek, bárkinek! ha nem teszitek meg, sosem fogja megtudni.. és lehet, hogy magadat fosztod meg valami ajándéktól.. tudom, hogy ez egy nehéz lépés.. de nem lehetetlen ;-) Vagy ha nagyon nem megy, akkor kezdésnek csak mosolyogjunk többet a másikra..
/Le kell írjam a mai mosoly történetemet.. a sparban fizettem épp, már a zárás előtti órában, elővettem a cicafej pénztárcámat, amivel még a spanyol úton ajándékoztam meg magam, Leonban. Csak úgy lazán kiraktam a pultra.. a pénztároshölgy rámosolygott, aztán meg rám.. "Ez az, tetszik neki!!" -nyugtáztam..mint egy gyerek, akinek megdícsérik a játékát.. hát olyan jó kedvem lett tőle, hogy majdnem hazáig mosolyogtam.. még az eső is elállt.. :) a mosoly ereje igenis naagy!
Gábor, köszönöm Neked, hogy erre az írásra inspiráltál.. már régóta ígértem, de van amit nem lehet elkapkodni! Örülök, ha ennyire sokat jelentett neked az a kis kagyló és a képeslap. Azt gondolom csodálatos ember vagy, és ne állj meg az úton! Bármit el tudsz érni! Maradj mindig ilyen fiatal, de persze éljél sokáig, hogy minél többen tanulhassunk tőled! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése